Az amerikai politikai élet szürke eminenciása – elhunyt Dick Cheney

2025. november 3-án elhunyt Richard „Dick” Cheney, az Egyesült Államok 46. alelnöke. Cheney a közelmúlt amerikai történelmének egyik legmegosztóbb alakja volt, ugyanakkor elvitathatatlan, hogy jelentős hatást gyakorolt az amerikai politikai életre.

Richard Bruce Cheney – vagy ahogy mindenki ismerte, Dick Cheney – 1941. január 30-án született Nebraskában, egy átlagos középosztálybeli családban. Nem tartozott a legjobb tanulók közé, és fiatal korában nem is tűnt ki különösebben iskolatársai közül. A középiskola elvégzése után a University of Wyomingon szerzett diplomát politikatudományból. Később tanult a Yale Egyetemen is, de tanulmányait nem fejezte be. A University of Wisconsin–Madison egyetem politikatudományi doktori képzését is félbeszakította, hogy Warren Knowles kormányzó stábjában dolgozhasson.

Cheney a vietnámi háború elkötelezett támogatója volt, és élesen bírálta a háborúellenes tiltakozásokat, noha maga soha nem szolgált a fegyveres erőkben. A sorozást előbb egyetemi tanulmányai, majd házassága, végül gyermeke születése miatt kerülte el.

1969-től a Fehér Házban dolgozott Donald Rumsfeld stábjában, majd Gerald Ford elnökségének utolsó évében a Fehér Ház stábfőnökévé nevezték ki. Ford elnök kampányát is ő vezette, ám a választást a republikánus jelölt végül elvesztette Jimmy Carterrel szemben.

1979 és 1989 között Cheney Wyoming államot képviselte a Képviselőházban, ahol hamar komoly befolyásra tett szert, és a Republikánus Párt egyik vezető személyiségévé vált. Külpolitikai kérdésekben támogatta az Egyesült Államok aktív nemzetközi szerepvállalását és az elnöki hatalom megerősítését, míg belpolitikában a szövetségi kormányzat túlzott beavatkozása ellen lépett fel – például ellenezte az Oktatási Minisztérium létrehozását. Képviselőként részt vett az Irán–Kontra-ügy kivizsgálására létrehozott bizottság munkájában is.

1989-ben George H. W. Bush elnök nevezte ki védelmi miniszternek, miután az eredeti jelölt, John Tower, megbukott a szenátusi meghallgatáson. Védelmi miniszterként Cheney aktív külpolitikát szorgalmazott, támogatta az 1989-es panamai inváziót, valamint az öbölháborút is. Ugyanakkor jelentős védelmi költségcsökkentéseket hajtott végre, több fegyverprogramot is leállított vagy átalakított. A Bush-kormányzat leköszönése után Cheney a magánszektorban helyezkedett el, és a Halliburton olajipari vállalat vezérigazgatója lett.

A politika színpadára a 2000-es elnökválasztás idején tért vissza, George W. Bush alelnökjelöltjeként. Bushnak szüksége volt egy, a külpolitika terén tapasztalt, a Republikánus Párt konzervatív szárnya számára is elfogadható társra. Dick Cheney alelnöki időszaka karrierje legvitatottabb fejezete lett. A szeptember 11-i terrortámadások után minden erejével igyekezett megerősíteni befolyását a külpolitika és a nemzetbiztonság irányítása felett. Donald Rumsfeld védelmi miniszter támogatásával gyakran maga irányította a döntéshozatalt, olykor még Bush elnököt is befolyásolva. Szerepe meghatározó volt az Irak elleni 2003-as invázió előkészítésében, amelyet sokan hamis vagy félrevezető információkra alapoztak. Cheney és szövetségesei – Rumsfeld, George Tenet CIA-igazgató, valamint a Fehér Ház jogi tanácsadói – titokban engedélyezték, hogy a CIA titkos létesítményeiben és a guantánamói fogolytáborban kínzással próbáljanak információt szerezni a terrorizmussal gyanúsított foglyoktól.

Ezek a gyakorlatok végül Dick Cheney politikai bukásához vezettek. A 2004-es választás után fokozatosan elszigetelődött, és George W. Bush is egyre inkább lecserélte korábbi szövetségeseit. A kínzásokról szóló sajtóanyagok nyilvánosságra kerülése után Cheney és Rumsfeld váltak a kormányzat fő bűnbakjaivá; 2006-ban Rumsfeldet menesztették, Cheney pedig egyre kisebb szerepet kapott a kabinetben.

Később élesen bírálta Barack Obama elnök külpolitikai döntéseit, és – talán meglepő módon – Donald Trump egyik leghangosabb republikánus kritikusa lett.

Dick Cheney kétségkívül ellentmondásos személyiség volt: hatása az Egyesült Államok történetére és a terrorizmus elleni háború alakulására vitatható, de elvitathatatlan, hogy az utóbbi évtizedek egyik legmeghatározóbb és legnagyobb hatású politikai szereplőjeként vonult be a történelembe.

Lengyel Ádám

Felhasznált források:

Cheney, Dick – Cheney, Liz: In My Time: A Personal and Political Memoire. New York, Simon & Schuster, 2011.

George W. Bush: Döntési helyzetek. Budapest, Ulpius Ház, 2010.

Hayes, Stephen F.: Cheney: The Untold Story of America’s Most Powerful and Controversial Vice President. New York, Harper Collins, 2007.

Ricks, Thomas E.: Fiasco. The American Military Adventure in Iraq, 2003 to 2005. New York, Penguin Books, 2007.

Vice President Dick Cheney. The White House.

Woodward, Bob: A paracsnokok. Budapest, Osiris, 1996.

Woodward, Bob: A támadás terve. Budapest, Geopen Kiadó, 2004.

Woodward, Bob: Bush háborúja. Budapest, Bookmard Kiadó, 2003.

Ezt olvastad?

A Görgey Kör rozsnyói emlékprogramja

A Görgey Kör, a Rozsnyói Rákoczi Magyar Ház és a Zürichi Magyar Történelmi Egyesület szervezésében a Görgei Artúr emlékkörút programsorozat

X