A Széchényi Könyvtár útja az alapítástól a Budavári Palotáig

Az 1802-ben alapított Országos Széchényi Könyvtár hosszú utat járt be, míg jelenlegi otthonába, a Budavári Palota “F” épületébe megérkezett. Az alapítás óta eltelt évek költözései számos tapasztalattal szolgálnak, ezért érdemes röviden megismerni a könyvtár elhelyezési történetét.

Széchényi Ferenc, miután elhatározta, hogy az általa összegyűjtött hungarikumokból álló könyvtárat a nemzetnek adományozza, elhelyezéséről is gondoskodni kívánt. Az alapítással párhuzamosan kérvényezte az uralkodónál – I. Ferencnél – hogy biztosítson otthont a bibliotéka számára. A király teljesítette kérését, s engedélyezte, hogy a könyvtár valamely pesti kincstári épületben kapjon helyet. A Helytartótanács a volt pálos rend belvárosi rendházának – a Királyi Curia akkori székházának – központi, egyébként is könyvtárnak épült épületét jelölte ki a téka számára. E döntés ellen sem Széchényinek, sem a királynak nem volt kifogása. 1803 tavaszán a nemzeti gyűjteményt ide szállították, s a könyvtárat augusztus 20-án megnyitották a nagyközönségnek. Az ünnepélyes megnyitóra azonban csak később, december 10-én került sor.

Az állomány bővülésével már ekkor számoltak. A Helytartótanács felszólítására az országos építészeti hivatal már 1804 nyarán terveket készített a Széchényi Országos Könyvtár elhelyezésére: az egyik szerint az egyetem szomszédságában új épületet emeltek volna, a másik szerint a pálos kolostorban újabb helyiségeket kapott volna a könyvtár. A Helytartótanács a második terv elfogadását javasolta a királynak, de kikérték a visszaállítandó központi papnevelő kinevezett rektorának, Bärnkopf Ignácnak a véleményét is – ennek eredményeképpen a király úgy döntött, hogy a könyvtárnak otthont adó épületet visszaadja az egyháznak, így új helyet kellett keresni a gyűjtemény számára. A feladatot immár nem az alapító, hanem József nádor vállalta magára.


József nádor. Forrás: Kepkonyvtar.hu

A Helytartótanács elnökeként a királyhoz folyamodott, hogy ideiglenesen a pálos kolostorral szomszédos Királyi Egyetem épületébe költöztethesse a könyvtárat. Folyamodványa sikerrel járt, 1807 elején beköltözhetett az állomány, tavaszra pedig újra megnyíltak a kapuk az olvasóközönség előtt. A költözés előnyökkel és hátrányokkal is járt. Előnynek számított, hogy az új helyen nagyobb könyvtárterem, külön olvasószoba, sőt, a személyzet számára szolgálati lakások is rendelkezésre álltak. Hátrány volt viszont, hogy a Széchényi által megrendelt és 1803 nyarán elkészült mennyezetfreskó a pálos kolostor díszes barokk könyvtártermében maradt.

Az állandó és végleges elhelyezésre új elképzelés született. A tudománykedvelő nádor kidolgoztatta a könyvtár nemzeti kultúrintézménnyé bővítésének tervét. A könyvtár igazgatója, Miller Jakab Ferdinánd 1806-ra elkészítette a nemzeti múzeum létesítésének koncepcióját. A tervet egy szakbizottság véleményezte, majd ennek alapján Hild János pesti építész elkészítette „A nemzeti gyűjtemény új tárházának” tervrajzát. Miller tervezetét Hild tervrajzával kiegészítve 1807 őszén kinyomtatták, és megküldték a vármegyéknek és városoknak, illetve szétosztották az országgyűlési követeknek és a főrendeknek. Az előkészítő munka eredményeként született meg az 1808. évi VIII. tc., mely a Nemzeti Könyvtárat Nemzeti Múzeummá bővítette. Ekkor létre jött az úgynevezett múzeumi alap, amely a múzeum gyarapítására, működtetésére, valamint a jövőbeli építkezésre szolgált. Grassalkovich Antal herceg felajánlotta Hatvani utcai telkét a felépítendő múzeum számára, József nádor azonban az Egyetem birtokában lévő Fűvészkertet akarta megszerezni e célra, így a két telket elcserélték egymással: az egyetem kapta a Hatvani utcait, a Fűvészkertet pedig Grassalkovich, aki aztán 1808-ban ezt ajándékozta a Nemzeti Múzeumnak.

1809-ben előbb egy másik problémát kellett megoldani. A francia seregek Magyarország határánál álltak, ezért a nádor a könyvtár kincseinek elszállíttatása mellett döntött, melyeket Nagyváradon helyeztek biztonságba. A veszély elmúltával a forint 1811-es devalvációjával kellett szembe nézni. Mint az ország egészét, a múzeumi alapot is igen érzékenyen érintette a pénz értékcsökkenése, így a palotaépítés terve bizonytalan időre elhalasztódott.


Az Egyetem épülete a XIX. században. Forrás: Kepkonyvtar.hu

Az egyetemi épület nem volt elég nagy a folyamatosan gyarapodó múzeumi gyűjteménynek, így hamarosan másik ideiglenes épületet kellett keresni. A Bécsi Udvar felülvizsgáltatta Hild János terveit, és az udvari építész a Grassalkovich által ajándékozott Fűvészkertet alkalmatlannak találta múzeumépület céljára. Ezért a fűvészkerti telket 1813 októberében nyilvános árverésen eladták. Az ott befolyt pénzből vették meg Batthyány Antaltól a Múzeum mai telkét az akkor rajta lévő villával együtt. Az épületet azonban fel kellett újítani, ezért a múzeumi tárak csak több lépcsőben költözhettek át. A Nemzeti Könyvtár költözésére 1817-ben került sor. A Batthyány-villa egészen 1838-ig adott otthont neki. A rendelkezésre álló tér azonban itt is egyre szűkebbnek bizonyult. A harmincas évekre a helyzet válságosra fordult. Az Illésházy-téka 1835-ös, majd a Jankovich-téka 1836-os bekerülésével (előbbi 6000, utóbbi 20000 tételt jelentett) lényegében lehetetlenné vált további tételek elhelyezése a könyvtár területén.

József nádor újfent a rendi országgyűléshez fordult. Az 1835/36. évi gyűlés elé terjesztette javaslatát egy új múzeumépület felépítéséről, melyet a rendek elfogadtak. A nádor a neves építészre, Pollack Mihályra bízta a palota tervének elkészítését, s az építkezésre már 1836/37 fordulóján utasítást adott. A múzeumpalota ugyanazon a telken kezdett épülni, mely a Battyhány-villának is helyet adott.  Az építkezés ideje alatt régi helyén folyamatosan működött az intézmény.


A Magyar Nemzeti Múzeum épülete. Forrás: Kepkonyvtar.hu

1838 márciusában elemi katasztrófa zúdult Pestre. A medréből kilépő Duna elárasztotta a várost. A könyvtár személyzete hősiesen felhordta az állományt a Batthyány-villa emeletére, így az megmenekült a pusztulástól. Az árvíz elmúltával azonban az épület annyira meggyengült, hogy fennállt összeomlásának veszélye. Pollack szakértői véleménye nyomán a teljes múzeumi állományt ki kellett költöztetni. Ideiglenes elhelyezését a Ludoviceum épületében sikerült megoldani. Az állomány szakszerűen elcsomagolva várta az új múzeumi épület elkészülését. Ez egyúttal azt is jelentette, hogy olvasók számára gyakorlatilag hozzáférhetetlen volt.

A Múzeum körúton felépült palotába könyvtárunk 1846 június-júliusában költözött be. A Könyvtár a palota I. emeletén kapott helyet. A helységek bebútorozása évekig elhúzódott, még az 1860-as években is a szükséges bútorzat hiányát említette egy, a múzeumot vizsgáló bizottsági jelentés. 1865-ben tatarozási és berendezési munkálatok indultak, aminek nyomán 1866 júniusában nyitották meg a 80 személyes olvasótermét, és végre, 28 évi elzártság után hozzáférhetőbbé vált az állomány. Az akadályt immár inkább a nem megfelelő feldolgozottság jelentette, de még 1872-ben is a könyvtár nyolc terméből négy berendezés nélkül állt.

A XIX. század végén átalakítási munkálatok folytak a jobb helykihasználás érdekében: 1896-97 során szűnt meg végérvényesen a régi teremkönyvtári rendszer. A század elején újabb és újabb terek átalakításával-beépítésével próbálták a helyhiányt enyhíteni, ekkor épültek a karzatok. Már 1904-től folyamatosan javasolták a könyvtár vezetői új könyvtár felépítését, illetve megfelelő pótépületek megszerzését a múzeumpalota közelében. 1909-ben kormányzati szintre került egy új épület emelésének terve – de sem ez, sem a későbbiek nem valósultak meg.

Az 1924-től egyes múzeumi gyűjtemények (néprajzi tár, természettudományi tárak, majd 1926-ban az OSZK részét képező Múzeumi Levéltár) más helyre költözésével kaphatott nagyobb teret a könyvtár. 1926-ben pedig megépült az első „vasterem” (Schlick-Vajda-féle emeletes vasállványzat), ami – a raktározási rendszer átalakításával együtt – az alapterület jobb kihasználását eredményezte az állomány elhelyezésében. (Ezt az 1950-es évektől kezdve további „vasraktárak” építése követte.)

Ezzel együtt az 1930-as évek közepére a Magyar Nemzeti Múzeum legégetőbb kérdése ismét az „ordító helyhiány”, és a könyvtárnak „alig van egy-két évi gyarapodásra befogadási helye”. Ezt Asztalos Miklós írja a Könyvtári Szemle 1935/4. számában, és legjobb megoldásként azt javasolja, hogy „az Országos Széchényi-Könyvtár számára mielőbb kellene építeni egy könyvtári céloknak megfelelő épületet”.

Az 1938-1940 között megvásárolt pótépületek (Festetics-palota, Eszterházy-palota, Nemzeti Lovarda) csak néhány évre jelentettek megoldást, mivel az épületeket sorra „visszavették” a könyvtártól más célokra. A háború után aztán újabbakat kapott a könyvtár – részint a funkcióbővülés, részint a helyhiány miatt. 1955-ben újra a könyvtáré lett a Festetics-palota a mai Pollack Mihály téren. 1952-ben a Sas (akkor Guszev) utcában lévő épület egy része, amelyet 1956-ben elcseréltek a Múzeum utca 3.sz. alatt lévő épülettel (ennek ma már csak a homlokzata maradt meg eredeti formájában városképi okokból). A 70-es években a Hold (akkor Rosenberg-házaspár) utcai épület, amelyben még az ezredforduló után is a Mikrofilmtár és a Hírlaprestauráló laboratórium működött néhány évig. 1964-ben a mai napig külső telephelynek használt rákospalotai zsinagóga épülete (Régi-Fóti út), és a számtalan, raktári célokra szolgáló külső, kisebb-nagyobb pincehelyiség. 1960-ban 11 helyen volt elhelyezve a könyvtár anyaga!

Az 1952-től napirenden volt az OSZK elhelyezése, újabb és újabb helyek, épületek kerültek elő (a volt főkapitányság épülete, a Lloyd palota, az SZTK székháza, a Vigadó épülete és mások; helyek: a Tabán, majd legkonkrétabb formában a mai Közgazdasági Egyetem és a Petőfi-híd közötti pesti Duna-part – bővebben erről: Borsa Gedeon: Az Országos Széchényi Könyvtár elhelyezésének históriája = Könyvtáros 1960. 7.sz. 484-486. oldal). Először 1958 folyamán merült fel, hogy a Könyvtárat a Budavári Palota F épületében helyezzék el. A költözési döntést 1959-ben hozta meg a Gazdasági Bizottság, az épület átalakítása ezután kezdődött meg könyvtári célra. Jelenlegi helyére 1985-ben költözött.


A Budavári Palota a dualizmus idején. Forrás: Kepkonyvtar.hu

Mint láthatjuk, az állomány elhelyezésének problémája permanensen végigkísérte a könyvár történetét. Az 1960-as években született tervek kb. 50 évre gondolták megoldani az OSZK helyproblémáit. A több mint 20 évig tartó építkezés ennek felét már elvette, a másik fele azóta „lejárt.”

A téma iránt érdeklődőknek a szövegben elhelyezetteken túl az alábbi szakirodalmat ajánljuk:

Berlász Jenő: Az Országos Széchényi Könyvtár története, 1802-1867. Budapest, 1982.
Berlász Jenő: Kísérletek a Könyvtár elhelyezésére a XIX. században. In: Az Országos Széchényi Könyvtár évkönyve 1986-1990. 149-168.
Haraszthy Gyula: Az Országos Széchényi Könyvtár elhelyezése 1919-1958. In: Az Országos Széchényi Könyvtár évkönyve 1986-1990. 197-220.
Kollányi Ferenc: A Magyar Nemzeti Múzeum Széchényi Országos Könyvtára. Budapest, 1905.
Rácz Ágnes: Az Országos Széchényi Könyvtár története évszámokban. Válogatás az OSZK történetét feltáró kronológiai adatbázisból.
Somkuti Gabriella: Az Országos Széchényi Könyvtár elhelyezése 1867-1918. In: Az Országos Széchényi Könyvtár évkönyve 1986-1990. 169-196.
Szőts Zoltán Oszkár: Az Országos Széchényi Könyvtár egykori első világháborús gyűjteménye. Budapest, 2014.

Eredetileg megjelent 2012-ben az Országos Széchényi Könyvtár blogján két részben. (1.; 2.)

Közölve az Országos Széchényi Könyvtár Webtartalom Koordinációs Osztályának engedélyével.

Rácz Ágnes – Szőts Zoltán Oszkár

Ezt olvastad?

Alexander Bernát (1850–1927) filozófus, esztéta, az MTA tagja így emlékezett meg Eötvös Lorándról: „A nagy fizikusoknak azon kiválasztottjaihoz tartozik, akik