Texas – amikor a „Magányos Csillag” fellángolt

190 évvel ezelőtt ezen a napon, 1835. október 2-án tört ki a texasi forradalom, amelynek elsődleges célja az volt, hogy a terület függetlenséget nyerjen az Antonio López de Santa Anna tábornok által vezetett, ugyancsak nem sokkal korábban függetlenedett (1821) Mexikótól. Ez a folyamat az Egyesült Államok függetlenségi törekvésével vette kezdetét, majd a napóleoni háborúk alatt Amerika déli részein kezdődtek függetlenségi megmozdulások. Mexikótól egészen a Tűzföldig új államok sokasága jött létre. A texasi forradalom történetéhez számos mítosz és legenda kötődik, amely a mai napig meghatározza a „Magányos Csillag” államának identitását és a lakosság kultúráját. Nem csupán Texas történelemének fontos mozzanata volt a forradalom, hanem az amerikai kontinens geopolitikai és geostratégiai berendezkedése is gyökeres változáson ment keresztül. Jelen cikkben arra keresem a választ, hogy milyen okokra vezethető vissza a texasi forradalom, valamint, hogy miként fordult Texas állama egyre inkább az Egyesült Államok felé és távolodott el Mexikótól. Emellett igyekszem bemutatni azon mítoszokat és szimbólumokat, amelyek máig befolyásolják Texas lakosságának identitását. Ehhez elsősorban a texasi forradalom, majd szabadságharc eseménytörténetének feltárására vállalkozom.

A kezdetek

Mexikó 1821-ben nyerte el a függetlenséget a spanyol koronától. Ezt követően egy rövid, alig hét hónapos császárságként funkcionált az állam, Agustín de Iturbide (I. Ágoston) uralkodása alatt. Miután a közép-amerikai országok elszakadtak Mexikótól, szövetségi köztársasággá alakult. Texas mint Mexikó peremterülete viszonylag gyéren lakott volt, elsősorban a tejanók (Texasban élő mexikóiak), valamint a törvény elől menekülő észak-amerikaiak lakták. Miután Mexikó elnyerte a függetlenségét, a kormány a terület benépesítésére törekedett és szerződéses formában alkalmazott úgynevezett empresariókat, akiknek a segítségével angol-amerikaiakat toboroztak a területre a lakosság növelésének céljából. Számos kedvezményt és évekig tartó adómentességet, valamint földbirtokhoz való juttatást kaptak az ideérkezők a mexikói állampolgárság mellett. Azonban fontos kikötéseknek kellett megfelelniük, például katolikus vallású telepesnek kellett lenniük, valamint két év alatt a birtokaikat művelhetővé és termelőképessé kellett tenniük. Mindenképpen fontos megemlítenünk a korszak legfontosabb empresarióját, aki Texas állam alapítóatyjának számított, Stephen F. Austint. Austin kezdetben olyan jó viszonyt ápolt a központi kormánnyal, hogy 1823-ban elérte, hogy az alapvetően országszerte tiltott rabszolgatartás és rabszolgakereskedés Texasra ne vonatkozzon, így tovább csábítva az angol-amerikai bevándorlókat. 1823 és 1825 között 300 bevándorló angol-amerikai telepes érkezett, akiket az angolszász történetírás „The Old Three Hundred” névvel illetett. Ők voltak azok a telepesek, akiknek a segítségével Austin létrehozta az első kolóniáját Texasban, San Felipe de Austint. 1820 és 1830 között több ezer angol-amerikai telepes érkezett Texasba, akik sem a katolikus hitre nem tértek át, sem a rabszolgatartás tiltását nem akarták elfogadni. Ennek következtében a mexikói kormány betiltotta a telepesek fogadását Texasban. A texasi telepesek és a tejanók számának növekedésével egyre inkább a független polgári állam igénye kezdett megjelenni. Kezdetben még csak nem is függetlenséget akartak a texasiak, csupán a mexikói föderáción belül önálló önkormányzatiságot és államként való elismerést szerettek volna elérni. 1833-ban a „Nyugat Napóleonja”, Antonio López de Santa Anna tábornok vette át a kormányzást Mexikóban, és diktatórikus hatalmat gyakorolt, a föderális berendezkedés helyett pedig centralizált rendszert vezette be. Miután látszott, hogy elégedetlenség lesz úrrá az országon, a mexikói kormány elfogadta és bevezette a Tornel-féle törvényjavaslatot, ami alapján „azok a külföldiek, akik mexikói csapatok ellen harcolnak, kalóznak tekintendőek”. Texas népe Austint bízta meg, hogy tolmácsolja a texasiak követeléseit a mexikói kormánynak, akit azonban a meglepően kedvező fogadtatás ellenére elnöki parancsra hazaárulás vádjával elfogtak és tárgyalás tartása nélkül a régi inkvizíció börtönébe helyeztek, és csak 1834 végén engedték szabadon.

Egy ágyúlövés, ami forradalmat indított

Miután Austin hazatért, nyilvánvalóvá vált számára, hogy Texasnak nincs jövője a mexikói föderáción belül, ezért hadba szólította Texas népét. Kezdetben maga Austin volt a csekély létszámú texasi hadsereg főparancsnoka. Mivel még nem volt nyílt felkelés, így Mexikó fő célja az volt, hogy megakadályozza a texasi hadsereg növekedését. Ennek nyomán 1835 őszén 200 mexikói katona elnöki utasításra Gonzálesbe ment, hogy visszaszerezzenek egy 6 fontos rézágyút, amit korábban a mexikói kormány a telepeseknek adott, hogy megvédjék a földjeiket az indiánoktól. Október 2-án az ágyút védő telepesek a legenda szerint egy zászlót tűztek az ágyúra azzal a felirattal, hogy „Come and take it!” (Gyertek és vegyétek el!), majd a mexikói katonákra célozva leadtak egy lövést, ezzel világossá téve, hogy készek az ágyút és Texast is megvédeni, akár erővel is. Ezt az eseményt tekintjük a texasi forradalom első fegyveres „összecsapásának” és a nyílt felkelés kezdetének – habár egy mexikói és texasi katona sem sérült meg. A mexikóiak visszavonultak, és a texasi csapatok – kiegészülve az önkéntes amerikaiakkal, akik a határvidékről, valamint Kentucky és Tennessee államokból érkeztek leginkább – október végére bevették Goliadot, majd tovább vonultak, és decemberre elfoglalták San Antoniót. Ezzel gyakorlatilag a terület központját sikerült ellenőrzés alá vonniuk. Miután a mexikóiak feladták a harcot, a texasiak elfoglalták a kulcsfontosságú Alamo erődjét. Az Alamo egy korábbi katolikus missziós központ volt, amelyet a 18. század első felében alapítottak, és elsődleges célja az volt, hogy az őslakosokat a katolikus hitre térítsék.  

A mexikói csapatokat sikerült visszaszorítani a Rio Grande folyó déli partjára. Nem sokkal a gonzálesi csatát követően a texasi forradalmi tanács Samuel Houston – korábban Tennessee állam képviselője – segítségével megalapította az ideiglenes kormányt, amely kinevezte őt a texasi katonai erők főparancsnokává. Houston – lévén katonaember –, aki korábban rendszeresen bírálta a mexikói központi kormányt és a texasi függetlenség mellett agitált, tökéletes választásnak bizonyult, ráadásul kitűnő kapcsolatai voltak az Egyesült Államokban.

Alamo és Goliad, a forradalom véres emlékei

A jelentős mexikói vereségeket követően Santa Anna tábornok a kezébe vette az irányítást és egy jelentős, több ezer fős mexikói kontingenssel észak felé vette az irányt, hogy letörje a rebellis texasiak morálját, és leverje a forradalmat. A texasi lázadók központját a rendkívül gyorsan haladó mexikói csapatoktól a San Antonióban található Alamo erőd és a tőle délkeletre fekvő Goliadban található La Bahía erőd választotta el. Houston elsődleges terve az volt, hogy ezt a két erődítményt erősíti meg. Az Alamo erőd védelmét William Travis alezredes látta el, az önkéntesek parancsnoksága pedig James Bowie ezredes hatáskörébe tartozott. Hozzájuk csatlakozott egy maroknyi önkéntessel – az akkoriban Amerika-szerte ismert vadász és politikus – Davy Crockett. Az Alamo erőd védelmét Travis és Bowie érkezéséig összesen 104 fő látta el. Az ezredes ehhez kb. 50 fő, nagyrészt texasi katonát hozott, Crockett és egy kisebb kontingens érkezésével az Alamo erőd védelmét végül kevesebb, mint 200 ember látta el. 1836 február 24-én érkezett meg a mexikói hadsereg, élén Santa Annával az Alamo erődhöz. Travis alezredes ezen a napon kiáltványt intézett a texasiakhoz és a világ összes amerikaiához:

„A mexikóiak ezer vagy még annál is több emberrel ostrom alá vettek bennünket, Santa Anna tábornok parancsnoksága alatt. (…) Az ellenség az erőd feladásáért cserébe szabad elvonulást ígért, de ha ezt nem teljesítjük, az erőd elfoglalása után mindenkit kivégeznek. Ágyútűzzel válaszoltam, és a zászlóink még mindig büszkén lobognak a falainkon. (…) A szabadság, a hazaszeretet és minden nevében, ami az amerikai emberek szívének kedves, sürgős segítséget kérek. Az ellenség naponta erősítést kap, nincs kétség afelől, hogy 4-5 napon belül a számuk 3-4 ezerre fog nőni. Ha ez a kérés nem talál értő fülekre, úgy eltökéltem, hogy kitartok, ameddig lehetséges, és olyan katonaként halok meg, aki nem felejti el, hogy mi a becsület és hogy a hazája számít rá. GYŐZELEM VAGY HALÁL!”[1]

A felhívás ellenére nem érkezett számottevő erősítés. Az erőd ostroma 13 napon keresztül zajlott, mire végül egy elsöprő mexikói rohammal bevették azt. A védők vezetői, Crockett, Travis és Bowie a csata közben estek el, a többi védőhöz hasonlóan. Az erőd védőit attól a naptól kezdve Amerika-szerte hősként tisztelték és nagyban meghatározták a texasiak identitását. Bár az erőd elesett, a texasiak súlyos veszteségeket okoztak a mexikói hadseregnek: körülbelül háromszor annyi mexikói katona esett el aznap, mint a Texas oldalán harcolók közül.

Az alamói csata elhúzódása azért volt rendkívül fontos, mert az ostrom közben Houston folyamatosan embereket toborzott a texasi hadseregbe. Március 2-án Texas kikiáltotta a függetlenségét, az amerikai elnök, Andrew Jackson pedig támogatásáról biztosította. Két héttel később Texasnak már alkotmánya is volt, amelyre elsődlegesen az Egyesült Államok alkotmánya volt nagy hatással. Alamo eleste után Houston új stratégiát dolgozott ki. Ez gyakorlatilag a felperzselt föld taktikájára hasonlított leginkább, azért, hogy a mexikóiak útközben ne találhassanak utánpótlást, és ez visszavonulásra késztesse őket.

Az Alamótól délkeletre lévő Goliadban, a La Bahía erődben állomásozott a legnagyobb texasi csapat, körülbelül 500 fő, James Fannin ezredes parancsnoksága alatt. Houston utasította Fannint, hogy rombolja le az erődöt, és amint lehetséges, csatlakozzon hozzá, hogy megerősítsék a fősereget. Fannin ezredes későn kezdte meg a kivonulást az erődből, és a coletai síkságon Santa Anna tábornoka, Urrea rajtuk ütött, mire Fannin megadta magát, szabad elvonulásban reménykedve. Urrea azonban mind a körülbelül 450 texasi katonát elfogta, és március 27-én kivégeztette. Alamo után a goliadi mészárlás gyakorlatilag szabad utat biztosított a mexikóiak számára Texas elfoglalására.

San Jacinto, a fordulópont, amely megadta Texas függetlenségét

Santa Anna az alamói csatát és a goliadi mészárlást követően több részre osztotta a seregét, hogy hatékonyabban tudjon előrenyomulni. Santa Anna Houston nyomában volt, aki Texas belső vidékeire vonult vissza, és tovább növelte a hadseregét. A texasi sereg április második felére körülbelül ezer főt számlált. A texasi kormányzatban és Houston seregében is elégedetlenség tört ki, mivel úgy vélték, hogy a folyamatos visszavonulással csak Santa Anna nyerhet. Houston úgy döntött, hogy ő maga fogja megválasztani a mindent eldöntő csata helyszínét, így biztosítva Texas számára a győzelmet. A „Nyugat Napóleonja” kapitális hibákat vétett. Egyrészt a seregének felosztásával könnyebb célponttá válhatott, és lehetőséget adott Houstonnak, hogy a seregek arányos létszámmal küzdjenek meg egymás ellen. Nyilvánvalóan az ellátás miatt és a Houston által követett felperzselt föld taktikájának köszönhetően a katonáinak nem tudott volna másképpen megfelelő utánpótlást biztosítani. Másrészt megadta a lehetőséget Houstonnak, hogy valóban az amerikai válasszon csatahelyszínt, egy olyan vidéken, amelyet a mexikóiak kevéssé ismernek, a texasiak viszont alkalmazkodtak a terület körülményeihez. A döntő csatára április 21-én került sor. Santa Anna a seregét egy rendkívül sebezhető, nyílt terepen táboroztatta le a San Jacinto folyó partja mentén. Houston megragadta az alkalmat, és egy erőteljes rohammal megtámadta a tábort. Maga a csata 18 percig tartott és elsöprő texasi győzelmet eredményezett. A legenda szerint, a még így is számbeli fölényben lévő mexikói csapatra a texasiak a „Remember Goliad! Remember Alamo!” (Emlékezz Goliadra! Emlékezz Alamóra!) csatakiáltással csaptak le. A csatában a mexikói sereg fele elesett, a másik fele pedig fogságba került. Santa Anna az utóbbi csoportba tartozott. Bár a texasiak nagy része inkább Santa Anna vérét akarta venni, Houston kikényszerítette, hogy az életéért cserébe ismerje el a független, szuverén Texas államát, amely semmilyen szinten sem függ Mexikó központi kormányzatától. A velasco-i békét 1836. május 14-én kötötték meg, amely a független Texas elismerését is jelentette.

Összegzés és kitekintés

Összegezve azt állapíthatjuk meg, hogy a texasi forradalom kezdetben nem az önálló szuverén Texasért folyt, csupán egy nagyobb államként való elismerést akartak elérni a Mexikói Föderáción belül. A mexikóiak ezt véres megtorlásokkal próbálták leverni, ami valójában a forradalomból szabadságharcot kreált, ennek fő karakterei és emlékezete pedig a mai napig meghatározza a texasiak identitását. 1836 őszén az első szabad választásokat Sam Houston elsöprő fölénnyel nyerte meg. Andrew Jackson elnök viszont tíz évig késleltette a „Magányos Csillag” államának felvételét az Unióba, amelyet James K. Polk elnök vitt véghez, és ez a folyamat vezetett az amerikai-mexikói háború kirobbanásához.

Bajusz Tamás

Felhasznált Irodalom

Beard, Charles A., Beard Mary R.: History of the United States, New York, The Macmillan Company, 1921.

Fehrenbach, Theodore R.: Lone Star: A history of Texas and the Texans, Collier Books, New York, 1980.

Hahner, Péter: Az amerikai egyesült államok a 19. században, a polgárháború előtt. In.: Szerk. Bebesi György: A hosszú 19. század rövid története 254-262., PTE Történettudományi Intézet, Pécs, 2022. (negyedik kiadás)

Harrigan, Stephen: The last days of David Crockett: what really happened at the Alamo 175 years ago remains a hauntingly open question. American History, April 2011. Vol. 46.32.

Kirk, John G.: Atlas of American wars, Arch Cape Press, New York, 1986.

Kökény, Andrea: Angol-amerikaiak Texasban, 1821-1845 In.: Szerk.: Vajda Zoltán Bölcsészműhely 2007. 81-92. JATE Press, Szeged 2007. I.e. bolcseszmuhely_2007_081-092.pdf

Lack, Paul D.: Occupied Texas: Bexar and Goliad, 1835-1836. In.: Szerk.: Emiliano Zamora, Cynthia Orozco, Rodolfo Rocha: Mexican Americans in Texas History, Selected Essays 35-51., Texas State Historical Association, Austin, 2000.

Magyarics, Tamás: Az Egyesült Államok külpolitikájának története Mítosz és valóság: érdekek és értékek, Budapest, Antall József Tudásközpont, 2014.

McHenry, John, Patrick: A short history of Mexico. Dolphin Books, Doubleday & Company Inc., Garden City, New York, 1962.

Reid, Stuart: The secret war for Texas, Texas A&M University Press, Texas, 2007.

Wallace, Ernst – Vigness, David M. – Ward, George B (Szerk).: Documents of Texas History, Second Edition, State House Press, Austin, 1994.

[1] William Barret Travis alezredes, Alamo erőd, Bexar, 1836 febr. 24. (szabad fordítás In.: Documents of Texas history)

Ezt olvastad?

Államelmélet és nemzetiségi koncepció Eötvös József politikai gondolkodásában

Báró Eötvös József (1813-1871) jogász, író, politikus, állambölcselő, a reformkor és a kiegyezés korának egyik legsokoldalúbb, európai látókorú egyénisége volt.

X