A meg nem értett elnök – John Q. Adams portréja

Cikkünk főszereplője sikeres diplomata, külügyminiszter és kongresszusi képviselő volt, azonban elnöksége inkább kudarcnak tekinthető. Olyan családba született, amely aktívan részt vett a tizenhárom amerikai angol gyarmat függetlenségi harcában. Születésétől fogva tagja volt a politikai elitnek. 175 éve hunyt el Washingtonban John Quincy Adams, az Amerikai Egyesült Államok hatodik elnöke.

Az alapítóatyák (forrás: en.wikipedia.org)

Bár politikai rendszerének jellegéből adódóan az Egyesült Államokban nem alakulhattak ki az európaihoz hasonló uralkodói családok, politikus dinasztiák itt is megjelentek. John Quincy Adams forradalmi időkben született 1767-ben, a Massachusetts állambeli Braintree-ben. Ekkor már feszült volt a viszony a tizenhárom amerikai gyarmat és a brit kormányzat között. Apja, John Adams amellett, hogy a Függetlenségi Nyilatkozat megfogalmazói közé tartozott, az Egyesült Államok második elnöke volt. Szigorú neveltetésben részesítette fiát, aki születése révén a fiatal köztársaság politikai elitjének tagja volt. Olyan mentorok mellett tanulhatta meg a nemzetközi politika szabályait, mint Benjamin Franklin és Thomas Jefferson. Ezzel együtt az elnök gyakran elégedetlen volt fiával, sőt magas elvárásokat is támasztott elé:

Ha nem jutsz el nem csak hivatásod, hanem a hazád vezető pozíciójába, ezt csak saját lustaságodnak köszönheted!”

Családja nyomására John Quincy Adams jogi tanulmányokat folytatott, és a Harvard College-ben töltött évek után pályája gyorsan felívelt. Apja gyakran magával vitte diplomáciai útjaira, így az utazás már korán az élete szerves részévé vált. Huszonhat évesen, 1794-ben kapta első nagyköveti megbízását Hollandiába, majd Franciaországban és Berlinben is szolgált diplomataként. 1802-ben már Massachusetts állam szenátorává választották.

Adamsről készített 1858-as portré (forrás: en.wikipedia.org)

Talán az elnökségét megelőző karrierje csúcsa az volt, amikor a számos nagyköveti megbízás után James Monroe elnök (1817–1825) kormányzatának külügyminisztere lett. Rögtön 1818-ban sikerült tető alá hoznia egy megállapodást Nagy-Britanniával az oregoni terület közös megszállásáról. Munkájának köszönhetően született meg 1819-ben az Adams-Onís szerződés. Ennek értelmében ötmillió dollár ellenében Spanyolország átengedte Floridát az Egyesült Államoknak. Ezzel Adams biztosította az unió pozícióját a Sziklás-hegységig és lehetővé tette a Csendes-óceán elérését a Mississippi folyó mentén. Külügyminiszterként fontos szerepet játszott 1823-ban a Monroe-doktrína megfogalmazásában. James Monroe elnök kongresszusi üzenetében deklarálta, hogy az Egyesült Államok nem avatkozik be az európai államok belügyeibe, ha azok megszüntetik gyarmatosító törekvéseiket az amerikai kontinensen.

Az Adams-Onís szerződés határai (forrás: en.wikipedia.org)

A 19. század eleji politikai hagyomány szerint és ilyen karrierrel a háta mögött szinte egyértelmű volt, hogy John Quincy Adams, apja intelmeinek is eleget téve, az Egyesült Államok elnöke lesz. Az 1824-es választásokat követően foglalhatta el hivatalát a Fehér Házban, azonban az eredményekkel korántsem volt mindenki elégedett. Adams mellett Andrew Jackson, William H. Crawford, John Calhoun és Hanry Clay indult az elnöki székért. Bár a legtöbb népi és elektori szavazatot Jackson kapta, mivel valójában egyik jelölt sem tett szert abszolút többségre, az alkotmány előírásának megfelelően a Képviselőház hozott döntést. Henry Clay, aki egyben a Képviselőház elnöke is volt, a külügyminiszteri tisztségért cserébe befolyását kihasználva segített John Quincy Adams megválasztásában. Ezzel az új elnök beiktatásától kezdve nehéz helyzetből indult, hiszen újra és újra felmerült vele szemben a „korrupt alku” vádja, mely szerint a történtek a nép akaratának kijátszását jelentették.

Minden nehézség ellenére nagyszabású és előremutató programot fogalmazott meg. Szorgalmazta a gazdaság fejlődése érdekében csatornák, utak és kikötők kiépítését. Indítványozta egy nemzeti egyetem, valamint egy haditengerészeti akadémia alapítását. Szövetségi keretből kívánt finanszírozni több tudományos kutatást, illetve expedíciót. Programjának fontos elemét képezték a védővámok bevezetése, nemzeti bank és a belügyminisztérium létrehozása. Azonban ezen javaslatai megvalósítása során folyamatosan falakba ütközött. A képviselők és szenátorok, amellett, hogy takarékos és visszafogott kormányzatot kívántak, a választás sérelmei miatt is akadályozták az elnök munkáját. Andrew Jackson és az általa alapított koalíció a Szenátusban és a Kongresszusban is meggátolták Adams programjának végrehajtását.

Andrew Jackson (forrás: en.wikipedia.org)

1828-ban Andrew Jackson lett ismét a kihívója, aki ezúttal el is foglalhatta az elnöki széket. Adams fájdalmas kudarcként élte meg a választási vereséget, sőt ellenfele 1828. március 4-i beiktatásán sem vett részt. Ezután visszavonult az aktív politizálástól, azonban 1831-ben ismét képviselővé választották. Ebben a hivatalában több eredmény ért el és nagyobb népszerűségre tett szert, mint elnöksége idején. Küzdött a polgár- és szabadságjogok biztosításáért, megvédte a földjeiktől elűzött, illetve az Amistad spanyol hajót elfoglaló rabszolgákat. Emellett kiállt az afroamerikai rabszolgák felszabadításéért is. 1836-ban a Kongresszus déli nyomásra elfogadta a berekesztés szabályát, azaz a „gag rule”-t (másnéven a szájpecek törvényt), és kijelentette, hogy a rabszolgaságra vonatkozó petíciókkal nem foglalkozik. John Quincy Adams, bár nem volt abolícionista, felháborította a szólásszabadság ilyen mértékű korlátozása. Az északi közvélemény támogatásával folytatott munkája hatására 1844-ben a szabályt visszavonták.

John Quincy Adams diplomataként, külügyminiszterként, később képviselőként számos sikert ért el, azonban 1825-től 1829-ig tartó elnöksége inkább kudarcnak tekinthető. 1848. február 21-én a Képviselőházban agyvérzést kapott, aminek következtében február 23-án elhunyt. A quincy-i First Parish templomban helyezték végső nyugalomba, ahol családja többi tagját is.

Adams a halálos ágyán (forrás: en.wikipedia.org)

Berczeli-Nemcsényi Alex

Felhasznált irodalom

Hahner Péter: Amerikai elnökök 1789-2016. Rubicon történelmi magazin, XXVII. évf. 301. szám, 2016.

Hahner Péter: Az Amerikai Egyesült Államok elnökei. Maecenas Könyvek, Budapest, 1998.

John Quincy Adams, The 6th President of the United States, In: https://www.whitehouse.gov/about-the-white-house/presidents/john-quincy-adams/

Sellers, Charles – May, Henry – McMillan, Neil R.: Az Egyesült Államok Története. Maecenas Könyvek, Budapest, 1995.

Urbán Aladár: Elnökválasztás, elnöki hatáskor, Az amerikai elnökök megválasztása és hatásköre. História, VII. évf. 5-6. szám, 1985.

Walker, Daniel Howe: „What Hath God Wrought”: The Transformation of America, 1815-1848. Oxford University Press, New York, 2007.

Ezt olvastad?

Március 15-e több mint egy ünnep. Ezen a napon egész Magyarország az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc hőseire emlékezik, előttük tiszteleg.
Támogasson minket