Háború az arany zsámolyért

1900-ban a Brit Birodalom konfliktusba keveredett az asantikkal, mivel nem voltak hajlandók átadni nekik népük legfontosabb ereklyéjét. Az arany zsámolyért a britek a háborút indítottak.

A 19. század folyamán Nagy-Britannia egyre kiterjedtebb gyarmatbirodalmat épített. Bár ennek a koronaékköve India volt, jelentős kiterjedésű területeket szerzett Afrikában is. Ezek egyike az Aranypart nevű terület volt, amely a mai Ghána területén helyezkedett el. Nevét az itt talált aranylelőhelyek után kapta.

A terület megszerzése nem ment könnyen a britek számára, ugyanis a térségben élő asanti törzsek nem akarták elfogadni az uralmukat, és fegyvert fogtak ellenük. Az asantik összesen öt háborút vívtak. Ezek közül az első volt a leghosszabb, ami 1823-tól 1831-ig tartott. A legjelentősebb azonban az 1900-ban vívott háború volt, amelyet az arany zsámoly háborújaként is emlegetnek.

1900-ra a területet nagyrészt uralma alá hajtotta a Brit Birodalom. Március 22-én Sir Frederick Mitchell Hodgson, az Aranypart kormányzója az asasnti vezetők elé tárta követeléseit: egyrészt a harmadik háború békeszerződésében megállapított jóvátétel megfizetését követelte, másrészt pedig az arany zsámolyt. Itt a beszámolók megoszlanak, hogy mivel vívta ki az asanti nép haragját; egyes elbeszélések szerint rá akart ülni, míg mások szerint Viktória királynőnek követelte. Az arany zsámoly az asanti nép számára a legszentebb ereklyének számít, amely a legenda szerint az égből ereszkedett le számukra, s tartalmazza a nép lelkét – az élőkét, a holtakét és a még meg nem születettekét is. Hodgson követelésével szentségtörést követett el, s az asanti nép szemszögéből gyakorlatilag a nép lelkét akarta elragadni.

Hodgson követelésére válaszol Nana Yaa Asantewaa anyakirálynő vezetésével a britekre és gyarmati szövetségeseikre támadtak, azonban hiába voltak lelkesek és elszántak, a képzetlenségüknek és a britek tűzerőfölényének következtében felkelésük bukásra ítéltetett. Hodgsonék elmenekültek, majd nagyobb erőkkel tértek vissza, és szeptemberre felszámolták az ellenállást. Yaa Asantewaat és a felkelés más vezetőit 25 évre száműzték a Seychelle-szigetekre, azonban az arany zsámolyt nem sikerült megszerezniük.

A Brit Parlament 1901. március 19-i ülésén David Lloyd George, a későbbi miniszterelnök az üggyel kapcsolatban úgy fogalmazott:

„Valójában az arany zsámoly keresése olyasmi volt, mintha a Szent Grált keresnék.”

Lengyel Ádám

A háborúról és az arany zsámoly további sorsáról érdekességekkel szolgál az alábbi videó:

Forrás:

Biss, Harold C.: The Relief of Kumasi. London, Methuen & Co., 1901.

Edgerton, Robert B.: The Fall of the Asante Empire: The Hundread-Year War For Africa’s Gold Coast. London, Simon & Schuster, 2010.

Montagu Hall, Wynyard: The Great Drama of Kumasi, London, Putnam, 1939.

Raugh Jr., Harold E.: The Victorians at War, 1815–1914. An Encylcopedia of British Military History. London, Bloomsbury Publishing, 2004.

The Ashanti Expedition. Volume 91: debated on Tuesday 19 March 1901.

Ezt olvastad?

Technokraták a pártállamban – a szakértelem és a hatalom dinamikája a szocializmusban

Bódy Zsombor, az ELTE TáTK Összehasonlító Történeti Szociológia Tanszékének professzora hosszú ideje kutatja az 1945 utáni Magyarország szocialista nagyvállalatait, technokráciáját,

X