Fél Edit, a kiskörősi etnológus és átányi „Kisasszony” nem mindennapi élete

A történelem (néprajz) tudományok kandidátusa, a Néprajzi Múzeum munkatársa, igazgatóhelyettese, tudományos főmunkatársa, a Magyar Néprajzi Társaság tiszteletbeli tagja, korszakalkotó néprajzkutató, valamint több tucatnyi kötet és tanulmány írója volt Fél Edit, aki a maga korában elszántan művelte hivatását, s aki munkásságával megannyi értékes szaktudást ránk, az utókorra hagyományozott. Személyét azonban nem elegendő csupán ezen elért eredmények tükrében látni. Kísérjük hát figyelemmel életútját a teljes kép megtekintéséhez.

Fél Boldizsár (ügyvéd) és Tolnay Piroska gyermeke, Edit 1910. szeptember 16-án született Kiskőrösön, köznemesi, csallóközi gyökerű református családba. Három testvére volt: Ella, László és Piroska. Középiskolai tanulmányait Budapesten végezte, a Mária Terézia Gimnáziumban. 1930-34 között a szegedi Ferenc József Tudományegyetem Bölcsészkarának német-francia szakos hallgatója, eközben néprajzi előadásokra is bejárt. Schmidt Henrik németprofesszor javaslatára kezdett el foglalkozni Hartával. Ennek eredményeképpen írta meg első cikkét Ruházkodás Hartán címmel a szegedi Népünk és Nyelvünk folyóiratba, később pedig doktori disszertációja is Harta néprajzáról szólt.

Ő lett az első, aki néprajzból szerezte doktorátusát.

A további tudományos munkájára hatással voltak tanárai, Györffy István és Bátky Zsigmond kutatásai. 

Külföldi tanulmányutakon vett részt Bécsben (1934-1935) és Franciaországban (1940-1941), a bécsi Collegium Hungaricum ösztöndíjasaként előadásokat hallgatott Arthur Haberlandtól, az Osztrák Néprajzi Múzeum igazgatójától, és Wilhelm Koppers etnológustól. Továbbá, kapcsolatba került neves osztrák néprajzkutatókkal, mint például: Viktor von Geramb, Leopold Schmidt és Karl Haiding. Mindeközben megkezdte gyakornoki munkáját a Néprajzi Múzeumban 1935-ben. Az 1940-es években talán éppen a családi gyökerek okán Csallóközben folytatott társadalomnéprajzi kutatásokat, melyekről 1944-ben jelentek meg tanulmányai, például A nagycsalád és jogszokásai a Komárom megyei Martoson és Egy kisalföldi nagycsalád társadalomgazdasági vázlata című írásai. Ezekben az esztendőkben a hétköznapokat feldúlta a második világháború, később pedig a zsidóüldözések, ebből adódóan Fél Edit visszavonult a közélettől, karitatív munkát végzett és a Skót Missziónál talált menedéket. Azonban, látva a Néprajzi Múzeum légitámadás által megrongálódott épületét, illetve a textil- és viseletgyűjteményben keletkezett károkat, haladéktalanul munkához látott. 1944-től 1948-ig a Magyar Néprajzi Társaság Ethnographia folyóiratának szerkesztésével foglalkozott.

Eközben a háború befejezése után 1947-1948 között lehetősége nyílott, hogy franciaországi tudományos ösztöndíját folytassa,

így szerzett muzeológiai tapasztalatokat a Musée de l’Home-ban, és ismerkedett meg Claude Lévi-Strauss antropológussal,

akinek munkássága az antropológiatörténet tanulmányozása során megkerülhetetlen. A megszerzett ismereteknek köszönhetően kidolgozta a magyar néprajzi tárgyleltározás módszerét. Tanulmányútjai során Belgiumba és Svájcba is elutazott, sőt, a szakma nemzetközi terepén is megállta a helyét. Hazatérése után, az 1948-ban kiadott, és azóta köztudottan nagy jelentőségű A magyar népi társadalom életének kutatása című kötete megjelenése után az Ortutay Gyula által megfogalmazott (elsősorban módszerére, társadalomfelfogására vonatkozó) súlyos kritika hatására Fél Edit megszakította kapcsolatát a Néprajzi Társasággal. Ugyanekkor a Pázmány Péter Tudományegyetem magántanára volt, előadásain nemcsak néprajzos, de történész és szociológus hallgatók is részt vettek. Ennek ellenére nem taníthatott tovább a felhalmozott konfliktusok (személyes, tudományos) miatt az Ortutay vezette tanszéken. 

fél edit
Fél Edit (Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon)

A katedrán túl 1950-től saját lakásán tartott szeminárium-szerű beszélgetéseket, ahol európai és amerikai tanulmányokról esett szó; a jelenlévők között említhető meg például Hofer Tamás, Andrásfalvy Bertalan, Istvánovics Márton, Hetény János és Szabó Mátyás. A nagy jelentőségű átányi kutatómunkát az előbb említett Hofer Tamással együtt végezték az 1950-es években, melynek eredménye egy 3500 tárgyból és 8000 fényképből álló gyűjtemény, valamint egy háromkötetes terjedelmű monográfia, melyek angol és német nyelven jelentek meg. Ez utóbbi művet a jelenkori néprajztudomány is korszakalkotónak tartja, mivel a mezőgazdaság átszervezése előtti paraszti életformát dokumentálja, e mellett a társadalmi kapcsolatok vizsgálatára is nagy hangsúlyt helyez. Fél Edit Átány mellett Kocs és Mezőkövesd néprajzi falumonográfiáit is elkészítette. Az 1956-os forradalom idején a Vöröskereszt számára végzett karitatív munkát. Az évek múlásával a Néprajzi Múzeumban több pozíciót ellátott, volt tudományos főmunkatárs, osztályvezető és igazgatóhelyettes is, ez az időszak egészen nyugdíjba vonulásáig, 1970-ig tartott. 1985-ben elfogadta a Magyar Néprajzi Társaság tiszteletbeli tagságát, valamint átvette a Györffy István emlékérmet 1986-ban. Két évvel később hunyt el, s kívánsága szerint szülővárosában, Kiskőrösön helyezték örök nyugalomra.

Kiemelendő kitartó munkája a Textil- és viseletgyűjteményben, melyet nemcsak gyarapított, de mintaszerűen rendezett majd feldolgozott.

A francia gyakorlat hatására újfajta leltározást vezetett be, így a leírókartonok a tárgyak használatára, funkciójára és történetére vonatokozóan is tartalmaztak adatokat.

Nem véletlen tehát, hogy több tanulmányában foglalkozott a múzeumi tárgygyűjtés elveivel, a népművészet társadalmi összefüggéseivel, valamint a népviselettel és a hímzésekkel. Kutatási területei voltak például: Kisalföld, Komárom megye, Tiszaigar, Átány, Mezőkövesd. Mindemellett fő kutatási témája a paraszti társadalom volt, vizsgálatai kiterjedtek a családszervezetre, a rokonsági intézményekre, a munkában való kooperációra és a falusi társadalom rétegződéseire is. Szemléletében az európai néprajzi és az antropológiai megközelítés is jelen volt (Fél Edit, 1991).

Manapság két település igyekszik Fél Edit emlékezetét fenntartani. Az egyik Kiskőrös, ahol a városi könyvtár bejáratánál emeltek emléktáblát a tiszteletére, illetve a könyvtárban őrzik hagyatékának egy részét is.  A másik pedig Átány, ahol közösségi teret neveztek el róla, s ahol mai napig tisztelik és Kisasszonyként emlegetik a híres kutatót.

Tóth Krisztina

Jegyzetek

Fél Ella (1909-1975) Pro Urbe-díjas (1969) pedagógus. (utolsó elérés: 2024.01.19.)

Fél Edit: Ruházkodás Hartán. In. Népünk és Nyelvünk. 1934. VI. 80-89.

Arthur Haberlandt (1889-1964) bécsi egyetem tanára, az osztrák népművészeti múzeum munkatársa és az osztrák nemzeti múzeum igazgatója 1933-tól. (utolsó elérés: 2024.01.18.)

Wilhelm Koppers (1886-1961) római katolikus pap, kulturális antropológus, etnológus. A bécsi egyetem Néprajz tanszékének professzora és vezetője 1929-38 és 1945-51 között. (utolsó elérés: 2024.01.18.)

Viktor von Geramb (1884-1958) levéltáros, népdalkutató, néprajzi gyűjtemény alapító, 1934-től a néprajzi múzeum munkatársa, egyetemi oktató. (utolsó elérés: 2024.01.18.)

Karl Haiding (1906-1985) néprajzkutató, a Trautenfels Múzeum alapítója, kurátora, néprajzi gyűjteményének kialakítója. (utolsó elérés: 2024.01.18.)

 A korábban Györffy István gondozta textil- és viseletgyűjteményt Fél Edit vette át, melyet a háború előtt a Nemzeti Múzeumba szállítottak, itt azonban súlyos penészkárosodás érte.

 A háromkötetes Átány-monográfia magyar nyelven a rendszerváltást követően jelent meg.

 További információ elérhető a város honlapján. (utolsó elérés: 2024.01.19.)

 További információ elérhető a honlapon. (utolsó elérés: 2024.01.19.)

 

Felhasznált irodalom

Fél Edit: A saját kultúrájában kutató etnológus. Ethnographia. 1991. CII. évf. 1–2. sz. 1–8.  (Utolsó elérés: 2024.01.17.)

Fél Edit. Magyar Néprajzi Lexikon. (Kiskőrös, 1910-)  (Utolsó elérés: 2024.01.16.)

Fél Edit. Magyar Életrajzi Lexikon.  (Utolsó elérés: 2024.01.16.)

Fülemile Ágnes-Stefány Judit (szerk.): Emlékezés Fél Editre. Magyar Néprajzi Társaság. Budapest.1993. 17-43.

Kiskőrös tv tudósítása. PETŐFI TÉR – Kiállítás nyílt dr. Fél Edit hagyatékából a könyvtárban. 2023.06.28-án. (utolsó elérés: 2024.01.19.)

Kollega Tarsoly István (szerk.): Néprajztudomány. Az 1921-1945 közötti korszak. In. Magyarország a XX. században. Babits Kiadó. Szekszárd. 1996-2000. (utolsó elérés: 2023.01.18.)

Rajeczky Benjámin: Emlékezés Fél Editre. Ethnographia. 1991. CII. évf. 1–2. sz. 160–167. (Utolsó elérés: 2024.01.17.)

Tóth Eszter Zsófia: Fél Edit. In: Balogh Margit – Palasik Mária (szerk.): Nők a tudományban. Budapest. Napvilág Kiadó. 2010. 238–239. (Utolsó elérés: 2024.01.16.)

 

Ezt olvastad?

Írásunkban Gulag-túlélők történeteit mutatjuk be, különösen letartóztatásukat és elhurcolásukat kiemelve. Az elmúlt években 23 Gulag-túlélő családjával készítettünk interjút az ország
Támogasson minket