„Krisztus megszületett!”: Ortodox szerb karácsonyi hagyományok

A karácsonyi időszak közeledtével megkezdődnek az ünnepi előkészületek, azonban az év ezen szakaszának kulcsfontosságú pontjai földrészről-földrészre, etnikumról-etnikumra változhatnak. Noha kicsiny a távolság országaink – Magyarország és Szerbia – között, mégis megannyi különbség fedezhető fel szokásainkban és kultúránkban. Vizsgáljuk meg tehát tüzetesebben, hogyan is ünnepelik déli szomszédaink, a szerbek az ortodox karácsonyt.

Böjti étkezés karácsonykor (Forrás: serbianprivatetours.com)

Fontos megemlítenünk, hogy a balkáni államok többségében az ortodox kereszténység a domináns, ennek ellenére a naptárhasználat terén mutatkoznak eltérések. Egyes önálló pravoszláv egyházak a mai napig a régi, Kr. e. 46-ban bevezetett Juliánus-naptárt használják: amíg például Bulgáriában a nálunk is – 1582-től használatos – Gergely-naptárt vezették be, addig Szerbiában az ónaptár (vagyis a Juliánus-naptár) szerint határozzák meg az egyházi ünnepek időpontját. Ez a Gergely-naptárhoz képest két hét eltolódást jelent, így a karácsony január hetedik napjára esik.

A Juliánus-naptárat használó egyházak (Forrás: pinterest.com)

A szerb népszokások nagy többségének alappillére a vallás, valamint a keresztény időket megelőző ősi szláv hiedelemvilág. Az apáról fiúgyermekre szálló házi védőszent ünnepe, a Slava (ejtsd: szláva) után a karácsony, azaz a Božić (e.: bozsity) az egyik legfontosabb esemény, amelyen a család minden tagja részt vesz. Az karácsonyi időszak november 28-án kezdődik és hat héten keresztül tart, mely során sokak szigorúan böjtölnek. A karácsony teljes mértékben közösségi ünnep, így az azt megelőző három vasárnap mindegyikén a család egy-egy tagját ünneplik: az elsőn az édesapákat, a másodikon az édesanyákat, a harmadikon pedig a gyermekeket. A gyermekek ünnepén a szülők székhez vagy pedig egymáshoz kötözik a saját és szomszédaik csemetéit, akik csupán abban az esetben szabadulhatnak, ha ajándékot adnak a felnőtteknek. (Az anyák és apák ünnepén a felnőttekre hasonló sors vár.)

Badnjak égetése a belgrádi Szent Száva székesegyház előtt (Forrás: telegraf.rs)

A karácsonyfa felállítása és az ajándékozás nem tartozik a szerb hagyományok közé – noha több háztartásban is meghonosodott „nyugati minta” e szokás –, de bőven találunk olyan ünnepi tradíciókat, amely sajátos jelleget adnak a téli ünnepkörnek. Például az ortodox karácsonyt megelőző napon, január 6-án (Badnji dan, e.: bádnyi dán – tölgyfanap) még napfelkelte előtt a családfő és a ház legfiatalabb fiúgyermeke elmegy az erdőbe tölgyfáért (badnjak, e: bádnyák). (A városi környezetben egyre inkább eltűnőben van ez a hagyomány, mivel az ágak könnyebben beszerezhetők a helyi piacon.) A badnjaknak rendkívül fontos a szerepe mind az egyén, mind a közösség életében, hiszen annak elégetésével szerencse és boldogság száll a házra és annak népére. A tölgyfagally sok helyütt a „szépsarokba” – azaz házi oltárra, a családi védőszent ikonja elé – vagy egyéb arra alkalmas helyre kerül elhelyezésre a házban, de belefuthatunk még az udvaron, esetleg a bejárati ajtó mellé állítva is. A szenteste kezdetét a délután öt órai beharangozás jelzi, s ekkor kerül sor a badnjak elégetésére két eltérő helyszínen, a családi tűzhelynél és a templom udvarán – vagy annak közelében – felállított máglyánál, ahol a mise után közös imával, énekléssel múlatják az időt. Az otthoni tűzhelyen elégetett ágakra a családfő bort locsol, majd bőségért imádkozik.

Forrás: decjisajt.rs

A régiónként eltérő falusi hagyományok, ünnepi rítusok és szabályok terén a pogány hitvilág elemei – hangsúlyosan – tetten érhetők. Mindezeket a régi tradíciókat – amelyek sajátos gazdaságot és egyedi jelleget kölcsönöznek a karácsonyi ünnepkörnek – napjainkban inkább a szerb hegyvidékek zártabb világában őrzik és ápolják. Az előkészületekben, illetve az ünnep lebonyolításában minden családtag fontos szerepet kap. A nők a ház körüli dolgokban segédkeznek, megterítik az ünnepi asztalt, kenyeret sütnek. Az utóbbi feladatot mindenképpen a háziasszonynak kell elvégeznie, majd meg kell szentelni a kenyeret, amelyet végül a ház ura szel fel annyi részre, ahány tagja van a családnak. Ezt megelőzően azonban a ház szobáit szalmával kell teleszórni. Manapság még ha az összes szobába nem is, de az ünnepi asztal alá tesznek egy keveset belőle, mivel ez jelképezi Krisztus születésének helyét. A családfő gyertyát gyújt, dióval keresztet hint a szobákban és tömjénnel járja végig azokat, végül kitölti a poharakba a mézespálinkát. Néhány régióban a családfő még a vacsora kezdete előtt kiáll az udvarba, majd hangosan az ünnepi asztalhoz invitálja személyes ellenségeit és a kártékony állatokat (rókát, farkast, kártevő madarakat). Ha az ellenség megjelenik, onnantól kezdve viaskodásnak helye nincs közöttük, ki kell békülniük.

Badnjački kolač vagy a vallási motívumokkal díszített karácsonyi kalács (Forrás: stvarukusa.rs)

Az előkészületek után veszi kezdetét az utolsó böjti étkezés, így az asztalra csak hal- és tésztafélék, valamint hüvelyesek kerülnek: gyakorlatban általában sült halat vagy böjti töltött káposztát fogyasztanak. Méz, házi kompót és aszalt gyümölcsök is szerepel az ételek között, valamint fontos a kerek formájúra sütött karácsonyi kalács, a badnjački kolač (e.: bádnyácskí kolács), amely vallási motívumokkal gazdagon díszített, de dekorációja családonként változik, öröklődik. Végül az este folyamán – a szomszédok ajtaján kopogtatva – a gyerekek körbejárják az utcákat. Ha ajtót nyitnak nekik, engedélyt kérnek az éneklésre, amiért cserébe jutalmat kapnak, ami általában cukorka, esetleg – régi szokás szerint – alma vagy sütemény.

Karácsonyra készülődve tölgyfaágakkal (Forrás: telegraf.rs )

Karácsony napja január 7-én pirkadtkor templomi haranggal és puskaropogtatással érkezik meg a szerb vidékekre. Míg egyesek a reggeli liturgián vesznek részt, mások inkább otthon maradnak és izgatottan várják az első vendég érkezését, akinek jobb lábbal kell a küszöböt átlépnie, hiszen így érheti csak szerencse a házat a következő évre. A hétköznapi köszöntés helyett ilyenkor a következő szavakkal üdvözlik egymást: „Krisztus megszületett!” (Hristos se rodi!), amelyre a válasz a „Valóban megszületett!” (Vaistinu se rodi!), s mindezt egészen január 18-ig megtartják. Az ünnep második napján a családok meglátogatják egymást, majd harmadnap a korábban elhelyezett szalmát kiviszik a házból.

Tölgyfaágakból rakott máglya égetése a karácsonyi misét követően (Forrás: serbianprivatetours.com)

Január 14-e kiskarácsony (Mali Božić), azaz az Újév napja. Kiskarácsonyt megelőző napon a nőtlen férfiak a hagyomány szerint végig járták a falu utcáit, s fülsiketítő zajt csaptak csengőkkel vagy kötélre erősített patkókkal, hogy elűzzék az ártó szellemeket, hiszen a régi pogány hiedelemvilágban a téli időszak átjáróként szolgált a gonosz erők számára. A csoport általában hét, vagy kilenc, esetenként tizenegy főből állt, mert úgy tartották, ha páros számú csoportokban tevékenykednek, akkor valamelyikük meghal az elkövetkezendő évben. Mindeközben arra törekedtek, hogy a falubéliek ne tudják őket megszámolni, ezért bujdosva járták a településeket. Az ünnepi időszak utolsó pontja a kereszt napja, vagyis Krstovdan, amelyről úgy hiszik, hogy a négy égtájból érkező szelek ezen a napon keresztezik egymást. E napon nagyon szigorú böjtöt tartanak, a felnőttek ilyenkor szinte semmilyen ételt sem vesznek magukhoz. 

“Krisztus megszületett!” – hagyományos ortodox karácsonyi üdvözlés (Forrás: srpskacafe.com)

A Magyarországon, illetve a Vajdaságban nagyobb számban előforduló vegyes házasságok miatt rendszerint megünneplik december 25-én a „magyar karácsonyt”, január 7-én pedig a „szerb karácsonyt”. Az 1690-ben Arsenije Čarnojević (e.: Arszeníje Csarnojevics) pátriárka által vezetett nagy szerb kivándorlás (Velika seoba Srba) során több tízezrek települtek át a történelmi Magyarország területére a törökök elől menekülve. Többségük Bácskában telepedett le, egy kisebb részük azonban egészen a mai Szentendréig jutott, ahol napjainkban is büszkén őrizik hagyományaikat. Noha elszakadtak Szerbiától, a gyökereiktől nem lehetett elvágni őket, így magyarországi szerb kisebbség szokásai csekély mértékben térnek csak el az anyaországiakétól. (Ez kiváltképp igaz a karácsonyi ételekre.) A pomázi szerbek esetében betlehemezéssel például már ritkán találkozhatunk, de ha elő is fordul, akkor azt a templomban tartják meg. Az asszonyok szerepét illetőleg a régi szokás szerint szenteste a ház asszonya nem kelhetett ki az ágyból, ezért minden feladatot előre el kellett végeznie. Az ő székére is szalmát tettek, nehogy leüljön, mert nem kotlanak majd a tyúkok, ha az asszony minduntalan fölugrál a helyéről.

A téli ünnepkor hagyományos népi dísze (Forrás: serbianprivatetours.com)

Történelmi konfliktusaink ellenére érdemes megismerkednünk a szerbek megannyi tradíciójával és gazdag kultúrájával, hiszen évszázadok óta itt élünk velük, mellettük, ugyanazon vagy hasonló hányattatások közepette. A Karácsony Krisztus születésének és a szeretetnek az ünnepe, s egy kiváló alkalom arra, hogy a valós vagy vélt ellentéteket félretéve, nyitottsággal, megértéssel és tisztelettel forduljunk egymáshoz, s a másik hagyományaihoz. Reméljük, hogy e cikk a saját részével hozzá tudott járulni mindehhez.

Rákóczi Anna

Ezt olvastad?

Haraszti György tudományos munkásságának középpontjában a magyarországi zsidóság története áll. A történelem iránti szenvedélyét, elkötelezettségét jól mutatja, hogy vegyészmérnöki diplomával
Támogasson minket