„A kíváncsiság hajtson minket előre!”– a 2024-es Középkorral foglalkozó doktoranduszok konferenciája

Idén is megrendezték az Eötvös Loránd Tudományegyetemen a Középkorral foglalkozó doktoranduszok konferenciáját,  június 20. és 21. között, Dreska Gábor, Novák Veronika és Rudolf Veronika oktatók, valamint Tuček Viktor, Varga Virág és Vas Máté doktoranduszok szervezésében. A konferenciát Körmendi Tamás (ELTE) megnyitója indította, amelyet Pataky Csilla, az ELTE Alumni Központ képviselőjének beszéde követett.

Az első plenáris előadásban Szakács Béla Zsolt (PPKE) a Szepességben fennmaradt Árpád-kori templomok művészettörténeti jelentőségéről beszélt. Kutatása során a szepességi templomoknak egy kimerítő vizsgálatát végezte el, adatbázisában több mint hetven Árpád-kori emléket tartalmazó épület szerepel. A templomok művészettörténeti adalékaiból számos következtetést lehet levonni a helytörténetre vagy a belső viszonyokra vonatkozóan, de a Szepesség heterogén jogi és társadalmi viszonyait nem tükrözi a térség építészete.

A plenáris előadást az első szekció követte, melynek témáját az egyháztörténet szolgáltatta, vezetője pedig Kiss Gergely (PTE) volt. A szekció első előadójaként Hunyadi Sándor (ELTE) az 1298. évi 23. törvénycikkelyt vizsgálta. Előadásában részletesen elemezte a törvénycikkely pontjait. Értelmezésével tovább gondolta Thoroczkay Gábor meglátásait a friaul-aquileiai mintájú királyi tanáccsal kapcsolatban. Megállapította, hogy bár III. András uralma alatt a főpapoknak megvolt a szándékuk a királyi hatalom ellenőrzésére – melyet különböző jogi fékekkel próbáltak megtenni – azok mégsem működtek.

A következő előadást David Trojan, (Prágai Károly Egyetem) tartotta a prágai püspökség birtokgyarapodásairól. Előadásában részletesen megvizsgálta a püspökség gazdasági fellendülésére vonatkozó összes okleveles emléket, bemutatta a püspöki birtokigazgatás szerkezetét, és a püspöki udvar gazdasági szerepét is szemügyre vette a világi uralom és az egyházmegye konfliktusában.          

A szekciót Maria Filimonova (Lyoni Lumiére Egyetem) előadása zárta, aki VII. Kelemen ellenpápa – a Registra Vaticana 291. könyvében található – leveleinek főbb kérdéseiről beszélt.      A levelek számos információt tartalmaznak az ellenpápa szövetségeskeresési kísérleteire, és az ezzel kapcsolatos megpróbáltatásokra vonatkozóan. Rajtuk keresztül részletes kormányzattörténeti képet kaphatunk VII. Kelemen pápa uralkodásának első évéről.

A konferencia második szekciójának tematikája a város- és gazdaságtörténet, levezető elnöke pedig Szende Katalin (CEU) volt. A szekciót Simon Bence (ELTE) előadása nyitotta, amely a tornai Sáfár család és a jászói Keresztelő Szent János monostor konfliktusairól szólt. Az előadásban bemutatásra került a Sáfár család elhelyezkedése a megye és a környező családok hatalmi rendszerében, a kép teljessé válását elősegítendő pedig az előadó térképeken illusztrálta a család megyei berendezkedését a familiárisok birtokain és azok méretén keresztül.

A következő előadás Góra Bence (ELTE) régészeti előadása volt Visegrád késő középkori lakóinak asztali és főzőedény-használati szokásairól. A kutató elsősorban a nemesi lakóházak és a visegrádi ferences kolostor gazdag leletanyagát állította vizsgálódásainak középpontjába.

A szekció záróelőadása Alexandru Mihai Pop (Babeș-Bolyai Tudományegyetem) jóvoltából a nagybányai társadalom felemelkedési stratégiáiról szólt. A forrásokon keresztül, archontológiai és prozopográfiai kutatások segítségével, betekintést nyerhettünk a helyi elit viszonyaiba. A városban két elit ténykedett: a régi családok és az új kereskedők, valamint a bányászok, akik házassággal vagy épp egyetemi végzettség útján igyekeztek elnyerni az olyan presztízzsel járó pozíciókat, mint a kamaraispáni tisztség.

A harmadik szekció hagiográfiai témájú előadásokat ölelt fel, a szekciót Uhrin Dorottya (ELTE) vezette. Az első előadást Verebes Adrienn (PTE) tartotta Nolai Szent Paulinus szerepéről a Szent Márton-kultusz kialakulásában: a szentnek a Karoling-kor előtti életrajza is fennmaradt, amely jól mutatja népszerűségét. Ebben szerepe lehetett Nolai Paulinusnak is; ezen feltevést bizonyítandó az előadó elemezte Paulinus verseit és a Sulpicius Severusszal való levélváltását is.

Kacper Bylinka, a Varsói Egyetem doktorjelöltje a szekció második előadásában Szent Gellért hagiográfiai képének közép-európai és skandináv kontextusáról értekezett. Szent Gellérttel kapcsolatban elterjedt a protomártír elnevezés, mely Szent Istvánhoz  kapcsolódott, ám a kereszténység horizontjának tágulásával a periférián húzódó területeken is megjelentek az első vértanúk. Az előadás a protomártírok társadalmi és irodalmi szerepét vizsgálta Gellért alakján keresztül.

A szekciót záró előadást Vas Máté (ELTE) tartotta a Sienai Szent Katalin levelezésében megjelenő férfias nő eszményéről. A férfiasan viselkedő nő, avagy virago, egy gyakori irodalmi szimbólum a késő antikvitástól kezdve. A virago jelenségnek a korabeli retorikában négyféle megjelenése volt: mitológiai, hagiográfiai, bibliai és világi. Ezek Szent Katalin leveleiben a mitológiai típuson kívül mind megjelentek, a szimbólumokat pedig a szerző kreatívan értelmezte, használta.

A középkorral foglalkozó konferencia negyedik szekciójának elnöki feladatát Falvay Dávid (ELTE) látta el, amely művelődéstörténeti témájú előadásokat tömörített. A szekciót Kovács Péter (ELTE) előadása nyitotta, aki a keresztény térítés és az erőszak motívumait vizsgálta az István-legendákban. Kutatása alapvetően István kisebbik legendájára irányult, és megállapította, hogy a szöveg térítésképét nagyban befolyásolták a korban zajló invesztitúraharc vitairodalmának tézisei.

Karsten Johannes Schuil (CEU) az Indulgentiae és Stationes néven ismert iratokban megjelenő, a pápai hatalom megerősítésére törekvő retorikát vizsgálta előadásában. Az Indulgentiae és a Stationes két Nagy Szent Gergely pápáig visszavezethető szöveg, melyek a bűnbocsánat elnyerésének módjait mutatják be. Az előadó részletesen elemezte a 637-es Claustronburgensis A és B szövegfolyamát, melyben a két írásszintén felbukkan. A középfelnémet nyelvű szövegek a bázeli zsinat idején íródhattak, és az eredeti térítő funkciókon felül a pápai hatalom stabilitását és erősségét is hangsúlyozhatták.

Hári Kata (ELTE) előadásában a képek és szövegek megjelenését vizsgálta a 15. század második felének könyvkultúrájában, különösen a blockbuchokban. A blockbuch (avagy táblanyomat) metszett fatáblák könyvszerű összefűzéséből jön létre. Az előadó elhelyezte a blockbuchokat a korszak illusztrált könyvei között, és megállapította, hogy bizonyos esetekben a kép és a szöveg vizuális egységet alkotott.

A szekciót Illés Kornél András előadása zárta, amelyben Zrednai (Vitéz) János Leveleskönyvének szellemi miliőjét mutatta be. Az elemzés elsősorban a Leveleskönyv által idézett ókori szerzőkre fókuszált. Az idézetek szempontjából a mű olyan nagy szerzők műveivel mutat hasonlóságot, mint Bonfini, Cortesius vagy Rotterdami Erasmus. Feltehetően Vitéz János is a német, illetve a közép-európai humanista intellektuális közeghez tartozott.

Az előadásokat a legjobb középkoros szemináriumi dolgozatoknak járó díj kiosztása követte, melyet az ELTE Középkori Történeti Tanszéke évente adományoz. Az idei tanév őszi félévére járó jutalmat Nádasi Róza kapta, míg a tavaszi félévre egyetemes és magyar történeti kategóriákban is osztottak díjat: az előbbit Együd Benedek, míg az utóbbit Nagy Eszter Hedvig nyerte el.

A díjak kiosztását néhány idén megjelent középkorral foglalkozó monográfia és a Micae Mediaevales – a konferencia tanulmánykötete – legújabb számának bemutatása követte. A könyvbemutatók moderálásának feladatát Dreska Gábor (ELTE) látta el.

Elsőként Rudolf Veronika (ELTE) monumentális monográfiája, a Közép Európa a hosszú 13. században: Magyarország, Csehország és Ausztria hatalmi és dinasztikus kapcsolatai 1196 és 1310 között került bemutatásra. A kötet számos eredménye közül Bagi Dániel (ELTE) emelt ki néhányat.  

A következő könyv Csákó Judit (MTA BTK TTI) munkája volt, amely az Árpád-kori Magyarország francia tükörben címet viseli, a művet pedig Csukovits Enikő (MTA BTK TTI) mutatta be.

Ezt követően a Micae Mediaevales tizenharmadik kötete került bemutatásra, melyet Hunyadi Sándor, Illés András Kornél, Varga Virág és Vas Máté szerkesztettek. Mikó Gábor (ELTE) bemutatásában taglalta, hogy a tavalyi Középkorral foglalkozó doktoranduszok konferenciájának külföldi és magyar részvtvevőinek tanulmányait tartalmazza a kötet, mely itt érhető el.

Thoroczkay Gábor (ELTE) bemutatója Molnár Péter (ELTE) Kézai Simon „hun–magyar alkotmánytana”: Egy elképzelés vélt és valós külföldi forrásai, fogalmi háttere és politikai közege című munkáját méltatta.

Az utolsó könyvbemutatóban C. Tóth Norbert (ELKH MNL SZTE) Dózsa György: Kultusz és történelem című műve került ismertetésre Gulyás László Szabolcs (DE) jóvoltából.

A konferencia második napja az ötödik szekcióval kezdődött, amelynek levezető elnöke Bárány Attila (DE) volt, a fókusz pedig a narratív forrásokra esett. A második nap első előadását Michał Machalski (CEU) tartotta a Vincentius mester által írt Chronica Polonorumban megjelenő hűségképről. Bár a krónikában az uralkodó és az alattvalói közti hűség közös, nem feltétlen kölcsönös. A Piast uralkodók iránti hűség szükségességét a krónika elsősorban az uralkodó – jeles elődeihez mért – képességeihez köti.

Jack R. Wilson (CEU) előadásában a magyarokról alkotott mongol képet vizsgálta, főképp, hogy miként jelent meg a mongol emlékezetben az 1241. évi muhi csata. Wilson megállapította, hogy a muhi csatát követően a mongolok – a közhiedelemmel ellentétben – veszélyes és méltó ellenfélként tekintettek a magyarokra, akiknek legyőzését nem tekintették egyszerű feladatnak. A mongolok második visszajövetelének idejére már megfeledkeztek a magyarok megtámadásának veszélyeiről, ezen hiba pedig végzetesnek bizonyult: a vesztes magyarországi hadjárat után az Aranyhorda nem tudott komolyabb katonai beavatkozást végrehajtani Európában.

A következő előadásban Litkey Csongor (PTE) értekezett a pogányság és a kereszténység viszonyáról P. mester Gestájában. A kutató Anonymus vérszerződés képét vetette össze az antik irodalmi jellegzetességekkel, különösen a Trója-regénnyel. Megállapította, hogy Álmos fejedelem szerepe sok elemében hasonlít Aeneas szerepéhez, ahogyan a magyar és római hódítás között is párhuzamok fedezhetők fel. Így tehát a Gesta számos antik irodalmi vonást is tartalmaz.

A szekciót Bognár László (SZTE) előadása zárta, aki az angol és francia mondák tengeri lényeit vizsgálta előadásában. A tenger a középkori felfogásban kettős szerepet töltött be, ugyanis egyszerre volt a megélhetés és a káosz forrása. Ugyanezen ambivalencia jellemző a tengeri lények középkori szemléletére is.      

A középkorral foglalkozó konferencia hatodik szekciója társadalomtörténeti tematikájú, levezetője pedig Tóth Krisztina (ELTE) volt. A nyitóelőadást Varga Virág (ELTE) tartotta, aki az Osl nemzetségnek az oligarchia idején betöltött társadalmi helyzetéről beszélt. A genealógiai és birtoklástörténeti kiegészítések mellett főképp a genus két ágát, az Ostfi-Asszonyfalvi- és a Csornai-ágakat vizsgálta. Míg az Ostfiak még III. András uralkodása alatt az őket familiájukba bekényszerítő Kőszegi család ellen fordultak, addig a Csornaiak ezt csak később, 1316-ban tették meg, nem függetlenül a velük rokon Nagymartoni családtól.      

Ezt követően Kalász István (PTE) adott elő a Kőszegi család tartományának alakulásáról, melyet a várbirtoklásuk tükrében vizsgált. Az előadó számba vette a Kőszegiek várait, és térképekkel illusztrálta a tartományuk kialakulásának folyamatát.

Tuček Viktor (ELTE) előadásában a Jagelló-kori udvarmesteri tisztség jellemzőihez szolgáltatott adalékokat. A kutató a Jagelló királyok csehországi udvarának viszonyait elemezte az 1520-as években, három udvarmester, Korlátkövi Péter, Andreas Trepka és Münsterbergi Károly pályáján keresztül. Megállapította, hogy az udvarmesteri tisztség egy különleges, bizalmi funkció volt, mely nemcsak ceremoniális, hanem diplomáciai és belpolitikai kiküldetésekben is jelentős szerepet kapott: számos krízishelyzet során szabad kezet biztosított a méltóság viselőjének a király.

A szekció záróelőadásában Majláthné Sipos Csilla (DE) az Alpár és Tápé települések között meghúzódó régió birtok- és vízgazdálkodását ismertette. A régió gazdálkodását elsősorban a Tisza jelenléte határozta meg, ebből következően a gabonatermesztési és állattenyésztési lehetőségek is a fontos tényezők közé sorolhatóak. Ezek alapján három markánsan különböző rész, a sűrű faluhálózattal és kevésbé fejlett gazdasággal rendelkező Felső-Tisza-vidék, a mezővárosokkal tűzdelt, fejlettebb, vízimalmokkal is rendelkező Alsó-Tisza-vidék és az ezek között fekvő Közép-Tisza-vidék különíthető el.

A hetedik, művészettörténeti szekciót Takács Imre (ELTE) vezette. Az első előadó Kernács Rebeka (ELTE) volt, aki a Gizella-kereszt eredetének feltárásához szolgáltatott technikai adatokat. Először összefoglalta a kereszttel kapcsolatos főbb szakirodalmi megállapításokat, utána leszögezte, hogy a kereszt akár egy magyar diplomáciai ajándék is lehetett. A kereszt ikonográfiai programja a kereszt magyar eredetét is felvetheti, amelyet a zománcok és az utólagosan kiegészített szárvégek is alátámasztanak.                

Horváth Domonkos (ELTE) a gyulafehérvári Szent Mihály-székesegyház figurális frízének értelmezéséről adott elő. A fríz értelmezése négy módon lehetséges: narratív, szimbolikus, ornamentális és morális szempontok szerint. A számos ismétlődő jelenetet tartalmazó faragványnak másodlagos jelentései is vannak az emberi küzdelmekről, ám az, hogy bizonyos jelenetei felcserélődtek, bizonytalanná teszi a további szimbólumok vizsgálatát. 

Őt Nagy László (ELTE) régészeti előadása követte, aki Heves megye elpusztult középkori templomainak kutatásában ért el új eredményeket. A Tarcsa határában azonosított templomrom feltehetően az Aba nemzetség tulajdonát képezhette, amely további következtetések levonását teszi lehetővé a nemzetségi templomépítészetre vonatkozóan.

A szekció Nike Duh (Maribori Egyetem) előadásával zárult, amely az 1850 és 1914 között készült Szlovéniában fellelhető falfestményekre összpontosított. A különböző falfestményeket, épületrészeket fotók, festmények és rajzok formájában is megörökítették.

A konferencia utolsó szekciója prédikációirodalommal kapcsolatos előadásokat foglalt magában, a szekciót Gecser Ottó (ELTE) vezette. Az előadások sorát Ónadi Sándor (DE) nyitotta meg, az első keresztes hadjáratokban előforduló prédikációk és a morál közti összefüggéseket elemezve. Mivel nincs egyetlen hagyományos értelemben fennmaradt prédikáció, így Ónadinak a szemtanúi beszámolókban elhangzó prédikációkra kellett hagyatkoznia, amelyek gyakran funkcionálhattak buzdító beszédként is.    

A következő előadó Porkoláb Anna (ELTE) volt, aki a monasztikus csend gyakorlatának útjait vizsgálta a karthauzi és a domonkos lelkiségben. A karthauziaknál egyszerre volt a szerzetes eszköze és élelme, amely végül a túléléshez és a megértéshez is elvezette. A domonkosoknál a csend a bölcsességet, az egyik legfontosabb erényt jelentette, amely önfegyelmet adott, és a szerzetes tanítójaként szolgált.

A szekció Kovács Annamáriának (ELTE) az Ausztriában őrzött prédikációgyűjteményekről szóló előadásával zárult. Kovács kutatásában kiemelt szerepet kapott az ausztriai prédikációk és a Magyar Királyság, illetve a magyar események közti kapcsolat elemzése.      

A konferencia végén került sor a második plenáris előadásra, melyet Antonín Kalous, az olmüci Palacky Egyetem oktatója tartott a 16. század eleji obszerváns ferences krónikák kontextusáról. A csehországi ferences provincia volt a szülőhazája a jelen előadásban részletezett két krónikának, a Rhenói Eberhard Ablauff-féle és a Karintiai Mihálynak tulajdonított műveknek. Míg az egyik krónika „privát” használatra készült, addig a másik a publikumnak íródott. A szövegek közti tartalmi és elvi eltérések ellenére a művek célja közös: megvédeni az obszerváns egyháztartomány érdekeit és elveit. Konklúzióként megállapítható: többféle szöveghagyománnyal lehet találkozni, és az intertextualitás is megfigyelhető a krónikák esetében, amelyek tartalma alapján bizonyítható, hogy az obszervánsok kapcsolatai és írásai messzire elértek.

A konferenciát Nagy Balázs (ELTE) zárta le, aki beszédében méltatta a konferencia ország- és diszciplínaközi jellegét: az ELTE-n kívül összesen 28 hazai és külföldi egyetem, Románia, Lengyelország, Csehország, Szlovénia, Franciaország, valamint a Közép-európai Egyetem, a Pécsi Tudományegyetem, a Debreceni Egyetem és a Szegedi Tudományegyetem hallgatói vettek részt a konferencián. Az előadások között 10 angol nyelven megtartott előadás is helyet kapott.

Ezzel a konferencia még nem zárult le teljesen. Idén június 25-én ünnepelte 80. születésnapját Solymosi László professzor, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. A Professzor Urat tanítványa, Mikó Gábor részesítette rövid laudációban, melyben méltatta mesterének kiemelkedő és széles tematikájú tudományos pályáját. Ezután Solymosi tanár úr összefoglalva szakmabeli tapasztalatait, célul adta: „A kíváncsiság hajtson bennünket előre!”

A köszöntést követően a résztvevők egy gazdag agapéval ünnepelték meg a sikeres konferenciát.

Kiss-Komjáthy Andor

Ezt olvastad?

A Kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem történészei az SZTE-n

Az SZTE BTK Modernkori Magyar Történeti Tanszékének szervezésében, 2024. május 21-én, kevésbé ismert erdélyi történetekkel mutatkoztak be a kolozsvári testvéregyetem

X