A meg nem értett elnök – John Q. Adams portréja

Cikkünk főszereplője sikeres diplomata, külügyminiszter és kongresszusi képviselő volt, azonban elnöksége inkább kudarcnak tekinthető. Olyan családba született, amely aktívan részt vett a tizenhárom amerikai angol gyarmat függetlenségi harcában. Születésétől fogva tagja volt a politikai elitnek. 175 éve hunyt el Washingtonban John Quincy Adams, az Amerikai Egyesült Államok hatodik elnöke.

Bár politikai rendszerének jellegéből adódóan az Egyesült Államokban nem alakulhattak ki az európaihoz hasonló uralkodói családok, politikus dinasztiák itt is megjelentek. John Quincy Adams forradalmi időkben született 1767-ben, a Massachusetts állambeli Braintree-ben. Ekkor már feszült volt a viszony a tizenhárom amerikai gyarmat és a brit kormányzat között. Apja, John Adams amellett, hogy a Függetlenségi Nyilatkozat megfogalmazói közé tartozott, az Egyesült Államok második elnöke volt. Szigorú neveltetésben részesítette fiát, aki születése révén a fiatal köztársaság politikai elitjének tagja volt. Olyan mentorok mellett tanulhatta meg a nemzetközi politika szabályait, mint Benjamin Franklin és Thomas Jefferson. Ezzel együtt az elnök gyakran elégedetlen volt fiával, sőt magas elvárásokat is támasztott elé:

„Ha nem jutsz el nem csak hivatásod, hanem a hazád vezető pozíciójába, ezt csak saját lustaságodnak köszönheted!”

Családja nyomására John Quincy Adams jogi tanulmányokat folytatott, és a Harvard College-ben töltött évek után pályája gyorsan felívelt. Apja gyakran magával vitte diplomáciai útjaira, így az utazás már korán az élete szerves részévé vált. Huszonhat évesen, 1794-ben kapta első nagyköveti megbízását Hollandiába, majd Franciaországban és Berlinben is szolgált diplomataként. 1802-ben már Massachusetts állam szenátorává választották.

Talán az elnökségét megelőző karrierje csúcsa az volt, amikor a számos nagyköveti megbízás után James Monroe elnök (1817–1825) kormányzatának külügyminisztere lett. Rögtön 1818-ban sikerült tető alá hoznia egy megállapodást Nagy-Britanniával az oregoni terület közös megszállásáról. Munkájának köszönhetően született meg 1819-ben az Adams-Onís szerződés. Ennek értelmében ötmillió dollár ellenében Spanyolország átengedte Floridát az Egyesült Államoknak. Ezzel Adams biztosította az unió pozícióját a Sziklás-hegységig és lehetővé tette a Csendes-óceán elérését a Mississippi folyó mentén. Külügyminiszterként fontos szerepet játszott 1823-ban a Monroe-doktrína megfogalmazásában. James Monroe elnök kongresszusi üzenetében deklarálta, hogy az Egyesült Államok nem avatkozik be az európai államok belügyeibe, ha azok megszüntetik gyarmatosító törekvéseiket az amerikai kontinensen.

A 19. század eleji politikai hagyomány szerint és ilyen karrierrel a háta mögött szinte egyértelmű volt, hogy John Quincy Adams, apja intelmeinek is eleget téve, az Egyesült Államok elnöke lesz. Az 1824-es választásokat követően foglalhatta el hivatalát a Fehér Házban, azonban az eredményekkel korántsem volt mindenki elégedett. Adams mellett Andrew Jackson, William H. Crawford, John Calhoun és Hanry Clay indult az elnöki székért. Bár a legtöbb népi és elektori szavazatot Jackson kapta, mivel valójában egyik jelölt sem tett szert abszolút többségre, az alkotmány előírásának megfelelően a Képviselőház hozott döntést. Henry Clay, aki egyben a Képviselőház elnöke is volt, a külügyminiszteri tisztségért cserébe befolyását kihasználva segített John Quincy Adams megválasztásában. Ezzel az új elnök beiktatásától kezdve nehéz helyzetből indult, hiszen újra és újra felmerült vele szemben a „korrupt alku” vádja, mely szerint a történtek a nép akaratának kijátszását jelentették.

Minden nehézség ellenére nagyszabású és előremutató programot fogalmazott meg. Szorgalmazta a gazdaság fejlődése érdekében csatornák, utak és kikötők kiépítését. Indítványozta egy nemzeti egyetem, valamint egy haditengerészeti akadémia alapítását. Szövetségi keretből kívánt finanszírozni több tudományos kutatást, illetve expedíciót. Programjának fontos elemét képezték a védővámok bevezetése, nemzeti bank és a belügyminisztérium létrehozása. Azonban ezen javaslatai megvalósítása során folyamatosan falakba ütközött. A képviselők és szenátorok, amellett, hogy takarékos és visszafogott kormányzatot kívántak, a választás sérelmei miatt is akadályozták az elnök munkáját. Andrew Jackson és az általa alapított koalíció a Szenátusban és a Kongresszusban is meggátolták Adams programjának végrehajtását.

1828-ban Andrew Jackson lett ismét a kihívója, aki ezúttal el is foglalhatta az elnöki széket. Adams fájdalmas kudarcként élte meg a választási vereséget, sőt ellenfele 1828. március 4-i beiktatásán sem vett részt. Ezután visszavonult az aktív politizálástól, azonban 1831-ben ismét képviselővé választották. Ebben a hivatalában több eredmény ért el és nagyobb népszerűségre tett szert, mint elnöksége idején. Küzdött a polgár- és szabadságjogok biztosításáért, megvédte a földjeiktől elűzött, illetve az Amistad spanyol hajót elfoglaló rabszolgákat. Emellett kiállt az afroamerikai rabszolgák felszabadításéért is. 1836-ban a Kongresszus déli nyomásra elfogadta a berekesztés szabályát, azaz a „gag rule”-t (másnéven a szájpecek törvényt), és kijelentette, hogy a rabszolgaságra vonatkozó petíciókkal nem foglalkozik. John Quincy Adams, bár nem volt abolícionista, felháborította a szólásszabadság ilyen mértékű korlátozása. Az északi közvélemény támogatásával folytatott munkája hatására 1844-ben a szabályt visszavonták.

John Quincy Adams diplomataként, külügyminiszterként, később képviselőként számos sikert ért el, azonban 1825-től 1829-ig tartó elnöksége inkább kudarcnak tekinthető. 1848. február 21-én a Képviselőházban agyvérzést kapott, aminek következtében február 23-án elhunyt. A quincy-i First Parish templomban helyezték végső nyugalomba, ahol családja többi tagját is.

Berczeli-Nemcsényi Alex

Felhasznált irodalom

Hahner Péter: Amerikai elnökök 1789-2016. Rubicon történelmi magazin, XXVII. évf. 301. szám, 2016.

Hahner Péter: Az Amerikai Egyesült Államok elnökei. Maecenas Könyvek, Budapest, 1998.

John Quincy Adams, The 6th President of the United States, In: https://www.whitehouse.gov/about-the-white-house/presidents/john-quincy-adams/

Sellers, Charles – May, Henry – McMillan, Neil R.: Az Egyesült Államok Története. Maecenas Könyvek, Budapest, 1995.

Urbán Aladár: Elnökválasztás, elnöki hatáskor, Az amerikai elnökök megválasztása és hatásköre. História, VII. évf. 5-6. szám, 1985.

Walker, Daniel Howe: „What Hath God Wrought”: The Transformation of America, 1815-1848. Oxford University Press, New York, 2007.

Ezt olvastad?

Falkavadászat Erzsébet királynéval

A falkavadászat nem más, mint hajtás lóháton, kutyák segítségével leginkább róka, ritkább esetben szarvas vagy nyúl után. A rókavadászat az

X