„Küzdeni mindig, feladni soha!” – Borbás Gáspár, egy polihisztor magyar polgár a 20. század viharaiban

Oszd meg másokkal is:

Lapozó

Ez év áprilisában egy megjelenésében ízléses, a Gyomai Kner Nyomdából frissen kijött, keménytáblás kötettel leptek meg munkahelyemen történelem szakos kollégáim. A szerző Borbás Barna, a Válasz Online Junior Príma-díjas fiatal újságírója, aki Első gól című kötetében nem kevesebbre vállalkozott, minthogy felvázolja dédnagyapjának, dr. Borbás Gáspárnak a 20. század nagy részét átívelő életútját (1884-1976). A könyv megjelenése hír volt az online portálokon, valamint a sportsajtóban is, mivel Borbás doktor több, labdarúgással kapcsolatos mutatóban is „magyar első”: egyebek mellett 1901-ben a Ferencváros (FTC), 1903-ban pedig a magyar válogatott első (hazai és idegenbeli) hivatalos góljainak szerzője. Ami ezen felül engem focirajongó történelemtanárként a roppant olvasmányosan megírt munka főhősében megragadott, az az állhatatos polgári attitűd, amit hosszú, küzdelmes élete során vállalt más szerepeiben is felmutatott.

Borbás Gáspár (Kép forrása: Wikpedia)

„Hálát adok a sportnak, hogy megtanított küzdeni, aminek az életben azóta annyi hasznát láttam. A sportolás megedzett testben-lélekben, megtanított a gondok leküzdésére, szívembe írta, hogy sohasem szabad csüggedni. Igazi életharcossá nevelt.” (83. o.)

A könyv terjedelmének bő felét teszi ki Borbás doktor labdarúgó karrierjének bemutatása, mely az 1900 és 1916 közötti időszakra, az Osztrák-Magyar Monarchia idejére esett. A szerző ezzel a magyar futball hőskorába kalauzolja az olvasót, melyben a játékosok az amatőrizmus – mai szemmel nézve – romantikus díszletei között, az „angol játék”-ot űzve földes pályák göröngyeivel és a cudar téli időjárás viszontagságaival is megküzdenek az FTC Soroksári úti pályáján vagy épp a pesti Millenárison.

Rubicon-est

A könyv írója a nyugatról behozott, gyorsan népszerűvé váló sportágat alapvetően polgári, középosztályhoz kötődő jelenségként írja le, melyben kulcsszerepet vittek a nyugatos, nyitott gondolkodású, ehhez a réteghez tartozó testnevelő tanárok, diákok és sportszervezők. Magát Borbás Gáspárt, a kegyesrendi (piarista) gimnázium diákját regényes körülmények között hívta el az egyik grundról a röviddel azelőtt (1899-ben) alakult FTC-be Malaky Mihály, a klub élesszemű mindenese. Ezeknek az alapvetően értelmiségi szereplőknek köszönhető az ún. Duna menti „pass and move” stílus kiformálódása is, mely gyors gondolkodást, taktikus játékot és önálló döntésképességet is megkövetelt a fizikai adottságokon túl. Borbáshoz hasonlóan a legtöbb magyar „ősfutballistának” volt valamilyen atlétikához kapcsolódó előélete. Izgalmas belegondolni, hogy ezek voltak azok az esztendők, melyekben az Angliából érkező futball szabályait első ízben lefordították és értelmezték, a játékosok pedig tervezett és szervezett edzések nélkül vállalták a meccseken való szereplést.

A szerző kiválóan helyezi tágabb történelmi összefüggésekbe a magyar labdarúgó élet hajnalát, a korabeli magyar és osztrák sajtótermékek széles spektrumát szemlézve. E forrásokra alapozva állítja, hogy az egy politikai egységet képező közép-európai Monarchiában már a kezdetekkor megjelent egy osztrák-magyar-cseh versenyfutás az új sportághoz kötődően. Épp a csehek (valójában egy prágai alakulat) ellen lőtte 120 éve Borbás doktor a könyv címét is ihlető első válogatott gólt, két évvel a Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) megalakulása után.

Labdarúgócsapat 1912-ben (Kép forrása: Fortepan)

Egy 1904-es, polgári-értelmiségi családokban nem szokatlan konfliktust is elénk tár az író. Az épp ebben az évben, már magyar bajnok labdarúgóként a Magyar Atlétikai Clubba (MAC) átigazoló, 20 éves joghallgató futóként indulhatott volna a tengeren túli, St. Louis-i olimpián, de végül rigorózus jogász apja – akinek sarkos gondolkodásában a sportnak nem volt helye – ezt nem engedte. Az 1907-ben doktori címet és előnevet szerző, univerzális sportember útja 1910-ben vezet aztán vissza a székesfőváros IX. kerületébe. Ekkorra már ő az egyik legnépszerűbb, külföldön is ismert magyar futballista, aki Schlosser Imrével (a görbelábú „Slózi”-val) alkotja majd a Fradi legendás balszárnyát. Főszereplőnket 1911-12 telén egy Malaky által szervezett, német és angol csapatok elleni külföldi FTC túra sikerei repítik tovább a hírnév útján egészen a stockholmi olimpiáig, valamint a profinak számító londoni Tottenham ajánlatáig, melyet újfent egy tiltó értelmű atyai intenció tesz okafogyottá…

1916-ban, a már két éve zajló első világégés közepén vet véget meglehetős hirtelenséggel labdarúgó karrierjének, 41 válogatott mérkőzéssel a tarsolyában. Ebben minden bizonnyal közrejátszott a Borbás által élesen kritizált ún. álamatőrség és a formálódó, szerinte „megélhetési” motiváltságú profi világ, valamint a már a zsebében lapuló fővárosi tiszti alügyészi kinevezése. Értelmiségi hátterű, közismert amatőr sportolóból ekkor vált végérvényesen civil polgárrá, újrarendezve élete kereteit.

Üllői úti FTC pálya 1915-ben (Kép forrása: Fortepan / Országos Széchényi Könyvtár)

Az 1915 és 1944 közötti életszakaszát a dédunoka – találóan – az eszmék idejének nevezi. Három, a sport világától merőben eltérő közegben ismerhetjük meg az egykori doktor labdarúgót: szabadkőművesként, a Horthy-kori szövetkezeti ügy elméleti és gyakorlati szakembereként, valamint politikai háttéremberként. Három, teljesen eltérőnek tűnő szféra, mégis ugyanaz a következetes, másokért tenni akaró és társadalmi szintű ügyekben gondolkodó polgári mentalitás és elköteleződés viszi ezekbe az egykori labdarúgót.

Szabadkőművesként már 1915-ben felvételt nyert a Corvin Mátyásról elnevezett páholyba, ahol neves társaságban (pl. hivatali főnökével, Bárczy István polgármesterrel, az FTC-alapító Springer Ferenccel vagy épp Hajós Alfréddal) vitázhat a középosztályt érintő kérdésekről és fejthet ki karitatív gyakorlati tevékenységet a Nagy Háború áldozatainak megsegítésére. Polgári, felvilágosult miliő ez is – hozzá hasonló orvosokkal, tanárokkal, ügyvédekkel. Külön érdekes adalék volt számomra a borbási arcélhez, hogy ő maga – piarista diák előélet ide vagy oda – ateista volt, ennek ellenére keresztény szellemben neveltette gyermekeit, római katolikus pap öccsével pedig meghitt kapcsolatot ápolt.

Bárczy István, Budapest polgármestere, későbbi főpolgármestere (Kép forrása: Fortepan / Saly Noémi)

Nemcsak Magyarország történetében, hanem Borbás életében is sűrűek az 1918 és 1921 közötti évek. Feleségét a spanyolnátha vitte el, majd a berendezkedő ellenforradalmi rendszer tizenegy év szolgálat után – mindössze 37 évesen – nyugdíjazta alügyészi állásából. Utóbbi kapcsán a könyv szerzője szerint felmerül, hogy a szabadkőműves előélete, ill. az 1918-19-es forradalmakhoz való nem eléggé elutasító viszonyulása lehetett az ok, melynek következtében az akkori rendszerváltás áldozata lett. Mindkét krízisre megújulással felelt: egyfelől újranősült, másfelől szövetkezeti ügyvédként vállalt munkát, illetőleg az évtized végétől a Magyar Köztisztviselők Fogyasztási és Értékesítési Szövetkezetének vezetője lett egészen 1932-ig.

Hogy mi is ez a szövetkezeti mozgalom, mellyel Borbás már a szabadkőműveseknél találkozott? Számomra a könyv egyik legizgalmasabb része volt ez, melyben Borbás Barna rendkívül szemléletesen mutatta be ennek az egyszerre kapitalizmus- és szocializmuskritikus gazdasági modellnek az eredetét és működésének lényegét. Borbás doktor a napi, gyakorlati jogi munka mellett publikált is e kérdéskörben, és egyfajta harmadikutas alternatívaként idealizálta ezt a sajátságos termelési és fogyasztási szisztémát. Ennek az életszakasznak ezúttal is a „nagybetűs” történelem egyik közismert eseménysora, a gazdasági világválság vetett véget 1932-ben.

A Millenáris sporttelep a Szabó József utcánál (Kép forrása: Fortepan / Sík Endre)

Az 1930-as években – bár nem az élvonalban – pártpolitikusi tevékenységgel bővül Borbás addig is sokszínű karrierje: először Bajcsy-Zsilinszky Endre Nemzeti Radikális Pártjában, majd az évtized közepétől Rassay Károly Polgári Szabadságpártjában fejt ki különböző posztokon aktivitást. Mindkét alakulat a Horthy-rendszer polgári ellenzékének része és a rendszer logikájából fakadóan egyiknek sem volt reális esélye kormányra kerülni. Maradtak a füstös kávéházakban és a kopottas mozitermekben tartott gyűlések, valamint a szövetkezeti gondolatkör átemelése ebbe az új közegbe, melyről elmondható, hogy azokat Borbás saját, polgári meggyőződésével összhangban, értékalapon választotta. 

1944-45-ben, a már javában dúló második világháború és a magyar holokauszt idején aztán különféle, ügyvédi hivatásához illeszkedő módokon segíti a származásuk miatt üldözötteket. Ez a viszonylag rövid, levéltári forrásokra és túlélői vallomásokra épített fejezet volt számomra az egyik legfontosabb és leghitelesebb a könyvben. Izgalmas volt látni, miként vette át kollégája és barátja, Teller Miksa (a világhírű fizikus, Teller Ede édesapja) ügyvédi praxisának fenntartását, és vállalt részt kisunokája felkutatásában. Zsidónak minősített titkárnőit a tilalom ellenére is tovább foglalkoztatta, és amíg tudott, bátran küzdött izraelita kamaratársai pozíciójáért is. Fiával, az ifjabbik Borbás Gáspárral részt vett a Magyar Testvéri Közösség náciellenes aktivitásában is, valamint adminisztratív eszközökkel igyekezett a Budára, majd Pestre költöztetett kecskeméti hadikórház munkaszolgálatosainak megmentésében részt vállalni. Ezt a merész akciót földijei, kerekegyházi kötődésű orvosok irányították tiszteletre méltó emberséggel és kreativitással. Ki tudja, talán egyszer Borbás Gáspárt is fel lehet majd terjeszteni ezek alapján a Világ Igaza elismerésre…

Borbás Barna: Első gól – Borbás Gáspár élete, 2023, Válasz Online, 194 oldal.

Ő és a hozzá hasonló, civil kurázsival és stabil polgári értékrenddel bíró, embertársaikat is mentő kiváló emberek semmiféle elismerést nem kaptak a világháború után berendezkedő szovjet típusú rendszertől. Sőt, a teljes felszámolás fenyegette őket a berendezkedő „munkáshatalom” árnyékában. Borbásék konkrétan budai otthonuk egy részét épphogy megtartva, a kitelepítéstől tartva összepakolt ládák közt éltek. Két gyermeke is – lábával szavazva – elhagyta az országot. Végül 1958-ig, az 1956-os forradalom után épp megszületőben lévő és a véres megtorlást levezénylő Kádár-rendszer kezdetéig gyakorolhatta ügyvédi praxisát, majd – sok kartársával együtt – törölték a névsorból, alkalmatlanságra hivatkozva. Az idős Borbásnak már csak a mások jóindulatán múló, nem hivatalos munkák maradtak, majd az idős korából és egészségi állapotából is fakadó viszonylagos elzárkózás.

Borbás Barna sikeresen elbírta azt a terhet, hogy egy személyes indíttatású témát tudományos igényességgel dolgozzon fel, sőt ez még – meglátásom szerint – növelte is annak hitelességét, amit dédapja sokszínű életéről elénk tárt. Amikor Borbás Gáspárnak a könyvben is közölt korabeli arcképeit nézzük, akkor az egész 20. századi magyar polgárság néz ránk vissza, mely – hibái mellett – komoly érdemeket szerzett a modern Magyarország kitalálásában és felépítésében. Amint azt ennek a kiváló kötetnek az optikáján keresztül is láthattuk, voltak korszakok és rezsimek, melyek segítették ebben a polgárságot, és voltak, melyek gátolták vagy épp a teljes ellehetetlenítésére törtek.

Üllői úti FTC stadion, szemben a B tribün (Kép forrása: Fortepan / Bojár Sándor)

A könyv főszövegét magyarázó és hivatkozó lábjegyzetek, illetőleg családi, valamint nyilvános archívumokból gyűjtött fotók egészítik ki. Az irodalomjegyzék a levéltári forrásokat (pl. Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára – ÁBTL, Budapest Főváros Levéltára – BFL, Jad Vasem Intézet Levéltára), a felhasznált történelmi és sporttörténeti szakirodalmat, a magyar és osztrák nyomtatott és online sajtóforrásokat is gondosan hozza. A függelék két rövid életrajzból és négy, az embermentéshez kapcsolódó vallomás dokumentumából állt össze. A kötetet névmutató és rövid, angol nyelvű absztrakt zárja le. 

Kinek ajánlható Borbás Barna kötete? Mindenkinek, akit a 20. századi magyar társadalomtörténet, Budapest története, illetve a magyar labdarúgás vagy a Ferencvárosi Torna Club históriája érdekel. Mivel jómagam mindegyik itt felsorolt kategóriába beletartozom, elmondhatom, hogy jobb születésnapi ajándékot nem is kaphattam volna, mint a most bemutatott kötetet. Remélem, hogy a Válasz könyvek sorának ez még csak a nyitánya.

Pál Gergely
ELTE Trefort Ágoston Gyakorló Gimnázium

Az ajánló elkészítésében segítségemre volt a Rubicon Intézet által a szerzővel szervezett Rubicon-est 2023. május 25-én, a Groupama Arénában (moderátor: Péterfi Gábor).   
A borítókép forrása: Fortepan / Angyalföldi Helytörténeti Gyűjtemény

Ezt olvastad?

Vincze András az Északkeleti Hadműveleti Terület – Kárpátalja – kormánybiztosa 1944 nyarán így nyilatkozott az egyik helyi napilapnak: „Rend, fegyelem,
Támogasson minket