Parasztasszony a főispáni székben: Berki Mihályné Szakács Magdolna

Harminckét esztendeje, éppen nemzetközi nőnap alkalmából tüntették ki Berki Mihályné Szakács Magdolnát a Szocialista Magyarországért Érdemrenddel. Ő az a fejkendős parasztasszony, akiről 1948 decemberében országszerte cikkeztek a lapok, hiszen ő lett Magyarország első női főispánja. E jeles napon sajtóforrások és emlékiratai részleteinek közzétételével élettörténetének epizódjaiból szemezgetünk.


Berki Mihályné
szónoklat közben (Forrás: Új Idők 1949. február 26.)

Szakács Magdolna 1905. július 15-én született a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Ároktő községben. Nagyszülei gazdasági cselédek voltak. Édesapja a nagyatádi földreform során kapott egy 1200 négyszögöles földet, amely a család létfenntartását szolgálta. A gazdálkodás mellett a tiszai vízépítésnél vállalt munkát.

Magdolna elvégezte az elemi iskola hat osztályát, majd a három ismétlő osztályban háztartástani ismereteket szerzett, valamint szabni és varrni tanult. Mikor édesapját besorozták, kénytelen volt felfüggeszteni tanulmányait, mert két tesvérének felügyeletében kellett segédkeznie éjjel-nappal dolgozó édesanyja mellett. Édesapa haláláról 1915-ben értesült a család. Magdolna az ismétlő iskola végzésével párhuzamosan napszámos munkába állt, hogy szerény, negyven filléres fizetésével növelje családja bevételeit. Nyáron szőlőmunkákban, cséplésnél segédkezett, télen kendert dolgozott fel. Az egri káptalan alkalmazásában cukorrépát kapált, szederindát gyűjtött, amely a katonáknak küldendő tea-anyag alapját képezte. Tizenhat fős arató banda tagjaként marokszedőként dolgozott. Az aratott termény egytizedét kapta a banda, amelyet annak vezetője osztott fel a tagok között. A paraszti lét, a gyermekek és nők kiszolgáltatottsága, elmaradott életmódja nem hagyta érintetlenül gondolkodását. Zavarta, hogy a nők akadályoztatva voltak a  magasabb műveltség megszerzésében. 1985-ben papírra vetett önéletírásában így emlékezett gyermekéveire:

Nyomorult, sokgyerekes kubikos volt az apám, kilencéves koromban már az egri káptalan földjén szedtem a markot. Zsírt meg cukrot évszám nem láttunk, kenyéren, hagymán meg tört krumplin nevelkedtünk fel. Azért tanultam, hogy ez ne legyen így soha többé!”

Tizennyolc éves volt, amikor megismerkedett a frontról hazatért katonával, Berki Mihállyal, aki Magdolna bátyjának baráti társaságához tartozott. 1923-ban kötötték össze életüket. Férje révén ismerkedett meg a hazai kommunista szervezetekkel, ugyanis Berki Mihály sérülése okán hazatérve 1919-ben csatlakozott a Vörös Hadsereghez. Vörösnek, kommunistának bélyegezve nehezen sikerült érvényesülnie a Horthy-érában, többnyire kubikus munkát volt kénytelen vállalni. Az 1920-as években a Berki házaspár aktívan kivette részét az ároktői politikai élet szervezésében. 1929-ben kezdték meg a SZDP vidéki szervezeteinek megalakítását. A Kisgazdapárt lelkes támogatóiként tartották őket számon. Berki Mihályt lázítás vádjával le is akarták tartóztatni, gyakran kellett erdőkben, mocsarakban bújdosnia. Szakács Magdolnát nem egyszer fenyegették meg, de kitartott vallott politikai nézetei mellett. Az 1930-as években Borbély-Maczky Emil főispán a Magyar Élet Pártja soraiba szervezte be Berki Mihálynét. A német megszállás idején a házaspár igyekezett meghúzni magát. Egy alkalommal azonban, amikor a tiszacsekei révnél tankcsapdák ásásakor Mihály és Magdolna hadimunkák és a háború elleni agitációja nyomán mindenki felfüggesztette a munkát, nem kerülhették el a büntetést. Berki Mihályt a nyilasok a mosonmagyaróvári büntetőtáborba vitték. 1945 márciusában szökött meg.

Ároktő 1944. november 6-án szabadult fel. 1944 decemberétől Berkiék a kommunista párt helyi szervezetének megalakításán fáradoztak. Az intenzív felvilágosító munka eredményeként 1945. január 2-án megalakult a MKP ároktői szervezete. Berki Mihálynét bízták meg a helyi nőmozgalom és az ifjúsági szervezet vezetésével. 1945 tavaszán nőtársaival iskolák építésébe, tatarozásába fogott. Szónoklataival nagy népszerűségre tett szert, az emberek bizalommal fordultak hozzá ügyes-bajos dolgaikkal, mert „Magdus” mindenben készséggel állt rendelkezésükre. 1945. május 1-jén a párt megbízásából tartott beszédet.

Ároktőn 1945. május 9-én a háború befejezésének napján harangok zúgása mellett a falu apraja-nagyja a községháza udvarán gyűlt össze a fölötti örömükben, hogy béke van. Az ott lévő férfiak között szónokot kerestek, de nem akadt aki vállalta volna. Akaratom ellenére a nagybátyám felemelt egy asztalra és amikor a harangok zúgása megszűnt, a jelenlévő tömeg szinte egyszerre kiáltotta, beszélj!” – úgy emlékezett önéletírásában erre az epizódra, mint amely politikai pályafutásának kezdetét jelentette.

1945-től a Nemzeti Bizottság megbízásából részt vett a községi képviselőtestület munkájában. 1946 szeptemberében megalakult a Magyar Nők Demokratikus Szövetsége (MNDSZ), amelynek helyi vezetőjeként kulturális rendezvényeket hozott tető alá. A nőmozgalmi aktivisták közbenjárásának volt péládul az is köszönhető egészségügyi busz járt Miskolcról Ároktőre iskolafogászati rendelésre.

Szakács Magdolna Miskolcon háromhetes pártiskolán ismerkedett meg a Magyar Kommunista Párt irányvonalával, később közigazgatási szakérettségit tett. 1947 közepén már a környező települések választási gyűlésein szónokolt. 1948. január 2-án táviratban rendelték a fővárosba, ahol Dinnyés Lajos miniszterelnöktől átvehette a Népköztársaság Érdemérem arany fokozatát. Még abban az esztendőben Bulgáriába utazott, ahol a szövetkezeti rendszert és a korszerű mezőgazdasági termelést tanulmányozta. 1948. április 1. és december 4. között a mezőcsáti járás szociális titkára volt. Ebben a minőségében koordinálta azt a nagyszabású gyűjtőakciót, amelynek nyomán hadifoglyoknak tudtak ruhaneműket küldeni.


Berki Mihályné beiktatása. Forrás: retrohirek.blogspot.hu

1948. december 3-án vette kézhez a miniszteri rendelkezést, miszerint Zemplén megye főispánjává nevezik ki. A sátoraljaújhelyi ceremóniát követően Budapesten, a parlamentben is beiktatták hivatalába. Beiktatási beszédében a következőket mondta:

Zemplén megyébe neveztek ki főispánná. Első kötelességemnek azt tartom, hogy közelebbről megismerkedjem a vármegye ipari és mezőgazdasági kérdéseivel. Azután a körülmények mutatják meg a tennivalót. Két főszempont vezet: mindent a dolgozóért, legyőzve azokat, akik a nép felemelkedését gátolni akarják.”

Berki Mihályné az üdvözlésekre válaszolva kijelentette:

A nép ellenségei nem gyenge nővel, hanem a demokrácia élén haladó Magyar Dolgozók Pártjában osztályöntudatossá lett asszonnyal fognak találkozni. Ennek a pártnak továbbra is hű katonája leszek és kommunista becsülettel fogok dolgozni.”

Bár korábbi aktív agitációs és szociális tevékenysége érdemesítette kinevezésére, mégis megbízatása egyúttal gesztusértékkel bírt. Ezzel kívánták aláhúzni a párt szavahihetőségét, bizonyítani, hogy a paraszti sorból is lehet kiemelkedni, demonstrálni a nők egyenjogúsítására irányuló törekvéseket és reprezentálni az aktuálisan Budapesten ülésező Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség irányába. Zöld Sándor államtitkár a sátoraljaújhelyi beiktatáson elmondta, hogy:

Ez a kinevezés nagy politikai eseménnyé akkor válik, ha nem arad egyedüli szenzáció, hanem kezdetét jelenti dolgozó nők, munkás- és parasztasszonyok eddiginél szélesebbkörű bekapcsolásának az államgépezetbe.”

Dinnyés Lajos az alábbiakban foglalta össze az ünnepélyes fogadalomtétel alkalmával az ispáni kinevezés jelentőségét:

Ez a kinevezés bizonyíték arra, hogy a magyar népi demokrácia kormányzata a törvényeket és rendeleteket a gyakorlatban is megvalósítja. Alig néhány napja hozta az országgyűlés a nők egyenjogúsításáról szóló törvényt és íme, ma már egyik közjogi méltóságra asszonyt nevezett ki a köztársaság elnöke.”

Az alkotmány teljes egyenjogúságot biztosít a nőknek is. Ratkó Anna textilmunkásnő példája bizonytja, hogy miniszter is lehet belőlök, Berki Mihályné parasztasszony főispán. A munkásság együtt gyakorolja a hatalmat a dolgozó parasztsággal. A népköztársaság alkotmánya törvényesen biztosítja a szocializmus felé vezető utat.” (Magyar Filmhíradó 34. 1949. augusztus)

1949. március 8-án Debrecen város nőnapi rendezvényén ő tartott beszédet, amelyben a nap jelentőségét méltatta és a rendezvény résztvevői tüntettek a világ asszonyainak béke érdekében való összefogása mellett. 1949. március 24-én a Szabad Nép arról tudósított, hogy az MNDSZ elhatározta csatlakozását a párizsi békekongresszushoz. Az országos vezetői ülésen Berki Mihályné felszólalásába elmondta, hogy „ha kell fegyverrel a kezünkben is megvédjük országunkaz az imperialisták támadása ellen.” 1949. április 18-án Budapestről indult a magyar delegáció a párizsi békekongresszusra. A küldöttségnek Berki Mihályné is tagja volt. Később így emlékezett vissza párizsi útjára:

Károlyi Mihály, a párizsi magyar követség nagykövete fogadott bennünket. Mi eszmecserét folytattunk, s többek között azt mondta nekem: ahogy mi most itt egymás mellé kerültünk, a volt gróf és a volt cselád unoka, abban sűrítve van egy évszázad történelme, a múlt és a jövő.”

Rákosi Mátyás a Népfront celldömölki választási gyűlésén (1949. május 8.) az alábbiak szerint méltatta:

Berki Mihályné elvtársnő (…) öt évvel ezelőtt még szegény zsellérasszony volt, most ő a zempléni főispán, aki jó munkájával ilyen felelős állásba küzdötte fel magát. A két héttel ezelőtt lezajlott párizsi világbéke-kongresszusra is kiküldtük, hogy képviselje a magyar asszonyokat. A nyugati kapitalista országok újságírói valósággal ostrom alá vették. Sehogy sem akarták elhinni, hogy hazánkban a parasztság asszonyai így érvényesülnek. Valóságos politikai vizsgának vetették alá Berkinét, sőt, még a tenyerét is megtapogatták, hogy kérges-e és nem valami színésznőt küldtünk-e ki fejkendőben. Berki Mihályné ott is jól megállta a helyét, tekintélyt és elismerést szerzett a magyar népi demokráciának, s azon belül a dolgozó magyar nőknek és még külön a magyar parasztasszonyoknak.”

1950-ben áthelyezték a Dunántúlra, Tolna megyébe. Az első tanácsválasztásokat követően tanácselnökként itt is a megye első emberévé lépett elő. Tagja volt annak a háromtagú küldöttségnek, akik a „magyar dolgozó nép képviselői” voltak a a Sztálin 70. születésnapja alkalmából megrendezett moszkvai ünnepségen. A Dunántúli Napló terjedelmes cikket szentelt az élménybeszámolók közreadásának. Berki Mihályné a moszkvai Nagy Színházban rendezett ünnepségről és a Kremlben tartott díszvacsoráról ekként beszélt:

Az a megtiszteltetés ért bennünket, a magyar küldöttség tagjait, hogy Sztálin generalisszimusztól körülbelül húsz méternyire kaptunk helyet egy páholyban. Sztálin a díszemelvényen ült, mi egészen a közelébe kerültünk. Hat óra hosszat tartott az ünnepség. Sztálin generalisszimusz barnára sült arccal, fiatalosan fogadta a nézőtér szűnni nem akaró tapsát, éljenzését. Háromezer ember tomboló ünneplése és szeretete áradt feléje hat órán keresztül. (…) A könnyem is kicsordult, amikor láttam, hogy Sztálin, a mi szeretett vezérünk, tanítónk, felszabadítónk, az egyszerű emberek reménysége, százmilliók lángeszű vezére milyen áradó szeretettel öleli magához a kis szovjet pionirokat. Ezek a kicsinyek virággal köszöntötték őt, második édesapjukat. Egymásután léptek a mikrofon elé a világ legnagyobb kommunista pártjainak vezérei is, köztük a mi szeretett Rákosi Mátyásunk. A Kremlben, a cárok egykori báltermében ezrek ünnepelték Sztálint. Nagyon boldog voltam, amikor ezen a vacsorán együtt láttam Sztálint, az útmutató tanítót és mellette legnagyobb magyar tanítványát: Rákosit.” 

Berki Mihályné ároktői parasztasszonyból lett az ország első főispánnője Zemplén megyében. Munkájában a nép kívánsága szerint jár el. Az olaszliszkai malom feketén őrölt. Vármegyei ellenőrző körútja során Berkiné zároltatta a visszatartott lisztet.” (Magyar Filmhíradó 52. 1949. március – Női főispánok)

Az 1953. május 17-én megrendezett választásokon a Magyar Függetlenségi Népfront Borsod-Abaúj-Zemplén megyei listájáról került be a törvényhozásba. 1962. november 5-ig megőrizte mandátumát. Az országgyűlés kereskedelmi és mentelmi-összeférhetetlenségi bizottságában is dolgozott. Parlamenti felszólalásait időről-időre említették a lapok. 1961-ben például Borsod megye kereskedelmi helyzetével kapcsolatban kifejtette, hogy bár jelentősen javultak az ellátási viszonyok, mégis például a rádiók és mosógépek tekintetében rendszertelenség jellemző. 1962-ben egyik parlamenti felszólalásában azokra a lakossági panaszokra utalt, melyek szerint bizonyos apró cikkek tekintetében jelentős hiány mutatkozik a piacon.

1956 októberében a szikszói Járási Pártbizottság másodtitkáraként tevékenykedett. 1957-től Miskolcra került, ahol a megyei pártbizottság mezőgazdasági ügyekkel foglalkozó munkatársa lett.

Munkám fontosabb része a termeltető és felvásárló vállalatok tevékenységének politikai irányítása volt. Nagy segíteni akarással látogattam az újjészerveződő termelőszövetkezeteket, földmívesszövetkezeteket olya minőségben, mint a MÉSZÖV igazgatósági tagja.”

1958 szeptemberében tagja volt annak a parlamenti küldöttségnek, amely Albániába utazott.

1958-tól az MSZMP Borsod-Abaúj-Zemplén megyei bizottságának munkatársa volt, beválasztották a Hazafias Népfront megyei elnökségébe is. 1958 és 1963 között Miskolc akkori IV. kerületének tanácselnöke volt, utóbbi minőségében kifejtett tevékenységével érdemelte ki, hogy 1977 decemberében Miskolc díszpolgárává választották. 1985-ben éppen nőnapon tüntették ki a Szocialista Magyarországért Érdemrenddel Berki Mihálynét, aki akkor a Miskolci IV. kerületi tanács nyugalmazott elnökeként tartottak számon. A SZMÉ a Magyar Népköztársaság egyik magasabb állami kitüntetése volt, amelyet 1976-ban alapított az Elnöki Tanács.

Berki Mihályné Szakács Magdolna 58 éves korában vonult vissza a hivataltól, de politikai feladatokat, önkéntes munkát továbbra is vállalt. Életírása záró gondolatában úgy értékelte pályafutását:

Úgy sejtem, hogy mozgalmi tevékenységem során nemzedéknyi asszony, leány nőtt fel, akiket igyekeztem szerény képességem szerint nevelni, bevezetni a közéleti, mozgalmi munkába.”

Árvai Tünde

Kapcsolódó cikkek:

Nő- és neveléstörténet felsőfokon – interjú Kéri Katalinnal

A szüfrazsett, avagy küzdelem a nők választójogáért

Városanyák. Mozaikok a pécsi nők 19-20. századi történetéből – recenzió

A vörös grófnő (1984) című film történészszemmel

Művészek, tudósok, forradalmárok – Női életutak a mozivásznon I.

Ezt olvastad?

Egy álmatlan éjszakámon történt, mikor unottan kapcsolgattam tévém távirányítóját és meglepetten tapasztaltam, hogy az egyik adón a színész legenda Jack