Mit mondanak a mának Mátyás corvinái? – interjú Zsupán Edinával

Mátyás király könyvtáráról mindannyian hallottunk, de nem mindannyiunknak adatott meg a lehetőség, hogy naponta láthassuk köteteit. Zsupán Edina corvinakutatóval, az Országos Széchényi Könyvtár tudományos titkárával a wolfenbütteli Herzog August Bibliothek corvináit feldolgozó új kötetének megjelenése kapcsán beszélgettünk.


Zsupán Edina. Fotó: Tóth Péter. Forrás: az OSzK Tumblr oldala

Újkor.hu: Konferenciák, rendezvények meghívójában láttam már a neved mellett azt is, hogy klasszika-filológus, azt is, hogy kodikológus és azt is, hogy corvina-kutató. Te melyik meghatározást érzed magadhoz legközelebb?

Zsupán Edina: Nehéz kérdés. Latin és ógörög szakokat végeztem az egyetemen, így végzettségemet tekintve klasszika-filológus vagyok, amit a gyakorlatban corvina-kutatóként van lehetőségem kamatoztatni. A reneszánsz erre valóban kiváló lehetőséget kínál, hiszen a humanizmus legfőbb célja az antik műveltség feltámasztása volt.

Hogyan kerültél annak idején latin-görög szakra, miben gyökerezett az antikvitás iránti érdeklődésed?

Nagyapámat komolyan foglalkoztatták a történeti kérdések. Az ő mintáját követve már gyerekkoromban érdeklődtem a történelem iránt. Mint sokan, én is régész szerettem volna lenni kezdetben. Amikor beiratkoztam a zalaegerszegi Zrínyi Miklós Gimnáziumba, azt a tanácsot kaptam, hogy válasszam a latin nyelvet, itt kezdtem el vele foglalkozni, és nagyon megszerettem. Végül latin szakra és régészetre jelentkeztem az ELTE-re. Mivel akkoriban csak egy szakirányt lehetett megjelölni régészként, ez a római provinciák régészete lett. Aztán máshogy alakultak a dolgok. Latin szakon kötelező volt ógörögül tanulni, és annyira elvarázsolt ez a nyelv, hogy végül leadtam a régészetet, és elkezdtem az ógörög szakot. Később egy görögországi ösztöndíjam során ismerkedtem meg az újgöröggel, amely szintén annyira megragadott, hogy ebben a nyelvben is igyekeztem elmélyülni.

Hogyan kezdtél érdeklődni a corvinák iránt?

Talán az Egri csillagok hatására kezdett érdekelni a XV-XVI. század világa, összesen tizenegyszer olvastam ezt a regényt. De megvolt nekünk otthon a Mátyás-graduále Soltész Zoltánné által készített kiadása is, amelynek az illusztrációi szintén nagy hatást gyakoroltak rám. Talán hatodikos lehettem, amikor írtam egy dolgozatot Temesvár történetéről egy pályázatra, amelyet kézírással készítettem el. A dolgozatba corvina-iniciálékat másoltam be és színeztem ki, ami olyan hatással volt a bírálókra, hogy díjat is kaptam érte. Tehát kettős irányból, egyfelől esztétikailag, másfelől korai olvasmányélményeim alapján kerültem kapcsolatba a corvinákkal.

Az egyetem alatt vagy után hogyan sikerült visszatalálnod a corvinákhoz?

Csakugyan nem gondoltam volna egyetemi éveim alatt, hogy ilyen fordulatot fog venni a pályám. A Széchényi Könyvtár corvináit először digitalizáló Pytheas kiadó a 2000-es évek elején szerette volna kiadni a Győrben őrzött corvinát fakszimile kiadásban és magyar fordításban, amelynek elkészítésére engem kértek fel. Ez a kódex Flavio Biondónak, a római kúria alkalmazásában álló itáliai humanista történésznek Roma instaurata című munkáját tartalmazza. Ez az első modern értelemben vett régészeti munka, fő tárgya az antik Róma romjainak számbavétele. Biondo Rómában élve bejárta ezt a rommezőt, és antik szerzők alapján regisztrálta az egykori épületeket, amelyeket – ahhoz képest, hogy akkoriban még nem voltak ásatások – nagy arányban helyesen azonosított. A feladatot nagy örömmel elvállaltam, mert egyesítette magában a régészetet és a latin nyelvet. A kötet bevezető tanulmányát Póczy Klára írta. Nagyjából a könyv megjelenésével egy időben megüresedett egy hely az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattárában, amelyet megpályáztam. Talán éppen a Roma instauratának köszönhetően felvettek, és az akkori osztályvezető, Karsay Orsolya megbízott az OSzK corvináinak gondozásával. Ez egészen pontosan 2005-ben történt. Monok István, a könyvtár akkori főigazgatója kiemelten kezelte a corvinák ügyét. Ekkor kezdődött meg a corvinák újrakatalogizálása és modern szempontok szerinti feldolgozása, nagy hangsúly esett emellett a külföldön található corvinák feltérképezésére is. 2006-ban, teljesen kezdőként azt a megtisztelő feladatot kaptam, hogy a Münchenben őrzött corvinákat dolgozzam fel.

Ez azt jelenti, hogy közel kilenc éve foglalkozol corvina-kutatással, ami ráadásul pont akkor indult újra, amikor az Országos Széchényi Könyvtárba kerültél. Hogy látod, mit sikerült elérni ebben az időszakban?

Nagyon sokat adott nekem ez a munkahely, életem új korszaka kezdődött, amikor ide kerültem. Az itteni munka folyamatos tanulást jelent, amiben próbálom a maximumot nyújtani. Azelőtt nem foglalkoztam középkori kéziratossággal, a kodikológia pedig egy külön tudomány, amelyet meg kell tanulni. Most sem jelenteném ki, hogy a végén járok ennek a folyamatnak, ugyanis minden nap látok, tanulok valami újat. A modern kodikológia rendkívül komplex tudomány, egy kódexet sok szempontból lehet vizsgálni. Egyfelől mint tárgyat, a kódex kötését, az íráshordozót, az írásképet, az iniciálékat, a miniatúrákat, másfelől pedig mint szöveget. A számos szempont együttesen adja ki a válaszokat. Minden kódex egyedi, és mindegyikből önálló következtetéseket lehet levonni, méghozzá globálisakat is. A legtöbb kódex kicsiben is mindig a történelemről, a művelődéstörténetről szól. Amikor ez lehetséges, minden esetben az a célom, hogy ezekből az apró kis elemekből szélesebb képet építsek fel. Fontos, hogy egy adott kódex leírása túlmutasson önmagán és eláruljon valamit a „nagy egészről.” Ebben az elmúlt egy évtized során talán sikerült egy kicsit előrehaladnom. Az első munkám a müncheni corvina-katalógus volt. Elindult egy sorozat az Országos Széchényi Könyvtárban, a Supplementum Corvinianum, amely a fennmaradt corvin-kódexek újrakatalogizálását tűzte ki céljául, ennek első kötete volt a müncheni anyag. Ugyanígy leírtam az Egyetemi Könyvtár corvináit, majd valamennyi párizsi corvinát. Ezek mind megjelenés előtt állnak, kiadásra várnak. A feldolgozás folyamata nagyon izgalmas, ugyanis minél több kódexet ismer meg az ember a fennmaradt, tradicionálisan 216 kötetet kitevő corvina-kincsből, annál inkább válik önmagyarázóvá az állomány, annál több kérdés lesz megválaszolható.

Mire gondolsz ezzel? Hogy milyen gyűjtőkör alapján szedték össze őket, vagy hogy mik voltak a korabeli könyvészet általános jellemzői?

Ezekre is, de számos további kérdés is felmerül. Hogyan készültek a kódexek? Hogyan dolgoztak a miniátorok? Hogyan kereskedtek velük? Hogyan működött egy kódexkészítő műhely? Hogy választotta ki a király (vagy tanácsadói) a mestereket? A könyvek milyen kapcsolatrendszerről árulkodnak? Kikre vonatkozott a király kulturális mecenatúrája? A kódexek adott esetben a királyi reprezentációt tükrözik, ami szorosabban vett történeti kérdéseket érint. Rendkívül sok vonatkozása van a corvináknak. Nem beszélve a kódexek szövegeiről és bejegyzéseiről, adott esetben pedig korábbi történetükről, amennyiben nem kifejezetten Mátyás számára készítették őket, hanem vásárolt kódexek voltak. A speciálisan magyar vonatkozású válaszok mellett ezek a kódexek tehát általános reneszánsz kultúrtörténeti kérdéseket is érintenek.


Forrás: www.oszk.hu

Visszakanyarodva még röviden az előző kérdésedhez: az utóbbi években a Wolfenbüttelben őrzött kilenc corvinával foglalkoztam kodikológiai és művelődéstörténeti tekintetben. Miként már korábban is szó volt róla, most jelent meg a Supplementum Corvinianum harmadik kötete, amely a Herzog August Bibliothek corvináiról szól. Ez egy hallatlanul izgalmas csoport. Egyetlen kivétellel valamennyi darabja korabeli szerző Mátyásnak adott ajándéka, rendkívül ékesen beszélnek tehát az előbb említett kapcsolatrendszerről. A kötet tanulmányai és az egyes tételek leírásai rendkívül széles spektrumban vizsgálják a csoportot, Valery Rees Marsilio Ficino Budához fűződő kapcsolatát, Alessandro Daneloni Bartolomeo Della Fonte és Mátyás viszonyát, Christian Heitzmann a szóban forgó kódexek provenienciáját elemzi. Regina Cermann tisztázó leírást ad a problematikus Regiomontanus-corvináról, Mikó Árpád a budai műhely produkcióját, stíluskörét összegzi rendkívül részletgazdagon, Zsoldos Endre pedig úttörő módon az egyik csillagászati corvina tartalmába enged bárki számára jól érthető bepillantást. Én a kódexleírásokon túl a Beatrix-psalterium problematikáját, illetve a vizsgált corvina-csoport 17. századi kultikus újjászületését vizsgáltam. A tartalomnak pedig Szita Barnabás grafikusművész adott igazán méltó megjelenési formát. Bízom benne, hogy ebben a kötetben már korábbi munkáim tapasztalatait is sikerült kamatoztatnom.

Korábban említetted, hogy a corvina-könyvtár tradicionális száma 216 darab. Miért tetted hozzá a tradicionálisan jelzőt? Az újabb kutatások felülírják ezt?

Ó, hát persze. Újra és újra megkérdezik tőlem, hogy a corvinákról mi újat lehet elmondani? Ez számomra mindig rendkívül megdöbbentő kérdés. A corvinakutatás közel kétszáz éves múltra tekint vissza. Eleink munkái, hallatlan erőfeszítései eredményeképpen a 20. század második felére összeállt egy lista arról, hogy egyáltalán milyen corvinák maradtak fenn. Maga a corvina fogalma sem tisztázott. Egyrészt többféle definíció van, másrészt egyes kódexekről nem okvetlenül lehet biztosan kijelenteni, hogy Mátyás birtokában voltak, másokról pedig az ellenkezője derül ki. Ebből fakadóan a corvinák listája is változik a kutatások tükrében.

Laikusként azt gondolnám, hogy vannak bizonyos tulajdonosi jegyei a corvináknak, amik segítenek az azonosításban. Ezek szerint ez téves feltételezés?

Csakugyan vannak bizonyos ismérvek, például szerencsés esetben megtalálható bennük Mátyás uralkodói címere, vagy pedig egységes, ún. corvinakötésbe kötötték őket. De vannak olyan kötetek is, amelyek noha a királyi könyvtár állományába tartozhattak, mégsem látták el őket sem egységes kötéssel, sem címerrel. Nem került sor ugyanis a teljes könyvtár egységesítésére. Néhány esetben azonban corvinakötés és címer híján is sikerül bizonyítani azt, hogy a kérdéses darabok a királyi könyvtár állományát gazdagították. Az újabb kutatás már ezeket a köteteket is corvináknak tartja. A 216-os szám egyébként Csapodi Csaba 1990-ben kiadott Bibliotheca Corviniana című albumából származik.

Említetted, hogy kilenc corvina van Wolfenbüttelben, de Párizsban és Münchenben is találhatóak példányok. Itt a Széchényi Könyvtárban mennyi van belőlük?

35 darab. Egyébként Magyarországon van még az Akadémiai Könyvtárban, az Egyetemi Könyvtárban, Esztergomban és Győrben. A többi szétszóródott a világban.

Hogyan kerültek ezek el Magyarország területéről?

Mátyás életében a könyvtárnak rendkívül fontos reprezentációs szerepe volt. Mivel ő nem volt jelentős európai uralkodócsalád sarja, minden eszközt megragadott hatalmának demonstrációjára. A későbbi uralkodóknak erre nem volt szükségük, ezért „lazábban” bántak a könyveikkel, alig gyarapították a könyvtárat, nem szenteltek különösebb figyelmet neki. Egyfajta fluktuáció indult meg a könyvtárban, adott esetben el is loptak könyveket, a bécsi humanisták például tucatszámra vitték magukkal őket. Ezért furcsa módon hálásnak kell lennünk, ugyanis éppen azok a corvinák maradtak fenn, amelyek a török érkezése előtt Nyugat-Európába kerültek. Konstantinápolyban az eredeti állománynak csak a töredéke maradt fenn.

Most tavasszal volt az a négy corvina kiállítva, melyet Ferenc József kapott ajándékba a szultántól a szuezi csatorna megnyitása alkalmából tett látogatásán. Lehetséges, hogy csak ez a négy maradt fenn, vagy azért ennél bővebb a szám?

Azért ennél bővebb. Ez a négy volt az első állomás 1869-ben. Majd 1877-ben körülbelül harminc kézirat érkezett, amelyek között olyan, amely kifejezetten Mátyás címerét viseli, tizenegynéhány van. Itt megint a corvina-fogalom problematikájába ütközünk. Tizenkettő-tizenhárom darabot szokás biztosan corvinának tartani ebből a harmincból. Az is lehet, hogy ennél több származik közülük a budai királyi könyvtárból, csak nem tudjuk a budai provenienciát bizonyítani.


A tavaszi kiállítás megnyitóján. Forrás: az OSzK Indafotó-oldala

Sokan szegezték neked a tavaszi kiállítás alatt a kérdést, hogy miért nem lehet gyakrabban corvinákat látni, most én is megteszem, kiegészítve azzal, hogy mikor lesz legközelebb Corvina-kiállítás?

Egy amerikai szerző azt írta, hogy Mátyás uralkodásából minden elpusztult, csak a legsérülékenyebb rész, könyvtára töredékei maradtak fenn. Ez helytálló megfogalmazás. Ezek a kódexek felbecsülhetetlen értéket képviselnek, amire nagyon kell vigyáznunk, és a gyakoribb kiállítás veszélyezteti őket. Természetesen szeretnénk a jövőben is bemutatni corvinákat a nagyközönségnek, de erre valószínűleg kis lépésekben fog sor kerülni, hasonlóan, mint idén tavasszal.

Sokat foglalkoztál Vitéz János kutatásával. Miért olyan fontos ez, és hogy kapcsolódik Mátyás könyvtárához?

Vitéz aktív könyvgyűjtő volt, kiterjedt kapcsolatrendszerrel, különösen Itália felé, ahonnan rendszeresen rendelt könyveket. A Hunyadi-fiúk ezt látták, nekik ez egyfajta minta volt. Vitéz magával hozta a könyvtárát Esztergomba, amikor esztergomi érsek lett 1465-ben. Nem tudjuk még, hogy pontosan mikor, halála (1472) után, vagy még azelőtt, de kódexeinek egy része átkerült Mátyás könyvtárába. Ezt onnan lehet tudni, hogy Mátyás címere alatt több corvinában megtalálható Vitézé is. Számos szempontból szoros tehát az összefüggés Mátyás és Vitéz könyvtára között,

Milyen kutatásokat folytatsz jelenleg?

Folyamatosan dolgozom fel a fennmaradt Vitéz-kódexeket. Ezek nagyon különlegesek abból a szempontból, hogy Vitéz János sokat jegyzetelt a könyveibe, feljegyzései nagyon beszédesek a főpap műveltségével kapcsolatban. Ezeknek a margináliáknak a feldolgozását szeretném elvégezni olyan szempontból, hogy mit árulnak el Vitéz módszereiről, tudásáról, arról, hogy voltaképpen mit kell azon értenünk, hogy ő a magyar humanizmus atyja. A Wolfenbüttelben található corvinákkal a kötet kiadása ellenére továbbra is foglalkozom, vannak tisztázatlan kérdések körülöttük. Szeretnénk folytatni a Supplementum Corvinianum sorozatot, a következő kötet, ha minden jól megy, az Egyetemi Könyvtár corvináinak leírását fogja tartalmazni.


Georgius Trapezuntius: Rhetorica. Forrás: az OSzK Indafotó-oldala

Hosszú távon milyen terveid vannak? Mivel lennél elégedett, ha mondjuk negyven év múlva visszatekintenél?

Szeretnék hozzájárulni a Vitéz-könyvtár körüli vitás kérdések tisztázásához. Szeretnék tisztán látni a tekintetben, hogyan is állt össze a gyűjtemény, szeretném azonosítani, feldolgozni a fennmaradt köteteit, értelmezni a margináliákat és a végén egy képben látni a körülötte zajló folyamatokat. Nagyon jó lenne az összes corvinát modern szempontból újra feldolgozni és egy új katalógust kiadni róluk tanulmányok kíséretében. Ez persze más kutatókkal való együttműködést is jelent, máshogy nem lehet megvalósítani. Jó lenne tisztábban látni, hogy miként dolgoztak a mesterek, a miniátorok, a scriptorok a budai műhelyben; melyik kódex jött Bizáncból, melyik Itáliából. Fontos volna tehát, hogy az 1990-es, 2000-es években újrainduló corvina-kutatás lendülete megmaradjon. Hiszen kiemelt hungarikumról van szó, amely ugyanakkor az európai kulturális örökség része is. Országimázsszempontból a tárgyban rejlő lehetőségeket pedig nem kell különösebben ecsetelni. Erre jó és hasznos volna odafigyelni, a corvinakutatást támogatásban részesíteni.

Van egy olyan közhely, hogy a történész a múltat kutatva a jelen kérdéseire keresi a választ és a jövőt építi. Hogyan látod, a corvina-kutatás a jelen és a jövő kérdéseibe hogy tud beleszólni?

Amennyiben történeti sémák lefordíthatók a mai sémákra, az élet, a politika működésére, akkor ez egy nagyon jó példa arra, hogyan lehet együttműködni másokkal. Ez egy olyan korszak volt, amikor Magyarország a nemzetközi kultúra élvonalába került pár évre. Nagyon érdekes kérdés, hogy le lehet-e másolni, ami akkor zajlott? Megvalósítható-e, és ha igen, akkor hogyan valósítható meg? Mindebből ma is profitálhatunk.

Szőts Zoltán Oszkár

Ezt olvastad?

2018. október 22–24. között került sor a Vefatının 100. Yılında Sultan II. Abdülhamid ve Dönemi/Sultan Abdul Hamid II and His Era on