A kritikus gondolkodás fejlesztése történelemórán – A Harmadik Birodalom propagandagépezete és a szociálpszichológia

A kritikus gondolkodás kialakítása olyan, a Nemzeti alaptantervben is megfogalmazott fejlesztési feladat, amely történelemórákon nagy szerepet kap. Ennek megfelelően a sikeres történelemoktatás egyik legfontosabb eredménye lehet, ha diákjainkban sikerül egészséges kritikai szemléletet kialakítanunk, amely lehetővé teszi azt, hogy felismerjék a dogmatikus gondolkodásmódot, és merjenek kérdezni, kételkedni az eléjük tárt narratívákkal kapcsolatban.

A tananyagot áttekintve több ponton találhatunk olyan témát, melyhez remek forrásokat társítva javíthatjuk tanulóink kritikai érzékét. Ilyen lehet például Augustus önéletrajza, melyben a békét elhozó, a közügyek iránt elkötelezetten küzdő politikai vezetőt ismerhetünk meg a princepsben. Ezt a képet jelentősen árnyalhatjuk, illetve módosíthatjuk akkor, ha az idézett szöveg mellé rendeljük Tacitus vonatkozó leírását a principátus születésének időszakáról. Gondoljunk csak arra, hogy ő a Pax Augustáról többek között a következőképpen vélekedik egy ponton: „Béke volt – vitathatatlan – ezután, de véres”. (Tacitus: Évkönyvek, I. 10.)

Találhatnánk még bőven olyan példákat, amelyek a fent említetthez hasonlóan a diákokat kritikus gondolkodásra ösztönzi, most azonban csak egy eset feldolgozásával foglalkozom részletesebben, a Harmadik Birodalom propagandagépezetével.

Valószínűleg sok gyakorló történelemtanár találkozott már azzal a szituációval, hogy a nemzetiszocialista Németország, a második világháborús pusztítás, illetve a holokauszt oktatása kapcsán diákjaink egy ponton feltették a kérdést: Adolf Hitler politikájának támogatói miért nem látták, hogy milyen szörnyű dolgokhoz vezethet a náci agresszió/ a fajelmélet/ a zsidógyűlölet? A kérdés megválaszolásához segítségünkre lehet az említett téma könyvtárnyi szakirodalma, azonban a történelemtudományi munkák feldolgozásán túl érdemes belegondolnunk abba, hogy Hitler kommunikációs eszközrendszerével a tömeg pszichéjére igyekezett hatni, így érdemes tájékozódnunk a szociálpszichológia vonatkozó eredményeit bemutató munkák között is.

(Forrás: regikonyvek.hu)

Stílusa, terjedelme és tartalmának szakmai megalapozottsága miatt az egyik legjobban használható ilyen jellegű kötet az Anthony Pratkanis és Elliot Aronson által írt Rábeszélőgép című kötet (a mű eredeti címe: Age of Propaganda. The Everyday Use and Abuse of Persuasion), melynek az utolsó előtti esettanulmányában konkrétan a náci propagandagépezet működését dolgozták fel a szerzők. Mielőtt bemutatnám a konkrét fejezet tanórai feldolgozásának lehetőségét érdemes pár szót szólni a két kutatóról, illetve magáról a Rábeszélőgépről. (Pratkanis, Anthony – Aronson, Elliot: Rábeszélőgép. Ab Ovo, Budapest, 1992. A szemelvényeket a kiadó engedélyével közöljük.)

A két kutató közül az ismertebb Elliot Aronson, aki az állami iskolákban végzett előítélet kutatásaiért Gordon Allport-díjat kapott. Egyetemi oktatóként többek között a Harvardon és a Stanford egyetemen tanított. A magyar olvasók számára neve A társas lény című kötet (Akadémiai Kiadó, Budapest, 2008) kapcsán lehet ismerős, melyet az egyetemi hallgatók tankönyvként, a szociálpszichológia iránt fogékony olvasók pedig érdekes olvasmányként forgathattak. Szerzőtársa Anthony Pratkanis a Californiai Egyetem Santa Cruz-i kampuszán pszichológia professzor, kutatási területe a vásárlói viselkedés és a meggyőzés stratégiái. Az Egyesült Államokban hírnevet akkor szerzett, amikor az ismert rock együttes, a Judas Priest büntetőjogi perében felkérték szakértőnek. A zenekar esetét a Rábeszélőgép egyik fejezetében is feldolgozták. A tudatköszöb alatti praktikák: ki kit szed rá? című részben a zenekar 1990-es botrányáról olvashatunk. Az ügy lényege az volt, hogy a Judas Priest az egyik számukba becsempészett egy tudatküszöb alatti üzenetet, amely a következő volt: TEDD MEG! A vád szerint ennek hatására két rajongójuk öngyilkosságot követett el. Pratkanis álláspontja szerint nem lehetett bizonyítani, hogy az ilyen típusú üzeneteknek valóban lehet ennyire direkt hatása, ami alapján pedig a zenekart végül felmentették. (153–157. o.)

A könyv megírásával a szerzők célja az volt, hogy segítsenek megérteni a határvonalat meggyőzés és rábeszélés, vagyis kommunikáció és propaganda között. A kötet – mint írják – nem csak a kommunikáció befogadóihoz szól, hanem a „kommunikátorokhoz” is.

Az alkotók meggyőződése szerint a demokrácia túlélésének egyetlen esélye az, ha

  1. „a rábeszélők megtanulják eljuttatni az üzenetüket az emberekhez, anélkül hogy megsértenék az egyenlőség és a tisztesség szabályait.

  2. a választópolgárok eléggé felkészültek legyenek ahhoz, hogy biztonsággal megkülönböztethessék az egyenes beszédet a csűrés-csavarástól, a becsületes versenyt a csalástól.” (9. o.)

Érdemes ezeket a megjegyzéseket észben tartanunk, hiszen tanárként mi magunk is „kommunikátorok” vagyunk…

A náci propagandagépezett működéséhez visszatérve, valamint a kritikus gondolkodás fejlesztését szem előtt tartva alább az esettanulmány főbb gondolatait foglaltam össze, illetve szövegrészek kiemelésével arra tettem kísérletet, hogy olyan szemelvényt állítsak össze, amelyet tanulóinkkal tanóra keretben is feldolgozhatunk.

A Harmadik Birodalom propagandagépezete: esettanulmány a bizonytalanságról

Adolf Hitlert erősen foglalkoztatta az első világháborús német vereség háttere, ennek egyik legjelentősebb okát az antant sikeres háborús propagandájában látta. „Mit is tanulhatott Hitler tőlünk?” teszi fel kissé ironikusan a kérdést az amerikai szerzőpáros. A háborúba csak 1917-ben belépő Egyesült Államokban felállították a Néptájékoztatási Bizottságot, amelynek vezetője a tehetséges újságíró-lapszerkesztő, George Creel volt. A „nem hivatalos propagandaminisztérium” több eszközt is bevetett, hogy népszerűsítse a háborút az amerikai lakosság körében. Az egyik ezek közül az volt, hogy közel 75 000 úgynevezett „4 perces embert” képeztek ki, akik szerte az országban népszerűsítő beszédeket tartottak az amerikaiak számára. Ezen kívül olyan – többször teljesen fiktív – híreket terjesztettek miszerint a német hadsereg szappant főzet az elesett antant katonák holttestéből. (188. o.)

(Forrás: Fortepan, 114549 sz. kép)

Aronsonék kiemelik, hogy Hitler rájött, hogy ha Németország meg akarja nyerni a következő háborút, akkor a rábeszélés háborújában is győznie kell! Elképzeléseit a Mein Kampfban összegezte, melyből rendszerint a tömegek felfogó képességére vonatkozó részt szokták kiemelni a tankönyvszerzők. (Száray Miklós: Történelem 11. a négyosztályos gimnáziumok és a szakközépiskolák számára. Új forrásközpontú történelem. OFI, Budapest, 2015.) Ebben a későbbi Führer kifejti, hogy a tömegek értelmi színvonala igen csekély, a propaganda pedig akkor a leghatásosabb, ha érzelmileg manipulálja a hallgatóságot. A hatalmat 1933-ban magához ragadva ezen elvek mentén állította fel Joseph Goebbels vezetésével a Népfelvilágosítási és Propaganda Minisztériumot.

Milyen eszközökkel dolgozott a náci propaganda?

Az alábbi szövegeket érdemes csoport vagy pármunkában áttekinteni a diákokkal. Mindegyik csoport csak egy szöveget kap, amelyet a megadott szempontok alapján kell feldolgozniuk, majd a többiek számára bemutatniuk. A kérdések megválaszolásán túl adjanak címet is az egyes forrásoknak. A szemelvény összeállításakor az volt a célom, hogy olyan részleteket emeljek ki az idézett műből, amelyek kiegészíthetik a Mein Kampfból vagy más a nácizmussal összefüggő forrásokból származó és a közoktatásban eddig is széles körben elemzett szövegeket. Úgy gondolom, hogy a két szociálpszichológus professzor által írt elemzés lehetővé teszi, hogy diákjaink differenciáltabb képet alkothassanak a propaganda tömeglélektani működéséről. Az alábbi szövegrészek opcionálisan variálhatóak, tehát egy órára bevihetjük mindet vagy akár csak egyet közülük, rászánhatunk egy komplett órát, vagy csak röviden kitérhetünk a segítségükkel a téma szociálpszichológiai vonatkozásaira.

Első szöveg:

„A nácik az újságírókat és a filmeseket a büntetések és jutalmazások bonyolult rendszerével irányították. A kormányzat világossá tette, hogy a legfőbb hírforrás ő maga, s e csatornát csak a kiválasztottak számára nyitotta meg. Ugyanakkor a nácik azzal kerültek a figyelem középpontjába, hogy a »híreket« szórakoztatóvá tették. Az 1936-os olimpiát például azért rendezték meg, hogy az árja nemzetet reklámozzák, s fokozzák a németek nemzeti önérzetét. A náci plakátok azonnal magukra vonták a figyelmet vastag betűikkel, éles vonalaikkal, harsány színeikkel és jelmondataikkal. A rádió hírműsorai is gyakran szórakoztató köntöst kaptak, sokszor hívtak meg ismert énekeseket és más hírességeket. A náci párt a sajtó, a rádió, a film, a színház, a zene és a képzőművészet teljes ellenőrzése révén újra meg újra eljuttatta a tömegekhez legfontosabb üzeneteit. A harmincas évek Németországában majdnem lehetetlen volt elolvasni egy könyvet vagy újságot, megnézni egy filmet vagy végighallgatni egy rádióműsort anélkül, hogy kapcsolatba ne került volna az ember a náci világképpel.” (189. o.)

A feldolgozáshoz ajánlott kérdések:

  • Melyek lehettek a legfontosabb elemei az aláhúzással jelölt rendszernek? Magyarázd meg az öncenzúra fogalmát! Hogyan kapcsolódik ez a fogalom az aláhúzással jelölt rendszerhez? Válaszodat indokold!

  • Mi volt a célja Hitlernek a vastagon kiemelt esemény megrendezésével? Nézz utána, hogy megvalósultak-e ezek a célok? Ha téged bízna meg a náci párt azzal, hogy mutasd be az esemény eredményeit egy újságcikkben, melyek lennének ennek az írásnak a főbb pontjai?

  • A náci propaganda alakítói mely eszközökkel érték el azt, hogy a párt programja és céljai széles körben népszerűvé váljanak a német lakosság körében?

Második szöveg:

„Goebbels ügyesen szövegezett jelmondatokkal és kategóriákkal címkézte az eseményeket, s így irányította a németek figyelmét és gondolkodását. Ragaszkodott hozzá, hogy a Führer szó csak Hitlerrel kapcsolatban használható. Egy sikertelen brit támadást orosz becenévvel látott el, hogy aláhúzza az angolok és az oroszok szövetségét, s úgy tüntesse föl, mintha a britek csupán az oroszok kedvéért harcolnának. 1942-ben az angliai helyzetet »terjengő válság«-ként jellemezte, azt a látszatot keltve, hogy nő a társadalmi, gazdasági és politikai elégedetlenség a szigetországban. […] Goebbels a fejekben alkotott képzeteket gyanúsítgatás és rémhírek révén is befolyásolta. […] A háborús vereségek éveiben pedig azt a rémhírt bocsátotta útjára, hogy a német tudósok immár két csodafegyver kivitelezését fejezik be, egy fantasztikus tengeralattjáróét meg egy mágneses elvű légelhárító ágyúét – hadd higgyék az emberek, hogy a háború még mindig megnyerhető, tartsanak tehát ki, s hozzanak még több áldozatot.” (190. o.)

A feldolgozáshoz ajánlott kérdések:

  • Értelmezd az aláhúzással jelölt fogalmat! Mi volt a lényege a Goebbels által alkalmazott módszernek? Említs meg két példát az aláhúzással jelölt kommunikációs módszer alkalmazására!

  • Mit gondolsz, hogyan reagálhatott a német nép a vastagon kiemelt csodafegyverek bejelentésére? Válaszodat indokold! Mi volt a szerepe a „csodafegyverek” bejelentésének a náci háborús propagandában? Ismersz olyan úttörő hadászati fejlesztést, amelyet valóban a Harmadik Birodalom tudósai fejlesztettek ki a háborús évek során? Mekkora tényleges harcértéke volt ezeknek a fegyvereknek? Vesd ezt a teljesítményt össze a fegyverekhez kapcsolódó propagandával! Mi lehetett az oka az eltérésnek?

Harmadik szöveg:

„A náci propagandagép gyakran használt rávezetőket, az engedelmeskedés kicsikarása érdekében. A propagandafilmeken örökké tapsoló és ujjongó tömegeket mutattak, a társadalmi konszenzus rávezetőjét: ha mindenki egyetért, én is… A jelmondatok önbizalmat sugároztak: »Csatlakozz harcunkhoz!« »Adolf Hitler a győzelem!« »Küzdj a mi sorainkban!« Hitler minden beszéde rendíthetetlen magabiztosságról tanúskodott, jelezvén, nincs kétsége afelől, hogy a német nép képes feladatainak teljesítésére. Mint már láthattuk, a szószóló önbizalma növeli az üzenet elfogadásának valószínűségét.” (190. o.)

A feldolgozáshoz ajánlott kérdések:

  • Foglald össze a vastagon kiemelt fogalom lényegét! Említs néhány példát az említett propaganda módszer gyakorlati megvalósulására! A tömegek számára, vagyis a befogadó néző, hallgatóság számára hogyan torzította ez a propaganda eszköz a valós képet?

  • A forrásban két aláhúzott jelzőt találhatsz. Miért volt kulcsfontosságú ennek a két jellemzőnek az együttes jelenléte Hitler nyilvános szereplései, beszédei esetében? Nézz utána a dogmatikus gondolkodás fogalmának! Hogyan kapcsolódik ez a fogalom a náci propagandához? Válaszodat a szövegből vett példákkal illusztráld!

Negyedik szöveg:

„Goebbels a beoltási effektust is alkalmazta. A háborús propaganda legnagyobb gondja, hogy miként kezelje a vereségeket, melyek a rendszer hitelességét gyöngítik, s aláássák a morált. Goebbels fölkészült e lehetőségre, s gyakran figyelmeztetett a hamis illúziókra. Az ellenséget rendkívül erősnek, de azért legyőzhetőnek ábrázolta. Így a szövetségesek győzelmei hallatán a németek azt gondolhatták: »Nehéz a harc, még erősebben kell küzdenünk!« (ahelyett, hogy: »Miért hiszünk Hitlernek?«).” (190–191. o.)

A feldolgozáshoz ajánlott kérdések:

  • Foglald össze a vastagon kiemelt fogalom lényegét! Hogyan kapcsolódik hozzá az aláhúzással jelölt fogalom? Tudsz esetleg más korokból olyan forrást említeni, ahol az elbeszélő hasonló módszert alkalmazott? (Pl. Dselálzáde Musztafa a mohácsi csatáról szólva például túlbecsüli a magyar hadak létszámát, és katonai erejét, ezzel növelve a török győzelem jelentőségét. In: Ravazdi László (szerk.): Molnár Imre válogatott írásai. Szigetvári Várbaráti Kör, Szigetvár, 2009. 10–17. o.)

Ötödik szöveg:

„A náci rábeszélőgép talán legdémonibb eszköze a félelemkeltés és a vakcsoporttechnika elegyítése volt. Majdnem minden üzenetükben megjelent az állítás: a zsidók tehetnek a nemzet problémáiról. Egy 1940-ben forgatott film, Az örök zsidó, a zsidót olyan semmirekellő és pénzéhes gonosztevőnek állította be, aki nemcsak élősködik a társadalom nyakán, de betegségeket is terjeszt. Bemutatták a »kóser« állatvágást, hatásos közelképekben, azt az érzetet keltvén, hogy a zsidó vallási gyakorlat része az állat- és emberkínzás. A Jud Süss című film hasonló stílusban meséli el, hogyan erőszakolt meg egy német szobalányt egy zsidó férfi. A megvetendő, alacsonyabbrendű, és a németek érdekeit fenyegető zsidókép újra meg újra megjelent a beszédekben, a plakátokon, a filmekben, az újságokban és a tudományos dolgozatokban. Mi a megoldás? A német nemzetnek vissza kell nyernie régi nagyságát Hitler vezetése alatt, s le kell zárnia a zsidók ügyét.” (191. o.)

A feldolgozáshoz ajánlott kérdések:

  • Definiáld a vastagon kiemelt fogalmat saját szavaiddal! Magyarázd meg, hogyan kapcsolódott ez a fogalom a náci ideológia erős antiszemitizmusához! Hogyan tették még hatásosabbá a jelzett módszer alkalmazását? Említs meg két példát a szöveg alapján!

  • Gyűjts össze legalább öt fogalmat, melyek kapcsolódnak az aláhúzott szövegrészhez! Választásodat indokold! Hogyan képzelte Hitler a jelzett „ügy” megoldását?

Hatodik szöveg:

„A náci rábeszélőgép sikere persze nemcsak a ravasz meggyőző taktikákon alapult, hanem azon is, hogy a rábeszélést a társadalom csúcsán kezdték, s onnét haladtak körkörösen lefelé. Az uralkodó elit hozta a döntéseket, s az ő feladatuk volt, hogy azok helyességéről a tömegeket meggyőzzék. A tömegeknek csak az a dolga, hogy e döntéseket végrehajtsák. Mi más? Hiszen a népség tudatlan és gondolkodásra képtelen. […] A náci propaganda legveszélyesebb tartalma az a meggyőződés, hogy létezik abszolút igazság, és az uralkodó elit privilégiuma ennek tudása. […] A társadalomtudományok rámutattak, hogy a szokások és hiedelmek kultúránként és népenként változóak, így igen nehéz volna kijelenteni, hogy mi a »legjobb«.” (192. o.)

A feldolgozáshoz ajánlott kérdések:

  • A „ravasz meggyőző taktikákon” kívül még minek köszönhető a „náci rábeszélőgép” sikere?

  • Hogyan definiálnád a vastagon kiemelt fogalmat? Minek köszönhető, hogy erre a társadalmi csoportra a „náci rábeszélőgép” kiemelt figyelmet fordított? Hogyan kapcsolódik ez a propagandista taktika Hitlernek a tömegekről megfogalmazott véleményéhez?

  • Mutasd be a társadalomtudományi kutatások hasznát a forrásrészlet alapján! Mely tudományok juthattak a szövegben idézett eredményekre? Említs néhány konkrét vizsgálati témát!

A hat kiemelt szövegrész bemutatása után zárásként röviden tekintsük át a náci propaganda hatékonyságának mérlegét. Aronson és Pratkanis az esettanulmányuk végén közös gondolkodásra hívják az olvasót. A nácizmus dogmatikus gondolkodása a kötetben idézettek szerint 36,5 millió áldozatot követelt. „Mindez miért?” szegezik a kérdést az olvasónak. A konkrét eset konklúziójánál tágabb megoldást javasolnak. Mint írják, „ha volt tanulsága a rábeszélőgép megfigyelésének, akkor az nem más, mint hogy becsaphatóak és félrevezethetőek vagyunk.” Mi lehet az ellenszer, ami immunissá tehet minket egy a náci propagandához hasonló hatásmechanizmussal szemben? Válaszként a holokausztról filmet forgató kutató Jacob Bronowski javaslatát ajánlják megfontolásra: az „abszolút tudás iránti izgató vágyat” kell csillapítanunk magunkban. (193. o.)

A kritikai gondolkodás volt kiindulópontunk, ehhez visszatérve a szerzők esettanulmányának utolsó gondolatát e sorok szerzője is ajánlja mindenkinek – diáknak, tanár kollégának vagy érdeklődő olvasónak – megfontolásra: „Goebbels azzal kérkedett: Semmi sem könnyebb, mint pórázon vezetni a népet. Tartozunk az áldozatok emlékének annyival, hogy – levonván a tanulságokat – bebizonyítjuk az ellenkezőjét.” (194. o.)

(Kiemelt kép: booksoftitans.com)

Szemethy Tamás

 

Ezt olvastad?

Hetvenöt éve, 1945. május 8-án tette le a fegyvert a náci Németország, amivel az európai hadszíntéren véget ért a második