Nyomokban valóságot is tartalmazhat! – Tomürisz, a sztyeppe királynője

2021. december 30-án mutatta be az M5 csatorna a Tomürisz – A sztyeppe királynője c. kazak történelmi kalandfilmet. A 2019-ben készült nagyszabású, látványos és fordulatos, ugyanakkor heroizáló és néhol giccses alkotás az ókorba kalauzolja a nézőt és egy – a hazai közönség számára jóformán ismeretlen – rideg, könyörtelen, ugyanakkor nagyon érdekes és a magyarság őstörténetéhez hasonló világot tár elénk. Jelen írásomban a film történetének bemutatásával kívánok kedvet csinálni a megtekintéshez.

(Forrás: imdb.com)

A film elején megjelenik a történetmesélő Abu Naszr Muhammad ibn al-Farah al-Fárábi (872–950/951), a bölcs polihisztor, aki Damaszkuszban, Hérodotoszra (Kr. e. 484–425) hivatkozva tárja elénk Tomürisz legendás életét és világraszóló diadalának krónikáját. A „sztyeppe királynője” a masszagéták törzséből származott, amely – a kutatók többségének véleménye szerint – az ászi nép szövetségének görögösített elnevezése volt. Az ászik – nevük később jazig, jász alakban is megjelenik – feltehetőleg a szkíta népek közé, a közép-ázsiai szkíták, azaz a szakák csoportjához tartoztak. Jeremiás Éva iranista, nyelvész, egyetemi tanár összefoglaló írása szerint:

„az iráni törzsek településterületeinek a Fekete-tengertől Kínáig húzódó északi határán, a steppe-vidéken ókori és középkori források több törzset neveznek meg (pl. szkíták, szarmaták, szakák, alánok, masszagéták). Ezek nyelvéről nincsenek összefüggő emlékek, csupán kevés szórványemlék (többségében nevek és egyes szavak) a róluk szóló híradásokban (pl. Herodotosz), melyeket hagyományosan (kérdés, hogy helyesen-e) szkítának nevez a szakirodalom. Erősen megoszlik a kutatók véleménye ezeknek a nyelvi emlékeknek a jellege, valamint ókori nyelvi státusza tekintetében (pl. külön nyelv volt-e a szkíta és szarmata, stb.).”

A filmben elbeszélt történet

A film szarvasvadászattal kezdődik, mely során a főhős édesapja, Szpargap, a masszagéták vezére egy másik törzs, az akibatok földjére téved és ott ejti el a vadat. Az akibatok egyből ott teremnek és véres harcban torolják meg a vélt sérelmet. A csetepatéból a masszagéták kerülnek ki győztesen, de egy halálos sebet kapott harcosával magának a vezérnek kell végeznie. A hazafelé tartó út során a néző elé tárul a sztyeppe végtelen síksága, állat– és növényvilága, majd a masszagéták tábora, ahol a vezér felesége, Bopáj éppen életet ad gyermeküknek. Fiút remélnek mindketten, de kislány születik és az édesanya meghal a szülés következtében. A kislány a Tomürisz („Bátor”) nevet kapja. Szpargap kisvártatva újra megnősül, de odaadó szeretetben neveli lányát. Sokat lovagolnak, vívnak, bevezeti őt a harcművészet rejtelmeibe. Telnek-múlnak az évek, Tomürisz szépen cseperedik. A masszagéták táborában megjelenik Pálák, a szomszédos nép, a hvérezmiek vezére, aki szeretne szövetségre lépni Szpargappal és törzsével. A két nép közt régóta feszült a viszony, a portyázásból (is) élő masszagéták többször kifosztották már szomszédaikat. A vezér nem áll kötélnek, mire az intrikus és gonosz Pálák a masszagéták két alvezéréhez, Kavazhoz és Kurtunhoz fordul és feltüzeli őket saját vezérük ellen.

Az ifjú Tomürisz (Forrás: mafab.hu)

A következő jelenetben Tomürisz rosszat álmodik, majd felriad, éppen időben, hogy apját figyelmeztetni tudja a közelgő veszélyre. Árulás történik, Kavaz és Kurtun orvul legyilkolja a vezért és követőit. Maroknyi túlélőnek sikerül a véres leszámolás során kimenekíteni a táborból Tomüriszt és elmenekülni. A bujdosók Hárászp vezetésével „az elátkozott” erdőben telepednek le, ez lesz a második otthonuk. A kislányból fiatal nővé cseperedő és kemény harcossá váló Tomüriszt a bosszúvágy hajtja, meg akarja torolni a sérelmeket, haza akar térni. Pár év múlva az erdőben is rájuk akadnak Kavaz és Kurtun emberei, Tomürisz éppen távol volt, mikor váratlanul rajta ütnek a táboron és mindenkit lemészárolnak. Tomürisz véres bosszút áll a kegyetlen és erőszakos csapaton, leszámol öt ellenfelével, de közben ő maga is súlyos sebet kap. Felkapaszkodik a lovára, sebe vérzik, majd elájul. A pusztán poroszkálva, aléltan egy női harcosokból álló csapat fedezi fel. Hazaviszik, befogadják, a törzs sámánja meggyógyítja. Ez a törzs a szarmaták népéhez tartozik, amely rokon a masszagétákkal. Mivel az édesapjától kapott aranygyűrű ott csillog az ujján, nem is tudná leplezni származását. Hamar életre szóló barátságot köt egy vele egyívású szarmata harcos lánnyal, Szardanával. A szarmata törzs főnöke, Atei jól ismerte és tisztelte Tomürisz apját, mélyen megrendíti a lány története. A törzs befogadja Tomüriszt, aki esküt tesz, hogy „mindent visszavesz”. Az évek alatt a masszagéta lány elsajátítja a szarmaták életformáját, együtt járnak vadászni, portyázni. Kiváló és harcedzett lovas és íjász válik belőle. Egy portya során egy árva szolgafiút, Tiraszt is magához veszi, aki élete végéig hűen szolgája majd.

Kis idő múlva, a szarmaták vezérének, Atei-nek fia születik, amelynek tiszteletére nagy ünnepséget rendez a törzs, és meghívják a sztyeppe rokon népeit is. Tomürisz az érkező vendégek között meglátja Kavazt és Kurtunt is, bosszúvágya felerősödik. Az ünnepség azonban jó apropó arra, hogy különböző viadalokkal, lovaglással, birkózással szórakoztassák egymást. Tomürisz tökéletes lovasíjász produkciójával felhívja magára a figyelmet, Argun, a dahák vezérének a fia pedig a birkózást nyeri meg. A két fiatal felfigyel egymásra, majd szerelem szövődik köztük. Az ünnepség során az – egymással hol torzsalkodó, hol szövetségre lépő – pusztai népek vezetői tárgyalásokat is folytatnak. A masszagéták két vezére, a hvarezmiek prókátoraként, arra kéri a szarmaták törzsfőnökét, hogy álljon el a hvárezmiek fosztogatásától és az újszülött fiát adja nekik zálogul. A kérést természetesen lehetetlen teljesíteni, küszöbön az újabb háború. A hvarezmi–masszagéta szövetségből több törzs nem akar újabb konfliktust, a szarmaták mellé pedig a dahák is felsorakoznak. Atei, a szarmaták vezére elmondja Szakasnak, a dahák törzsfőnökének, hogy kicsoda Tomürisz valójában.

Tomürisz (Forrás: imdb.com)

A döntő ütközet napján a két sereg felsorakozik a harcmezőn. Tomürisz előre vágtat és közli a masszagétákkal, hogy ő a vezérük, Szpargap lánya, és Kavaz és Kurtun számára pedig eljött a megtorlás napja. A szarmaták és a dahák nem kívánják a testvéreik vérét ontani. Párviadal során öli meg a két vezért, így a csata elmarad. Mindenki üdvözli Tomüriszt, akinek tömeges vérontás nélkül sikerült visszaszereznie a hatalmat népe felett. „Szpargap lánya, Tomürisz visszatért” – zúg a tömeg. Kisvártatva a győztes „amazon” kegyet gyakorol, a két áruló és gyilkos vezér hozzátartozóit csak száműzi, de nem öleti meg. A nap végén apja sírjánál fejet hajt annak emléke előtt.

Tomürisz uralkodása kezdetén újabb nehézséggel szembesül, ugyanis a masszagéta bábjaikat elvesztő hvarezmiek nem adják fel, és harci szekerekkel, nehézlovasokkal megerősített nagy sereget indítanak Tomüriszék ellen. A masszagéták haditerve egyszerű, merész és hatékonynak bizonyul. Ez a harcmodor később a sztyeppe más lovas népeire is jellemző volt és a honfoglaló magyarság is ilyen stratégiával kalandozott. Először kisebb csapattal frontálisan támadnak, majd menekülést színlelve visszavonulnak, ezzel maguk után vonják az üldözőiket, akik már azt hihetik, hogy övék a győzelem. A korábban elrejtőzött masszagéta lovasság nagyobb része eközben két oldalról, bekerítve támadást intéz a hvarezmiek ellen, akik összezavarodnak, majd a kezdetben szemből támadó és cselből megfutamodó masszagéták is visszafordulnak és ezzel végérvényesen szétzilálják és megsemmisítik az ellenséget. A menekülők üldözése és likvidálása innentől kezdve már pofonegyszerű. Tomürisz és Argun együtt küzdenek, több tucatnyi ellenséget ölnek meg, Argun a csata hevében feleségül kéri Tomüriszt, aki igent mond neki két kaszabolás közepette. A csatában Tomürisz végérvényesen diadalt arat ellenségei felett.

Tomürisz csata közben (Forrás. imdb.com)

Eljött az esküvő napja. A masszagéták, és hűséges szövetségeseik és rokonaik, a dahák, ill. szarmaták társaságában ünnepelnek. Megköttetik a frigy, mindketten „tiszteletreméltó és becsületes” harcosok, akik innentől fogva együtt vezetik a masszagéták törzsét. A nászéjszaka romantikája után Tomürisz nemcsak királynő és feleség, hanem édesanya is lesz. Elsőszülött fia a Szpargap nevet kapja.

Szűk két évtized telik el békében és nyugalomban. A kis Szpargapból derék harcos válik, Argun és Tomürisz harmóniában és szeretetben élnek, az általuk vezetett nép szépen gyarapodik. Azonban egyre több menekült érkezik hozzájuk II. Kürosz perzsa király (Kr. e. 600–530), az Óperzsa Birodalom alapítójának serege elől. Egy menekülő baktriai család elpanaszolja Tomüriszéknek, hogy a perzsák a férfiakat lemészárolják, az asszonyokat rabszolgává teszik. Viharfelhők gyülekeznek a masszagéták ege felett is. Hamarosan megjelenik a perzsák követe, a minden hájjal megkent, ravasz Gubar, aki közli, hogy Nagy Kürosz birodalma napról-napra növekszik, majd szövetséget ajánl a masszagétáknak és daháknak és Babilonba, a birodalom fővárosába invitálja őket. A bölcsebb Tomürisz fenntartásokkal és gyanakodva fogadja az ajánlatot. „Kürosz a kezét nyújtja, de kezéhez vér tapad” – mondja férjének, míg Argun hajlik a megegyezésre és szemlátomást „elvakítják az ajándékok és mézesmázos szavak.” Végül is Argun és fia, Szpargap indulnak el a – végzetesnek bizonyuló – hosszú útra. Tomürisz aggódva és rosszat sejtve köszön el férjétől és fiától. Nem bízik a perzsa követben, aki „túl sokat beszél”. A távozásukat követően utánuk küldi hű szolgáját, Tiraszt, de kéri őt, hogy mindvégig maradjon észrevétlen. A hosszú utazás után a masszagéta küldöttség megérkezik a nyüzsgő, többarcú Babilonba, a birodalom fővárosába, ahol a koldusok tömege, a piac nyüzsgése, majd az udvar pompája is szembetűnő.

Tomürisz (Forrás: mafab.hu)

Nagy Kürosz a trónon ülve fogadja a masszagéták vezérét és fiát. Ajánlatot tesz Argunnak, hogy fogjanak össze és a masszagéták legyenek a harcosaik. Argun elutasítja a királyt, bátran kijelenti, hogy „a nomádok nem hódítók, nincs szükségük többre.” Kürosz értetlenkedik: „Mi értelme kevéssel beérni, ha az egész világ a miénk lehetne?” A tárgyalás békés kezdete már a múlté: Argun a világ meghódítására készülő Kürosznak határozottan leszögezi, hogy „népe és földjeik részei a világnak, ezért, ha úgy hozná a sors, harcolnának érte.” A tárgyalás ezzel véget ér, Argunék feldúltan távoznak. Az időközben besettenkedő Gubarnak Kürosz csodálkozva megállapítja, hogy Argun bátor és nem is olyan ostoba. A gonosz intrikus fejében azonban már megfogant az ördögi terv: javasolja Kürosznak, hogy ne engedje el élve a vezért és fiát, mert az özveggyel már könnyebben tárgyalhatnának, és a behódoló sztyeppei nomád lovasok segítségével meghódíthatnák Egyiptomot is. A masszagéták tiszteletére adott vacsora ivászatba fordul, Argun is óvatlan, fia figyelmezteti, de már későn. Mindkettőjüket orvul meggyilkolják Kürosz emberei. Egyszerre leli tragikus halálát apa és fia.

A messzi távolban Tomürisz balsejtelmek gyötrik, érkezik Tirasz, aki közli vele, hogy nem látta őket élve kijönni a palotából. Majd megérkezik Gubar is a két holttesttel. A gyilkosságot „vad törzsekre” keni, de biztosítja Tomürisz afelől is, hogy „Kürosz parancsára bosszút álltak rajtuk.” A temetés során lovat is áldoznak az elhunytak tiszteletére, de a túlvilágon is a halottak segítségére siető szolgák feláldozását „a sztyeppe királynője” nem engedi. Gubar tovább szövi a hálóját, azt állítja, hogy Argun halála előtt szövetséget kötött Kürosszal. Azt ajánlja Tomürisznek, hogy Kürosz békét köt, amennyiben az egyik felesége lesz. Megözvegyült királynőként nem sokáig tarthatja meg a hatalmát, ezért lépjen Kürosz oldalára. Tomürisz feldúltan fogadja a követ szavait, majd a szemébe vágja, hogy „Kürosz lemészárolta a férjét és fiát” és leszúrja Gubart. „Vigyétek vissza ezt a sakált Kürosznak!” – kiáltja oda a perzsa kísérőknek.

Diadal (Forrás: imdb.com)

Tomürisz bátor tette felbőszíti Küroszt, aki Egyiptom helyett Észak felé vonul egész seregével, hogy megbüntesse a masszagétákat. Küszöbön a mindent eldöntő küzdelem. A masszagéták szövetségeseket toboroznak a sztyeppe népei között, a dahák és más törzsek is melléjük állnak. A harcra készülődés során új fegyvereket kovácsolnak, a vonuló perzsa sereg útjába eső kutakat betemetik, az állatokat elrejtik. A nomádok serege feleakkora, mint a perzsáké, de Tomüriszék elszántsága, vitézsége és bosszúvágya pótolja a számbeli fölényt. Hatalmas, véres, kegyetlen ütközet bontakozik ki a két sereg között. Tomürisz 100 kiváló lovast, harci szekereket vet be, a perzsák csatasorba állítják a rettegett elit gárdát, a „halhatatlanokat” is. A harc során az emberfeletti erővel küzdő, hű bajtárs, Szardana is halálos sebet kap. Kürosz a sátrából közvetlenül a csatamező széléről irányítja az eseményeket, emberei féltik az életét, kimenekítenék uralkodójukat, de ő nem hagyja cserben seregét. Egy maroknyi, bátor masszagéta harcos, Tirasz vezetésével fokozatosan megközelíti Kürosz sátrát. Egyre fogy az erejük, de hullanak körülöttük a perzsák is. Végül Tirasz eljut Kürosz elé és párbajban leszúrja a perzsa királyt. Ezzel vége is a küzdelemnek, Kürosz halálhírére a perzsák pánikszerűen menekülnek. Tirasz diadalmasan viszi a király fejét Tomürisz elé, aki kijelenti, hogy „Kürosz mindig is vérre szomjazott, ám végül belefulladt.” A nomádok serege diadalmasan ünnepli a világraszóló diadalt. A film végén a megfáradt, öreg narrátor, Al-Fárábi megjegyzi, hogy a „történelem során sok minden feledésbe merült, de a bátor Tomürisz története örök időkre fennmarad.” Az utolsó képkockákon pedig Tomürisz és az időközben megszületett második fia, „Argun örököse” vágtatnak a végtelen sztyeppén a naplementében. „Legyenek fényesek a nappalai és békések az éjszakái, amíg világ a világ.” – szól a bölcs.

A filmről

A film csak nyomokban követi a Hérodotosz által elmesélt történetet, azonban az alkotók fantáziája egy színes, vad, izgalmas és ismeretlen világot tár elénk, a sztyeppe népeinek történetét. Az eredetileg Tomiris c. filmet Aqan Sataev rendezte, Ália Nazarbaeva és Timyr Jaqsylyqov írták a forgatókönyvet, Hasan Qydyraliev volt az operatőr és a csodálatot zenét Alim Zaiyrov és Renat Gaisin szerezték.

A rendező instruál (Forrás: mafab.hu)

A színészi alakítások közül kiemelkedik a címszereplő Almira Tyrsyn, a főhős barátját, a szarmata harcosnőt, Szardanát alakító Alzhan Lighg, Tomürisz édesapját, Szpargapot játszó Murat Bisenbin, és persze a nagy ellenfelet, II. Küroszt megszemélyesítő Gassan Massyd. A mellékszereplők közül megemlítendő, az álnok és intrikus perzsa követ, Gubar karakterét mesterien megformáló Nazim Tyliahodjaev és az összeesküvő majd Szpargatot meggyilkoló két masszagéta vezér, Kavaz (Azamat Satybaldy) és Kurtun (Berik Aitjanov), továbbá a hű szolgafiút, Tiraszt alakító Ayan Utepbergen.

A zenén és a meseszerű látványvilágon kívül említést érdemel még a díszletek és jelmezek sora, amelyek – véleményem szerint – hitelesen ábrázolhatják a sztyeppe népeinek és törzseinek (masszagéták, szarmaták, dahák, hvarezmiek stb.) életét és szokásait, ill. az óperzsa birodalom sokszínű millliőjét. A babiloni jeleneteken és a döntő csata kivitelezésén látszik, hogy az alkotók nem szenvedhettek forráshiányban.

Összefoglalásképpen úgy vélem, hogy egy grandiózus, kalandos, tartalmas, néhol patetikus és sablonos, de magával ragadó és érdekes film készült három éve Kazahsztánban a Qazakfilm és a Sataifilm koprodukciójában. Látszik, hogy az alkotók és szereplők büszkék népük történelmi múltjára és nagy alakjaira.

Udvarvölgyi Zsolt András

Ezt olvastad?

Szeptemberben debütált a Netflixen az Andrew Dominik rendezésében készült életrajzi dráma, a Szöszi (Blonde). A Marilyn Monroe (Ana de Armas)