A célpont a mai napra: Szeged – Oláh András könyvének bemutatója

1944 nyarától a szövetséges légierő csapatainak bombázása Magyarországot is elérte. Többek között bombatámadás érte Budapest, Szolnok, Győr és Szeged városát is. Szeged második világháborús bombázásának 80. évfordulójára emlékezve jelent meg Oláh András Pál könyve. 2024. június 25-én a Somogyi Könyvtár első emeletén rendezték meg „A célpont a mai napra: Szeged” című könyvbemutatót. A szerzővel Olasz Lajos (SZTE JGYPK) beszélgetett, a kiadó Meritum Egyesület részéről Tóth István (Móra Múzeum) vett részt az eseményen. A rendezvényen nagyszámú közönség vett részt, amely jelezte, hogy sokan érdeklődnek a téma és az adott közösség története iránt.

Az eseményen Tóth István köszöntötte a közönséget és nyitotta meg a Meritum Egyesület nevében, melyben hangsúlyozta a frissen megjelent kötet jelentőség. A beszélgetés megkezdése előtt Tóth István kiemelte, hogy a Meritum Egyesület egy könyvsorozatot indított el, melynek célja, hogy a dél-alföldi régió meghatározó 20. századi történelmi eseményiről könyv formában jelentessen meg önálló munkákat. Ennek a könyvsorozatnak a harmadik tagjaként illeszkedik a sorba Oláh András Pál frissen megjelent munkája. Rövid bevezetőt követően Tóth István Olasz Lajos és Oláh András Pálnak adta a szót.

Az Olasz Lajos által vezetett beszélgetés a közönség számára egy pár gondolat erejéig kitért Magyarország második világháborús előzményeire is. A bevezető gondolatokat követően Olasz első kérdése a téma választásáról és a kötet születésére vonatkozott. Oláh András Pál kiemelte, hogy Kanyó Ferenc, volt oktatója hívta fel a figyelmét a téma fontosságára és annak addig kevésbé kutatott mivoltára. Továbbá kiemelte, hogy a családja, barátai és a támogatók nélkül nem jelenhetett volna meg a bemutatott kötet. Oláh hangsúlyozta, hogy a kutatása több évtizedes kutatómunka eredményeként vált egy kézzel fogható egésszé.

A következő kérdés Szeged második világháborús légoltalmára vonatkozott. Oláh kiemelte, hogy az országban 1944-ig voltak készülődések a bombázásokra vonatkozóan, de azok kevesebb támogatással és ezzel párhuzamosan kisebb intenzitással kerültek kialakításra. Változást csupán Budapest első bombázása (1944. április 3.) idézett elő, de ezt követően sem alakultak ki a megfelelő védekezési stratégiák. Szeged hátrányos helyzetben volt, hiszen nem rendelkezett megfelelő számú oltóvízzel, és az életvédelmi létesítmények (óvóhelyek) által biztosított férőhelyek száma sem volt elégséges. Tovább nehezítette a védekezést, hogy az óvóhelyek egy jelentős része úgynevezett árokóvóhely volt. A szerző kiemelte, sok esetben a lakosság maga készített „árkokkal” igyekezett kielégíteni a saját igényüket. Sok esetben ezek a „házi” óvóhelyek okozták a polgárok vesztét. Oláh hangsúlyozta, hogy az első bombázásokig a lakosság fegyelmezetlenül kezelte a légiveszélyt.

A beszélgetés előrehaladtával felmerülő kérdésként hangzott el Olasz Lajostól, hogy Szegeden melyek voltak az elsődleges célpontok és milyen lehetőségek voltak adottak a légvédelem részéről? Oláh hangsúlyozta, hogy a szövetséges erők elsődleges célpontjainak Szegeden a pályaudvart (Nagyállomás, teherpályaudvar, rendező pályaudvar – itt a szerző hangsúlyozta, hogy az egyes rendezőpályaudvarokat az amerikai felderítés rosszul mérte fel), repülőteret, valamint a vasúti hidat jelölték meg. A célpontok védelmére igazán kevés lehetőség állt, hiszen Szeged nem élvezett semmilyen vadászvédelmet, illetve a légvédelmi tüzérség is csupán csekély számban főként a hidak és a pályaudvarok köré csoportosultak, amelyek kis hatásfokkal bírtak az amerikai repülőgépekkel szemben. Oláh kiemelte, hogy a bombázások során a város vezetése személyesen irányították a mentési munkálatokat. Végezetül, Oláh András némi kitekintést is tett az amerikai repülési útvonalára, továbbá arra, hogy miként választották ki az egyes bombázni kívánt célpontokat.

Ezt követően Olasz Lajos kérdései Szeged városának második világháborús bombázásairól szóltak. Szeged városát a második világháborús bombázások is elérték, amelynek első eseménye 1944. június 2-án vette kezdetét és bő három hónap alatt több alkalommal érte támadás a várost. Oláh azzal kezdte gondolatát, hogy Szeged második világháborús első bombázása során a város nem számított elsődleges célpontnak. Miskolc bombázása meghiúsult, így a város irányából „hazafelé” tartó amerikai bombázók közül kiváló csoportja Szeged felé, mint másodlagos célpont felé vette az irányt. A bombaszőnyeg viszonylag egy jól koncentrált pontban ért célba, azonban a bombák korai kiengedés következtében a pályaudvar helyett lakóházak közé is csapódtak. A bombázások eredménye, hogy a rendezőpályaudvar súlyos sérüléseket szenvedett el, valamint Szeged alsóvárosi részén számos családi ház, illetve az infrastruktúra is károkat szenvedett.

Olasz Lajos további témaként felvetette, hogy a korabeli bombák mennyire voltak pontosak, miként befolyásolták Szeged elleni támadások eredményét? Szeged második bombázására 1944. július 3-án került sor, amelynek elsődleges célpontja a szegedi vasúti híd volt (bukaresti, belgrádi olajtarolók, temesvári pályaudvar mellett). Az esemény további érdekességét emelte ki Oláh András, hogy a támadás során az amerikai légierő egy fejlesztés/tesztelés alatt álló fegyverével az AZON bombával hajtotta végre. Ennek jelentősége, hogy a ledobott bombát még a levegőben is tudták irányítani. A ledobott bombák „pontatlanul” értek célba, az általuk okozta károk közé sorolható, hogy az Újszegeden található kendergyárat, továbbá a belvárost érte találat (elsősorban a Tisza Lajos krt. felső része szenvedett el komolyabb károkat), így a múzeum, klinikai épületek (bőrgyógyászati klinika, szülészeti és női klinika), és a püspöki palota is komolyabb károkat szenvedett el. Olasz Lajos a múzeum kapcsán Tóth Istvánhoz is intézett kérdést, bár előtte kiemelte, hogy a világháború idején a Móra Múzeum a különböző ellenséges országok gépeiből kiállítást is szervezett. Tóth István elmondta, hogy a múzeum akkori vezetése felkészült egy esetleges támadásra, amely a múzeumot is érintheti, így számos műtárgyat már a háború kezdeti szakászában biztonságos helyre szállítottak. Így bár a bombázások során számos kár érte az épületet, azonban a múzeumi tárgyak jelentős része biztonságban volt.

A következő kérdés a harmadik Szeged elleni bombázására vonatkozott, mely 1944. augusztus 20-án érte a várost. A szolnoki bevetés során hat repülőgép elhagyva alakzatát, a gépek számára másodlagos célpontként Szeged városa került fókuszba. A kiengedett bombaszőnyeg a még a június 2-i bombázásoknál is nagyobb célt tévesztett. A pályaudvart nem érte támadás, azonban a közelben lévő alsóváros lakóépületeiben komoly pusztítást és károkat okozott. Oláh kiemelete, hogy az augusztus 20-i bombázás során voltak, akik saját maguk által készített árkokban lelték halálukat. Ugyanis nem volt gyedi eset, hogy az emberek saját maguk készítettek fölbe ásott, befedett árkokat. Ezek sok esetben inkább veszélyt jelentettek, mint védelmet.

Oláh András azzal folytatta, hogy Szeged ellen indított első három bombázás is jelentős károkat okozott, azonban a következő három támadás volt az, amely megpecsételte a város későbbi sorsát. A következő 11 nap során, összesen három bombázás érte el a várost. A első bombázás 1944. augusztus 24-én következett be. Az amerikai bombázók elsődleges célja a vasúti híd volt. A bombázások eredménye, hogy a szegedi vasúti híd komoly károkat szenvedett el, de a hídmező nem szakadt le, és a hajózási forgalom se vált akadályozottá. Továbbá számos középület sérült meg a belváros részén, többek között a gyermekklinika, női klinika, mezőgazdasági raktárak (termények és termékek sokasága semmisült meg), valamint az újszegedi kendergyár teljesen megsemmisült. A következő bombázás 1944. augusztus 29-én érte el Szegedet, amelynek elsődleges célpontjában a szegedi vasúti létesítmények álltak. Az amerikai gépek elsődleges célja, hogy a Balkán felé vezető közlekedési vonalak csomópontjait megsemmisítsék. Szeged ekkor továbbra is az első támadási pontok között szerepelt: a városon belül a rendező pályaudvar, valamint a pályaudvar és a vasúti híd közötti terület.

A bombázás azért volt nehezebb feladat, mert nem egy egybefüggő terület rajzolódott ki pilóták számára, hanem egy felkörív alakú terület. A bombázások eredménye, hogy az összes átmenő vasútvonal és a rendező pályaudvaron átvágódott, a vasúti sínen lévő lőszervagonok is felrobbantak, amelyek további pusztítást idéztek elő. További károkat szenvedtek el a pályaudvar és a folyó melletti lakó épületek és számos termény és takarmányraktárok is.

 A szövetséges erők az 1944. augusztus 31-én légi felderítés alkalmával úgy ítélték meg, hogy a vasúti híd járhatatlan, de még állt. Szegedet az utolsó bombázás a második világháború alkalmával 1944. szeptember 3-án érte el, amely mind közül a legnagyobbnak és a legpusztítóbbnak minősült. Műszaki hiba miatt a bombákat nem megfelelő időben oldották ki, ezért a vasúti hídtól északra eső Felsőváros városrészre érkezett bombaszőnyeg, amely komoly károkat okozott. A második hullám során „pontos” találat érte a vasúti hidat, melynek következtében a bomba a hídtestet átvágta, továbbá a számos vasúti pálya és mellette elhelyezkedő épületeket is találat érte. Az utolsó bombázás három területet ért el: a rendező pályaudvart, teherpályaudvar, alsóvárosi lakhóházak; a vasúti hidat, melynek második és harmadik pillére közötti teste a Tiszába szakadt; a gyermekklinikát, a vízmű központi épületét; Felsővárost, mely a legnagyobb károkat szenvedte el.

A könyvbemutató végéhez közeledve Olasz Lajos utolsó kérdése arra vonatkozott, hogy hogyan összegezné a szerző a Szegedet ért amerikai légitámadások mérlegét? Oláh András kiemelte, hogy a hat alkalommal Szegedet elért amerikai bombázások két csoportra oszthatóak a pusztítás mértékét figyelembe véve. A szerző a bombázásokban elhunyt személyek számára is kitért. Erre vonatkozóan két adatbázis számadataira támaszkodott a szerző, első forrása révén 146 főt említ, míg a második forrás 116 fő elhunyt személyt jelöl meg. Oláh a második számadat mellett teszi le voksát, de kiemelte, hogy a pontos számadatok meghatározásához további kutatómunka szükséges.

Szeged városának infrastruktúrája és közművei, az egészségügyi épületek és felszeréléseket komoly károk érték. A személyi veszteségek elsősorban a sűrűn lakott, szegényebb társadalmi réteghez tartó embereket súlytotta. Legnagyobb mértékű károkat a Magyar Államvasutak Rt. szenvedte el. Komoly károk érték a szegedi lakásokat és a közigazgatást, itt a romeltakarítás és az újjáépítés komoly anyagi terheket rótt a városra. A második világháborús pusztítások csak tovább növelték a lakáshelyzet nehézségeit. Számos ház vagy ingatlan az anyag és munkaerőhiány, illetve az időjárási körülmények miatt tovább romlott az állapotuk. A megsemmisített vasúti híd darabjai további nehézség elé állították a város mérnökeit, ugyanis azokat árvízvédelmi szempontok miatt minél hamarabb el kellett távolítaniuk. Végezetül Oláh kiemelte, hogy Szeged városának második világháborús bombázások következtében keletkezet károk az 1944. évi költségvetés 7–10-szeresét tették ki. Ezt azzal hangsúlyozta, hogy a város egész éves költségvetése 7–10 évig csupán az amerikai bombázások okozta károk teljes építésére fordította volna.

Dávid Benjámin

Ezt olvastad?

Amerikai törekvés a német repülőgépipar és a Luftwaffe megtörésére

Az amerikaiak 1943 augusztusában kezdték el bombázni a német repülőgépipart. Ezek közül is kiemelkedik a 80 évvel ezelőtt végrehajtott támadássorozat

X