Családfakutatás és veszteségkutatás

Családfakutatás és veszteségkutatás – minden bizonnyal e témák népszerűsége is közrejátszott abban, hogy az átlagosnál is nagyobb számú hallgatóság gyűlt össze a Belvedere-estek rendezvénysorozat legutóbbi beszélgetésének helyszínére, a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Kar boldogasszony-sugárúti épületében 2019. november 13-án. A Magyar Nemzeti Levéltár Csongrád Megyei Levéltára képviseletében Bodor Tímea és Varsányi Attila osztotta meg családfakutatással kapcsolatos gondolatait és tapasztalatait a közönséggel, míg a veszteségkutatásról Dávid Benjámin, a Szegedi Tudományegyetem hallgatója beszélt. Az est gördülékeny lefolyását Oláh András Pál moderátor biztosította.

Ahogyan az esemény moderátora is kiemelte, felkapott és populáris témáról van szó mindkét esetben – természetesen a szó jó értelmében. A családfakutatás gyakorlatilag egyik virágkorát éli napjaikban, ami nem véletlen, hiszen az emberek többsége komolyan érdeklődik ősei, családja, származása iránt. Az első világháború centenáriuma kapcsán pedig a közelmúltban ismét előtérbe kerültek az immár több, mint száz éve lezajlott háború és annak különböző aspektusai, köztük a hősi halottak és civil áldozatok, egyszóval az emberi veszteségek problematikái és kérdései is.

Mi veszi rá az embert a családfakutatásra? Varsányi Attila szerint meg kell különböztetni a tudományos kutatókat és azokat az átlagembereket, akik személyes, illetve családi történetekkel kapcsolatban gyűjtenek információt. A tudományos kutatók zöme hely- és családtörténetet kutat, ők legtöbbször konkrét kérdésekkel és célokkal érkeznek a levéltárba. Velük ellentétben a személyes történetek után érdeklődőket – érthető okokból – kevésbé ragadja meg a tudományosság, a legtöbb esetben a kíváncsiság vezérli őket. A kíváncsiság mellett ebben az esetben az apró sikerek jelenthetnek motivációt. A családfakutatás nemcsak színesebbé teheti a családfát és a családi történeteket, hanem akár az adott helység történetébe is betekintést nyújthat, amely tovább mélyítheti az addig megismert adatokat és tényeket.

Mégis, mit javasol egy levéltáros, hogyan lássunk neki a családfakutatásnak? Bodor Tímea kiemelte, a családfakutatást nem a levéltárnál kell elkezdeni. Mindenekelőtt keressük meg az otthoni anyakönyveket (születési, házassági, halálozási anyakönyveket egyaránt), keresztleveleket, menjünk el a temetőbe, nézzük meg a családi Bibliát ­– hiszen régen gyakran abba írták az új családtagok érkezésének, valamint a szerettek elhalálozásának dátumát. Ugyancsak fontos lehet az oral history, azaz a még élő rokonok megkérdezése, visszaemlékezése. Célszerű a nagyszülőkkel kezdeni az adatgyűjtést, és első körben csak az egyenes ági leszármazást visszafejteni. Milyen módszerek vannak ezeken túl? A levéltárakban segítségünkre lehetnek a különböző anyakönyvek, amelyek akár már digitalizált változatban is elérhetők, akár otthonról is. Ilyen például a mormon egyház adatbázisa, a www.familysearch.org. Azonban a digitalizálás nem jelent minden esetben könnyítést, mivel névvel kereshető adatbázis továbbra sincs, tehát a digitalizált anyakönyveket is mindössze lapozgatni tudjuk. Ráadásul nem árt némi kritikával kezelni ezeket az anyakönyveket, hiszen elírások is előfordulhatnak bennük. Fontos, hogy a kutatás előtt legyen elképzelésünk, mi a pontos célunk, hová akarunk eljutni, mit akarunk megtudni. Ám a legfontosabb: a türelem és az elszántság, hiszen a családfakutatás időigényes vállalkozás, és nem minden esetben járhatunk sikerrel; a kudarcok azonban nem szabad, hogy kedvünket szegjék.

A veszteségkutatás már kevésbé közismert témakör, ám fontossága nem elhanyagolható. Dávid Benjámin Gyomaendrőd (illetve akkoriban még Gyoma és Endrőd) elő világháborús veszteségeinek kutatásával foglalkozik. A pályakezdő történész elmélyedt a családfakutatásban is, és többek között a két terület átfedései vezették jelenlegi kutatási területére. Véleménye szerint a témaválasztásban, illetve a választott téma megtartásában nagy jelentősége van az adott levéltár munkatársának, hiszen a leváltáros is motiváló tényezővé léphet elő segítőkészségével és emberközpontúságával. Motivációt jelenthet még a források sokrétűsége és digitalizálása, mely utóbbi jelentősen megkönnyíti a kutató munkáját. A helyi szinten folyó veszteségkutatásokra azért is szükség van, mivel e munkák képezhetik egy nagy országos összeírás alapjait. Mindemellett a szakirodalom hiányosságai elsősorban így pótolhatóak. A veszteségkutatók segítségére vannak többek között az Állami Anyakönyvek (halotti anyakönyvek), a hivatalos veszteséglisták (https://adtplus.arcanum.hu/hu/collection/MEVH_Veszteseglista/), például a www.hadisir.hu vagy a http://katonakagulagon.hu/, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum iratanyagai, az Osztrák Állami Levéltáron belül a Hadilevéltárban (Kriegsarchiv) található első világágháborús veszteségi adatok, az ezredalbumok, a kritikával kezelendő kortárs emlékművek (hiszen az emlékműre a nevek bemondás alapján kerültek), a korabeli sajtó, illetve a személyes levelezések, naplók, visszaemlékezések és az oral history. Természetesen az egész országra kiterjedő kutatást nehezíti, hogy az első világháborús Magyarország területileg nem egyenlő a mai Magyarországgal, és a levéltárak, valamint az érintett települések nagy része az ország határain kívül helyezkednek el. Habár a kérdésben már sor került kapcsolatfelvételre a határon túli intézményekkel, a teljes együttműködés még várat magára.

A beszélgetés betekintést nyújtott a rendkívül népszerű, ám részleteiben már kevésbé ismert családfakutatás, valamint az egyre inkább teret hódító veszteségkutatás szakmai rejtelmeibe. Habár ezek a kutatások rengeteg türelmet és elszántságot követelnek, és az eredményességhez sokszor szerencse is társul, a leváltárak természetesen nyitott kapukkal várják a családfájuk, illetve a helytörténet után érdeklődőket. Azonban fontos kiemelni, hogy a munkát nem feltétlenül a levéltárakban kell elkezdeni: mielőtt útnak indulnánk, keressük fel rokonaink sírhelyét, leljük fel az anyakönyvi kivonatokat, és lapozzuk fel a sokszor generációkon át őrzött családi Bibliát. A Belvedere-estek hagyományaihoz híven a hallgatóság ezúttal is érdekfeszítő és motiváló eseménynek lehetett részese – minden bizonnyal nem utoljára.

Krizsán Bálint

Ezt olvastad?

Heti Ajánló 2020/8. | Előadások és kiállításmegnyitók országszerte

Sokszínű tudományos kínálatunkat ezen a héten az előadások és kiállításmegnyitók uralják, figyelmetekbe ajánlunk programokat Szombathelytől Szolnokon át Szegedig. Február 17., hétfő 15.00-kor

X