A brit és a magyar külpolitika és sajtó a nagy keleti válság idején (1875–1878)

Immáron nyolcadik évadát éli a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karán a Történettudományi Intézet legnépszerűbb szabadon választható, Személyes történelem – Kalandozások a középkor és a kora újkor világában című kurzusa. A félév második előadására (az első előadásról készült beszámoló itt olvasható) 2024. október 1-jén került sor, amelyen Bordás Bertalan, a PTE Interdiszciplináris Doktori Iskola doktorvárományosának, a PTE Újkortörténeti Tanszék oktatójának előadását hallgathatták meg az érdeklődők. A Brit háborús sajtó és oroszellenes budapesti tüntetések. Sajtónarratíva és külpolitika párhuzamai a nagy keleti válság idején – 1875–1878 című előadást egy rövid történeti áttekintővel kezdte meg az előadó, mivel ebben a szemeszterben nem csak történelmet hallgató diákok vették fel a kurzust.

Előadása elején, amely – mint elmondta – csak résztémája a doktori disszertációjának, először röviden és lényegre törően felvázolta a korszak nagypolitikai eseményeit, mint például az egyesült Német Császárság létrejöttét (1871), továbbá a három császár egyezményét (1873). De nemcsak Nyugat-Európa, hanem az Osztrák-Magyar Monarchia és a Balkán helyzetét is ismertette, ahol 1875-ben felkelések törtek ki, amelyek komoly indikátorai lettek az előadásban vizsgált korszak külpolitika- és sajtóbeli megjelenésének. Mindemellett kitért a cári Oroszország expanziós törekvéseire és ennek okaira is, ugyanis, habár Oroszország nem a vizsgált országok egyike, mégis a korszakban folytatott külpolitikája miatt megkerülhetetlen az orosz történelem ezen szegmensének ismerete.

Történeti háttér

Az elsősorban a külpolitikára koncentráló, de összeurópai áttekintést is nyújtó bevezetőt követően az előadó áttért a két általa kutatott ország, az Osztrák-Magyar Monarchia és Nagy-Britannia külpolitikájára. Bemutatta a külkapcsolatokat érintő döntéshozókat és az egyes, a döntéshozatalban résztvevő szerveket: a szigetország részéről egy demokratikus ország képe mutatkozott meg előttünk, ahol az uralkodó, Viktória királynő (1837–1901) nem igazán szólt bele az aktuálisan regnáló miniszterelnök, Benjamin Disraeli (1874–1880) és a parlament munkájába. A másik oldalon pedig Ferenc József osztrák császár, magyar és cseh király (1848–1916) állt, akinek a közös külügyminiszter, gróf Andrássy Gyula (1871–1879) segítette a munkáját, aki első magyarként töltötte be ezt a pozíciót. Ez utóbbi esetben azonban a delegációk egyfajta kontrollintézményt is képeztek az Osztrák-Magyar Monarchia külpolitikája felett.

Kutatásmódszertan

Az oktató a bevezetőt követően röviden ismertette kutatásának módszertani megközelítését. Felvázolta, hogy a történészek, kifejezetten pedig a médiatörténettel foglalkozó kutatók két fő csoportra oszlanak: az egyik csoport szerint a média olyan csatorna, melyben az elit felé lehet közvetíteni a közvéleményt. Ezzel szemben a kutatók egy másik csoportja azon az állásponton van, hogy az elit leszorítja a közvéleményt. Ennek a korabeli sajtóban történő megjelenését is vizsgálta Bordás, kiderítve, hogy mely tézis igaz a vizsgált korszakban a különböző országok sajtótermékeire és politikájára.

Az előadás következő szakaszában az oktató ismertette kutatói kérdéseit: hogyan volt képes a (brit) sajtó és a (magyar) közvélemény befolyásolni a(z) (osztrák-magyar) külpolitikát? A külpolitikai híreket közlő magyar sajtóban milyen keretezésben szerepeltek a keleti válság hírei? Mely, az angol sajtóban megjelenő és brit vonatkozású hírek kerültek át a magyar lapokba? Milyen hatással bírtak a dualista állam külpolitikájára a fentebb említett sajtóhírek és az azok által befolyásolt belpolitikai viszonyok? A kérdésfelvetések azért is relevánsak, hiszen a média és a közvélemény kapcsolatával nemigen foglalkoztak ezt megelőzően a kijelölt korszakra vonatkozóan. Az előadó fontosnak tartotta kiemelni, hogy a nemzetközi kapcsolatok mesterképzés keretében elsajátított módszertani ismereteit is alkalmazni tudta kutatása során, ezzel pedig egy nagyon fontos tényre világított rá, miszerint mennyire fontos a hallgatóknak szintetizálni a különböző kurzusokon, más tudományterületek kapcsán elsajátított ismereteket.

A balkáni konfliktus

Bordás Bertalan ezután, előadása harmadik nagy blokkjaként a kormányok álláspontját vázolta fel a balkáni konfliktussal kapcsolatban. A Magyar Királyságban az udvar és a kormány oroszbarát, de a lakosság és az ellenzék oroszellenes, törökbarát álláspotot képviselt, ami a sajtóban is megjelent: az előadó ezen a ponton ismertette a korszak jellemző napilapjait, kitérve arra, hogy melyik politikai táborhoz tartoztak, illetve a sajtó általános Monarchia-beli helyzetére is kitért, miszerint nálunk nagyobb volt a sajtószabadság, mint a Lajtán túl, érintőlegesen pedig az osztrák sajtóról is beszélt. Ezt követően áttért Nagy-Britannia sajtójának helyzetére: kiderült, hogy itt is megvoltak a jellemző kormánypárti, független és ellenzéki lapok, azonban itt a sajtó monopolizálása előbb megkezdődött, mint hazánkban. Érdekességként elmondta, hogy habár ekkor még nem létezett a Magyar Távirati Iroda, a brit sajtóban megjelentek magyarországi hírek, illetve a magyar sajtóban is angol hírek. Ez úgy volt lehetséges, hogy a lapokat egyszerűen megvásárolták, lefordították a híreket és megjelentették. Példaként az 1876-os évet hozta, amikor a Times cikkei megjelentek Magyarországon, ezáltal pedig a tory sajtó megjelent hazánkban, ugyanekkor ugyanezen lap Nagy-Britanniában azzal foglalkoztak, mit kellene tennie Magyarországnak a jelenleg fennálló politikai helyzetben.

Ugyanezen évet jelölte meg az előadó a fordulat évének is, ugyanis ekkor a török megszállás alatt álló Bulgáriában véres felkelés tört ki az Oszmán Birodalom ellen, amelybe az Orosz Birodalom is beavatkozott vallási védelemre hivatkozva. Ez különböző módon jelent meg a két ország politikájában és sajtójában. A szigetországban Gladstone, az ellenzék vezéralakja szerint az angol kormány nem maradhatna Oroszország szövetségese – ezen az állásponton volt a magyar ellenzék, az ellenzéki sajtó és a közvélemény is. Ezzel szemben a magyar kormány és lapja, a Pesti Napló szerint igazságos volt az orosz beavatkozás Bulgáriában.

Ahogy arra Bordás rámutatott, az eseménysor komoly polgári ellenállást váltott ki. Mindkét vizsgált országban tüntetések indultak, Angliában Gladstone vezetésével, míg Magyarországon inkább a diákság és a munkásréteg mozdult meg a törökök mellett és az oroszok ellen. Ennek oka, ahogy azt az előadó kiemelte, hogy még túl friss volt az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc traumája, amelyet orosz segítséggel vert le a Habsburg Birodalom. A magyarországi belső feszültség csökkentése végett a miniszterelnök, Tisza Kálmán (1875–1890) még tárgyalt is a tüntető diákokkal, ám nem sok sikerrel, ugyanis a tüntetések folytatódtak, sőt, 1877-ben a tüntetők szimbolikus politikába kezdtek, hiába ellenezte azt a miniszterelnök. Díszkardot készítettek és küldtek a törököknek, akik cserébe Hunyadi Mátyás Corvináinak egy részét küldték vissza. Ezzel párhuzamosan folytatódtak a megmozdulások, különböző rongálásokkal, elfoglalták a sajtót és a magyarok kifejezték szolidaritásukat a törökök felé.

Összegzés

Végezetül az előadó visszatért kutatói kérdésére: befolyásolta-e a sajtó a külpolitikát ebben az időszakban a balkáni helyzet kapcsán, és ha igen, hogyan? A kérdés kapcsán kifejtette: a magyar sajtó átvette a keleti válság híreit, importálták a brit sajtó, elsősorban a Times napilap cikkeit és az abban megjelenő politikát, ennek következtében pedig meghatározta a magyar sajtó rendjét is a kialakult közvélemény. Összességben elmondható, hogy „egyszerre érvényesült a sajtó top-down, és a közvélemény külpolitikai lehetőségeket formáló hatása az Osztrák-Magyar Monarchiában.” Mindkét országban belpolitikai válságot idézett elő a bolgár helyzet: a tüntetések hatására majdnem megbukott a Tisza-kormány és Disraeli is, a Gladstone-t támogatók pedig egyre jobban hallatták hangjukat. A valódi kormányváltások azonban végül nem ekkor és nem ezen események hatására következtek be egyik országban sem.

Weisz Anna

Ezt olvastad?

Magyarok Miksa mexikói császár oldalán

Jajczay József, Tüdős József, Sebes Miklós, Paczal János, Dhülk Móric, Salista őrnagy, Gyulai Gaál Béla. Mi az, ami összeköti ezeket

X