Első nőként a világűrben – Valentyina Tyereskova űrrepülése és élete

2020 óta Valentyina Tyereskova neve leginkább onnan lehet ismerős, hogy ő volt annak az alkotmánymódosítási javaslatnak a benyújtója, amely lehetővé tette később azt, hogy Vlagyimir Putyin akár a következő orosz elnökválasztáson is elinduljon. Hatvan évvel ezelőtt azonban teljesen más okból került a címlapokra. Ő lett az első női űrhajós, valamint mai napig az egyetlen nő, aki egyedül hajtott végre űrrepülést 1963. június 16–19 közt. Ki Valentyina Tyereskova és hogyan került a szovjet űrprogramba? Hogyan zajlott a Vosztok-6 űrrepülése? Milyen élet várt Tyereskovára a visszatérés után?

Jurij Gagarin, Pavel Popovics és Valentyina Tyereskova űrhajósok és Nyikita Hruscsov Lenin Mauzóleumánál (forrás: Wikipedia Commons)

Valentyina Tyereskova 1937-ben született Bolsoje Maszlennyikovoban (Szovjetunió, Jaroszlav körzet). Munkáscsaládból származik, édesanyja textilgyári munkásként dolgozott, míg édesapja traktorvezető volt, mielőtt a nagy honvédő háború során elesett. A háború, illetve az édesapja elvesztése megnehezítette a család életét, amely miatt Tyereskova fiatalon otthagyta az iskolát, hogy támogathassa családját. Tanulmányait később folytatta, miközben a munka mellett aktívan részt vett a helyi közösség életében is. Csatlakozott a helyi Komszomolhoz, majd később belépett a kommunista pártba is. Fiatal korától kezdve érdeklődött az ejtőernyőzés iránt, ami a hobbijává is vált, és aminek köszönhetően később lehetősége nyílt arra, hogy részt vegyen a szovjet űrprogramban.

Az űrverseny kezdetén a Szovjetunió számos elsőséget szerzett, elég csak a Szputnyikra, Lajka kutyára vagy az első űrhajósra, Jurij Gagarinra gondolni. Az Egyesült Államokkal folytatott rivalizálás a világűr felfedezésében is megmutatkozott. A szovjetek elsősorban olyan küldetésekre koncentráltak, amelyekkel valamilyen történelmi sikert, rekordot is elérhetnek. Már 1961 végén, néhány hónappal Gagarin űrrepülése után felmerült az ötlet, hogy női űrhajóst küldjenek fel, lehetőség szerint megelőzve ezzel is az amerikaiakat.[1] Elsősorban olyan nőket kerestek, akik rendelkeztek ejtőernyős tapasztalattal, ami a visszatérési procedúra miatt volt fontos, hiszen ekkor a szovjet kozmonauták az űrhajóból katapultálva, ejtőernyővel értek földet. Végül 58 lehetséges jelölt közül öten kezdhették meg a kiképzést 1962 márciusában. Az akkor 20 éves Tatyana Kuznyecova, a pilótatapasztalattal is rendelkező Valentyina Ponomarjova, Irina Szolovjova, aki a legtapasztaltabb ejtőernyősnek számított a csoportban, a középiskolai tanárként is dolgozó Zsana Jorkina mellett Valentyina Tyereskova alkotta a szovjetek első női űrhajóscsoportját.

Valerij Bikovszkij és Valentyina Tyereskova (forrás: Wikipedia Commons)

A Vosztok-3 és Vosztok-4 párhuzamos indítása után a szovjet vezetők egy hasonlóan nagyszabású űrrepülést terveztek. Habár felmerült lehetőségként a többszemélyes, akár női űrrepülés, továbbá az is, hogy két Vosztok űrhajót állítsanak Föld körüli pályára egy-egy női űrhajóssal a fedélzeten, végül egy 8 naposra tervezett küldetésről, férfi kozmonautával (Vosztok-5) és egy 2-3 napos űrrepülésről, női űrhajóssal (Vosztok-6) döntöttek 1963 áprilisában. Míg Valerij Bikovszkij kiválasztása viszonylag egyszerűen zajlott, addig ugyanez a női jelöltről nem volt elmondható. A teljesítményt és tapasztalatot figyelembe véve a döntéshozók egy része Valentyina Ponomarjovát támogatta, aki az űrhajósra váró feladatok elvégzésére tökéletesen alkalmas volt, azonban benne nem igazán látták azt, hogy később közszereplőként megfelelt volna az elvárásoknak. Ezzel szemben Tyereskova ez utóbbi szerepre is alkalmasnak látszott. Mivel a propagandaszempontok is meghatározó szerepet játszottak egy-egy döntés meghozatalakor (legyen szó akár az űrhajó indítási időpontjáról vagy a kozmonauta személyéről), így végül Tyereskovára esett a választás. Személyisége, származása mellett a főkonstruktőr Szergej Koroljov és Jurij Gagarin támogatása is döntő tényezőnek bizonyult. Tartalékának Irina Szolovjovát választották ki, míg Ponomarjova számára csak a tartalék tartaléka szerep jutott.

1963. június 16-án, moszkvai idő szerint 12 óra 29 perckor sikeresen megtörtént a Vosztok-6 indítása. A Szovjetunió ezzel egy újabb elsőséget szerzett magának az űrversenyben, ismét lehagyva az Egyesült Államokat. Habár az indítás kivételesen problémamentesen lezajlott, ugyanez az űrrepülésről már nem volt elmondható, függetlenül attól, hogy a sajtóban természetesen ennek az ellenkezője jelent meg. Tyereskovát étvágytalanság, valamint rosszullétek gyötörték az űrrepülések alatt, több alkalommal nem vagy későn reagált a kapcsolatfelvételekre, vagy nem jelentette tevékenységét a földi irányításnak. Az űrrepülés során fellépő problémák, illetve az, hogy Tyereskova nem viselte jól az űrrepülést részben hozzájárult ahhoz, hogy az űrverseny során később nem került sor újabb női űrhajóssal végrehajtott küldetésre. Az űrrepülés során a két űrhajó többször felvette egymással a kapcsolatot, beszéltek Hruscsovval is, emellett a televízió is közvetített élő felvételeket az űrhajókból. A Vosztok-5 küldetés végét végül 3 nappal előrébb hozták a nem megfelelő pályára állás miatt, így ő és Tyereskova is június 19-én tért vissza. A két űrrepülés újabb sikereket hozott a Szovjetuniónak. Bikovszkij űrrepülése új időtartamrekordot állított fel, míg Tyereskova első nőként 2 napot 22 órát és 50 percet töltött a kozmoszban. Érdekesség, hogy önmagában az ő űrrepülése tovább tartott, mint amennyi világűrben eltöltött idővel összesen rendelkeztek az amerikaiak.

Andrijan Nyikolajev kozmonauta és Valentyina Tyereskova házassága 1963-ban (forrás: Wikipedia Commons)

Tyereskovára a visszatérést követően azonban csak részben várt az a sors, mint kozmonauta társaira. Habár az űrprogram katonai programnak minősült és Gagarinék is egyenruhában jelentek meg a nyilvánosság előtt, Tyereskova esetében az a döntés született, hogy civilként, katonai rangját nem kiemelve szerepel majd. Az ő felkészüléséről, űrutazásáról szóló cikkek esetében hangsúlyos szerepet játszott női mivolta és olyan jegyek kiemelése, amelyeket alapvetően a női nemhez társít a társadalom. Az Ogonyok magazinban megjelenő cikkek alapján például olyan információkat is megtudhattak az olvasók Tyereskova felkészüléséről, minthogy az űrrepülést megelőzően fodrásznál járt és hogy fontos volt számára az, hogy milyen hajviselettel fog az űrbe menni. Házassága Nyikolajevvel részben propagandacélokat is szolgált, feleségként, később pedig anyaként más jellegű szerepet kellett betöltenie. Esetében az űrhajós szerep az évek során fokozatosan kikopott a nyilvános képből, helyét pedig átvette az anya, a feleség, a nő szerepe. Tyereskova vált a szovjet nők és lányok példaképévé, mintegy bizonyíték arra, hogy a Szovjetunióban a lányok és nők számára sincs lehetetlen és ugyanolyan magasságokat érhetnek el ők is, mint fiú- és férfi társaik. Igaz, ez a fajta nemek közötti egyenlőség valójában inkább csak látszat volt, és viszonylag korán nyilvánvalóvá vált, hogy a közeljövőben nem várható újabb női kozmonautával végrehajtott űrrepülés.

Tyereskova egy gyárlátogatás során, 1967-ben (forrás: Wikipedia Commons)

1963 és 1970 közt 42 külföldi úton vett részt, hogy népszerűsítse a szovjet ideológiát, és képviselje a nők érdekeit. Emellett számtalan rendezvényen és eseményen vett részt a Szovjetunión belül is. Néhány nappal a Földre való visszatérést követően már beszédet mondott a Moszkvában rendezett Női Világkongresszuson. 1968-ban a Szovjet Nők Bizottságának elnöke lett, egy évvel később a Béke Világtanács tagja, illetve a Nők Demokratikus Szövetségének alelnöke lett. 1971-től az SZKP Központi Bizottságának tagja.

Tyereskova 2017-ben (forrás: Wikipedia Commons)

Tyereskova a mai napig nem szakadt el a közélettől, politikai szerepvállalástól. 2008 és 2011 közt a Jaroszlavi Regionális Duma alelnöke volt. 2011 óta az orosz Állami Duma képviselője az Egyesült Oroszország párt színeiben. Neve az elmúlt években leginkább a 2020-as orosz alkotmánymódosítás miatt került be újra a köztudatba. Ugyanis ő volt a betölthető elnöki ciklusokra vonatkozó korlátozások eltörlését célzó javaslat benyújtója. Ennek értelmében nem lenne korlátozás arra vonatkozóan, hogy hány elnöki ciklust tölthet be egy személy. Az alkotmánymódosítás, amelyet végül megszavaztak, lehetőséget nyújt Vlagyimir Putyin jelenlegi orosz elnök számára, hogy újra indulhasson a következő orosz választáson. A javaslat ötlete feltehetőleg nem Tyereskovától származik, személye ez esetben feltehetőleg ugyanúgy csak egy eszköz, mint ahogy a hatvanas években. Az egykor az egész világon ünnepelt űrhajósból, példaképből, mára egy Oroszországban hős, nyugaton pedig szankciós listákon szereplő orosz politikus vált.

Kiss Szandra

Felhasznált irodalom:

Chertok, Boris: Rockets and People Volume III: Hot Days of the Cold War, NASA History Division, Washington D.C., 2009

Gerovitch, Slava: Interview with Valentina Ponomareva, Moscow, May 17, 2002 Hivatkozás linkje: https://web.mit.edu/slava/space/interview/interview-ponomareva.htm

Jászlaki Zsombor: Játszd újra, Vlagyimir! Külpologika, 2020. június 17. Hivatkozás linkje: https://www.kulpologika.hu/post/j%C3%A1tszd-%C3%BAjra-vlagyimir

Rockwell, T. S.: They May Remake Our Image of Mankind: Representations of Cosmonauts and Astronauts in Soviet and American Space Propaganda Magazines, 1961–1981. In: Neufeld, M. J. (ed.): Spacefarers. Images of Astronauts and Cosmonauts in the Heroic Era of Spaceflight. Smithsonian Institution Scholarly Press. Washington D.C., 2013.

Siddiqi, Asif A.: Challenge to Apollo: The Soviet Union and the Space Race, 1945-1974, NASA History Division, Washington D.C., 2000

Siddiqi, Asif A.: The First Woman in Earth Orbit part 1 – 2, Spaceflight (Vol. 51.), 2009 január 18-27. pp.; Spaceflight (Vol. 51.), 2009 február 64-71. pp.

Sylvester, Roshana P.: She Orbits over the Sex Barrier: Soviet Girls and the Thereskova Moment In.: Andrews, James T. – Siddiqi Asif A. (ed.): Into the Cosmos: Space Exploration and Soviet Culture, University of Pittsburgh Press, Pittsburgh, 2011

Денисов Н.: Космическая неделя [Denisov, N.: Space Week] Ogonyok, 1963. No. 26. 12-15; Peskov V.: “Seagull Calling” The USSR No. 8. (83) August 1963 22-24, 40.

Каманин Н. П. Скрытый космос. Кн.1 1960-1963 гг. [Kamanyin N. P.: Rejtett Kozmosz. Vol. 1. 1960-1963] Hivatkozás az online verzióra: Каманин Н.П. Скрытый космос, Милитера: Военная Литературе [Rejtett Kozmosz, Katonai Irodalmi Gyűjtemény] Moszkva, 2001 Link: http://militera.lib.ru/db/kamanin_np/index.html (Hozzáférés dátuma: 2022. 08. 05.)

Терешкова Валентина Владимировна [Tyereskova Valentyina Vladimirovna] Hivatkozás linkje: https://er.ru/person/8450dd63-625d-40f5-8a87-67ab208d1f5b

[1] Az Egyesült Államokban a Mercury-programmal egy időben, azonban a NASA-tól függetlenül 13 nő sikeresen teljesítette azokat a teszteket, amelyeken a leendő űrhajósoknak is át kellett menniük a felvételi folyamat során. A később Mercury-13 néven ismertté vált csoport azonban hiába teljesítette a teszteket, a NASA számára ekkor a női űrhajós nem volt prioritás, így hiába jelentek meg a sajtóban cikkek, valamint próbálták meggyőzni a döntéshozókat a Mercury-13 tagjai, különösen Jerrie Cobbs, nem jártak eredménnyel.

Ezt olvastad?

Az európai integráció gondolatát gyakran az európai civilizáció és sajátos történelme eredményének tekintik, azonban számos, a kontinensen kívüli szereplő is
Támogasson minket