Beszámoló „Az MTA 200 Debrecenben” című konferenciáról

A Debreceni Akadémiai Bizottság Társadalomtudományi és Történelmi Szakbizottsága, valamint a Debreceni Egyetem Nemzetközi Inter-regionális Társadalomtörténeti és Néprajzi Központja a Magyar Tudományos Akadémia alapításának 200. évfordulója alkalmából ünnepi tudományos rendezvényt szervezett. „Az MTA 200 Debrecenben – Fejezetek az Akadémia történetéből” című tanácskozást 2025. november 19-én, a DAB Székház Holló László termében tartották. A résztvevők nyolc előadást hallgathattak meg, amelyek bemutatták a Magyar Tudományos Akadémia történetét. A konferencián a szekcióelnökségi feladatokat Papp Klára és Bárány Attila professzorok látták el.

A 14 órakor kezdődött rendezvényt Papp Klára professzor asszony nyitotta meg. A köszöntőben elhangzott, hogy a konferencia az MTA megalakulásának 200. évfordulójára alkalmából, a Jubileumi Tudományünnep keretében jött létre.

Bárány Attila (DE BTK TI, HUN-REN, a GTIDEA professzora) „Luxemburgi Zsigmond tudósai Párizstól Óbudáig” című előadása során bemutatta, hogyan alakult a magyar tudományosság Luxemburgi Zsigmond uralkodása alatt. Az óbudai egyetem alapítólevelét nem ismerjük, csak kancellárját. Az egyetem címere Ulrich von Richental krónikájában maradt fenn, amelyet a kézben tartott könyvön megjelenő kettős kereszt alapján lehetett azonosítani. Az előadás során több humanista szerző munkássága bemutatásra került, akik kapcsolatba léptek Luxemburgi Zsigmond udvartartásával és jártak a Magyar Királyságban, például Francesco Filelfo, Antonio Loschi, Pier Paolo Vergerio. Vergerio a konstanzi zsinaton csatlakozott az uralkodóhoz, majd a zsinatot követően, 1418-ban a Magyar Királyságban telepedett le.

Kerepeszki Róbert (DE BTK TI) „Tudomány és reintegráció. A magyar tudományos elit válaszai a hadviselt katonák visszailleszkedési kihívásaira a Nagy Háború korában” című előadásában rávilágított arra, hogy az első világháborúban szolgálatot teljesítő katonák leszerelés utáni sorsáról alig tudunk valamit. A legnagyobb figyelmet eddig azok kapták, akik politikai tevékenységbe kezdtek. A háború és a tudomány kapcsolatát vizsgálva Kerepeszki Róbert két jelenségre hívta fel a figyelmet.  Az általános jelenség, hogy a háború nyomán a transznacionális tudásáramlás megszakadt. A speciális jelenség a háború, mint kutatási téma felértékelődése volt, például az orvostudományon belül a harctéri sebészet. A hadirokkant katonák reintegrációja a gazdaságba és a társadalomba komoly problémákat okozott. A magyar tudomány átfogó válaszokkal tudott szolgálni a felmerült problémákra. Az orvos-, nevelés-, társadalom- és közgazdaságtudomány képviselői egyaránt a reintegrációt igyekezték gyorsítani.

Czinege Szilvia (ELTE HTK TTKI) „Széchenyi István és munkatársai az Akadémia dolgában” című előadásában bemutatta az MTA első éveit, külön tekintettel a gróf és kollégáinak szerepvállalására. Széchenyi és munkatársainak kapcsolatát hivatalos, félhivatalos és magánleveleken keresztül ismerjük. 1825. november 3-án Széchenyi István egy évi jövedelmét felajánlotta egy tudóstársaság létrehozására. Többen csatlakoztak ehhez a kezdeményezéshez, és a nádor pártfogását is élvezték. 1830 novemberében tartották meg az első igazgatótanácsi ülést, majd 1831 februárjában pedig a nagygyűlést, ekkor került sor a társaság tisztviselőinek megválasztására. Teleki Józsefet elnökké, Széchenyi István másodelnökké, Döbrentei Gábort titoknokká választották. Tematikus csomópontok mentén a hallgatóság betekintést nyerhetett a munkatársak levelezéseibe is. 1835-ben tisztújításra került sor, mivel Döbrentei Gábor lemondott. A titoknoki tisztséget Toldy (Schedl) Ferenc szerezte meg, de magánlevelekből ismert, hogy lehetséges jelölt volt Kölcsey Ferenc is.

Velkey Ferenc (DE BTK TI) „Széchenyi akadémiai beszédei” című előadása során áttekintette a gróf akadémiai felszólalásait, de leginkább az első I. akadémiai beszédre épülő kutatásról beszélt. Teleki József MTA elnök távollétei idején Széchenyi István három alkalommal helyettesítette őt. Az akadémiai beszédek elhangzására a közülésen került sor, ahol másodelnökként volt jelen. Széchenyi mindhárom alkalommal, más-más kontextusban az akadémia világán kívüli üzeneteket fogalmazott meg. Megismerhettük azokat a részleteket is, amik kimaradtak az első akadémiai beszédből és a Hunniából is, ezek a nemzetiségek kérdésével foglalkoztak. Az 1858-as másodkiadás során ugyanis Török János és Tasner Antal fontos szövegeket töröltek a Hunniából. Az eredetihez képest 9%-os a szövegvesztés és helyenként 35%-os a csonkítás. Az átszerkesztés során összesen 13 oldal nem került bele a Hunniába.

Papp Klára (DE BTK TI, a GTIDEA professzora) „Csáky Rozália tudománypártolása és botanikai gyűjteménye” című előadása során bemutatásra került, hogy a korabeli nőknek milyen szerepük lehetett a tudományban. Csáky Rozália férje, Jósika János volt Erdély főkormányszéki elnöke 1822 és 1834 között. Csáky Rozáliát házitanítók oktatták, franciául és németül is tanult. A csákigorbói kastély fontos szerepet töltött be életében. Az épületben található könyvtár gyűjteményét több generáción át gyarapították. Csáky Rozália ezt önképzésre használta fel. A könyvtár több mint ötezer kötetet tartalmazott, amelyből kétezer német és másfél ezer francia nyelvű volt. A gyűjtemény újságokat, országgyűlési jegyzőkönyveket és Széchenyi István műveit is magába foglalta. A könyvek többsége 1775-ben az EME könyvtárába került. Csáky Rozália házi könyvtárának jegyzéke fennmaradt: egy négy oldalas, kézzel írott lista a könyvtár tartalmáról. Különféle újságok, férje itáliai utazásainak leírása, Diószegi Sámuel füvészkönyve, valamint több füvészettel és botanikával foglalkozó könyv is szerepel benne. A botanikus kert tervezett létrehozásáról szóló levelezés is fennmaradt.

Miru György (DE BTK TI) „Az akadémia a dualizmus idején” című előadása az elnökök személyén keresztül mutatta be az Akadémia korszakbeli történetét. A korszakban az akadémia elnökei szorosan kapcsolódtak a politikai élethez. Az abszolutizmus ideje alatt válságidőszakot élt meg az intézmény. Teleki József halála után az elnöki pozíciót Dessewffy Emil vette át, alelnöke Eötvös József lett. Dessewffy Emil 1858. december 20-án megtartott nagygyűlésen beszédében Széchenyi István 1842-es nyelvi programját idézte fel. Elnöksége alatt az akadémiai palota kialakítása zajlott és az akadémia pénzügyi alapjait kibővítette. 1866-ban Dessewffy Emil elhunyt, elnöki pozíciójában Eötvös József követte.  Hivatali ideje nem volt hosszú, mivel 1871-ben elhunyt. Lónyay Menyhért 1871 és 1884 között volt elnök.. Trefort Ágoston 1885-ben került a pozícióba. Trefort a tudományok fejlesztésére helyezte a hangsúlyt, legfőképp a természettudományokat támogatta. 1889-ben Eötvös Loránd vette át az elnöki pozíciót. Ő a fiatalabb generáció képviselője volt, aki a tudományos hírnevének köszönhetően került a testület élére. 1905-ben lemondott a tisztségről, utóda Berzeviczy Albert lett.

Püski Levente (DE BTK TI) „A magyar országgyűlés az akadémiáról a két világháború között” című előadása során ismertette, hogy milyen anyagi nehézségekkel küzdött az akadémia. 1913-ban az akadémia költségvetésének 30,02%-át állami dotáció adta. A pénzügyi válságba kerülésnek két fő oka az volt, hogy a háborús infláció miatt a hadikölcsönkötvények elértéktelenedtek, illetve kevesebbet adományoztak az akadémia javára. A Tanácsköztársaság idején az akadémia autonómiáját felfüggesztették, de 1919. augusztus 6-án visszanyerte azt. A pénzügyi nehézségek idején az állami támogatás emelését kérték, és társadalmi akciót reméltek adományok formájában. 1922-ben az akadémiai alkalmazottak állami alkalmazottakká váltak, így a bérek terhét az állam magára vállalta. Az 1920-as éveket az jellemezte, hogy évről évre emelték az akadémiának szánt dotációt. 1928. július 31-én Vigyázó Ferenc elhunyt. Kb. 24 millió pengő értékű vagyonát az akadémiára hagyta. A gazdasági világválság hatására az államtól származó támogatás csökkent, az 1930/31-es költségvetéstől kezdve folyamatos redukció volt megfigyelhető, és csak 1938/39-es költségvetési évben következett be emelkedés.

Bogdándi Zsolt (EME, Jakó Zsigmond Kutatóintézet, Kolozsvár) „Az EME Jakó Zsigmond Kutatóintézetének akadémiai támogatású forráskiadási programja” című előadása által betekintést nyerhettünk az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) működésébe és történetébe. Az intézet 1859-ben alakult, és a magyar állam támogatását is élvezte. 1949-ben megszűnt, és csak 1990-ben létesült újjá. Az EME Kutatóintézete 2006-ban jött létre, 2022-ben vette fel Jakó Zsigmond nevét. Az intézet keretében indult el a „Források és adattárak Erdély középkori és a kora újkori történetéhez” című forráskiadási program, amelyet az MTA 2023 őszétől a nemzeti programjai közé emelt és támogatásban részesít. Az EME kiadásában 1990 óta összesen 16 forráskiadvány jelent meg, amelyben mintegy 9900 forráskivonatot közöltek.

Az előadások során megismerhettük, hogy az akadémia jelentőségét koronként eltérően ítélték meg. A tanulmányok az Új Nézőpont folyóiratban fognak megjelenni decemberben, legkésőbb januárban. 

Németh Krisztofer

Ezt olvastad?

Vallás, kultúra, identitás a Habsburg Monarchia világában

2026. április 16-án és 17-én piarista közreműködéssel konferenciát tartottak a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola dísztermében, melynek témája: vallás, kultúra, identitás a

X