Benda Gyulára emlékezve – a Sic Itur ad Astra folyóirat legújabb kötetének bemutatója

A Sic Itur Ad Astra folyóirat legújabb, 64. számát Benda Gyula emlékének ajánlotta. A három blokkból álló kötetet egyik tanítványa, K. Horváth Zsolt történész mutatta be. A rendezvényen családtagok, barátok, régebbi tanítványok együtt idézték fel a kiváló történész és nagyszerű pedagógus emlékét.

Kép forrása: sicitur.blog.hu

A folyóirat szerkesztői körkérdéssel fordultak Benda egykori tanítványaihoz és kollégáihoz, arra kérve őket, hogy írják meg emlékeiket róla. Válaszaik vezetik be a tematikus szám első blokkját. A szám kuriózuma, hogy eddig legálisan meg nem jelentetett dokumentumokat közöl. Az egyik ilyen a BFL őrizetében lévő levéltári anyag, amely Benda Gyula 1979-ben keletkezett pártfegyelmi iratait tartalmazza. Az itt olvasható szövegek érdekes adalékok Benda Gyula személyiségéhez, hiszen a jeles professzort főként a katedráról, könyveiből, esetleg egyetemi anekdotákból ismerhettük, politizáló értelmiségi oldaláról kevésbé. Az iratban Benda a pártfegyelmi bizottság kérdéseire adott válaszai olvashatóak, amelyeket egyedi és megnyerő stílusban fogalmazott meg. Következetesen kiállt véleménye mellett, elutasítva a felé irányuló iróniát is. A másik dokumentum egy olyan unikális irat, amely korábban csak szamizdat formában volt elérhető. A Marx a negyedik évtizedben című írást Benda Gyula és Hamburger Mihály eredetileg 1977-ben közölte, mint K. Horváth Zsolt bevezetőjéből is megtudhattuk. A szintén Benda-tanítvány történész, Lugosi András bevezető tanulmánya vezeti fel a szamizdatot. Lugosi írásában a Benda–Hamburger szöveg háttérinformációit biztosítja a mai olvasók számára a könnyebb megértés érdekében. Megkísérli – jegyzem meg, igen sikeresen – a szöveg beágyazását a hazai marxizmus történeti kontextusába. A magyarországi marxizmus utolsó óráit követhetjük nyomon a Sic Itur ad Astra által közölt dokumentumokban.

K. Horváth Zsolt a kötetre reflektálva, Bendát bemutatva és egyediségét kiemelve haladt végig a megjelent számon, hangsúlyozva, hogy Benda személyiségével, oktatói habitusával sajátos színt vitt a Bölcsészkar életébe és tudományos munkásságába. Az előadó Benda egykori tanítványaként kitért tanára szövegekkel való „szöszmötölésére” is. Hozzátette, semmi esetre sem szabad ezt negatív felhanggal értelmezni, hanem inkább a szövegekkel való nagyon aprólékos, close reading-szerű olvasást kell alatta érteni. Ez a módszer teljesen más megvilágításba helyezte a szövegértelmezéseket. A történész rövid anekdotával is érzékeltette Benda pedagógiai képességeit, tanítványai iránti segítőkészségét.  „Az a bajod, hogy nem tudsz magyarul” – idézte Bendát K. Horváth Zsolt, rámutatva arra, hogy idegen nyelvű szöveg fordításakor nem elég tükörfordítani, hanem a magyar nyelv fordulataihoz alkalmazkodva kell visszaadni a szöveget. Ugyan az idézet bántóan hangozhat, Benda mégis a legnagyobb segítőkészséggel jegyezte meg.

A második blokk szerzői, a Történeti Kollégium tagjai, oktatói, hallgatói olyan témákat dolgoztak fel, mint például Habermas nyilvánosság recepciója, amelyet Mátay Mónika elemzett. Az ELTE BTK Gazdaság-és Társadalomtörténeti Tanszék oktatója tanulmányában áttekinti az európai nyilvánosság változását, a német szociológus Jürgen Habermas mára már klasszikusnak számító munkája alapján. A szociológus modelljére reflektáló munkáknak köszönhetően az európai nyilvánosságról való tudásunk gazdagabb, mint az elmúlt évtizedekben. A társadalomtörténész a témában nemcsak a szakdiskurzust tekinti át, hanem saját észrevételeivel, kritikai megjegyzéseivel kommentálja azt. Az elméleti értekezés után, az MTA Történettudományi Intézet munkatársa, Mihalik Béla Vilmos a kora újkori erdélyi nemesasszony érvényesülési lehetőségei boncolgatja. Mihalik a székely nemesség primor rétegébe tartozó marosszéki Iszlay család néhány generációját követi nyomon a 17–18. század folyamán. A szerző mélyelemzést készít a család nőtagjairól, ahol bemutatja a nők szerepét a család felemelkedésében, státuszemelkedésében és annak megerősítésében. Ezt követi az ELTE BTK Atelier Európai Társadalomtudomány és Historiográfia Tanszék doktorandájának tanulmánya. Gyimesi Emese Szendrey Júlia gyermekeinek háziújságát elemzi. A Horvát-gyerekek egodokumentumairól és a médiatörténet kölcsönhatásairól értekezik írásában. A szerző munkája olyan forráson alapszik, amely 1865 és 1866 fordulóján született, a 14 éves Horvát Attila és a 10 éves Horvát Árpád tollából. A fiatalok olvasók, „szerkesztők”, háziújságjukat édesanyjuknak, Szendrey Júliának szánták ajándék gyanánt. A ritka forrás betekintést enged a 19. századi média gyermekekre gyakorolt hatására. Az Atelier doktorandusza, Bayer Árpád a Baross Gábor-telep identitásának megszilárdulását elemzi. A Baross Gábor-telep az agglomerációhoz tartozó település, Nagytétény külterületén a 20. század elején jött létre. Eleinte a budapesti középosztály vásárolt itt telket, majd a két világháború között az ipari munkásság túlsúlyba került a telepen. A telepen az identitásra való ébredezés jelei mutatkoztak meg, egyesületek, körök jöttek létre, és megszületett Nagytéténytől különválás gondolata, vagyis a barossi identitás napvilágot látott. A tanulmány a helyi, barossi identitás és az önállósodás kialakulását boncolgatja. Ezt követi az MTA Válságtörténeti Kutatócsoport tudományos munkatársának tanulmánya. Koloh Gábor a Békés megyei öngyilkosokat vizsgálja. A szerző tézisének alapja, a Durkheim óta evidenciaként kezelt megállapítás, miszerint az öngyilkosság társadalmi jelenség. A dolgozat arra keresi a választ, hogy mivel magyarázható a Békés megyében kimagasló szuicid hajlam. Végül, de nem utolsó sorban Bezsenyi Tamásnak, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem fiatal tanársegédjének munkáját olvashatjuk. Bezsenyi Papp Zsigmond, a geológus és a Magyar-Amerikai Olajipari Részvénytársaság egykori vezérigazgatója koncepciós perét vizsgálja és azt, hogy az állam saját politikai ellenségét hogyan fogadja titkos gazdasági szövetségesévé. Ezek folytatják Benda társadalomtörténeti, forrásközpontú hitvallását. A tanulmányok címeiben is megjelenik a forrásközpontúság. Jellemző, hogy a szerzők egy-egy forrásból kiszakított frappáns idézettel látták el az írásokat.

A kötet harmadik, hat recenziót tartalmazó blokkja a Szemle nevet kapta. Az ismertetések fiatal történészek tollából születtek. Érdemes kiemelni a Szemle rovatból Szekér Barnabás doktorandusz közleményét, aki a Benda Gyula és édesapja, Benda Kálmán tiszteletére megrendezett emlékkonferencia kötetét ismerteti. A történelem mint hivatás. A Benda-emlékkonferencia előadásai 2013. címmel, Szijártó M. István szerkesztésében megjelent kötet unikális a tudomány világában. Olyan tudós apáról és fiáról emlékeznek meg a könyvben, akik ugyan eltérő eszmei háttérrel, eltérő kérdésekkel és kutatási témával foglalkoztak, de hatásuk mind a mai napig érezhető a hazai történetírásban.

K. Horváth Zsolt rövid, de nosztalgiával egybeszőtt kötetbemutatását követően a közönség kérdéseire került sor. Az est zárásaként pedig kötetlen beszélgetés alakult ki a jelenlevők között, amelynek során számos személyes történetet meséltek az est résztvevői.

Solymosi Tamás

Ezt olvastad?

Benda Gyula munkásságáról a számítógépes történettudomány szemszögéből

Benda Gyula munkássága a ma számítógépes történettudománya, történeti demográfiája – s egyben a digitális bölcsészet szempontjából különösen tanulságos. A történettudományi

X