Győzve menekülni? – A félszigeti hadjárat története az amerikai polgárháború időszakában

2022-ben Molnár György fordításában, Peko Kiadó gondozásában, a kiadó Hadiakadémia sorozatának keretében látott napvilágot Stephen W. Sears 1992-ben írt könyve az amerikai polgárháború (1861–1865) egy különösen furcsa epizódjáról, a félszigeti hadjárat történetéről Richmond kapujáig – A félszigeti hadjárat, 1862 címmel.

A kötet 13 fejezetben meséli el a hadjárat történetét. A következőkben nem az egyes fejezetek tartalmának részletes bemutatására törekszem, hanem a kötet mondanivalóját, illetve kulcsmozzanatait kívánom átadni.

A kötet története lényegében George Brinton McClellan (1826–1885), az Unió egyik parancsnokának félszigeti hadjáratban kifejtett tevékenysége körül forog. Már a Richmond, a Konföderáció fővárosa ellen indított hadjárat (1862) előtt hibát hibára halmoz, amikor támadást kíván indítani egy olyan terület ellen, ahonnan a konföderációsok már régen elvonultak. Hibát hibára halmozva, hadseregparancsnoki posztján és az Unió által tervezett nagyszabású hadjárat vezetésének jogán kívül mindenről leváltják: ezekről is azért nem, mert az „ifjú Napóleon” a „második waterlooi csatában” a konföderációs erők teljes megsemmisítését ígéri.

McClellannak minden lehetősége megvan tervei megvalósításához: egyfelől, bár Abraham Lincoln (1809–1865) elnök a főváros, Washington védelmére megtartotta a csapatok egy részét, a tábornok még így is a legnagyobb létszámú sereg felett rendelkezett, amelyet a polgárháborúban addig bármelyik hadviselő fél összevontan alkalmazott. Másfelől, McClellan Richmond ostromára indult, amelyhez korábbi tapasztalataiból merítkezve kiválóan értett: 1855-ben a krími háborúban, Szevasztopolnál volt megfigyelő. Ennek ellenére már kezdetben kudarcok érik: Yorktown ostromához felsorakoztatott rengeteg katona és ágyú már csak a hűlt helyét találja az ellenségnek, amikor támadni készül. A konföderációsok által alkalmazott megoldások (gyalogsági pokolgépek, ún. „torpedók”, illetve gyalogsági aknák) lassítják McClellan azon tervének megvalósítását, hogy üldözéssel utoléri és megsemmisíti a Joe Johnston (1807–1891) vezette konföderációs erőket. Így az előrenyomulás lassabban, bár sikeresen folytatódik: április 25-én elfoglalják New Orleanst, a konföderációsok legnagyobb városát, így a polgári lakosság fejvesztve menekül Richmond felé. A déliek által az ellenség lassítása érdekében kezdeményezett Seven Pines-i csata (1862. május 31.) az északiak győzelmével zárul: kevés olyan csata volt a történelemben, amelyben ennyire más lett volna a megvalósítás az eredeti tervtől. Eredményképpen Johnstont leváltják seregei éléről, helyébe Robert E. Lee (1807–1870) kerül.

Lee parancsnokságával sűrűsödnek az összecsapások a két fél között, kezdetét veszi az ún. Hét Nap. Elsőként az Oak Grove-i csatában (1862. június 25.), majd Mechanicsvillénél (június 26.) veszítenek a konföderációs erők. A harmadik napon, június 27-én ellenben Lee győzedelmeskedik a Gain’s Mill-i csatában, amely bizonyos mértékben McClellan téveszmés gondolkodásának (miszerint az ellenség sokszoros túlerőben van, miközben létszámfölényben szenvedett) és az ebből eredő következményeknek tudható be. Az egész félszigeti hadjárat legnagyobb szabású és legtöbb veszteséggel járó csatája után az Unió seregének parancsnoka visszavonul egy olyan sereg elől, aminek létszáma töredéke az övének. Lee ezzel szemben eltökélt arra, hogy ha üldözi és utoléri, majd egy támadásban megsemmisíteni az ellenséget, az a Konföderáció függetlenségét jelentheti.

A déliek reménye azonban a Hét Nap hátralévő részében gyorsan szertefoszlik: a Glendale-i csatában a tartalékok bevetése ellenére sem sikerül az üldözött McClellan seregének kettészakítása (június 30.), ami igazolja, hogy Lee kiváló stratéga ellenére nem gyakorol hatékony irányítást alárendelt seregtestparancsnokai felett. A McClellan által kiépített Malvern-i Hill védvonal képes kiállni Lee újabb sikertelen támadását július 1-jén. Győzelmei ellenére McClellan folytatja visszavonulását, így Richmond végleg megszabadul. Az „ifjú Napóleon” ellentmondásos tevékenysége végül a déliek győzelmét teremti meg a hadjáratban, valójában azonban – a hatalmas veszteségek és az Unió seregének megsemmisítésére tett sikertelen kísérlet miatt – Lee sem mondható ki egyértelmű győztesnek.

A fejezetekbe ékelt térképvázlatok, illetve a kötet végén található gazdag képanyag tovább növeli a könyv értékét. Ugyanakkor, a kötet megírásához használt forrásanyag, illetve szakirodalom tanúskodik a munka tudományos értékéről, így a hadtörténészek mellett a téma iránt érdeklődő laikusok számára is ideális olvasmány.

Szabó Róbert Károly

Ezt olvastad?

Alexander Hamilton, az Egyesült Államok megálmodója

Alexander Hamilton a katona, politikus és Amerika első pénzügyminisztere kulcsszerepet töltött be a 18-19. századi Amerika történetében, és a politikai

X