Egy Kis Magyarország New Yorkban

Egy mai világvárosban természetes látvány egy felhőkarcolókkal teli üzleti, kereskedelmi negyed, ugyanígy nem okoznak nagyobb meglepetést a kínai feliratokkal díszített utcák sem egy amerikai vagy európai nagyvárosban – természetes módon különülnek el bizonyos területek funkcionális vagy nemzetiségi alapon. Ez az Egyesült Államokra fokozottan igaz volt már a századforduló idején is, ugyanis a 19. század második felére New Yorkot már elárasztották a bevándorlók. Eleinte főként németek és skandinávok érkeztek, majd – a bevándorlás második hullámával – a századforduló környékén a szlávok, az olaszok és a magyarok kerültek többségbe.

A Közép-Kelet- és Kelet-Európából érkező szlovákok, szlovének, ruszinok, lengyelek feladták a leckét a hatóságok és a sajtó számára, mivel azok nem igazán tudtak köztük különbséget tenni.  Gyakran megesett, hogy a magyarokat szlávként regisztrálták, vagy épp fordítva. Ebben a „bábeli forgatagban” kellett a nyelvtudással nem rendelkező magyar bevándorlóknak munkát és megélhetést találniuk. A nagyobb létszámban érkező olaszok együtt letelepedve, „olasz negyedet” létrehozva próbáltak boldogulni, a magyarok létszáma azonban mindvégig elmaradt az olaszokétól és a szlávokétól. Feltehetően ezért nem alakult ki New Yorkon belül egy nagyobb magyar negyed, viszont egy-két utcát több magyar üzlet, étterem is birtokba vett. Ilyen volt az East Houston Street egy szakasza is, ahol majd minden házon ott díszelgett magyar nyelven a sör, bor vagy pálinka eladó felirat. (A magyaros hatást a cimbalom utcát betöltő jellegzetes hangja tette teljessé.) Ezt az utcaszakaszt „Gulyás Sornak” (Goulash Row) is nevezték, itt működött a Little Hungary névre keresztelt magyar étterem is.

A helyet – amely kezdetben vendégházként is működött – egy magyar zsidó, Koronyi Simon alapította. Népszerűségét főként a magyaros ételeknek, azon belül – nem meglepő módon – a gulyásnak köszönhette. Koronyitól később két fia vette át az üzletet, akik modernizálták a kis családi vállalkozást, étlapot vezettek be, pincéreket vettek fel, végül tágasabb helyre költöztették az éttermet. Ekkortájt mehetett végbe a tulajdonosváltás is, a későbbiekben már Max Schwartz neve szerepelt a hirdetésekben. A megújult étterem megőrizte magyaros jellegét, de már sokkal divatosabb, nagyobb igényeket kielégítő stílusban vezették. A magyaros ételek mellett a cigányzene, a csárdás is elválaszthatatlan része volt a Little Hungary kínálatának.

Az étterem igazi hírnévre akkor tett szert, amikor 1905-ben Theodore Roosevelt amerikai elnök felkereste. Korábban Roosevelt ezt New York kormányzójaként már megtette, de ismételt látogatása, amelyről természetesen a sajtó is részletesen beszámolt, új pozíciójában sokkal jelentősebb gesztusnak hatott.

A The Sun – az egyik legnagyobb példányszámú New York-i napilap – 1905. február 15-i számában közölt az elnöki vacsoráról cikket, amely szerint a 400 rendőr mellett legalább ötven a titkos szolgálathoz vagy a civil ruhás nyomozók közé tartozó személy őrizte éberen a környéket és az államfőt. Pontban 6 órakor lezárták az étterem környékét, a tömeg csak a rendőrsorfalon kívülről figyelhette, ahogyan a díszvendég 7 óra 30 perckor megérkezik és bemegy az épületbe. William McKinley elnök 1901-es meggyilkolása óta a hatóságok fokozottan figyeltek a mindenkori elnök biztonságára, olyannyira, hogy még a szemben lévő házakat is ki akarták üríteni, de erről végül letettek.

A cikk a környékre „Yiddish and Hungarian East Side” elnevezéssel utalt, amiből arra következtethetünk, hogy az itt élő magyarok jelentős része zsidó származású lehetett. A cikkíró a Little Hungary mellett több magyar üzletről is említést tesz – a korabeli sajtóban közkedvelt – apró történetekben. Például a sarkon egy ruhatisztító és -festő üzem működött, melynek az ablakából három magyar lány csábítgatta be a fiatalabb rendőröket. Rövid csevej után behívták őket, azok pedig nagy örömmel léptek a bejárathoz, azonban amikor próbáltak volna bemenni, az ajtót zárva találták. A három lány többször is megismételte ezt a mutatványt az újonnan érkező rendőrökkel, megmosolyogtatva ezzel a bámészkodókat. A The Sun egyébként több cikket is közölt az elnök látogatásáról, ezek többsége inkább a biztonsági intézkedésekre fektette a hangsúlyt, így a könnyed, színes történetekkel tarkított írások mellett tárgyilagosan is beszámolt az újság az eseményről.

A New York Tribune sokkal szárazabb stílusú írásokban, bár címlapján  fotókkal és illusztrációkkal tudósított az eseményről. (Ez utóbbi akkoriban még nem volt általánosan bevett szokás az újságokban.)

A fő téma itt is a látogatást övező rendőrségi felhajtás, valamint a konfettivel és zászlókkal tarkított elnöki fogadtatás volt, ugyanakkor a vacsora körülményeibe is beavatást nyert az olvasó. Theodore Roosevelt az általa már ismert és kedvelt étteremben a Hungarian Republican Club meghívásának eleget téve tett látogatást, egy évekkel korábbi ígéretét teljesítette, miszerint elnökké választását követően is tiszteletét teszi az East Side-on. Az elnök távozása után a kerületi ügyész tartott beszédet, aki hangsúlyozta, hogy bár a szenátus nem támogatja Rooseveltet, de a nép által választott képviselőház mellette fog állni, ha folytatja a megkezdett munkát. „Ha nem is olyan nagy formátumú, mint Lincoln vagy Grant, de talán mindkettőjüknél közkedveltebb.” Roosevelt tudatosan használta a sajtót, minden alkalmat megragadott, hogy a nép gyermekeként és barátjaként tűnhessen fel. Ennek lenyomatát megtalálhatjuk ebben a cikkben is.

Látogatása idején a Little Hungary már népszerű és ismert helynek számított, de utána lett valóban felkapott, hiszen mindenki meg akarta nézni a vendéglőt, ahol maga az elnök vacsorázott. Az étterem annak ellenére is divatos maradt, hogy a környék „magyar jellege” idővel kikopott, miután a korábban itt lakó magyarok és egyéb bevándorló közösségek közelebb költöztek New York központjához. Emiatt megszűnt az Amerikában egzotikusnak ható, hívogató kelet-európai hangulat, de a Little Hungary népszerűsége ekkor még töretlen maradt.

Végül – sok más étteremmel és szórakozóhellyel együtt – a Little Hungary is a szesztilalom idején szűnt meg. Környékét magyar negyednek nevezni talán túlzás lenne, de nyilván üde színfoltja volt a korabeli New Yorknak. Az étterem történetéből és a Theodore Roosevelt látogatásáról szóló cikkekből nem csupán a magyar bevándorlók egy módosabb, vállalkozó szellemű rétegéről, hanem a korabeli sajtó stílusáról is benyomást kaphatunk, láthatjuk, hogyan igyekeztek apró, személyes történetekkel színesebbé és szenzációsabbá tenni a híreket.

Bár Kossuth amerikai körútjáéhoz nem mérhető a Little Hungary hatása az Egyesült Államok közvéleményére, de a magyar gasztronómia és kultúra népszerűsítéséhez nagyban hozzájárult, pozitív színben tüntetve fel a magyar bevándorlókat.

Pap Lázár

Külső hivatkozások és források:

Puskás Julianna: Kivándorló magyarok az Egyesült Államokban 1880–1940. Bp. 1982

Edward E. Steiner: On the trail of the immigrant. New York. 1906.

Michael Batterburry, Ariane Batterberry: On the Town in New York: The Landmark History of Eating, Drinking, and Entertainments from the American Revolution to the Food Revolution. New York. 1990.

The Sun. 1905. február 15.

New-York Tribune. 1905. február 15.

Ezt olvastad?

Az Árpádok felemelkedése mozgóképen – beszélgetés a film készítőivel

Az Árpádok felemelkedése című dokumentumfilm készítői azt a célt tűzték ki maguk elé, hogy Álmos és Árpád nyomába eredve bemutassák

X