Transznacionális politikai identitások – Kostis Karpozilos: Red America – Greek Communists in the United States, 1920-1950)

Kostis Karpozilos a kortárs görög történetírás egyik legeredetibb és legkoncepcionálisabban gondolkodó képviselője. Kutatásai a történelmi emlékezet, a baloldali mozgalmak és a diaszpóra-tapasztalat kereszteződésében helyezkednek el. A Red America című könyv, amely a 2017-ben görög nyelven megjelent Κόκκινη Αμερική (Kωστής Καρπόζηλος: Κόκκινη Αμερική. Έλληνες μετανάστες και τοόραμα ενός Νέου Κόσμου 1900-1950. Πανεπιστημιακές Εκδόσεις Κρήτης. Ηράκλειο, 2017.) átdolgozott változata, ezt a hármas fókuszt bontja ki egy rendkívül empirikus és elméleti igényű elemzés formájában. Karpozilos doktori kutatásaiból kinőtt munkája a görög kommunisták és baloldali bevándorlók Egyesült Államokbeli történetét követi nyomon az első világháború éveiben megindult önszerveződéstől a hidegháborút követő összeomlásig, miközben kitágítja a görög történelmi tapasztalatot egy globális baloldali térben. Recenzióm célja, hogy értelmezze Karpozilos művének történetírási jelentőségét, különös tekintettel arra, miként rekonstruálható egy bukásra ítélt politikai mozgalom története a társadalmi tapasztalat és a kollektív emlékezet perspektívájából. A Red America nemcsak egy görög diaszpóracsoport történetét vizsgálja, hanem a vereség történelmi narratívává formálásának lehetőségeit is.

A Red America nem diadalmas mozgalomtörténet, hanem épp ellenkezőleg: a baloldali politikai remények, lehetőségek és vereségek története. A mű különlegessége, hogy egyfajta bukástörténetként tárja elénk az amerikai kommunizmust. A szerző narratívája nem a nosztalgikus hősiességre épül, hanem a történelmi kudarcot állítja középpontba. A könyv világosan érzékelteti, hogy az Egyesült Államokba emigrált görög munkások és kommunisták reménye, miszerint az amerikai ipari kapitalizmus válságai előbb-utóbb forradalmi átalakulásokat idéznek elő, végső soron illúziónak bizonyult.

A könyv a mikrotörténelem és a transznacionális történetírás határán helyezkedik el, de legfőbb sajátossága a sajtókutatásra épülő történeti rekonstrukció. Karpozilos kiindulópontja nem egy pártarchívum vagy egy központi szervezet, hanem a diaszpóra sajtója, többek között az Empros („Előre”), az Ē Phonē tou Ergatou („A munkás hangja”), melyek egyszerre információs médiumok, diskurzusterek és közösségi tükrök voltak. A szerző e források segítségével képes rekonstruálni egy olyan politikai környezetet, amelyben a munkásidentitás, az etnicitás és a forradalmi tudat egymással folyamatosan újraszerveződő viszonyban álltak. A könyv legnagyobb érdeme, hogy a kommunista mozgalmak globális narratíváját nem a pártközpontok és a kongresszusok perspektívájából, hanem a kis emberek, a helyi aktivisták, a folyóiratok szerkesztői és a sztrájkoló munkások szemszögéből írja le, általuk a „vörös Amerika” világa nem absztrakt mozgalomként jelenik meg. A mikrotörténeti megközelítés nemcsak a baloldali struktúrákat, hanem a tapasztalati rétegeket is feltárja: mit jelentett kommunistának lenni, mit jelentett egyszerre görögnek és amerikainak lenni, és hogyan változott meg e hármas identitás a hidegháború nyomán.

A történet íve tudatosan egy bukásnarratívára épül: a diaszpóra baloldali mozgalmainak reményei az 1930-as évek radikalizmusában és antifasiszta egységében fogalmazódnak meg, de az 1950-es évekre a represszió, a belső széttöredezés és az amerikai kapitalizmus integráló ereje marginalizálja, majd asszimilálja a mozgalmat.

A könyv hat fejezetből áll, amelyek világosan tagolt kronológiai és tematikus ívet alkotnak: A Radicals of Two Worlds című fejezet az első világháborút megelőző időszak amerikai sztrájkmozgalmainak és munkásmegmozdulásainak történeti kontextusába nyújt betekintést, különös hangsúllyal a görög származású munkások szerepvállalására. A szerző részletesen tárgyalja a görög bevándorlók részvételét a Ludlow-i mészárláshoz vezető bányászsztrájkban, valamint más jelentős munkásmegmozdulásokban, hangsúlyozva e csoport politikai radikalizálódását és fokozatos átalakulását forradalmi politikai alannyá. A fejezet a bevándorlók munkásalapú önértelmezését elemzi, és azt a folyamatot, amely során az etnikai háttér politikai öntudattá szerveződött. A görög munkások részvétele a Ludlow-i sztrájkban e transzformáció egyik kulcspontjaként jelenik meg. Az Americanizing Communism című fejezet kulcsfogalma a taxisyneidēsia, vagyis a „munkásosztály-tudat”, amely fogalom kifejezetten az amerikai görög kommunistákra jellemző és a bevándorlók amerikai baloldali integrációjának sajátos alakzatát mutatja be. A fejezet további érdekessége Pogány József (John Pepper) szerepének bemutatása, aki hadügyi, külügyi és később oktatási népbiztosként a Tanácsköztársaság egyik vezető személyisége volt. 1919 után először Bécsbe, majd az Egyesült Államokba emigrálva az Amerikai Kommunista Párt (CPUSA) egyik vezető ideológusa lett. Túlzott ideológiai szigora és dogmatizmusa miatt sokakban visszatetszést keltett, még a mozgalmon belül is.

A Crisis and Revolution az 1929-es gazdasági világválság hatásait vizsgálja az Egyesült Államok görög munkásközösségeire és az Amerikai Kommunista Párt tevékenységére. A fejezet arra fókuszál, hogyan radikalizálódtak a politikai viszonyok a válság nyomán, hogyan alakultak ki új szövetségek, és hogyan próbálták a kommunisták kihasználni az elégedetlenség hullámait. A fejezet érzékletesen mutatja be, hogyan vált a gazdasági válság a politikai radikalizáció katalizátorává a görög munkásközösségek körében. A CPUSA törekvéseinek bemutatása azonban túlsúlyba kerül a lokális tapasztalatokkal szemben. A válság egzisztenciális fenyegetést jelentett a munkások számára, miközben lehetőséget nyújtott a CPUSA számára, hogy megerősítse pozícióit a társadalmi elégedetlenség közegében.

A Turmoil and Compromise című fejezet a görög-amerikai identitás komplexitását vizsgálja, különös tekintettel a politikai és nemzeti lojalitások közötti feszültségekre. E dinamikák érzékletes példája az 1937. május 1-jén Manhattanben tartott felvonulás, amelynek során a résztvevők egyidejűleg lengettek amerikai, görög és vörös zászlókat. E szimbolikus gesztus jól tükrözi az etnikai közösségek politikai hovatartozásának többrétegűségét. A fejezet részletesen elemzi, miként próbálták a görög diaszpóra csoportjai összehangolni amerikai állampolgári lojalitásukat a származási országukhoz, illetve a nemzetközi baloldali mozgalmakhoz fűződő elköteleződésükkel a harmincas évek polarizált légkörében. Ezen túlmenően a szerző a görögországi Metaxas-diktatúrára adott reakciókat, valamint az ezek nyomán kialakult transznacionális antifasiszta hálózatokat is bemutatja, rávilágítva a görög emigráns közösségek aktív szerepvállalására a korabeli globális politikai küzdelmekben. Az etnikai közösségek politikai pozicionálása új megvilágításba helyezi a nemzeti, állampolgári és ideológiai lojalitások interakcióját. A diaszpóra politikai szerepvállalásának vizsgálata hozzájárul a transznacionális történelem módszertani bővítéséhez.

A Planning the Future és a Cold War Nation című zárófejezetek az amerikai baloldal háború utáni marginalizálódását és az emigráns közösségek antikommunista átállását ismerteti.

A könyv kulcsfogalmai közé tartozik az amerikai radikalizáció, a diaszporikus tudat, a munkásidentitás és az ideológiai kettős lojalitás. A diaszporikus tudat az etnikai hovatartozás és a politikai mobilizáció összefonódását jelöli. A munkásidentitás a társadalmi osztályhoz kötődő kollektív önértelmezést írja le. A kettős lojalitás a párhuzamos nemzeti és ideológiai kötődések feszültségét fejezi ki. Kiemelendő még a „double ambassadors” koncepciója, amely a görög-amerikai baloldaliakat úgy mutatja be, mint akik egyszerre képviseltek amerikai értékeket Európában és európai antifasizmust Amerikában. A Planning the Future és a Cold War Nation fejezetek mélyrehatóan elemzik a háborús összefogás és az antifasiszta jelszavak által létrejött liberális-kommunista koalíciókat, amely az amerikai kommunizmussal együtt a hidegháború nyomán elbuktak.

Noha Karpozilos könyve lenyűgözően adatgazdag és elméletileg is megalapozott, bizonyos szempontok háttérbe szorulnak. A műben kevéssé jelenik meg a kultúrtörténeti aspektus: a színház, zene, irodalom és más radikális esztétikai formák, amelyek szerves részét képezték az identitásteremtésnek. Bár a szerző említi, hogy a színház a munkásidentitás fontos terepe volt, ennek elemzése elmarad. Továbbá a nőtörténeti szál is alig bontakozik ki: azonban tudjuk, hogy sok görög nő (különösen a szőrmeiparban) aktív tagja volt a mozgalomnak, történetük elbeszélés nélkül marad. Néhány kivételtől eltekintve alig jelennek meg női szereplők, ami csökkenti a mozgalom teljességének megértését.

A mű minden érdeme mellett néhány aspektus kidolgozatlan marad. A konklúzió pedig, miszerint a görög kommunisták amerikai története egyszerre tanúskodik az internacionalista baloldal dinamizmusáról és annak végső vereségéről egy globálissá váló hidegháborús világban – a tematika súlyához képest meglepően rövid.

Karpozilos nem idealizál, de nem is tagadja meg hőseit. A Red America egyszerre emlékmű és tudományos revízió, amely emlékeztet a történeti lehetőségek múlandóságára – de egyúttal a jövő nyitottságára is. A könyv figyelmeztet: a történelem nem előrehaladás, hanem bizonytalanság. Azonban a bukás(ok) története nem csupán tanulságos, hanem inspiráló is lehet. A Red America nem csupán az amerikai görög kommunisták történetének szempontjából releváns mű, hanem olyan közösségek tapasztalatai is megérthetők általa, amelyek egykor hittek egy alternatív társadalmi rend megvalósíthatóságában. Annak ellenére, hogy e vízió végül nem vált valóra, emléke és történeti elemzése lehetőséget nyújt arra, hogy új szempontok mentén közelítsünk a múlt értelmezéséhez. Karpozilos stílusa akadémiai igényű, ugyanakkor olvasmányos, ami elősegíti a történeti gondolatok közvetítését a szakmai és nem szakmai közönség felé egyaránt. A Red America hasznos olvasmány a diaszpórakutatás, a transznacionális baloldal és a mikrotörténeti megközelítések iránt érdeklődők számára. A könyv különösen ajánlott azoknak, akik a politikai vereségek történetírási lehetőségeit vizsgálják, illetve a periférikus mozgalmak globális összefüggéseit kívánják feltárni.

Takács Balázs

Ezt olvastad?

Az Amerikai Egyesült Államok Latin-Amerikában

Az Egyesült Államok fegyveres erői 2026. január 3-án elfogták Nicolás Maduro venezuelai elnököt és feleségét. A házaspár ellen kábítószer-kereskedelem, illetve

X