Tanulmányi kirándulás az Isonzó vidékén

A Szegeden és a város közelében élők, vagy a megyeszékhelyet közelebbről ismerők számára egészen biztosan jól ismertek az első világháború mementói, úgymint a Hősök kapuja, a doberdói fa, vagy a környékbéli emlékművek; azonban a harcok helyszínei és a hősi halált halt katonák nyughelyei már kevésbé. Ezen a hiátuson igyekezett enyhíteni – sikerrel – a Meritum Egyesület áprilisi tanulmányi útja, melyen az első világháború emlékezetápolásával foglalkozó Csongrád-Csanád vármegyei intézmények képviselői vehettek részt.

Történelmi háttér

Május 23-án lesz 110 éve, hogy az Olasz Királyság és az Osztrák-Magyar Monarchia között beállt a hadiállapot, s így megnyílt az első világháború olasz frontja is. Habár az olaszok és a Monarchia a háború előtt egyazon szövetségi rendszer tagjai voltak, már 1914 nyarától egyértelmű volt, hogy Olaszország nem marad sokáig semleges. Ugyan a háborúba lépést az olaszok nemzeti célokkal indokolták, egészen 1915-ig titkos tárgyalásokat folytattak nemcsak az antanttal, hanem a központi hatalmakkal is. Az alkudozások végül az előbbi tömörülés számára nyerték meg az olaszokat, akik nyíltan követelték Dalmácia vagy Dél-Tirol területét a Monarchiától.

Az olasz hadüzenet azonban nem érte váratlanul a Monarchia hadvezetését, akik már a világháború kitörése óta a délnyugati határvidék megerősítésén dolgoztak. Ennek megfelelően az újonnan kialakuló fronton az osztrák-magyar hadsereg célja a védekezés volt, míg a számban előnyben lévő, ám harcedzettség szempontjából eleinte tapasztalatlan olaszok a támadást erőltették. A védekezésnek megfelelően a Monarchia néhány hídfőállás kivételével (Görz, avagy Gorizia vagy Gorica megtartása éppen többek között a szegedi alakulatoknak jutott feladatul) az Isonzó-folyó mögé vonta vissza csapatait.

1915-ben és 1916-ban négy, illetve öt, míg az utolsó előtti háborús évben még kettő isonzói csatára került sor, melyek egyre inkább a háborúra jellemző anyagcsata képét mutatták. Az 1915-ös utolsó két isonzói csatában például a szemben álló felek összesen 700.000 tüzérségi és 4 millió puskalőszert, 75.000 gránátot és 14.000 aknavető gránátot lőttek ki egymásra. Az 1917-es isonzói csaták pedig összesen több, mint 240.000 halálos áldozatot követeltek a két oldaltól.

Habár a hágai egyezmények kifejezetten tiltották a mérgek és mérgező fegyverek bevetését, 1916 nyarán, majd 1917 őszén gázfegyvereket is alkalmaztak a fronton a Monarchia részéről.

A védekezést és az óriási veszteségeket talán megelégelve, illetve egy újabb olasz támadás sikerétől tartva a Monarchia hadvezetése 1917 őszére egy ellenoffenzívát tervezett, melynek célja a front áttörése volt. Az osztrák-magyar csapatokhoz német hadosztályok is csatlakoztak, az előkészületek során nagy gondot fordították az álcázásra, és összesen mintegy 100 ezer vagonnal szállították a csapatokat és a hadianyagot Kobarid (Caporetto) térségébe.

A gondosan előkészített és meglepetésszerű offenzíva elsöprő győzelmet hozott, a védekező olasz hadsereg gyakorlatilag megsemmisült. A Piave-folyó mögött azonban a brit és francia hadosztályokkal megtámogatott olaszoknak már sikerült megállítaniuk a központi hatalmak csapatait. Az áttörés sikerének mértékét mutatja azonban, hogy az olasz hadsereg összesen mintegy 800.000 főt veszített a halottakkal, sebesültekkel, hadifoglyokkal, beteggel, szökevényekkel együtt. Mint ismert, a kimerülő és demoralizálódó osztrák-magyar hadsereg végül 1918. november 3-án kapitulált, mellyel az olasz front is megszűnt.

Tanulmányút az Isonzó völgyében

Az első világháború emlékezetének ápolását homlokterébe helyező, szegedi székhelyű Meritum Egyesület szervezésében és egy nemzetközi projekt keretében megvalósuló út nagyjából negyven résztvevője (köztük nagyszámban általános iskolai és gimnáziumi történelemtanárok) április 11. és 14. között felkutatta a több, mint 100 éve az Isonzó folyó vidékén zajlott első világháborús harcok helyszíneit és emlékhelyeit.

A GOV4PeaCE elnevezésű projekt célja, hogy több európai ország civil egyesületeit, múzeumait összefogva létrehozzon egy, az első világháború emlékeit és emlékhelyeit bemutató útvonalat. A tanulmányi út megvalósulásában a Meritum Egyesületen kívül nagy szerepe volt Mórahalom város önkormányzatának, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeumnak, valamint a temesvári Várbástya Egyesületnek is.

Az utazás első két napján az Isonzó felsőfolyásának vidékét, a 46. szegedi gyalogezred folyómenti védelmi állásait, a hősi temetőket, illetve Kobarid (Caporetto) interaktív múzeumát tekintették meg a résztvevők. Az utolsó két nap a legendás Doberdó-fennsík sziklás, egyszerre lélegzetelállítóan gyönyörű és a harcok nyomait magán viselő táját csodálták meg. Doberdóhoz kapcsolódik Szeged első világháborús ereklyéje, a San Martino del Carso település közeléből származó, már említett „Doberdói Fa”, melynek ikonikus helyére szintén ellátogattak a résztvevők.

Az Alpoktól az Adriáig húzódó, 500 kilométer hosszú „Béke ösvényét” (The walk of peace) bejárva az utazó a lélegzetelállító környezeti szépségek mellett megismerheti az olasz front egykori helyszíneit és emlékhelyeit is. A négynapos tanulmányi út – idejéből adódóan – nem tette lehetővé az egész útvonal bejárását, azonban a leginkább ismert helyszínekre így is maradt idő.

Az első napon Log Pod Mangartom osztrák-magyar katonatemetője tárult az résztvevők elé, ahol több, mint 800 elesett katona sírja látható. A kereszttel jelölt osztrák-magyar, illetve a nišan-nal jelölt bosnyák sírok erdeje előtt magasodik egy cseh szobrász alkotása, mely egy osztrák-magyar, valamint egy bosnyák katonát ábrázol.  Mivel az elesett katonák nagy része név szerint van feltüntetve, nem egy sírhanton friss virág mutatta az utókor tiszteletét. Hasonlóan ápolt temető képét mutatta a bovec-i is.

Másnap Kobarid (Caporetto) múzeumát tekintették meg az utazók. A mediterrán hangulatú város volt 1917-ben a nagy sikerű osztrák-magyar frontáttörés helyszíne, melynek múzeumát 1993-ban az Év Európai Múzeuma Díjjal tüntették ki. A tárlaton többek között interaktív terepasztal mutatja be a caporetto-i áttörés minden mozzanatát, illetve az isonzói csaták fegyvereit, egyenruháit és tárgyait. A múzeum munkatársai kimerítő, angol nyelvű előadásban foglalták össze a legfontosabb tudnivalókat a hallgatóság számára. A tárlat egy része virtuálisan is megtekinthető.

Az út résztvevői a nap végén a Kolovrat-hegy tetejére merészkedtek fel, ahonnan bámulatos kilátás nyílt a több, mint 100 éve a szegediek által védett Mrzli-hegyre. A stratégiailag rendkívül fontos hegyet a magyar katonák 28 hónapon keresztül védték a Kolovrat és a Krn-hegyekről érkező gránátok és offenzívák ellenére. A védők a karsztvidék jellegzetessége miatt ivóvízből is folyamatos hiánnyal küzdöttek. Nyáron a tikkasztó hőség, télen a többméteres hó nehezített meg egyébként sem könnyű hétköznapjaikat.

Az utolsó két napon a Doberdói-fennsík emblematikus helyszíneire került a sor. A Monte San Michele tetején egyértelművé vált, miért volt stratégiailag fontos hely a Doberdó. A fennsíkról gyakorlatilag az Isonzó völgyének nagy része belátható, így nem véletlen, hogy a hegy véres harcok helyszíne volt a háború alatt. A becsapódó lövedékek ráadásul további gondot okoztak a talajt borító sziklák szétrobbanásával.

A hely megrendítő atmoszféráját növelte az elesett olasz és magyar katonáknak emléket állító műalkotás mellett felolvasott idézet. Marton Péter feljegyzéseiből a kirándulás egyik résztvevője olvasott fel, akinek köszönhetően már a széles publikum is megismerheti a hódmezővásárhelyi kőművesmesterből lett árkász világháborús emlékeit és a frontkatonákban levő bizonytalanság érzését.

„Haza gondolok a szerető feleség és kedves kis gyermekek álmaira. – ugyan mit álmodhatnak ők? édes e nyugodt eálmaik? vagy pedig az ő álmaik is nyugtalan és zavaros, mint az én gondolataim, mert figyelmem az Olasz Gránát és srapnel hova csapódására kell fordítanom.” – Harctér és fogolytábor. Bakanaplók a Nagy Háborúból.

San Martino del Carso-ban a település polgármestere fogadta a látogatókat, akik megszemlélték a helyi múzeumot és a város első világháborús nevezetességeit – többek között a Heim Géza hőstettéről elnevezett tölcsért, a 46. szegedi gyalogezred emlékművét és a nagyváradi 4. honvédezred emlékgúláját is. A csapat ezután megtekintette a háború alatt Szegedre küldött eperfa eredeti helyét, ahová 2015-ben újabb fa került, amelyet a helyiek gondoznak. A szállásra vezető úton Fogliano katonatemetőjét, valamint Redipuglia monumentális első világháborús emlékművét is megcsodálhatták, mely utóbbi 109 ezer olasz katona földi maradványát őrzi.

Kavernák, lövészárkok, csataterek, temetők, múzeumok – a háború mementói és a helyi, szlovén és olasz emlékápolást végző szervezetek előadásai érezhetően mély nyomot hagytak az utazókban. Rendkívül fontos a történelem oktatásának élményszerűvé, közelivé, átélhetővé tevése a diákok számára. A tanulmányi út alatti empirikus foglalkozások és az átélt élmények nagyban hozzájárulhatnak ahhoz, hogy az elsajátított ismeretek személyes élménnyé varázsolják a történelemtanítás első világháborúval kapcsoaltos tanórai gyakorlatát is – felkeltve a tanulók figyelmét és növelve a motivációjukat.

Felhasznált irodalom:

• Hajdu Tibor – Pollmann Ferenc: A régi Magyarország utolsó háborúja 1914­–1918. Osiris Kiadó, Budapest 2014.
• Bedécs Gyula: A Doberdótól a Dolomitokig. Zrínyi Kiadó, Budapest 2015.
• A Nagy Háború blog

Krizsán Bálint

Ezt olvastad?

125 éves a magyar film – május 10-ig ingyen mozizhatunk

2026. május 10-ig a magyar film születésének 125. évfordulója alkalmából 125 magyar film ingyenes megtekinthető a FILMIO felületén. A filmeket 9

X