A rendíthetetlen lovassági kapitány. Jacek Pawłowicz: Witold Pilecki lovassági kapitány 1901-1948 című munkájáról

Ki volt Witold Pilecki, a lengyel lovassági kapitány, aki önként vált az auschwitzi megsemmisítőtábor foglyává? Milyen szerepet töltött be a megszállt Lengyelországban? Hogyan került a Honi Hadsereg (Armia Krajowa, AK) kötelékébe? Milyen tevékenységet folytatott auschwitzi rabsága alatt? Milyen sors várt rá a második világháború után, a kommunista Lengyel Népköztársaságban? Milyen vádak alapján ítélték el, és hogyan zajlott a tárgyalása? Ezekre és sok más kérdésre is választ kaphatunk Jacek Pawłowicz munkájából, melyben Witold Pilecki életét követhetjük végig, a cári Oroszországban töltött gyermekkorától, a szabad Lengyelország létrejöttéért zajlott lengyel-szovjet háború harcain, a második Lengyel Köztársaság, majd a német és orosz megszállás évein keresztül, egészen a második világháború utáni Lengyel Népköztársaság időszakáig.

Azt rögtön a legelején szeretném megjegyezni, hogy a könyv nagyon gazdagon illusztrált, a szerző, Jacek Pawłowicz maga is albumként hivatkozik a műre, hiszen a kétszázötvenkilenc oldalas munka több, mint felét képek és befotózott dokumentumok teszik ki. A mű tizenegy részből áll, bevezetésekkel, előszavakkal és Illés Veronika kísérő tanulmányával, melyben Lengyelország történetét mutatja be a 18. századtól kezdve, egészen a kommunista rezsim kiépüléséig. Ezt követően térünk rá a könyv fő témájára, Pilecki életére, melyről az első fejezet a Witold Pilecki lovassági kapitány – A mi korunk hősei címet kapta. Ebben egy tízoldalas biográfiát olvashatunk a család Olonyecbe kerülésének körülményeiről, az első világháború hatásáról a Pilecki család életére és Witold korai konspirációs tevékenységéről, az első világháború végén és azt követően a lengyel-szovjet háborúban töltött katonai szolgálatáról, a szabad Lengyelország létrejöttéig, majd a második Lengyel Köztársaság fennállásának éveiről, Pilecki katonai és civil életéről, a második világháború kitöréséről, a lengyel földalatti ellenállás megszervezéséről és tevékenységéről, Auschwitzba kerüléséről. Végül pedig a világháború évei után a kommunista hatalomátvételről, elítélésének körülményeiről és kivégzéséről, illetve a pert követően Witold Pilecki emlékezetéről a Lengyel Népköztársaságban és napjainkban.

Az életrajzot követő „fejezet” a Gyermekkor címet kapta. Az idézőjelek annak a ténynek szólnak, hogy a képek magyarázó feliratain túl nem szerepel benne egyetlen sornyi szöveg sem, inkább az előző fejezetben leírtak illusztrálására illetve kontextualizálására szolgál. A képeken főként Pilecki családja szerepel, de láthatunk néhány képet Karéliáról is, ahol szüleivel és testvéreivel 1905-ig laktak. A következő, A szabad Lengyelországban nevet viselő fejezetben már több szöveggel találkozhatunk, hiszen szerepel benne Pilecki 1926-ban írt életrajzának fordítása, illetve egy általa írt verses levél, melyben a Sukurczéban visszaszerzett családi birtokról elmélkedett. Életrajzában kitért rá, hogy mindkét nagyapja részt vett az 1863-as lengyel felkelésben, amit a cári csapatok levertek, apai nagyapját Szibériába száműzték és a család szinte összes földjét elkobozták, kivéve a sukurczei birtokot, ami a néhai nagyanyja nevén volt. A lengyel-szovjet háború után édesapja bérbe adta a családi földeket, ezáltal keresztbe húzva Witold terveit a családi birtok felvirágoztatásáról. Ennek egy hosszú pereskedés lett a következménye, aminek végére a Pilecki család visszaszerezte a sukurcei birtokot és Witold itt telepedett le. A fejezetben további képeket láthatunk, például Witold Pilecki és felesége, Maria Ostrowska esküvői fotóját, melyet a feleség nővérének címeztek, emellett megismerhetjük a Pilecki házaspár gyermekeit Andrzejt és Zofiát is.

Ezt követi A függetlenségért vívott harcok idején című fejezet, melyben megismerhetjük a második világháború kitörésekor történt német és a szovjet támadás időszakát, majd a teljes német megszállás éveit. Ebben a fejezetben találkozhatunk a bemutatott dokumentumok eddigi legszélesebb palettájával, hiszen szerepelnek benne többek közt német katonai jelentések, Pilecki auschwitzi személyi lapja, a megsemmisítő tábor parancsnokának távirata, melyben jelezte Pilecki és társa szökését a rendőrség különböző egységei számára, Pilecki által írt jelentés az auschwitzi tevékenységéről, emellett visszatérnek a gyermekei számára írt verses levelek is, melyeket sokszor díszített saját rajzaival, például a lombfűrész helyes használatimódjáról fia számára. Az 1943 júniusában írt jelentéséből megtudhatjuk, hogy miután 1939. szeptember 1-jén a Wehrmacht megtámadta Lengyelországot, szeptember 15-e és 20-a között Pilecki részt vett egy lovas- és egy gyalogosalakulat megszervezésében Włodawában, ami az 1939 novemberében, Varsóban alapított Titkos Lengyel Hadsereg (TAP) nevű ellenállócsoport gerincét alkotta, amit később beolvasztottak a ZWZ-be (Fegyveres Harci Szövetség, a Honi Hadsereg elődje). Mivel egyre több lengyelt vittek el az újonnan alakult táborokba, ezért a ZWZ szerette volna megtudni, mi is történik ott, ehhez pedig szükségük volt valakire, aki belülről tudna információkat szerezni é továbbítani számukra. Pilecki önként jelentkezett a feladatra. 1940. szeptember 19-én hagyta magát letartóztattatni, Tomasz Serafiński álnéven, így lett a tábor 4859-es számú rabja. Auschwitzban hamarosan hozzálátott a titkos csoportok, az általa „felső ötösöknek” nevezett egységek megszervezéséhez. Egy ilyen „ötös” tagjai nem tudtak a másik csoportok létezéséről, hogy csökkentsék a lebukás veszélyét, és minden egységnek önállóan kellett terjeszkedni a rabok között, ameddig csak tudtak. Pilecki megjegyezte, hogy sokukat megölték, így folyamatosan újabb és újabb potenciális tagok után kutattak az érkező szállítmányokban. Emellett kitért arra is, hogy voltak úgynevezett „kiemelt személyek” is a táborban, akik a saját nevükön és ezredesi rangban voltak jelen, és arra próbáltak terveket szőni, hogy elfoglalják a tábort, azonban a konspirációs tevékenységük gyenge volt.

Pilecki és két társa 1943. április 27-én szöktek meg Auschwitzból, miután a Gestapo megkezdte az összeesküvésben résztvevők letartóztatását. Szabadulása után lovassági századossá léptették elő, majd bekapcsolódott a Honi Hadseregen belül induló, a várható szovjet megszállás elleni harcra készülő földalatti mozgalom, a Nie (Niepodległość, Függetlenség) tevékenységébe. Az 1944 nyarán kitört varsói felkelésben kezdetben a „Chrobry II” nevű alakulat közlegényeként harcolt, de később felfedte a ragját és az 1. zászlóalj 2. századának parancsnokhelyettesévé vált, innen pedig az a század parancsnokává léptették elő. A harcok során a Pilecki által vezetett „Witold-erődítmény” tartott ki legtovább a németekkel szemben. A felkelés után német fogságba került a murnaui tiszti hadifogolytáborban, és egészen addig itt is maradt, amíg az amerikaiak 1945. április 28-án felszabadították azt. Innen néhány társával Rómába utazott, hogy csatlakozzon a II. lengyel hadtesthez. Az alakulatnál egy lengyelországi hírszerző hálózat kiépítésének feladatát kapta, hogy feltárják a szovjet megszállás részleteit. Pilecki 1945. december 8-án érkezett meg Varsóba. Az általa kiépített hálózat rengeteg információt gyűjtött az NKVD és Biztonsági Hivatal tevékenységéről, a terrorról és az elcsalt választásokról. 1946 nyarán figyelmeztették Olaszországból, hogy valószínűleg lelepleződött és a saját érdekében el kell hagynia Lengyelországot. Ő ezt megtagadta, és 1947 májusában letartóztatták.

Ezzel érkezünk el a Pilecki életét bemutató rész utolsó fejezetéhez, ami A per nevet viseli. A legtöbb dokumentum ebben a részben található, a fotókon túl a kihallgatási jegyzőkönyvek illetve egyéb nyomozati és bírósági iratok, továbbá a Pilecki által a köztársasági elnöknek írt kegyelmi kérvény fordítását is elolvashatjuk. A per során Witold Pilecki mellett hét másik személyt is vádoltak, Maria Szelągowskát, Tadeusz Płużańskit, Ryszard Jamontt-Krzywickit, Maksymilian Kauckit, Jerzy Nowakowskit, Witold Różyckit és Makary Sieradzkit. Pileckit, Szelągowskát és Płużańskit halálra ítélték, Makary Sieradzkit életfogytiglani börtönbüntetéssel sújtották, a többiekre pedig hosszú börtönbüntetéseket szabtak ki. A kegyelmi kérvényeket Szelągowska és Płużański esetében figyelembe vették, így ők is életfogytiglani börtönbüntetést kaptak, Pilecki kérvénye azonban nem talált megértő fülekre, a golyó általi kivégzést 1948. május 25-én este fél tízkor hajtották végre Varsóban. Mai napig sem tudjuk, pontosan hol temették el. A fejezet végén egy tablót láthatunk azokról, akik közreműködtek a Pilecki elleni eljárásban illetve a kivégzésében.

A mű lezárását jelentő fejezetben, ami az Emlékezet címet viseli, megismerhetjük a Pilecki emlékét őrző táblákat és plaketteket, melyek már a Lengyel Népköztársaság időszakában megjelentek, illetve a számára adományozott poszthumusz kitüntetéseket, többek közt az 1988-ban odaítélt Auschwitz Keresztet és A Varsói Felkelés Keresztje, mellyel 1990-ben tüntették ki. Ehhez kapcsolódóan annyi megjegyzésem lenne, hogy a könyvben mindkét kitüntetés mellett A Varsói Felkelés Keresztje szerepel illusztrációként, pedig a kettő jelentősen különbözik egymástól. A Pilecki rehabilitációjára irányuló kérvényt 1989-ben az akkori igazságügyi minisztérium elutasította, azonban 1990. október 11-én a Varsói Legfelsőbb Bíróság Katonai Tanácsa megsemmisítette az ellene hozott ítéletet. 2008-ban a szenátus határozatot adott ki, melyben Witold Pilecki alakját visszaemeli a lengyel kollektív emlékezetbe, hogy a fiatalabb generációk is megismerhessék tetteit, és példaként szolgálhasson számukra.

Összegezve, a könyv bámulatosan gazdagon illusztrált, a lefordított dokumentumok nagyon sokat segítenek az események megértésében, kiegészítve az előtte szereplő életrajzi fejezetet. Ugyanakkor szerintem kicsit zavaró, hogy Pilecki életének rövid bemutatása után, több mint százoldalnyi kép és dokumentum következik, így a kontextus megértéséhez néha vissza kell lapozgatni. A műből betekintést nyerhetünk Közép-Kelet-Európa történelmének egyik legturbulensebb időszakába, és magunk is átérezhetjük a lengyel függetlenségért és fennmaradásért vívott küzdelem időszakát. Witold Pilecki lovassági kapitány élete valóban a becsület, a hűség és az elnyomó hatalmakkal szembeni, végsőkig kitartó ellenállás példájaként szolgálhat mindenki számára, ami reméljük, mindörökre fennmarad!

Domján Máté

Ezt olvastad?

Tényszerűen a leírhatatlanról – Witold Pilecki lovassági kapitány auschwitzi jelentése

A holokauszt a második világháború egyik legborzasztóbb fejezete. A felfoghatatlan emberi könyörtelenség csúcspontja, az állam által előírt tömegmészárlás és népirtás

X