Történelem sötétedés után – Kutatók Éjszakája az Eötvös Collegium Történész műhelyében

A hagyományoknak megfelelően idén is szeptember utolsó hétvégéjén szervezték meg Európa-szerte a tudomány és a kutatói pálya népszerűsítését célzó Kutatók Éjszakáját, amely során a több évre visszanyúló szokásához hűen, az ország számos tudományos intézménye között képviseltette magát az Eötvös József Collegium Történész műhelye is. A szeptember 27-ei rendezvényen a vállalkozó – az egyetemi képzés különböző szakaszaiban járó – műhelytagok saját kutatásaikból merítve adtak betekintést a történeti múlt különböző szeleteibe, a 20. századtól kezdve egészen a késő Árpád-korig visszamenőleg. A műhely az egymást követő öt előadással egy egész estés programsorozatot, valóságos időutazást kínált az érdeklődőknek.

A műhely vezetőjének, Fazekas Istvánnak (ELTE BTK Kora Újkori Történeti Tanszék) nyitó gondolatait követően elsőként Selmeczi Péter tartotta meg előadását, melynek során az első világháború egy kevésbé ismert aspektusába, a civilek internálásába engedett betekintést, mégpedig – kapcsolódva az intézményhez – hajdani Eötvös-collegisták levelezésén keresztül. A másodéves doktorandusz hallgató először az internálás jelenségének hátterét, illetve a mögötte meghúzódó háborús szándékokat mutatta be, majd a vizsgált személyek franciaországi fogságának lenyomatain keresztül sor került az érintett helyszínek, az ottani körülmények, valamint a kollégisták személyes élményeinek rekonstruálására. A bezártság érzése, a kényelmetlen életkörülmények és a korlátozott információáramlás mellett olyan további tényezők merültek fel az egykori kollégisták tapasztalatai nyomán, mint a fogolytársadalmat feszítő társadalmi és mentalitásbeli különbségek és a szellemi munka végzésének ellehetetlenülése. Az előadó rámutatott továbbá, hogy mivel az érintett hallgatók – szakmai szocializációjuk helyszínéből, az Eötvös Collegiumból fakadóan – a francia kultúra kedvelőinek számítottak, az internálás személyes megélésének hol egységes, hol egymással ütköző narratíváin keresztül feltárulhat az is, hogy a háborús konfliktus miként változtatta meg az országról és annak értékeiről vallott véleményüket.

Ezt követően a 19. század társasági életének egy színes szeletébe, a keringő megjelenésének és európai elterjedésének történetébe nyújtott betekintést Erdélyi Kamilla elsőéves doktorandusz. Előadása előbb a keringő kialakulása és az új táncstílus megítélése mögött meghúzódó tánctörténeti folyamatokat vázolta fel, majd a táncot övező társadalmi diskurzus legfőbb tényezőit emelte ki. Kirajzolódott, hogy a 18. század utolsó harmadától fogva a polgári és nemesi környezetben is egyre inkább megjelenő keringő több tekintetben is forradalmi jelenségnek számított a korábban meghatározó udvari tánckultúrához képest, legyen szó annak koreográfiájáról, tempójáról és mindenekelőtt a párok testi érintkezésének mértékéről. Az előadó ezt követően az európai uralkodói udvarok példáin keresztül tért ki az új táncstílus elterjedését, illetve vegyes társadalmi fogadtatását érintő kérdésekre. Utóbbi kapcsán további forrásokat – pl. orvosi szakkönyvet, illemkönyvet, egodokumentumot, újságcikket – idézve mutatta be a keringőre adott kritikus hangokat, melyek közül a tánc egészségre, valamint erkölcsökre gyakorolt hatását emelte ki. Az előadás zárásaként arról hangzott el néhány további gondolat, hogy mindezen erős társadalmi érzékenység mögött annak jelensége húzódik meg, hogy mivel a test a szimbolikus közlés egyik legősibb eszköze, így annak használata erős társadalmi szabályokhoz kötött jelenségnek tekinthető.

A műhely alapszakos hallgatója, Szmodis Borbála a 18. századi mindennapok világába kalauzolta a hallgatóságot egy Szomódon élt jobbágy, Adamus Hartmann életútján keresztül. Az érintett Szomód társadalomtörténeti hátterének ismertetését követően előadásában elsősorban azt a kérdést járta körül, hogy az egyházi – keresztelési, házassági és halotti – anyakönyvek révén milyen jellegű betekintést nyerhetünk az egyéni életút korabeli fordulópontjaiba, milyen típusú információkat is kínálhat ez a forrástípus a kutató történész számára. Az előadó ezen események kapcsán az egyén és környezete viszonyulását is kiemelte, rámutatva, hogy azok nem csupán az egyes személyek „sajátját” képezték, hanem közösségformáló jelentőséggel is bírtak; egyben az elválasztás és a befogadás rítusaival irányították az egyén életét az adott csoporton belül. Az előadás mindemellett egy interaktív csoportfeladattal is kiegészült: kiosztott anyakönyv-részletek másolatai alapján a hallgatóság közösen rekonstruálhatta Hartmann népes családfáját, megidézve ezzel egyben a történészi kutatómunka egy szeletét. Nem csupán a korabeli latin írás nehézségei, hanem a forrásokból kinyerhető információk sokfélesége is megelevenedhetett így a közönség számára.

Az este negyedik előadója László István mesterszakos hallgató volt, aki Erdély 17. századi történetébe ágyazva mutatta be a Rhédey család erdélyi ágának felemelkedését és az elitben történő boldogulásának különböző útjait. Három kiemelkedő személy – Rhédey Ferenc váradi főkapitány, Ferenc választott fejedelem és Ferenc kolozsvári főkapitány – karrierútján keresztül a hallgatóság megismerhette, miként emelkedett egy, a török háborúk nyomán nincstelenné váló nemes Erdélyben a végvári katonai elit tagjai közé. Az előadó mindennek során végig kihangsúlyozta a család sorsát meghatározó, politikai viszontagságokban gazdag történeti kontextust is, mely hol támogatta, hol pedig megakasztotta vagy ellehetetlenítette az ismertetett személyek katonai-politikai karrierjét – így került kiemelésre pl. a Bocskai-féle felkelés, a Bethlen Gáborral való rokoni kapcsolat, Teleki Mihály erdélyi kancellár pártfogása vagy épp II. Rákóczi György fejedelem lengyelországi hadjáratát követő viharos bukása. Az így kirajzolódó portrékból megmutatkozott, hogy az ismert eseménytörténet az egyén szintjéről szemlélve miként jelentkezett személyes döntési helyzetek és lehetőségek formájában, meghatározva ezzel politikai folyamatokat és családi sorsokat egyaránt.

A program utolsó előadását a műhely alapszakos hallgatója, Kiss-Komjáthy Andor tartotta meg, melynek keretében az általa kutatott Gutkeled nemzetséget középpontba állítva lehetett betekintést nyerni a 13. század utolsó harmadában a királyi hatalom meggyengülésével kibontakozó hatalmi játszmák világába. Az előadó elsőként a téma társadalom- és politikatörténeti alapjait vette végig, az oligarchaság történészi vizsgálhatóságának így megállapított tényezőit felhasználva pedig górcső alá vette a Gutkeled nemzetség legismertebb képviselőjének, Gutkeled nembeli Joachimnak saját tartomány kiépítésére irányuló törekvéseit. A felmerülő kutatási szempontok – várak, birtokok, familiárisok és szövetségesek – kifejtése mellett az előadó kitért arra is, hogy a nemzetség más képviselői miként viszonyultak az oligarchaságra törő tevékenységhez. Az elmondottak alapján feltárulhatott, hogy Joachimnak a nemzetség több ágából is adódtak familiárisai, valamint szövetségesekre is lelt a rokonság között. Mindez megerősíti Joachimnak a nemzetségen belül betöltött vezető szerepéről alkotott képünket, ám mint ahogy arra az előadó felhívta a figyelmet, végül épp Joachimnak ez, a családon belüli kivételes rátermettsége és kapcsolati hálója volt az oka annak, hogy az általa létrehozott tartomány végül nem volt képes sokkal túlélni őt – 1277-es halálát követően a századfordulós belháborúk során megszűnt a Gutkeledek vezető szerepe a Drávántúlon.

Az este folyamán megtartott előadások szemléletes betekintést nyújthattak az érdeklődők számára a műhelyen belül folyó szakmai tevékenység sokszínűségébe és a tagok változatos témák terén folyó történeti kutatásaiba. Köszönjük minden résztvevőnek, hogy előadásával vagy jelenlétével hozzájárult az esemény sikeréhez, és reméljük, hogy a következő évben hasonló eredményességgel mutatkozhat meg ismét a szélesebb közönség előtt az Eötvös Collegium Történész műhelye!

Erdélyi Kamilla

Ezt olvastad?

Vallás, kultúra, identitás a Habsburg Monarchia világában

2026. április 16-án és 17-én piarista közreműködéssel konferenciát tartottak a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola dísztermében, melynek témája: vallás, kultúra, identitás a

X