Fiatal történészek a holokausztkutatásokról
2024. június 24-én A túlélés mintázatai – Fiatal történészek a holokausztkutatásokról címmel tárlatvezetéssel egybekötött kerekasztal-beszélgetést tartottak a Goldmark teremben (Budapest, Wesselényi u. 7.) az ELTE Research Center for Computational Social Science (RC2S2) égisze alatt működő Digital Lens interdiszciplináris kutatócsoport szervezésében. Ennek keretében fiatal, holokauszttal foglalkozó hazai történészek osztották meg tapasztalataikat és nyújtottak betekintést az érdeklődőknek a téma hazai és nemzetközi kutatásaiba.
A beszélgetés apropóját a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltárban nyílt A túlélés mintázatai című kiállítás adta. A kiállítás azokon az újszerű, digitális eszközöket is alkalmazó elemzéseken alapszik, melyeket a Digital Lens kutatócsoport végzett holokauszttúlélők visszaemlékezéseit rögzítő DEGOB-jegyzőkönyveken. Kutatásuk során a holokauszt nyelviségét, az üldöztetés topográfiáját, valamint a férfiak és nők eltérő tapasztalatait is érintették. A kerekasztal-beszélgetés a tárlatot kísérő programsorozat részeként zajlott le, Szabó Alexandra történész, a Digital Lens projekt társalapítója pedig a fiataloknak való ihletadást és egymás inspirálását jelölte meg fő céljaiként. Utóbbi azért is fontos, tette hozzá később, mert a hazai holokausztkutatásnak nincs egy egységes irányvonala vagy háttérintézménye, a kutatók szétszórtan, egymástól függetlenül működnek, és sokszor nehezen látnak rá egymás tevékenységére.
A téma önmagában véve is interdiszciplináris megközelítést tesz lehetővé, amit jól szemléltet a meghívottak sokszínű háttere is. Kelemen Ágnes (CEU – Demokrácia Intézet) társadalomtörténészként a numerus clausus „száműzöttjeinek”, a külföldre kényszerült diákok és tudósok életpályáinak történeti demográfiájával foglalkozik; Klacsmann Borbála (University College Dublin), a Holokauszttörténetek című oldal szerkesztője jelenleg a holokausztmúzeumok narratíváit, Szécsényi András (Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára) pedig a Bergen-Belsenbe deportált magyar zsidóság történetét kutatja, míg Véri Dániel (Közép-Európai Művészettörténeti Kutatóintézet) kifejezetten a holokauszt művészeti recepcióját vizsgálja.
![](https://ujkor.hu/wp-content/uploads/2024/07/8bbe5a0c-14e3-4f96-99eb-61cf21358c3d.jpeg)
A kutatás nehézségei és szépségei mentén a fiatal beszélgetők kiemelték a kapcsolatépítést és az egyéni motiváció megőrzését. Kelemen Ágnes az áldozatkutatásokról és az ehhez kapcsolódó adatbázisokról fejtette ki tapasztalatait, Klacsmann Borbála pedig hangsúlyozta az áldozatok leszármazottjaival való kommunikáció fontosságát. Mint említette, nem egy esetben kifejezetten az ő egyik írása segített valakinek az édesapja történetét megismernie. Mivel korábban a kárpótlási ügyekkel foglalkozott, nagyon szeretné, ha a magyar társadalmon belül is létrejönne valamiféle diskurzus a témában. Ugyanis a köztudatban nagyon sok tévhit lengi körül a kérdést, a „már mindent visszafizettünk” közkeletű gondolat ellenére pedig a magyar állam az áldozatok töredékének adott csak bármiféle kártérítést, és azt is csak a rendszerváltás után.
Szécsényi András a személyes kapcsolatok mellett kitért arra is, nehézséget jelent, hogy nincs intézményesülve a hazai holokausztkutatás. Vannak ugyan magyarországi és külföldi intézmények, projektek, de nincsen olyan háló, ami ezeket összefogná, és a politika sem mindig segít ezen. Különösen igaz ez – tette hozzá Véri Dániel – a holokauszt művészettörténeti irányú feldolgozására, melynek nincs igazán platformja idehaza. A holokauszt kiállítástörténetének kutatása főleg a korai időszakra fókuszálva az elmúlt években indult meg határozottabban, de a közeljövőben már önálló, stabil kutatási iránnyá fogja kinőni magát. A közgyűjteményekben való kutatás viszont, már csak a megfelelő segédletek hiányában is, nem mindig egyszerű. Egy levéltári irattal szemben pedig ezeket csak eredeti formájukban lehet érdemlegesen tanulmányozni – egy több részből álló kollázst nem lehet digitális másolat formájában értelmezni.
Szabó Alexandra, aki korábban a táborokban végrehajtott sterilizáció kapcsán végzett kutatásokat, azt is nehézségnek látja, hogy a holokauszt kutatása során háttérbe szorult az, hogy a zsidók mellett más etnikumok, például a romák ellen is irányult genocídium (Porajmos). Ennek kutatása azért is nehéz, mert a vonatkozó források is „zsidó keretezésben” lettek rendezve és lelhetőek fel – szétválasztásuk nehéz feladatot jelent. Példaként merült fel a beszélgetés során, hogy a Páva utcai Holokauszt Emlékközpont állandó kiállításában is szó esik az elhurcolt romák sorsáról; de önállóan ez nem jelenik meg. Ezzel szemben az USA-ban van már törekvés arra, hogy a holokauszton belül a roma genocídiummal is külön foglalkozzanak.
![](https://ujkor.hu/wp-content/uploads/2024/07/3bb12d98-40ac-4b48-9e05-cf8538259954.jpeg)
A résztvevő fiatal történészek a most futó és a jövőben esedékes terveikre és publikációikra is kitértek, és megjegyezték, hogy a közelgő évfordulók jó apropót jelentenek a téma előtérbe hozására, Véri Dániel pedig az érdeklődők figyelmébe ajánlotta a Magyar Nemzeti Galériában megtekinthető Így történt. A holokauszt korai emlékezete szemtanú művészek alkotásain című tárlatot, mely címéhez híven közvetlen a felszabadulás után született műveket mutat be, amelyeken keresztül alkotóik próbálták feldolgozni és bemutatni, amit átéltek.
A beszélgetés végén a Deportáltakat Gondozó Országos Bizottság (DEGOB) jegyzőkönyveinek jelentőségéről is szó esett. Klacsmann Borbála forrásként használta őket disszertációjához; és ahogy elmondta, a háború után felvett jegyzőkönyvek és a későbbi jóvátételi jelentkezések között látni lehet, hogy milyen felfogásbeli, narratív nézetkülönbségek jelentek meg egyes emberek vallomásaiban: mit hallgattak el akkor és miért, és milyen okokból fedtek fel később egyes részleteket. Kiemelte a már említett sterilizációt, ami a háború után szégyennek számított, és letagadták elszenvedői, de később, a jóvátételnél fontos lett ennek hangsúlyozása és bizonyítékokkal való alátámasztása. Ugyanakkor a beszélgetés résztvevői rámutattak, hogy a DEGOB működéséről mind a mai napig szinte semmit nem tudunk, és nagyon kevés feljegyzés van róla. Gyakorlatilag ismeretlen számunkra, milyen körülmények között születtek meg a jegyzőkönyvek, vagy hogy milyen volt az interjúztatók személyisége, az ő sorstörténetük. Ennek felderítése is a holokausztkutatás aktuális feladatai közé tartozik.
Ezt olvastad?
További cikkek
Magyarország román megszállása (1918–1920)
2024. május 28-án szervezte meg az Erőszakkutató Intézet a Magyarország román megszállás alatt (1918–1920) című konferenciát, melynek helyszínéül a Budapest Főváros Levéltárának Gárdonyi Albert-terme szolgált. Az esemény tematikája szervesen illeszkedett […]
Dózsa György Békés megyében, 1514-ben – Levéltár és könyvtár közös konferenciája Békéscsabán
Idén, 2024-ben 510 éve zajlott az az eseménysor, mely „Dózsa György parasztháborúja” néven került be a magyar történelmi köztudatba. A keresztes hadjáratnak induló, majd lázadássá fajuló esemény gyászos fejezete a […]
X. Hallgatói Középkorász Konferencia az ELTE-n
2024. június 3-án, két évvel a IX. alkalom után rendezték meg a X. Hallgatói Középkorász Konferenciát az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán. Kováč Szilárd és Sütő Botond hallgatói szervezők az […]
Előző cikk
A második Szidra-öböl feletti incidens
1989. január 4-en két amerikai F-14 Tomcat vadászrepülőgép lelőtt két líbiai MiG-23 Flogger vadászrepülőgépet. Az esemény diplomáciai és sajtóbotrányt kavart, amiben a Pentagon is magyarázkodni kényszerült. Lengyel Ádám cikke bemutatja […]