Gróf Tisza István megítélésének változásai – Tőkéczki László vendégelőadására Kolozsvárott
A Korunk Akadémia keretében Gróf Tisza István megítélésének változásai címmel került sor Tőkéczki László vendégelőadására a zsúfolásig telt kolozsvári Erdélyi Múzeum-Egyesület előadótermében.

Tisza István az 1900-as évek első felében
Felvezetésében a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem történész docense kifejtette, hogy a dualizmus kora miként tekinthető egyfajta magyar fénykornak. A számottevő fejlődés mellett kitért az ország nemzeti és vallási sokszínűségből eredő belső ellentétekre is. Mindezek ellenére a 19. század második felében az ország kulturális és ipari teljesítmény terén felzárkózott az európai színvonalhoz.

Tőkéczki László egy korábbi felvételen (Forrás: del.lutheran.hu)
Az előadó ebbe a dualista keretbe próbálta elhelyezni gróf Tisza István személyét és szerepét. A politikus kétségkívül a dualista dunai monarchia feltétlen híve volt, a Monarchia nagyhatalmi szerepének fenntartásában pedig garanciát látott Magyarország egységének védelmére. A századokkal korábbi lengyel példa Tiszát – akárcsak a hozzá hasonló, korabeli józan meglátású politikusokat – kellő óvatosságra intett. Személye és mentalitása – amellyel id. Andrássy Gyula és Deák Ferenc nyomdokaiba kívánt lépni – azonban gyakran közeli barátaiból is kritikát váltott ki. Individualizmusa és erkölcsössége meghatározó elemei voltak személyének, de Tisza szem előtt tartotta a hagyományos keresztyéni gondolkodást is. Úgy vélte, hogy akinek az Isten többet adott, annak többet is kell adnia. Ezen elgondolás hatotta át a szociális kérdések megoldásában tett erőfeszítéseit is. A máig tisztázatlan körülmények között bekövetkezett halálát megelőző években többször merényletkísérlet célpontjává vált, keresztyéni meggyőződése alapján viszont végig csökönyösen vallotta, hogy „ahogy éltem úgy akarok meghalni”.

Tisza audienciája Ferenc Józsefnél (Forrás: sulinet.hu)
Nem túlzás azt állítani, hogy Tisza István sorsa összekapcsolódott a Monarchia sorsával: a Monarchia bukása Tisza bukása is volt egyben. Később személye a Trianon utáni bűnbakkeresés áldozatává vált, az 1930-as évekre emléke teljesen eltűnt a köztudatból. Ez az állapot egészen az 1980-as évekig maradt fenn, amikor is emlékének három szobrot is állítottak. Az előadás a hallgatóság kérdéseiből felvezetett zárógondolatokkal, egy kellemes társalgási légkörben ért véget.

Az új Tisza-szobor a Kossuth téren
Ezt olvastad?
További cikkek
Vallás, kultúra, identitás a Habsburg Monarchia világában
2026. április 16-án és 17-én piarista közreműködéssel konferenciát tartottak a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola dísztermében, melynek témája: vallás, kultúra, identitás a Habsburg Monarchia világában. A budapesti Religion, Culture, and Identity Formation in […]
Gipsz szobrok és „szocdem salak” – A magyar kommunisták és Szabó Ervin emlékének viharos kapcsolata (1918–1945)
Szabó Ervin neve a legtöbbek számára a Fővárosi Könyvtár homlokzatáról lehet ismerős, kevesebbeknek pedig az időnként fellángoló kultúrpolitikai csatározások kapcsán: 2010-től több jobboldali publicista arra hivatkozva, hogy Szabó kommunista volt, […]
Moszkvától Kárpátaljáig, dániai kitérővel – Interjú Seres Attilával
A Magyar Országos Levéltárának referenseként kezdte, majd az MTA Történettudományi Intézetének kutatójaként folytatta. Több éven át Moszkvában képviselte Magyarországot és küzdött a helyi Hungarica-anyagok hozzáférhetőségéért. A VERITAS Történetkutató Intézet és […]
Előző cikk
Zene helyett múltidézés – beszámoló a III. Kárpát-medencei Fiatal Magyar Történészek Táboráról
A nyár a fesztiválok ideje. A fiatalok sorra kapják fel hátizsákjukat és járják az országot, hogy kedvenc zenéikre bulizhassanak. Mi történik akkor, ha a zene helyett a történelemé a főszerep? […]











