Gróf Tisza István megítélésének változásai – Tőkéczki László vendégelőadására Kolozsvárott
A Korunk Akadémia keretében Gróf Tisza István megítélésének változásai címmel került sor Tőkéczki László vendégelőadására a zsúfolásig telt kolozsvári Erdélyi Múzeum-Egyesület előadótermében.
Tisza István az 1900-as évek első felében
Felvezetésében a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem történész docense kifejtette, hogy a dualizmus kora miként tekinthető egyfajta magyar fénykornak. A számottevő fejlődés mellett kitért az ország nemzeti és vallási sokszínűségből eredő belső ellentétekre is. Mindezek ellenére a 19. század második felében az ország kulturális és ipari teljesítmény terén felzárkózott az európai színvonalhoz.
Tőkéczki László egy korábbi felvételen (Forrás: del.lutheran.hu)
Az előadó ebbe a dualista keretbe próbálta elhelyezni gróf Tisza István személyét és szerepét. A politikus kétségkívül a dualista dunai monarchia feltétlen híve volt, a Monarchia nagyhatalmi szerepének fenntartásában pedig garanciát látott Magyarország egységének védelmére. A századokkal korábbi lengyel példa Tiszát – akárcsak a hozzá hasonló, korabeli józan meglátású politikusokat – kellő óvatosságra intett. Személye és mentalitása – amellyel id. Andrássy Gyula és Deák Ferenc nyomdokaiba kívánt lépni – azonban gyakran közeli barátaiból is kritikát váltott ki. Individualizmusa és erkölcsössége meghatározó elemei voltak személyének, de Tisza szem előtt tartotta a hagyományos keresztyéni gondolkodást is. Úgy vélte, hogy akinek az Isten többet adott, annak többet is kell adnia. Ezen elgondolás hatotta át a szociális kérdések megoldásában tett erőfeszítéseit is. A máig tisztázatlan körülmények között bekövetkezett halálát megelőző években többször merényletkísérlet célpontjává vált, keresztyéni meggyőződése alapján viszont végig csökönyösen vallotta, hogy „ahogy éltem úgy akarok meghalni”.
Tisza audienciája Ferenc Józsefnél (Forrás: sulinet.hu)
Nem túlzás azt állítani, hogy Tisza István sorsa összekapcsolódott a Monarchia sorsával: a Monarchia bukása Tisza bukása is volt egyben. Később személye a Trianon utáni bűnbakkeresés áldozatává vált, az 1930-as évekre emléke teljesen eltűnt a köztudatból. Ez az állapot egészen az 1980-as évekig maradt fenn, amikor is emlékének három szobrot is állítottak. Az előadás a hallgatóság kérdéseiből felvezetett zárógondolatokkal, egy kellemes társalgási légkörben ért véget.
Az új Tisza-szobor a Kossuth téren
Ezt olvastad?
További cikkek
Falkavadászat Erzsébet királynéval
A falkavadászat nem más, mint hajtás lóháton, kutyák segítségével leginkább róka, ritkább esetben szarvas vagy nyúl után. A rókavadászat az avatatlan szem számára egyszerűnek tűnhetett, valójában azonban csak a magas […]
Szerződési biztosítékok a kora újkori Erdélyben
Szerződési biztosítékokkal napjainkban is lépten-nyomon találkozhatunk, még ha a hétköznapi életben nem is gondolunk rájuk kifejezetten ekként. Ilyen például a lakásvásárláskor adott foglaló, a tipikusan bérleti szerződésekhez kapcsolódó óvadék (közkeletű […]
Egy felemás sikerű felzárkózási kísérlet – A bécsi Hofburg Lipót-szárnyának építéstörténete és szerepe az uralkodói reprezentációban
A bécsi Hofburg Lipót-szárnya (németül: Leopoldinischer Trakt der Wiener Hofburg) vitathatatlanul a palotakomplexum legsokoldalúbb épületrészei közé tartozik. Több, mint 350 éves, egyedülállóan sokszínű és viszontagságoktól mentes múlttal büszkélkedhet. Hasonlóan a […]
Előző cikk
Zene helyett múltidézés – beszámoló a III. Kárpát-medencei Fiatal Magyar Történészek Táboráról
A nyár a fesztiválok ideje. A fiatalok sorra kapják fel hátizsákjukat és járják az országot, hogy kedvenc zenéikre bulizhassanak. Mi történik akkor, ha a zene helyett a történelemé a főszerep? […]