Rabsorsok Sopronkőhidán 1944 és 1951 között – az elBeszélő vendége Szokolay Domokos

Talán nem tévedek nagyot, ha feltételezem, hogy Sopronkőhida nevét legtöbben az itt működő fegyintézetről ismerik. Az 1886-ban létesített, ma is működő büntetés-végrehajtási intézmény kiemelten fontosnak számított a nyilas hatalom átvétel után – például itt végezték ki 1944. december 24-én, 80 évvel ezelőtt Bajcsy-Zsilinszky Endrét is –, majd a szovjet hadsereg bevonulása után és a Rákosi-korszakban is. Szokolay Domokos a fegyintézet 1944 és 1951 közötti történetét dolgozta fel idén megvédett történettudományi doktori értekezésében. E témáról beszélgettünk vele Lengyel Ádám társaságában a The History Geek és az Újkor.hu közös, elBeszélő című podcastjának legújabb adásában.

A podcast első perceiben Szokolay Domokos pályájáról beszélgettünk. Egyetemi és doktori tanulmányait egyaránt a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen végezte, ahol különösen a 20. század traumái és kihívásai keltették fel az érdeklődését. Az utóbbi tíz évben a Nemzeti Emlékezet Bizottsága Hivatalában dolgozott, disszertációjába itteni kutatásait is beépítette. Doktori munkájában a sopronkőhidai fogolytábor történetét vizsgálta, amelyben a magyar történelem sűrített keresztmetszete jelenik meg: nyilas hatalomátvétel, politikai foglyok és a szovjet megszállás következményei.

A nyilas hatalomátvétel után a foglyokat Budapestről és más településekről szállították Sopronkőhidára. Bajcsy-Zsilinszky Endre, a magyar ellenállás kiemelkedő alakja is itt raboskodott, majd itt végezték ki 1944. december 24-én. A nyilasok uralma alatt politikai foglyok és ellenállók kerültek a börtönbe, akiket embertelen körülmények között tartottak fogva. Például raboskodott itt Mindszenty József vagy Rajk László is, akit testvére, a nyilas politikus Rajk Endre megkísérelt kiszabadítani. A fegyintézet funkciója a szovjet megszállást követően is fennmaradt. Ekkor hadifogolytáborként, majd katonai börtönként működött. A szovjetek irányítása alatt sok civil és katona került ide, akiket gyakran a GULAG-GUPVI-táborokba szállítottak tovább. Ezután visszakerült a magyar közigazgatás kezelésébe.

A források hiánya miatt Sopronkőhida történetének kutatása nehéz, de egyedülálló dokumentumok és visszaemlékezések – mint Almásy Pál vagy Kádár Gyula naplói – segítették Szokolay Domokos munkáját. A helyszín ma is működő fegyintézet, amelyben emlékszobát alakítottak ki, hogy a múlt eseményeit megőrizzék. Ez előzetes engedélykéréssel látogatható.

A kutató tervezi, hogy az értekezést átdolgozza olyan formán, hogy könyvben megjelenhessen, reményei szerint hamarosan olvasható lesz. Akit már jelenlegi formájában is érdekel a disszertáció, az online elolvashatja ide kattintva.

Szőts Zoltán Oszkár

Az adás teljes terjedelmében az alábbi linkeken érhető el:

Ezt olvastad?

„Küzdeni mindig, feladni soha!” – Borbás Gáspár, egy polihisztor magyar polgár a 20. század viharaiban

Ez év áprilisában egy megjelenésében ízléses, a Gyomai Kner Nyomdából frissen kijött, keménytáblás kötettel leptek meg munkahelyemen történelem szakos kollégáim.

X