Az afrobrazilok vallása a függetlenség idején

Brazíliában a rabszolgák vallásossága hosszú időn át célkeresztben volt. Már az amerikai kontinensre való elhurcolásuk idején figyelték, hogy valamiféle boszorkányságnak címkézett jelenség vagy személy megjelenik-e az afrobrazilok közösségeiben. A partot érést követően sorsuk alakulásával a keresztséget is megkapták attól a társadalomtól, amelyik aztán kihasználta őket. Idővel a többféle kultúra keveredett, megismerték egymás isteneit, és kialakultak különböző kevert kultúrájú csoportok a függetlenné vált Brazíliában.

A rabszolgabehozatal több hullámban zajlott Brazíliában, a függetlenség korára már a negyedik periódusát élte, ekkor a kereskedelem kiindulópontja a Benini-öböl területére esett. Az 1775 és 1850 között beérkező rabszolgacsoportok főként a joruba nyelvcsalád valamely nyelvét beszélték. Az általuk gyakorolt vallások, illetve azoknak különféle megnyilvánulásai ebben az időszakban is tiltottak voltak, így a rabszolgák vallási vezetői, szertartásai titkosak voltak. A helyi sajátosságokat fűszerezte, hogy egymástól idegen rabszolgacsoportok kulturálisan hatottak egymásra, illetve a Brazíliában lévő, az afrikaitól részben eltérő flóra és fauna szintén alakított az eredeti vallási formákon. A Brazíliába örökített vallások hátterében alapvetően az az elképzelés állt, hogy létezik a teremtő lény, akit az emberek csak közvetítő entitásokon keresztül érhetnek el. Ezek a közvetítő entitások különleges védelmező szerepet töltenek be az emberek életében. Ilyenek a lelkek és szellemek, amelyek a legfőbb lényhez közelebb állnak, de kellően függetlenek, így lehetnek jó és rossz megnyilvánulásaik is. A rossz szellem megnyilvánulása lehet például a járvány. Azon ősök, akik kiemelkedőek voltak, tisztelet övezte életüket, a másodlagos istenségek között foglalnak helyet. A kapcsolat az emberek és az istenségek, illetve szellemek között a jóslat és transz által jöhet létre. A jós különleges képességekkel rendelkezik, aki hosszú beavatási folyamaton esik át, képes lesz rámutatni a jövőbeli eseményekre, betegségek okaira, illetve egyéb kérdéses helyzetek hátterére.

Úgy tartják, hogy az életerő a lét legfőbb értéke, s amennyiben az életerőből sok van, akkor boldogság és a jólét áll fenn, a szenvedést a fogyó életerő okozza, amit az életerő megerősítésével kell orvosolni tisztulási rítusokon és áldozatokon keresztül. Ennek nyílt gyakorlására nem volt lehetőségük a függetlenség időszakában.

Az afrikaiak vallási gyakorlatait erősen befolyásolta a gyarmatokon gyakorolt népi kereszténység. Latin-Amerika szerte a rabszolgákat kötelezték a keresztség felvételére, továbbá az egyházi alkalmakon való részvételre. Ennek egyik jelentős formai keretét a katolikus testvériségek, az irmandadék vallásos szervezete adta. A katolikus testvéri közösségek a rabszolgák és az afrobrazil szabadok kölcsönös segélyszervezeteiként működtek. Brazíliában ilyen jellegű szervezetek összetétele a rabszolgák körében jellemzően etnikai alapú volt, a gyarmati adminisztrátorok ezzel támogatták az etnikai identitás megőrzését, a faji identitás kialakulásának rovására. A célja ezeknek a keresztény testvériségeknek a már említett keresztény vallásgyakorlás volt, ugyanakkor volt egyéb, nem várt hozadéka is: kulturális központokként is funkcionáltak, támogató hátteret biztosítottak, illetve rajtuk keresztül az afrobrazilok lelki támogatást kérhettek a katolikus és a szinkretizált afrikai istenségektől.  Az afrobrazil vallások továbbélését, illetve szinkretista formálódását az is erősítette, hogy nem minden nagybirtokon volt papi jelenlét, olykor csak átutazó jelleggel jelent meg egy-egy pap, akiknek a  figyelme elsősorban a birtokosokra, esetleg a szegényebb szabadokra összpontosult.

A már a függetlenség korában is létező afrobrazil vallás, a candomblé első említése 1807-ből származik. Kiinduló központja Bahia volt. A vallás fontos helyszíne az ún. terreiró, egyfajta imaház, az első candomblé terreirók részben az irmandadé társadalmából alakultak ki.

A vallással szemben olyan kritika fogalmazódott meg, hogy „elvonja a munkától” a rabszolgákat, „megrontja a jellemüket”, „engedetlenséget” szül. Az utóbbi részben igazolható is volt, hiszen körülbelül a függetlenné válástól számos lázadás zajlott le, melynek résztvevői kötődtek a valláshoz, ilyen volt 1826-ban az urubú lázadás.

A legnagyobb felkelés 1835-re tehető, amelyben azonban egy másik vallás résztvevői is nagy számmal lázadtak fel, ők a Maliból származó muzulmán feketék voltak. A felkelést véres megtorlás követte. A Bahiában élő hauszák és jorubák csoportjaiban muszlimok is akadtak, akik közül jó néhányan tudtak írni. Arab írással hoztak létre vallási szövegeket, írtak amulettekre vagy mágikus vallási tevékenységhez használták az írást, ezeket muszlimok és nem muszlimok is megvásárolták, ahogyan ez már Nyugat-Afrikában is szokásuk volt. A szakrális folyamatban részt vevő férfiakat különleges megbecsülés övezte mind a feketék körében, mind az olyan írástudatlan portugálok körében, akik rabszolgaként használták tudásukat. Ugyanakkor ez egy szűk réteg volt csak. A többi rabszolga vagy beletörődhetett sorsába, vagy ellenállt valamilyen formában. A fent említett lázadásokon túl jellemzőek voltak olyan mindennapi ellenállások, mint a gazda elleni támadás vagy szökések. Megannyi ún. quilombo alakult afrikai mintára, ahová a szökött rabszolgák menekültek és próbáltak túlélni. A bujkáló emberek a vadonban megpróbálták fenntartani magukat, és elkerülni, hogy a hatóságok felfedjék hollétüket. Ezekben a falvakban szabadon alakították ki életformájukat, gyakorlataikat, így a vallásukat is. Végül az afrobrazil vallások igazi virágzása csak később, a 20. század folyamán, jócskán a függetlenség után kezdődhetett el.

Bíró Anna

Felhasznált irodalom:

Demeter Gábor: Candomblé: a legafrikaibb afrobrazil vallás, L’Harmattan, Budapest, 2016.

Fausto, Boris: Brazília rövid története, Equinter, Budapest, 2011.

Johnson, Paul Christopher: Secret, Gossip, and Gods, Oxford University Press, 2002.

Lopes, Nei: African Religions in Brazil, Negotiation, and Resistance: A Look from Within.  IN: Journal of Black Studies, Vol. 34, No. 6, African Descendants in Brazil, Sage Publications, 2004.

Kent, R. K.: African Revolt in Bahia: 24-25 January 1835, Oxford University Press, 1970.

Selka, Stephen: New Religious Movements in Brazil IN Nova Religio: The Journal of Alternative and Emergent Religions, Vol. 15, No. 4. University of California Press, 2012.

Semsey Viktória (szerk.): Latin-Amerika 1750-1840 – A gyarmati rendszer felbomlásától a független államok megalakulásáig, L’Harmattan, Budapest, 2013.

Ezt olvastad?

Közelítések Pelé közelmúltbeli mozgóképi emlékezetéhez

A nemrégiben elhunyt, háromszoros világbajnok brazil futball-legenda, Edson Arantes do Nascimento, azaz Pelé életének egyes fejezeteit az utóbbi években egy

X