Kettős könyvbemutató a Budapest Főváros Levéltárában

Különleges könyvbemutatónak adott otthont a Budapest Főváros Levéltára (BFL)2014. március 14-én. Két, módszertanában és megközelítésében eltérő, ámde város- és gazdaságtörténeti szempontból igen jelentős kötet került bemutatásra.

Kenyeres István (a szerző felvétele)

A Budapest Főváros Levéltárát vezető Kenyeres István köszöntőjét és Szende Katalin bevezetőjét követően Tringli István méltatta a Magyar Várostörténeti Atlasz-sorozat kilenc szerző és hat társszerző közreműködésével létrejött, Szegeddel foglalkozó harmadik kötetét, áttekintve a település történetét. A történész többek közt két szempontból ítélte hasznosnak az atlasz-sorozatot és annak Szegeddel foglalkozó kötetét. Egyrészt ezen atlaszokból olyan részletekre lehet következtetni, amelyekre nem lehetne az okleveles források révén. Másrészt maga a Szegeddel foglalkozó kötet alkalmazható a szegedi városfejlődésben jelentkező országos tendenciák felismerésére is. Tringli előadásában kiemelte az új kötetben szereplő megállapításokat, mint például azt, hogy Alszeged nem volt azonos az alsó várossal. A történész bemutatójában részletesen érintette a település közép-, új-, illetve modern kori történetét.

Többek közt kiemelte, hogy 19. századi fejlődése során Szegeden is megjelentek az országos tendenciák, mint például a közvilágítás kiépítése, új utcák építése, vagy a városok területén belül lévő erődítések lebontása, melynek esetében megfigyelhető volt, hogy a katonai hatóságok meg akarták tartani az erődítéseket, míg a polgári hatóságok inkább lebontották volna őket. Tringli kiemelte, hogy 19. század második felében hatalmas változtatások zajlottak le a városban a feltöltések és a nagyarányú építkezések révén, melyek átszabták a várost. Tárgyalta Szeged iparfejlődését, és kitért Tonelli Sándor Szeged átalakítására vonatkozó 20. századi elképzeléseire is.

Tringli István (a szerző felvétele)

Blazovich László rövid előadásában kiemelte, hogy atlasz-sorozat és annak koncepciója „fontos ügyekben viszi előre” és „megújítja” a magyar várostörténet-írást. Blazovich méltatta a kötet készítése során közreműködő térképészek munkáját is.

Ezt követően Kenyeres István mutatta be Tózsa-Rigó Attila művét, amely A dunai térség szerepe a kora újkori Közép-Európa gazdasági rendszerében címmel jelent meg. Kenyeres röviden ismertette a szerző szakmai pályafutását, majd rátért a műre. A főigazgató szerint a kötetben egy újfajta megközelítés érvényesül, amely egyfajta üzleti hálózatként vizsgálja a térséget, átlépve az államterületek határain. Mint Kenyeres előadásából kiderült, Tózsa-Rigó öt ország tizenkét levéltárában kutatott, többek közt német, osztrák, szlovák, valamint cseh archívumokban. Kenyeres részletesen vizsgálta a kötet újszerű módszertanát, véleménye szerint inkább hálózat-orientált történeti kutatásról kellene beszélni a kötet kapcsán. Kenyeres kiemelte a hálózatkutatás magyar szakirodalomban gyakorta jelentkező hibáját, amit a kötet viszont elkerült: az új módszertan alkalmazásakor csupán átnevezik a régi kutatások eredményeit, elkerülve az új módszertan szerinti vizsgálatokat. A mű multimodiális hálózatként vizsgálta a dunai térség kora-újkori gazdasági kapcsolatait. Kötetében a szerző áttekintette a korszak cégtípusait, a nagy családi vállalkozások specializálódását, a több szintre tagozódó faktori hálózatot és a cégek közötti bonyolult kapcsolati rendszert. A kötet egyik fő forrása a Pozsonyi Tiltáskönyv volt, melynek esetében a szerző azt vizsgálta, hogy az érintett kereskedők mely országokból érkeztek, majd rekonstruálta ezen kereskedők üzleti kapcsolati és rokoni hálózatát egykori városuk vagy országuk levéltárában fellelhető adatok alapján. Például a pozsonyi tiltólistán szereplő augsburgi kereskedők esetében vizsgálta ezen gazdasági szereplők és családok augsburgi beágyazottságát. A kötet másik jelentős magyar vonatkozású forrása az 1567-es nagyszombati vámnapló volt, amelyből számos fontos információ volt kinyerhető az árucsoportokra, az árukivitelre, bevitelre, valamint a kereskedőkre vonatkozóan. A kötet vizsgálta többek közt Brünn/Brno és Wroclaw/Breslau gazdasági kapcsolatait is Pozsonnyal és Nagyszombattal. Kenyeres megállapítása szerint Tózsa-Rigó műve széles forráskört von be, és Magyarországon ismeretlen források felhasználásával közelít témájához.

Tózsa-Rigó Attila (a szerző felvétele)

Végül maga a szerző, Tózsa-Rigó Attila mutatta be munkáját. Bevallása szerint doktori disszertációja védése után döntött a Pozsonyi Tiltáskönyv vizsgálata mellett. Üzleti szereplőket akart városi környezetbe visszahelyezni, hozzáadva mindezt a klasszikus gazdaságtörténet eredményeihez. Tózsa bevallotta, hogy kutatása elején enyhe szkepticizmussal tekintett a természettudomány, szociológia, valamint hálózatkutatás módszereinek történettudományi alkalmazhatósága felé. Kutatása végére szkepticizmusa fokozódott, mivel a források szabják meg a felhasználható adatok mennyiségét, így nem lehet egy minden városra alkalmazható hálózati koncepciókat felállítani. A szerző további terveit illetően elmondta, hogy szeretné kutatásait kiterjeszteni a 17. század elejére is.

Ezt olvastad?

„Közép- és Kelet-Európa új történetei!” – A NEPOSTRANS ERC projekt konferenciája

2023. szeptember 7-én és 8-án rendezte meg a NEPOSTRANS, vagyis „Negotiating post-imperial transitions: From remobilization to nation-state consolidation. A comparative

X