Lendületet vesznek a családtörténeti kutatások

Erdélyi Gabriella történész, az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetének tudományos főmunkatársa, 2017-től a Magyar családtörténet a modernitás előtt: Gyermekkor és családintegrációk a 16–19. században Lendület kutatócsoport vezetője. A projektről, az eddigi kutatásairól és pályájáról Gyimesi Réka beszélgetett vele.


Erdélyi Gabriella

Mire irányul pontosan a kutatócsoport munkája, miért fontos a családtörténettel új perspektívából foglalkozni?

A projekt keretein belül a 16–19. századi családtörténettel foglalkozunk, mondhatjuk, hogy a tradicionális, premodern társadalmakra fókuszálunk. Különös figyelmet fordítunk a mostohacsaládokra, amely egy speciális aspektusa a kérdéskörnek, ám kevéssé kutatott mind külföldi, mind pedig magyar vonatkozásban, holott a mai társadalomban is gyakori jelenségről van szó. Sokszor találkozhatunk a modern és tradicionális társadalmak szembeállításával, azzal a leegyszerűsítő megközelítéssel, hogy míg manapság széthullanak a családok, sőt megfigyelhető egy általános érték- és családválság, addig a múltat idealizálják, és feltételezik, hogy akkor nagycsaládokban éltek együtt szülők, gyermekek és egyéb rokonok. Pedig az elmúlt századokban talán még gyakoribban találkozhatunk mozaikcsaládokkal, mint ma, jóllehet a kialakulásuk mögött álló tényezők mások voltak a különböző korszakokban. Jellegzetesen ma a válás, régebben a magas halálozás következtében jöttek létre. A projekt önálló vizsgálat tárgyává teszi a teljes, fél- és mostohatestvéreket, szülőket és mostohaszülőket integráló összetett családokat négy évszázadon át az arisztokráciától a jobbágyságig; írott, tárgyi és vizuális források felhasználásával. Olyan kérdésekre keressük a választ például, hogy mennyiben volt más a mozaikcsalád tagjai számára elérhető rokoni, érzelmi és gazdasági kapcsolatháló? Továbbá mennyiben járult hozzá a mostohaanyák nagyobb gyakorisága (szemben ma a mostohaapák gyakoriságával) a gonosz mostoha sztereotípiájához? Alapvetően arra vagyunk kíváncsiak, hogy vajon mennyiben módosíthatja a mostohacsaládokra vonatkozó történeti tudás a családok működéséről szóló történeti elképzeléseket. Ennek során egy nagyon izgalmas interdiszciplináris megközelítést alkalmazunk, a kutatásban történészek mellett művészettörténészek, irodalomtörténészek, régészek, néprajzosok, demográfusok és múzeumban dolgozó kollégák dolgoznak nemcsak egymás mellett, hanem együtt is. Ezért például azt a kérdést is meg tudjuk vizsgálni, hogy miként hatott az irodalom és a művészet az emberek családdal kapcsolatos elképzeléseire.

Az interdiszciplináris megközelítésen túl milyen típusú új szempontokat vet fel a kutatócsoport a családtörténet vizsgálata során?

Nagyon fontos, hogy a kérdéskör kapcsán hangsúlyosan megjelenik a gyermek nézőpontja: miként alakul a gyermekek helyzete egy mostohacsaládban, milyen hatással van az anya és az apa halála, újraházasodása a gyermek további életútjára, kilátásaira. Rengeteg olyan kutatás van, amely érinti a családtörténet különböző aspektusait: gazdag történeti irodalma van az özvegyeknek, szingliknek, cselédeknek és szolgálóknak, sokan vizsgálták Európa- és világszerte a házasodási mintákat, a testvérek és unokatestvérek kapcsolatrendszerét vagy a család és háztartás funkcióit, és az ezek közötti különbségeket és hasonlóságokat, hogy ezeket az alapvető társadalmi egységeket struktúraként vagy folyamatként érdemes-e szemlélnünk. Nagy szakirodalma van a válás és újraházasodás témakörének is, de azzal nem foglalkoztak, hogy az ezek következményeképp létrejövő mozaikcsaládokban hogyan éltek, milyen változásokat, új helyzethez való adaptációkat idézett elő egy ilyen új egység megszületése. A kutatócsoport munkája során egyrészt ezt az összetett folyamatot próbáljuk megismerni, elemezni és bemutatni. Másrészt árnyalni kívánjuk azt a sematikus nézetet is, hogy ezek az „abnormális” családformációk konfliktusokkal, negatív érzelmekkel és gonosz mostohákkal terheltek lettek volna. Az elhunyt családtagok pótlása miatt mindennaposak voltak a mostohaszülőket, fél- és mostohatestvéreket egyesítő mozaikcsaládok. Széchenyi Istvánról kevesen tudják, hogy amikor végre feleségül vehette szerelmét, Seilern Crescence-t, ezzel egy csapásra 14 gyermek nevelőapja lett: Crescence és Zichy Károly hét kiskorú gyermeke mellett hét további gyermeket „örökölt” Zichy Károly két korábbi házasságából. Ezt követően pedig három gyermekük született Crescence-szal, akik közül Ödön és Béla érte meg a felnőttkort. Az a naplójában feljegyzett mondat, hogy „Azt mondják, jó családapa vagyok”, így nagyon összetett jelentéssel bírt. Háztartásában a gyermekek egy részét egyik szülőjéhez sem fűzte vérségi kapcsolat. Az ilyen összetett családok mindennaposságát jól mutatja egyébként, hogy a 16. századi oltárképeken Krisztus rokonságát – a nagymama Szent Anna egymást követő három házassága és családja bemutatásával – is mozaikcsaládként ábrázolták. Vagyis a hívek, akik az oltárképeket megrendelték, teljesen természetesnek tekintették a féltestvéreket és félunokatestvéreket magába foglaló családokat. Vagy említhetem az erdélyi fejedelem, Rákóczi Zsigmond udvarát is a 17. század elején, aki szintén háromszor nősült, és mivel kétszer olyan özvegyet vett feleségül, aki kiskorú gyermeket hozott magával a házasságba, udvarában már négy „akolból” való gyermekek éltek együtt.

Honnan jött az ötlet a Lendület kutatócsoport témájához?

Azt hiszem ez egy hosszú folyamat állomása, semmint egy hirtelen felismerés eredménye. Egészen addig vezethető vissza a dolog tulajdonképpen, hogy az egyetemi tanulmányaim alatt, az ELTE BTK történelem–angol szakos hallgatójaként jártam egy Péter Katalin által tartott társadalomtörténeti szemináriumra, és az azóta eltelt húsz évben rengeteget beszélgettünk történelemről és történetírásról. Péter Katalin munkásságának középpontjában az elmúlt években pedig szintén a nők, a gyermekek és a családok kora újkori története állt. Én főleg a késő középkori és kora újkori házasságok témakörével foglalkoztam. Igazából nem az a furcsa, hogy innen eljutottam a mozaikcsaládok témájához, hanem inkább az, hogy noha külön kérdéssé vált az özvegyek és az újraházasodás témája vagy a szülői szerepek, az árvaság és a gyermeknevelés problémája, a következő lépésig, a mozaikcsaládok létrejöttéig nem igen jutottak el a kutatók. A pályázat írása közben akadtam rá a kevés kivétel közül a kanadai Lyndan Warnerre, aki éppen ekkor szerkesztett egy kötetet Stepfamily in Europe 1400–1800 címmel. Felvettem vele a kapcsolatot és megkérdeztem, hogy szüksége van-e Kelet-Közép-Európáról szóló tanulmányra is, amit ő szívesen vett – a kötet idén fog megjelenni. Így kezdődött el egy párbeszéd, amelynek következő állomása, hogy közös szekciókat szervezünk a kutatócsoport több tagjának részvételével Stepfamily Relations in Europe címmel a European Social Science History Conference következő, 2018-as nemzetközi konferenciájára Belfastba.


Lovász László, az MTA elnöke, Erdélyi Gabriella és Török Ádám, az MTA főtitkára

A korábbi kutatási területeid és projektjeid a kora újkor időszakának különböző aspektusait járták körbe. Hogyan jutottál el végül a családtörténethez?

A kora újkor az egyetemen kezdett komolyabban érdekelni, itt éreztem először, hogy a személyes elbeszélő forrásoknak köszönhetően, amelyek ebből a korszakból már nagyobb mennyiségben megmaradtak, közelebb lehet kerülni az emberek életének, tapasztalatainak, gondolkodásának a megértéséhez. Ennek ellenére szakdolgozatomat és az első könyvemet még a politikatörténeti megközelítés jellemezte történész barátaim, elsősorban Pálffy Géza hatására, aki felhívta a figyelmemet a magyarországi Habsburg-berendezkedés Mohács utáni kezdeteinek egyik hazai kulcsfigurájára, bethlenfalvi Thurzó Elek helytartóra, a német bankár Fuggerek sógorára, akinek izgalmas levelezése maradt fenn I. Habsburg Ferdinánddal. Innen egy véletlen folytán váltottam egy másik témára, amikor a Vatikáni Levéltárban a kezembe akadt egy kis kötet, tele Körmend mezőváros és környéke lakóinak tanúvallomásaival a körmendi ágostonos szerzetesek viselt dolgairól. Mivel akkoriban éppen Emmanuel Le Roy Ladurie híres könyvét olvastam a dél-franciaországi falu, Montaillou mindennapjairól és eretnekeiről, amelyhez hasonló (noha itt inkvizíciós) jegyzőkönyvek alapján közelített a szerző, könnyű volt felismernem a forrásban rejlő lehetőségeket. A munka során lelkesen vetettem magam az olasz és angolszász mikrotörténet klasszikus szerzőinek műveire, és sokat tanultam Carlo Ginzburg, Giovanni Levi és David Warren Sabean lebilincselő könyveiből, amelyek mind valamilyen rendkívüli, ezért feltűnést keltő, bírósági eljárást és gazdag dokumentációt generáló esetből kiindulva közelítenek a régmúlt egyszerű embereinek és társadalmainak a megértéséhez. Én is erre törekedtem a körmendi kolostorper feldolgozása során, amelynek eredményességét tükrözi talán, hogy a kötet nemrég Angliában is megjelent A Cloister on Trial. Religious Culture and Everyday Life in Late Medeieval Hungary címmel. Ezt követően tovább folytattam a kutatást a Vatikáni Levéltárban, mert újabb izgalmas anyagok kerültek a kezembe. Nehéz elhinni, de a 15. századi Magyar Királyság területéről több ezer egyszerű ember, férfiak és nők, papok és laikusok vegyesen fordultak a pápához írásos kérelemmel, hogy adjon bocsánatot súlyos, csak a latin kereszténység feje által feloldozható vétkeikre. És ami az érdekes, beadványaikban részletesen előadták a történteket: hogyan keveredtek szomszédaikkal véres konfliktusba, hogyan kerültek a felkelők közé a Dózsa vezette parasztfelkelésben, vagy hogyan kötöttek másodszor és harmadszor is házasságot házastársuk eltűnte vagy elszökte után. A sokféle történetből két nagyobb társadalomtörténeti téma körvonalazható: az egyik az erőszak története, amelyből könyv született Szökött szerzetesek. Erőszak és fiatalok a késő középkorban címmel, a másik a házasságok témája, amelyen most dolgozom. Így talán a mostani Lendület családtörténeti projekt az első, amelyhez nem a források vezettek el, hanem egy előre kigondolt tervezet mentén indulok, indulunk el.


Erdélyi Gabriella: Szökött szerzetesek. Forrás: libri.hu

Kik vesznek részt a kutatócsoport munkájában, milyen koncepció mentén szerveződik a projekt?

A kutatás azért izgalmas, mert egy igazi multidiszciplináris csapat fog együtt dolgozni: történészek, irodalomtörténészek, néprajzosok, demográfusok, művészettörténészek és régészek több munkacsoportban, amelynek tagjai és témái között vannak átfedések. Nagyon örülök annak is, hogy a doktoranduszoktól a postdoc kutatókon át a nyugdíjas kutatókig több generáció oszthatja meg tudását és tapasztalatait egymással.

Az egyik munkacsoport családrekonstrukciót és családi kapcsolatháló elemzést szolgáló adatbázist hoz létre. Itt már korábbi projektek eredményeképp meglévő, de gépekbe zárt és töredezett adatbázisokat harmonizálunk és fejlesztünk tovább, és ami fontos, teszünk elérhetővé a kutatók számára hosszútávon open access, kereshető adatbázis formájában. Fontos célunk, hogy a társadalom minél nagyobb részét lefedjük az arisztokráciától a parasztságig. Az arisztokrata adatbázist a 16–19. századi időszakot lefedve többen építik: Koltai András, Benda Borbála, Szemethy Tamás, Szilágyi Adrienn és Ballabás Dániel. Négy jelentős város polgárságának anyakönyveit és egyéb forrásokat Németh István és Tóth Árpád foglalja adatbázisba. A megyei középbirtokos nemességgel a 18–19. század négy megyéjében Szilágyi Adrienn és Tóth Árpád foglalkozik majd. A rurális társadalomra vonatkozó adatokat demográfusok, Gyimesi Réka és Őri Péter gyűjti össze, anyakönyvekből és népszámlálásokból készítenek hosszmenti adatbázisokat. Szerencsére a digitális bölcsészetnek is vannak mára szakavatott képviselői, a mi munkánkat jelenleg Maróthy Szilvia segíti.

A projekthez szervesen kapcsolódik egy online kiállítás létrehozása, ahol az írott források mellett nagy szerep jut a képi és tárgyi kultúra bemutatásának, a családi hagyatékoknak, családi ingóságoknak, a családi és gyermek-portréknak, valamint a sírköveknek. Ebben a munkacsoportban dolgozik Bicskei Éva, Bubryák Orsolya, Buzási Enikő és Mérai Dóra.

Persze nemcsak online szolgáltatásokban gondolkodunk, hanem tervezünk az adatbázisokat feldolgozó kézikönyvet és egyéb családtörténeti monográfiákat magyarul és angolul, köztük például az Erdődyek kora újkori történetének megírását. Az alsóbb társadalmi csoportok családi életéhez ezúttal is a bírósági peranyagokon, az úriszéki és törvényszéki pereken keresztül közelítünk. Ezen kívül szeretnénk minél több, a családok identitását és emlékezetét egyaránt meghatározó egodokumentumot, családi levelezést, naplót, visszaemlékezést feltárni és kiadni. Mindebben sokan részt vesznek, van, aki önálló kötettel, van aki tanulmányokkal, konferenciaszervezéssel, köztük Bálint Petra, Czeglédi Noémi, Drosztmér Ágnes, Fehér Andrea, Flóra Ágnes, Fónagy Zoltán, Mátay Mónika, Petneházi Gábor és Varga Szabolcs.


Magyar családtörténet a modernitás előtt: Gyermekkor és családintegrációk a 16–19. században Lendület kutatócsoport tagjai

A pályázat hivatalosan 2017 szeptemberével indul, így egyelőre előzetes tervekről, célokról beszélhetünk. Milyen formában találkozhatunk a kutatócsoport tevékenységével a közeljövőben?

Szeptember 1-jén máris konferencián leszünk, Gyöngyösön a Hajnal István-kör éves konferenciáján a mozaikcsalád és az érzelmek témakörben három szekcióval lépünk fel tízegynéhányan. De már az első évben nyomdába szeretnénk adni két forráskiadványt, az egyik egy 18. századi erdélyi főnemes, Székely László önéletírása, amelyet – mutatva a korabeli önéletírások családi jellegét – második felesége és a család egy bizalmas embere folytatott. A friss híreket a projektről, például az első workshopunkról és a médiaszereplésekről egyelőre a Lendület Családtörténeti Kutatócsoport Facebook-oldalán és a Történettudományi Intézet honlapján lehet követni. Az első év végére pedig reményeim szerint már feláll a saját portálunk is, ahol nemcsak hírt adunk a tevékenységünkről, hanem a létrejövő adatbázisok munkafelületeként és a családtörténeti kutatások segédleteként is működik majd.

Eddig milyen korai tapasztalatok kapcsolódnak a kutatócsoport vezetéséhez, megszervezéséhez? Mik a terveid a közeljövőben?

Nagyon izgalmas lehetőség számomra a kollégákkal való intenzív együttműködés és a szervezőmunka, valamint a többféle diszciplína határain való átjárás. Azt már látom, hogy a csoportos munka nagyon időigényes, de törekszem arra, hogy ne csússzak át pusztán egy szervezői szerepbe és folytatni tudjam a kutatómunkát is. Az egyszerű emberek házasságairól szóló, már említett könyv befejezésén kívül most ismét az arisztokráciával szeretnék foglalkozni. Azt gondoljuk, hogy jól ismerjük az arisztokrata családokat, pedig, ha jobban meggondoljuk, általában csak a vezető politikusok pályája van feltárva. Tehát én azzal szeretnék foglalkozni, hogy részleteiben megismerjük a mellékszereplők, a lányok, feleségek, özvegyek és az alárendelt férfiak szerepét egy-egy dinasztia működésében, prosperálásában és hanyatlásában.

Gyimesi Réka

Kapcsolódó cikkek:

Nyári tábor a család történetéről – MTT konferencia Zánkán

„Lendületes” középkori gazdaságtörténeti kutatások – interjú Weisz Boglárkával

A családnak „…ha nem is mindig az idealizált képében, de hosszú jövője van” – Beszámoló a Magyar Történelmi Társulat nyári konferenciájáról

Méregkeverők – könyvbemutató

Ezt olvastad?

Vér Eszter Virág Erzsébet királyné születésnapjának évfordulóján útnak induló cikksorozatának első részéből kiderült, hogy az elemzett 2009. évi filmalkotás milyen