Az emberkereskedelemről és prostitúcióról szóló „New York-i egyezmény” foganatosítása Magyarországon

Magyarország 1955. szeptember 29-én írta alá az ENSZ 1950. évi „az emberkereskedés és mások prostitúciója kihasználásának elnyomása” tárgyú, abolicionista megközelítésén alapuló ún. New York-i egyezményét. Korábban (1904, 1910, 1921, 1933) több, hasonló nemzetközi szerződéshez is csatlakozott hazánk, részben, mert a prostitúciós célú emberkereskedelem a nemzetközi jog napirendjén szerepelt már a 19. század második felétől. Másrészt szerepet játszhatott benne, hogy akkoriban a magyar nőkhöz nemzetközi szinten erősen társult a prostitúció képzete.

Nagy fordulat ehhez képest az államszocializmus időszaka, amikor is a hivatalos állami diskurzus szerint nálunk megszűnt a prostitúció. A New York-i egyezmény 1955-ös aláírása mégsem ellentmondásos tágabb politikatörténeti kontextusban értelmezve: Magyarország ugyanis ezidőben igyekezett a nemzetközi színtereken aktivizálódni. Ez motiválhatta az egyezmény aláírását, miközben elvárásainak megvalósítására a kezdetektől kevés elkötelezettség mutatkozott (pl. 1961-ben, majd 1978-ban olyan büntető törvénykönyv lépett életbe, amelyben tényállásként szerepelt az „üzletszerű kéjelgés”).

A rendszerváltás után a prostitúció – szemben az előző évtizedek törekvésével és állításával – tagadhatatlan jelenséggé vált idehaza. A New York-i egyezménynek voltak hatásai ekkor, pl. technikai akadályt jelentett az utcai prostitúció falak mögé (bordélyokba) terelése előtt, de összességében inkább más, Magyarország számára is kötelező, időközben létrejött nemzetközi jogi dokumentumok (1979-es ENSZ-egyezmény, 2000-es palermói protokoll, 2005-ös varsói egyezmény stb.) bizonyultak hathatósnak a kérdés kezelésében. Nem meglepő tehát, hogy felmerült az egyezmény felmondása is mint lehetőség, amire azonban stratégiai okokból – Magyarország megítélése nemzetközi szinten, illetve az Európai Unióban – végül nem került sor.

Acsády Judit – Balogh Lídia – Moór Vivien

A cikk alapját adó tanulmány a Magyarország az ENSZ-ben: diplomácia, emberi jogok, jelenlét. A Magyarország és az ENSZ kutatócsoport 2025. évi tanulmányai (Szerkesztette: Balogh Lídia, Germuska Pál, Kecskés D. Gusztáv ELTE Humán Tudományok Kutatóközpontja Történettudományi Kutatóintézet – Nemzeti Emlékezet Bizottsága, Budapest, 2025.) című kötetben jelent meg, amely elérhető és letölthető az ELTE HTK Történettudományi Kutatóintézet honlapján.

Ezt olvastad?

Technokraták a pártállamban – a szakértelem és a hatalom dinamikája a szocializmusban

Bódy Zsombor, az ELTE TáTK Összehasonlító Történeti Szociológia Tanszékének professzora hosszú ideje kutatja az 1945 utáni Magyarország szocialista nagyvállalatait, technokráciáját,

X