Közszabadok szolgálathoz és területhez kötve – konferenciabeszámoló
2018. augusztus 3-án a hajdúnánási polgármesteri hivatal dísztermében rendezték meg a Hajdúk Világtalálkozójával már hagyományosan összefonódó szakmai konferenciát, mely az ideivel együtt már az ötödik volt. Hajdúnánás városa évek óta helyszíne olyan történész-szakmai rendezvényeknek, melyek nem csak a város történetével foglalkoznak, de regionális, s akár országos vonatkozásban is érdemlegesek.
Kerepeszki Róbert egyetemi docens, a Debreceni Egyetem Történelmi Intézetének igazgató-helyettesének elnökletével elhangzott nyolc előadást nehéz tematikailag, kronológiailag csoportosítani. A megnyitón maga a levezető elnök is „színesként” jellemezte a tematikai palettát. A közelgő centenáriumi év kapcsán megfigyelhető, hogy négy előadás dolgozza fel hazánk 1919-20-as román megszállásának interakcióját, míg a fennmaradók az említett hajdúterület történetének egy-egy szeletét tárgyalják.
A rendezvény plenáris előadásában Buczkó József, a Móricz Pál Városi Könyvtár és Helytörténeti gyűjtemény igazgatója a román megszállás és Hajdúnánás kapcsolatát vázolta fel. Előadása nyitányaként a centenáriumi év emlékezetének fontosságát hangsúlyozta. Idén száz éve annak, hogy véget ért az első világháború, s a román betöréstől az otthonaikból 1916-ban elmenekült székelyek hazatérhettek. 1919 hasonlóan fontos év, hiszen – mint mondta – a románok végigfosztogatták az egész országot, így Hajdúnánást is. Előadása a hiteles visszaemlékezések bemutatásával tett mély benyomást a hallgatóságra. Végezetül ifjabb Buczkó József történész egyetemi hallgató szakdolgozatáról ejtettek szót, melyben feltárja az 1919–1920. évi román katonai megszállás hajdúnánási vonatkozásait.
A diskurzusnak helyt adó hajdúváros után Debrecen helyzetét ismerhettük meg, szintén a román megszállás idején. Bödők Gergely a Clio Intézet ügyvezetője előadása kezdetén az esemény csekély feldolgozottságát hangsúlyozta. Rövid történeti áttekintést követően az előadó a román csapatok „megszabadító” szerepéből „megszálló” szerepébe történő átmenetének okait tárta a hallgatóság elé. Bödők több lehetséges okot is felsorol, mint a városi vezetőségből összeszedett túszok, különféle rekvirálások, katonai túlkapások, valamint kijárási és gyülekezési tilalmak. Előadása tartalmát a levéltári források, visszaemlékezések bemutatása mellett a korabeli sajtóanyaggal támasztotta alá.
Perczel Olivér, a Clio Intézet munkatársa Román megszállás a Hajdúságban (1919-1920) címmel tartotta meg előadását. Perczel a megszállás diplomáciai megalapozottságát fejtette ki legelőször. Az 1918. november 13-án kötött, s később belgrádi fegyverszünetként emlegetett megállapodás volt az, mely legitimizálta a szerbek délvidéki tartózkodását, valamint a románok betörését az országba. Az előadó a román hadsereg előrenyomulását tárta a hallgatóság elé, kiemelve a fontosabb állomáspontokat, így a Tisza vonaláig történő nyomulásukat is. Ezt követően bemutatta, hogy miként bánt a beérkező román királyi hadsereg a helyi lakossággal, kiemelve a rablásokat, a Hortobágy teljes állatállományának elhajtását. A különböző atrocitásokat követően a 1920. március 11-én a románok elhagyták a nevezett térséget.
Végh Loretta Vivien, a DE Történelmi Intézetének történelem-magyar szakos tanárjelöltje előadásának nyitányaként a Tiszántúlt emelte ki, mint az egyre zsugorodó ország legtöbb kárt szenvedő régióját. Az előadó hangsúlyozta, hogy a vörösterror s az azt felváltó román megszállás itt szedte legtöbb áldozatát. Ezen események mérlege az óriási anyagi és emberi veszteség; a lakosságra nehezedő lelki terror akkora hatást fejtett ki, hogy évtizedek távlatából is „a nagy magyar történelmi tragédiákhoz” hasonlították a korszakot – emelte ki Végh. Előadásának szüzséje a román megszállás és a Friedrich-kormány közötti érintkezések vizsgálata volt. A miniszterelnök igen nehéz helyzetben került pozíciójába, azonban ezen rövid időszakban igyekezett stabilizálni az ország bel- és külpolitikai helyzetét, hiszen ekkor zajlottak a béketárgyalások az antanttal is. Friedrich bukását végül közvetett módon a román megszállás is előidézte, hiszen új kabinetet hoztak létre, mely „tárgyalóképes lesz a románokkal”- idézte Végh a parlamenti ülés beszédét. Az előadó minisztertanácsi, valamint parlamentülési jegyzőkönyvek szövegrészleteit idézve tette érdekesebbé előadását.
A román megszállásból kitekintve Nyakas Miklós, a Hajdúsági Múzeum nyugalmazott igazgatója a báródsági nemesi kerület történetéből tartotta meg előadását. A tér- és időbeli elhelyezést követően az előadó felhívta a figyelmet a terület prioritására mondván, hogy „a Váradról Kolozsvárra vezető hadiút a Báródság területén húzódott, s ezért a magyar államalapítás korában is fontos lehetett”. Nyakas kiemelte, hogy a nevezett nemesi kerület 1790-es átszervezését követően struktúrájában hasonlított egy nemesi vármegyére. A terület érdekessége, hogy adófizető jobbágyok csak szórványosan, kisebbségben éltek itt.
Szikla Gergő, a Magyar Nemzeti Levéltár Hajdú-Bihar Megyei Levéltárának főlevéltáros-igazgatóhelyettese Hajdú vármegye kialakulásának történetét tárta a hallgatóság elé. Előadása nyitányaként felvázolta a Hajdúkerület vármegyévé szervezésének körülményeit, indokoltságát. Eszerint a Hajdúkerület kicsinysége, valamint tagoltsága vezetett 1876-ban vármegyévé szervezéséhez. A létrehozott közigazgatási egység egészen 1945-ig nem módosult, míg néhány Szabolcs vármegyei településsel, s Csonka-Bihar vármegyével kiegészülve elnyerte mai formáját.
Brigovácz László, a Magyar Nemzeti Levéltár Hajdú-Bihar Megyei Levéltárának levéltárosa Közegészségügyi ellátás és házi gyógyszolgáltatások a dualizmuskori Hajdú vármegyében címmel tartotta meg előadását. Az általános közegészségügyi viszonyok bemutatása után Brigovácz górcső alá vette a Hajdú vármegyei körülményeket. Eszerint az említett vármegyében jóval kedvezőbb volt az élve születés aránya, melyek magyarázhatók az egészségügyi személyzet számának növekedésével, valamint különféle szociális-jóléti ellátóhelyek gyarapodásával. A pozitív képet azonban árnyalja a különböző fertőzésekkel változó sikerességgel felvett küzdelem, mely elsősorban a gyermekeket sújtotta. Az előadó tudatosan építette be előadásába a paraszti társadalomban oly sokáig élő népi hiedelmeket, melyek nagyban meghatározták életmódjukat.
A vidéki települések kulturális életében az értelmiségek fontos szerepét hangsúlyozva kezdte meg előadását Husvéth András, a Magyar Nemzeti Levéltár, Hajdú-Bihar Megyei Levéltárának, Hajdúböszörményi Fióklevéltárának főlevéltárosa. Ilyen személy volt Hajdúnánáson Apostol Elek református lelkész, aki 1924-ben vallástanító segédlelkészként kezdte meg szolgálatát. Az előadó azonban nem az említett lelkész egyházi karrierjét kívánta bemutatni, sokkal inkább kutatói tevékenységét. Apostol Elek kutatásai a város történetére irányultak. Fő érdeklődési köre a ’48-as nánási honvédek, s családok története, de elsősorban a hajdúnánási református egyház múltja. Munkáját – mely a hajdúnánási református egyház történetét tárgyalja – 1971-ben fejezte meg. Az előadó kiemelte, hogy Apostol művei publikálatlanok maradtak, így sajnos szélesebb közönséget sosem nyerhettek maguknak, azonban felhívta a figyelmet a lelkész tudományos és kulturális tevékenységére a település életében.
A konferencia zárásaként – a színvonalas előadások végett a korábbi évek gyakorlatát megtartva – Szólláth Tibor, Hajdúnánás polgármestere bejelentette, hogy Hajdúnánás Városi Önkormányzat és a Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi Kar Történelmi Intézetének együttműködéséből publikációs lehetőséget hirdet az előadóknak a DE Történelmi Intézetének Történeti Tanulmányok című folyóiratába.
Ónadi Sándor
A Nemzeti Kulturális Alap támogatásával megvalósított történelmi konferencia az idei évben is szép számú előadó részvételével járult hozzá a térségben a több éves hagyománnyal rendelkező tematikus hajdúnánási konferencia szakmai színvonalához.
A konferencia további támogatói: Hajdúnánás Városi Önkormányzat, Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi Kar Történelmi Intézete, Járom Kulturális Egyesület.
Ezt olvastad?
