A Könnyek völgye című sorozatról

1973. október 6-án, az engesztelés napján, a zsidó vallás egyik legnagyobb ünnepén szíriai és egyiptomi csapatok – más arab nemzetek támogatásával – megtámadták Izraelt, hogy elégtételt vegyenek a korábbi háborúkban elszenvedett vereségekért és megaláztatásokért. A legsúlyosabb harcok a Golán-fennsíkon folytak, ahol a szír csapatok áttörték az izraeli védvonalat, és csak a szívós ellenállásnak és némiképp a szerencsének volt köszönhető, hogy nem tudtak tovább nyomulni Jeruzsálem és Tel-Aviv felé. Annak a területnek, ahol a harcok fő súlypontja volt az első három napban, Könnyek völgye (héberül: Emek HaBakha) a neve.

 (Forrás: imdb.com)

Ezt az elkeseredett harcot szerette volna vászonra – illetve TV képernyőre – vinni Yaron Zilbemran rendező és Ron Leshem, valamint Amit Cohen forgatókönyvírók. Az ő munkájukból született meg a Könnyek Völgye (angol címe: Valley of Tears) című, tízrészes sorozat. Érdekesség, hogy a széria eredeti, héber címe Sha‘at Ne’ila, ami egy imádságra utal, amit kizárólag a jom kippur ünnepének végén mondanak el a hívők.

A sorozatra komoly összeget fordítottak, az epizódonkénti költség a Jerusalem Times szerint elérte az egymillió amerikai dollárt, ezzel a valaha készített legdrágább izraeli sorozat lett. A forgatásra a Golán-fennsíkon került sor, és valódi harckocsikat is felhasználtak, amik részt vettek a háborúban.

Jobb szélen a rendező, Yaron Zilbemran (Forrás: imdb.com)

A történet egyszerre három szálon fut, és meglepő módon elég kritikusan nyúl Izrael történelméhez, illetve az 1970-es évek korai szakaszához. A három csapat, akiket követhetünk: egy harckocsi Észak-Afrikából bevándorolt zsidó legénysége, egy lehallgató állomás egyik kezelője és a védelmükért felelő egység egyik tisztje, illetve egy híres író–rendező (őt Lior Ashkenazi alakítja, az egyetlen ismertebb színész a gárdában), aki a fiát keresi. Mellettük jelenik meg, de igazából epizódszerep jut csak a közeli parancsnokságon dolgozóknak, köztük egy nőnek, aki a lehallgató állomáson tartózkodó tiszt, a többi harckocsi legénységének, illetve a fiúnak. Az első epizód – ahogy minden sorozat – a főkarakterek bemutatásával, illetve a történelmi helyzet megismerésével foglalkozik.

(Forrás: imdb.com)

Őszintén szólva messze a legérdekesebb szál a három észak-afrikai férfi története. A film rajtuk keresztül mutatja be legjobban a kor Izraeljét és a komoly morális kérdéseket. Ugyanis ebben az időszakban jelentős feszültség volt Izraelben az askenázi, illetve az afrikai és közel-keleti származású zsidók közt. A három fiatal férfi, miközben az izraeli hadseregben szolgál tagja a Fekete Párducok mozgalmának, akik gyakran erőszakos módszerekkel lépnek fel a (kar)hatalom ellen, hogy az egyenlőségért küzdjenek. A történet kezdetén egyikük épp börtönben ül egy rendőrautó felgyújtásáért.

A lehallgató állomás (Forrás: imdb.com)

Ez egy elég erős kezdés az alkotóktól, ugyanis a mai napig vitákat vált ki Izraelben a különböző közösségek származása és háttere, és ahogy az Egyesült Államok nem volt képes végleg megoldani az afro-amerikaiak problémáit, úgy Izraelben is részben feloldatlan maradt a helyzet, ha nem is olyan komoly mértékben, mint a tengerentúli párhuzam esetében. 

A másik érdekes és bátor döntés, hogy a sztori fel meri vállalni, hogy 1973 őszén Izrael mennyire nemtörődöm volt, és hitt önnön legyőzhetetlenségében. A lehallgató állomáson mindenki békésen készülődik a szabadságolásokra és az ünnepre, és csak egyetlen hírszerző van, aki folyamatosan azzal nyaggatja felettesét, hogy a szír erők készülnek valamire, és jó volna, ha ezt komolyan vennék. Természetesen nem veszik, így meglepetésként ér mindenkit a háború.

(Forrás: imdb.com)

A fennmaradó kilenc epizód már magával a háborúval, annak első napjaival foglalkozik. Láthatjuk, ahogy az izraeli erők komoly veszteségeket és vereségeket szenvednek, s ahogy a védelem szervezettsége kezd összeomlani. Itt megtapasztalhatjuk a háború emberi arcát is, amikor a harckocsizók látják elesni bajtársaikat, és láthatjuk az ezekre adott különböző emberi reakciókat is: az egyik harckocsi parancsnoka amikor látja elesni barátját, eszét veszti, és onnantól szinte megszállottként keresi a harcot és a halált, hogy megbosszulja a veszteséget.

Tábori kórház (Forrás: imdb.com)

A harci jelenetek látványosak, feszültek, tényleg lehet izgulni a szereplőkért. Történelmi szempontból hitelesen és pontosan bemutatja a harcok első két napját, amikor az egyik Golán-fennsíkon állomásozó páncélos dandár gyakorlatilag megsemmisült és egy másik dandárral olvadt össze, vagy ad hoc módon, kisebb csoportokban, elszigetelten folytatta a harcot. Az emberi sorsokat is nagyon jól átadja a történet, mindenki talál olyan karaktert, akivel képes azonosulni.

Egészen az utolsó két epizódig nem is lehet különösebb kritikát felhozni a sorozattal szemben. Az utolsó két epizód azonban nagyon sokat rombol a sorozat addigi értékein. Itt jön el az a pillanat, amikor a készítők már nagyon a ma emberének szerettek volna üzenni, és ez sokszor szürreális jeleneteket és eseményeket eredményezett – például amikor egy harckocsivezető hirtelen egy egész páncélosszakasz parancsnoka lesz, mert támad egy ötlet, hogy vehetnék fel a harcot a túlerőben lévő szírekkel.

(Forrás: imdb.com)

Azonban az utolsó epizód rombol a legtöbbet az addigi építkezésen. Kicsit olyan érzés, mintha szerettek volna még egy epizódot, de a kreativitás elfogyott volna, így jelentős részben töltelékeseményeket kapunk: egy hosszú és heroikus páncélosütközetet, és egy kihallgatást, amit ráadásul korábbi epizódok vágóképeivel „színesítenek”. Szintén furcsa, hogy igazi lezárása nincs a történetnek. Nem tudjuk meg, hogy mi lett a szereplőkkel a háború folytatásában – hiszen a filmben elbeszélt történet körülbelül 1973. október 8-án estefelé ér véget, s csak a narrációból tudja meg a néző, hogy Izrael végül legyőzte a támadó országokat.

(Forrás: imdb.com)

Az epizód zárása valamelyest javít ezen a helyzeten. Itt az egyik alakulat parancsnoka, egy ezredes mond beszédet a megmaradt katonái előtt, amiben kifejti, hogy Izrael a saját legyőzhetetlenségébe és gőgjébe vetett hitnek esett áldozatául. A parancsnok arról beszél, hogy a háború után az országnak át kell gondolnia helyzetét és higgadtabbá kell válnia. Egy ponton a beszéd egy bosszúhadjárat felvázolásába csap át. Ezzel gyakorlatilag az írók Izraelnek üzennek, hogy mivé válhatott volna a háború után, és mivé lett az újabb győzelem hatására.

Összességében egy érdekes alkotásról van szó, amit érdemes megnézniük azoknak, akiket érdekelnek a mélyebb háborús drámák, illetve akiket érdekel egy olyan háború, amiről kevés szó esik a médiában – a történelemoktatásban pedig még kevesebb. Különösen érdekes, hogy be mertek vonni a készítők a történetbe társadalmi problémákat, amik végig éreztetik hatásukat, így egy olyan aspektusával is megismerkedhetünk az 1970-es évek Izraeljének, amiről talán sokan nem is hallottak.

Lengyel Ádám

Ezt olvastad?

2022. május 31-én egyszerre megtekinthetővé vált a hat részből álló Pistol című minisorozat valamennyi része az FX hálózaton. Az idáig
Támogasson minket