Egy elfeledett film az ifjú II. Rákóczi Ferencről: A menekülő herceg

Az MTVA Nemzeti Archívum oldalán pár napja vált megtekinthetővé a kissé elfeledett, 1973-ban bemutatott, A menekülő herceg c. magyar történelmi tévéjáték, amely a fiatal II. Rákóczi Ferenc herceg hányattatott éveit mutatja be a hegyaljai felkeléstől (1697) a bécsújhelyi várbörtönből való kalandos szökéséig (1701).

A címszerepben Balázsovits Lajost láthatjuk, Rákóczi fiatal feleségét, Hessen-Wanfriedi Sarolta Amáliát az elbűvölő Dőry Virág kelti életre, de a főbb- és mellékszerepekben is igazi sztárparádét láthatunk Bessenyei Ferenctől, Bitskey Tiboron át Juhász Jácintig. Érdekes, hogy a harmadik legfontosabb szerepet, a tragikus sorsú, önfeláldozó Gottfried Lehmann kapitányt a francia Philippe March játssza, szintén zseniálisan. Makk Károly rendezői hívó szavára úgy látszik, hogy örömmel vállaltak epizódszerepeket olyan nagyságok is, mint Mensáros László és Benkő Gyula. Egy sodró lendületű, látványos, könnyen befogadható, a világot meg nem váltó, szórakoztató alkotás született a magyar-francia-kanadai koprodukció nyomán, amely ugyan itt-ott nélkülözi a történelmi hitelességet, de cserébe izgalmat, érzelmeket, sőt valódi emberi drámát vetít elénk. A filmet, amely Hegedűs Géza azonos című regényéből készült, a francia partner, a Pathe Cinema a cannes-i tévéfilm-fesztiválon is bemutatta. Egy korabeli tudósításból az is megtudható, hogy A menekülő herceg a második epizódja annak a 13 részesre tervezett televíziós sorozatnak, amely a nagy történelmi szökéseket jeleníti meg.

(Forrás: Film Színház Muzsika, 18. évf. 7. sz. 1974. február 16. 27. oldal )

A történetről

A film vad jelenetekkel, gyújtogatással, a kurucok rajtaütésével kezdődik, 1697-ben járunk, a Tisza mentén (mint később megtudjuk, Tokajban), ahol a magyarok nyakára ültetett császári zsoldosok szipolyozzák a népet. A labancok dőzsölnek, isznak, lányokkal erőszakoskodnak, de végül pórul járnak mind, mert a kurucok lekaszabolják őket és az egyik főkolompost fel is akasztják, „áruló” feliratú táblával a mellén. Később a kurucok el is fognak egy császári futárt, majd útját állják az erdei úton Szalontai György végardói bírónak is, akit Bessenyei Ferenc alakít, rutinból megoldva a testhezálló karakter szerepét. Később felismerik benne cimborájukat és útjára engedik Rákóczi várába, Sárospatakra, mert sürgős mondanivalója van a hercegnek. A hercegi udvarban eközben kissé formális, lapos táncmulatság zajlik, savanyúképű császári tisztek és magyar előkelők sürögnek-forognak, szól a menüett, megtörténik az első, élénk szócsata a két későbbi kulcsfigura, Lehmann és Longueval kapitányok között. Ez utóbbit Juhász Jácint személyesíti meg, aki évtizedekig kiválóan hozta a stabil és kiszámítható fontos mellékszereplő alakját a különféle történelmi filmekben, például a szintén ekkoriban forgatott Vivát, Benyovszky! sorozatban Omachel Tamást, a főhős hű barátját is ő játszotta. Lehmann, aki „francia és német is”, mert elzászi zsoldosként lojális a császárhoz, és ekkor még úgy véli „Rákóczi maga is inkább osztrák, mint magyar, és hű alattvalója a császárnak.” Való igaz, a Balázsovits által életre keltett ifjú herceg ekkor még meglehetősen pipogya, tépelődő, ijedt benyomást kelt. Érdekes, hogy Film Színház Muzsikában megjelent írásában Vámos Miklós úgy látta, hogy a címszereplő „kissé modoros volt”. Nekem nem tűnt annak, a szerep kívánta meg tőle a határozatlanságot, „udvari” hanghordozást és végtelen óvatosságot. A szép és kedves hercegnő körül ott legyeskednek a császári tisztek, Lehmann szemmel láthatólag érzelmeket is táplál iránta, és kifejezetten boldognak tűnik, amikor Rákóczit elhívják, és rábízza ifjú aráját, a honfitársnőjét, hogy táncoltassa meg.

Rövid tudósítás a filmforgatásról (Képes Újság 1971. november 6. 3.)

A herceget hű inspektora, Beregi István hívja ki, akit Szalontai nyaggat addig, míg kötélnek nem áll, mondván, hogy mondandója nem tűr halasztást. Az ifjú herceg szemmel láthatólag dühös, hogy csip-csup ügyekkel zargatják, lenézi a bírót, de Szalontai pár percen belül megváltoztatja hozzáállását, ugyanis beszámol róla, hogy Tokajban kiűzték a császáriakat a városból, a labancok magyar egységei is átálltak a kurucokhoz, élükön Tokaji Ferenc hadnaggyal, azaz kitört a hegyaljai felkelés. Már csak Patakon kellene a császári tiszteket letartóztatni, és Rákóczinak a felkelés élére állni. A kisgyermekkora óta császárhűnek nevelt fiatalember nem áll kötélnek, húzódozik, aggodalmaskodik, ostobaságnak tartja a kurucok lázadását és kijelenti, hogy „őfelsége, a császár hű alattvalója marad”. Több sem kell Szalontainak, aki mélységesen csalódik urában, és feldúltan, komoran távozik. Eközben felesége, a tisztek társaságában, a későbbi fejedelem felmenőinek festményeit nézegeti (Zrínyi Péter, Frangepán Ferenc, I. Rákóczi Ferenc), és a múlt sötét árnyéka is elővetül, ugyanis kiderül, hogy Lehmannt ugyanoda nevezik ki erődparancsnoknak, a bécsújhelyi várba, ahol Rákóczi rokonait lenyakazták. Lehmann őszintén vallja meg búcsúzásakor: „Kívánom, hogy sose kelljen ott fogadnom felségedet!” Az élet azonban hamarosan rácáfolt kívánságára. A felkelés híre hamarosan Patakra ér, riadóztatnak, a tisztek elvágtatnak, Rákócziék is útra kelnek, Bécsbe menekülnek. Az ifjú gondterhelt, felesége is aggódik, az jár a fejükben, mi lesz a sorsuk. Rákóczi két tűz közt őrlődő kétségbeesésében még arra is hajlandó lenne, hogy birtokait a császári udvarban elcseréltesse sziléziai javadalmakra. (A felkelést csak hosszas küzdelem árán verték le a császáriak.)

Eltelik pár év, és Bécsben ülésezik Lipót császár vezetésével az Udvari Kamara. Az abszolutista, kegyetlen Kollonich Lipót püspök, az Udvari Kamara elnöke fondorlatos tervet eszel ki Rákóczi ellehetetlenítésére, sőt likvidálására. A Tyll Attila által életre keltett császár dühös a rebellis Rákóczi fiára, aki, „ha még nem is lázadó, de az lesz”. (Tyll Attila számomra, a rengeteg kiváló színpadi és filmes szerepe ellenére a Századunk c. tévésorozatban Horthy Miklós kormányzó megszemélyesítésével vált igazán emlékezetessé, akire úgy vélem, még külsőleg is hasonlított.). Kollonich szerint „nem érdemes akkor letartóztatni, amikor ártatlan”. A többi kamaratag is helyesli a Rákóczi elleni tervet, Sándor báró szerint ebben az esetben az Udvarra szállna a „több mint egymillió hektár föld”. Itt érkeztünk el a film egyik bakijához, ugyanis, hektárt csak 1795-től használunk földterület mérésére.

Dőry Virág A menekülő herceg című színes, magyar-francia koprodukciós tv film főszereplője 1971-ben
(MTI Fotó: Keleti Éva, forrás: nemzetiarchivum.hu)

Rákóczi eközben éli az udvarhű, lojális arisztokraták irigylésre méltó életét, épp vívóleckét vesz mesterétől, amikor belép barátja, Bercsényi Miklós gróf, akit Bitskey Tibor alakít, és próbálja felnyitni a szemét a magyar valóságról, a császári önkényről és elnyomásról. Rákóczi továbbra is tépelődik, „az asszony, akit szeretek, nem magyar”, „most kezdtem csak az életem” –hajtogatja. Rémálmaiban Szalontai utolsó szavai is kísértik: „Amit ma mondtam, mindig hallani fogja!” Ezért véli úgy, hogy lelkiismeretfurdalásának „Szalontai a neve”. Felesége félti őt, és átlátja a helyzetet, javasolja, hogy költözzenek szülei hesseni vagy sziléziai birtokára, ahol befogadást és nyugalmat lelnének.

A film fordulópontján betoppan a vallon Longueval kapitány, aki bizalmasan felfedi, hogy tulajdonképpen Versailles embere, a francia királyt, XIV. Lajost képviseli, és felveti a hercegnek, hogy a francia érdek az, hogy lázadjon fel a császár háta mögött. Rábeszéli Rákóczit, hogy írjon levelet a francia királynak, amelyben ajánlja fel szövetségét, és azt, hogy, ha a franciák megindítják a harcot, akkor a magyarok is támadni fognak. A herceg így tesz, és Longueval a levéllel, kalandos úton átjut a határon, ahol feladja magát a franciáknak és – miután felfedi kém mivoltát – Lajos király elé kerül, Versaillesban. A francia király nyomban választ küld Rákóczinak, amelyben megerősíti szövetségüket. A válaszlevelet szintén a Juhász Jácint által mesterien megformált, minden hájjal megkent, vallon zsoldos hozza el a címszereplőnek, akinek még most sem válik gyanússá a készséges, rendkívül jól informált és manipulatív tiszt. Rákóczi életre szóló döntés előtt áll, ha válaszol, akkor „mindannyiuk feje a tét” és nincs visszaút. Meghagyja Bercsényinek, „ha én nem vagyok, neked kell az élére állnod”. Talán a fentiekből is kikövetkeztethető, hogy a későbbi fejedelem második levele a császáriak kezére kerül, mert Longueval kettős ügynök a játszmában, és mindvégig Kollonichéknak dolgozott. Az udvarban elhatározzák, Rákóczit azonnal le kell tartóztatni és „nagy per lesz, (…) egész Magyarországnak fogják végre a fejét venni”. Rákóczit nem éri váratlanul az éjszakai rajtaütés, elköszön rémült és aggódó feleségétől, arra kéri, hogy menjen Wiesbadenbe, mert a „császár nem mer majd kezet emelni a hesseni őrgróf lányára”.

II. Rákóczi Ferenc szerepében Balázsovits Lajos (Forrás: Nemzeti Archívum facebook oldala)

A bécsújhelyi vár komor sziluettje sejlik fel. (Szerintem azonban 1:02:05-nél nem az eredeti, bécsújhelyi, hanem a Budai Várban lévő Buzogánytorony látható a háttérben, de egy pár perces külső jelenetet 1973-ban, nyilván nehezebben tudtak volna Ausztriában leforgatni.) Az ódon falak, a sötét folyosók, és az állig felfegyverzett őrök vészes jövőt sejtetnek Rákóczi számára. Azonban a várparancsnok Lehmann – meglepetésre – a legjobb helyet jelöli ki régi ismerőse számára, aki valóságos „úri lakosztályt” kap, kényelmes ággyal, terített asztallal. A szemlátomást döbbent tiszt végtelenül korrekt és jóindulatú rabjával, tiszttársainak is felveti a rab átvételekor, hogy „reméli ez csak félreértés”. Az intelligens, józan, bátor parancsnok tépelődik, nem tudja elhinni a felségsértés és hazaárulás írásos bizonyítékait, felajánlja Rákóczinak, hogy bárkinek küldhet üzenetet, és megemlíti azt is neki, hogy bármiben a rendelkezésére áll a továbbiakban. A megrendült hercegnek azonban nincs kívánsága. A szobájába visszatérő Lehmann meghőkölve veszi észre imádott hercegnéjét, aki az „aranyai hatalma” árán jutott be hozzá. A feleség konkrét, kivitelezhető szökési tervet tár a zavart, bizonytalan parancsnok elé, fűt-fát ígér neki, vagyont, generálisi pozíciót Rákóczi seregében, vagy „B” opcióként azt – nyilvánvalóan érzékelve a férfi rajongását –, hogy a harcok kitörése után elkísérhetné őt Hessenbe, ahol vele maradhatna. Úgy gondolom, Dőry Virág ebben a jelenetben a legkiemelkedőbb, magabiztosan jeleníti meg a vonzerejének tudatában lévő, ugyanakkor férjéért mindenre képes, rafinált hitvest.

Mire Lehmann döntést hozott volna, újabb csavar történik a filmben, megjelenik az álnok, provokátor Longueval, immáron ezredessé előléptetve, aki átveszi a vár parancsnokságát, és utasítja Lehmannt, hogy a feleséget kísérje a férjéhez, majd Bécsbe. A drámai feszültség fokozódik, a párnak és hű segítőjüknek már csak perceik vannak együtt. (Az udvaron már ácsolják a vérpadot.) Lehmann gyors és önfeláldozó döntést hoz, Rákóczival ruhát cserél, és a császári tiszti egyenruhában a herceg akadálytalanul sétálhat ki börtönéből, majd lóhalálában Lengyelország irányába menekülnek. Lehmann beletörődve várja sorsát, és a belépő riválisának fölényesen veti oda, hogy „üdvözlöm a cellámban”. Az álnok Longuevalt majd a guta üti meg, „barom, mit csináltál?” – ordítja társának. Lehmann válaszában felfedi motivációját is: „Nem tűrhettem, hogy a szemem láttára öljék meg Rákóczi herceget egy pokoli cselszövés áldozataként, és reméltem, hogy visszavarázsolhatom a mosolyt a hercegnő arcára. Ez értelmet adott az életemnek.” A film végén, viszontagságos út után, a hegyekben Szalontaiék tartóztatják fel Rákóczi fogatát, aki még mindig császári tiszti egyenruhát visel. A megdöbbent Szalontaival felismerik egymást, és elhangzik az a fontos és ígéretes mondat, amelyre oly sokáig vártak az elnyomott magyarok: „Hívtatok, itt vagyok!” A többi már történelem, a Rákóczi-szabadságharc (1703–1711) története, amelyről pár magyar mozifilm és sorozat is készült már (A Tenkes kapitánya, Rákóczi hadnagya).

Történészként rajongok a történelmi filmekért, és – bár nem a Rákóczi-szabadságharc története a kutatási területem – az egyből megállapítható, hogy jó pár pontatlanság és valótlanság is megjelenik a filmben, azonban az elismerésre méltó, hogy a díszletek (pl. a hintó, a képek, a bútorok, a poharak, a lószerszámok, a fegyverek) és a jelmezek (pl. egyenruhák) korhűek és hitelesek, legalábbis számomra. Úgy gondolom, hogy, aki rajongott gyermekkorában a Tenkes kapitányáért, és képes sokadjára újra nézni a sorozatot, az nem fog csalódni A menekülő hercegben sem.

Udvarvölgyi Zsolt András

Ezt olvastad?

Állatok és emberek – A Rákóczi-szabadságharc kicsit másképp

Sokunk számára a különféle mesék és mondák vagy a gyermek- és ifjúsági irodalom jelentette az első találkozást a történelemmel. Ezek

X