A társuralkodó, a helytartó és a 18. század második fele – interjú Kulcsár Krisztinával

Kulcsár Krisztina történész, főlevéltáros, a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára munkatársa, ahol az 1945 előtti kormányszervek főosztályán a helytartótanácsi és a bírósági iratanyag referense, a levéltári honlap A hét dokumentuma rovatának szerkesztője. Doktori értekezését II. József 1768 és 1773 közötti magyarországi, erdélyi, bánsági és szlavóniai utazásairól írta. Munkájáról, pályájáról, kutatásairól Szőts Zoltán Oszkárral beszélgetett.


Kulcsár Krisztina a Bevezetés a magyar történelem forrásaiba és irodalmába c. kötet bemutatóján. Fotó: Magyar Nemzeti Levéltár / Lajos Ádám

Újkor.hu: Hogyan lett Önből történész?

Kulcsár Krisztina: Voltaképpen eredetileg nem történésznek, hanem tanárnak készültem. Több szakon gondolkoztam, így a magyaron, a matematikán, a németen és a történelmen is, különböző kombinációkban. Végül gimnáziumi történelemtanárnőm, Jusztin Márta hatására az ELTE történelem-német tanári szakjára felvételiztem. Mint az elsőéveseket általában, engem is megfogott az ókor, Németh György szemináriuma és Komoróczy Géza előadása mellett Krász Lilla csoporttársammal Egyiptom-szakszemináriumra is jártunk, de végül egyikünk sem ezt a korszakot választotta. A történészi, kutatói pálya felé mozdulásban meghatározó szerepe volt H. Balázs Éva professzorasszonynak. Már gimnáziumi történelemtanárnőm is javasolta, hogy vegyek fel nála szemináriumot. De mégsem ez volt a döntő, hanem az, hogy másodévesen éppen japán nyelvet szerettem volna tanulni. A nyelvóra hétfő este hat és nyolc óra között volt, és ezért olyan szemináriumot kerestem, amely kitölti a délutánt, hogy ne kelljen feleslegesen bent ülnöm az egyetemen. H. Balázs Éva pedig pont ezt megelőzően tartotta az óráját. Kiváló szeminárium volt, remek közösséggel. Pálffy Géza, Szakály Orsolya, Haász Gabriella jártak rá mellettem. A szeminárium meghatározó volt, mert nem csupán a történelemről, hanem a történészi szakmáról, az egyes irányzatokról, módszerekről, módszertanról is hallhattunk – ez még manapság is kivételesnek számít. A szemeszter végén H. Balázs Évától (a tanítványai számára Éva nénitől) kértem javaslatot, milyen témával pályázzak meg egy bécsi ösztöndíjat. Ő ekkor javasolta nekem II. József utazásait. Az ösztöndíj segítségével két teljes szemesztert töltöttem Bécsben és kutathattam az ottani levéltárakban. Ez a lehetőség, és az, hogy forrásokkal dolgozhattam, mély hatást tett rám. A kutatást azután az itthoni levéltárakban is folytattam, Éva néni témavezetésével TDK-dolgozatom, szakdolgozatom, disszertációm született a témából.

A forráskutatást azóta is alapvetőnek tartja?

H. Balázs Éva megtanított minket a források tiszteletére és a kutatás szeretetére. Lehet az embernek bármilyen koncepciója, de azt a források alapján kell kialakítani és megírni, nem pedig fordítva, elméleteket gyártva és ahhoz válogatva forrást. Fontos, hogy minél több iratanyagot lássunk, olvassunk, hogy minél jobban megismerjük az adott korszakot és az akkor élt embereket. Ahhoz pedig, hogy letegyünk valamit az asztalra, óriási háttértudás kell, amelyet az iratanyag feltárásával, minél több forrás megismerésével szerezhetünk meg.


Közigazgatás-történeti konferencián 2015-ben. Fotó: Magyar Nemzeti Levéltár / Lajos Ádám

Egyenes út vezetett az ELTE Történelemtudományi Doktori Iskola Kora újkori programjára?

Igen. Diploma után egyből felvettek, de nem ösztöndíjasként, hanem munka mellett végeztem. Az iskolarendszerű képzés három éve alatt végig tanítottam az ELTE Trefort Ágoston Gyakorlóiskolájában, elsősorban német nyelvet. Nagyon szerettem tanítani, mivel sok visszajelzést és szeretetet kaptam a gyerekektől.

A tanítás mellett becsatlakozott az MTA Történettudományi Intézet Magyar Történeti Bibliográfiai Kutatócsoportjának munkájába is, amely Kosáry Domokos vezetésével a Bevezetés a magyar történelem forrásaiba és irodalmába kötetek folytatásán dolgozott.

Igen, és ezt is Éva néninek köszönhetem, aki beajánlott oda. Az első ott töltött év mellett még tanítottam, mellette megbízási szerződéssel dolgoztam az Intézetben. A helyzet kezdetben furcsa volt, mert az iskolával szemben szokatlannak tűnt, hogy valamennyire azért szabad a napom, tehát úgy osztom be a munkámat, ahogy a feladat adja, vagy ahogy én szeretném. Ugyanakkor mégis kötött volt. Az Intézet munkatársai általában heti két napot töltenek bent, a többi napon a saját kutatásaikat végzik. Nekünk hetente négyszer kellett bejárnunk, és csak egy kutatónapunk volt. Ez a kutatócsoport 1996-ban alakult, és Kosáry Domokos vezetésével az általa az 1950-es években elindított, majd az 1970-ben kiadott bibliográfiájának a felújításán, folytatásán dolgozott. Ez a csoport nem azonos a Pótó János vezette témacsoporttal, mivel az a kurrens bibliográfia összeállításával foglalkozik. Kosáry Domokos maga húszkötetesre tervezte történeti bibliográfiáját, ami óriási vállalkozás lenne. Ebből a levéltári anyagokat tartalmazó részeken kezdtünk dolgozni. A Történettudományi Intézetben 1998-tól 2000 áprilisáig voltam főállásban, de utána is 2015-ig folyamatosan részt vettem a munkákban, amelynek eredményeként négy kötet jelent meg (2000-ben, 2003-ban, 2008-ban és legutóbb 2015-ben). A feladatunk az volt, hogy az eredeti kötetet alapul véve felújítsuk az adatokat, felmérjük a jelenlegi állapotokat a magyarországi és külföldi levéltárakban, összegyűjtsük, feldolgozzuk és annotáljuk az 1970 óta megjelent szakirodalmat. Kosáry professzor, ameddig csak bírta, velünk dolgozott. Még a harmadik kötetet is átnézte, bár azt már nem olyan intenzitással, mint az előző kettőt. A nyomdából kijöttét sajnos már nem élte meg. A negyedik kötetet Gecsényi Lajos vezetésével állítottuk össze. A munka során végigjártuk Szlovákia összes magyar vonatkozású anyagot tartalmazó levéltárát, Romániában inkább – a korlátozások miatt – román állampolgárságú magyar történészeket kértünk meg, de felmértük Ukrajna, Szerbia, Horvátország vonatkozó levéltárait és új, aktuális adatokat gyűjtöttünk a Burgenlandban őrzött iratanyagokról is. Ezek az új adatok a vármegyék, illetőleg a városok, települések iratanyagait bemutató kötetekben jelentek meg. Sajnos az OTKA-támogatás lejártával 2012-ben megszűnt a kutatócsoport. Az utolsó kötetet 2015-ben még sikerült megjelentetni.


Kulcsár Krisztina a Bevezetés a magyar történelem forrásaiba és irodalmába c. kötet bemutatóján. Fotó: Magyar Nemzeti Levéltár / Lajos Ádám

2000 áprilisáig dolgozott a Történettudományi Intézetben, utána átjött a Magyar Országos Levéltárba. Miért váltott?

Gecsényi Lajos főigazgató úr hívott át. Még a bécsi ösztöndíjam idejéről ismert engem, amikor ő volt a bécsi levéltári delegátus. Sőt az ő javaslatára még akkor, egyetemistaként rendeztem egy burgenlandi családi levéltárat. Trostovszky Gabriella, a helytartótanácsi iratanyag referense éppen GYES-en volt és régóta kerestek valakit, aki pótolni tudná. Gecsényi Lajos felajánlotta tehát álmaim iratanyagát, és erre nem lehetett nemet mondani. Lemondtam a fiatal kutatói ösztöndíjamról és azóta is itt vagyok.

Azóta is a helytartótanácsi iratanyag referense?

Igen, a GYES-em időszakát kivéve folyamatosan. 2004 óta a bírósági levéltárak iratanyaga is hozzám tartozik. Ez a szekció kicsit mostohagyerek, de Albert herceg kapcsán már közelebb került hozzám.

Könnyebb úgy kezelni az iratanyagot, hogy történészként is kutatja?

Feltétlenül. Amellett, hogy a kutatásaim szempontjából ez nagyon szerencsés, a hivatali munkát is megkönnyíti. A kutatói kérdéseket is jóval könnyebb megválaszolni, ha a korszakot ismerve azonnal tudom, hogy merre induljak el.

A hivatali munka mellett Ön szerkeszti a Magyar Nemzeti Levéltár honlapján rendszeresen jelentkező A hét dokumentuma című rovatot is.

2009-ben munkatársaim indították meg ez a kezdeményezést, 2013-ban vettem át. Igyekszünk hetente megjelenni, ezt többé-kevésbé tartjuk is. Célunk, hogy az Országos Levéltár dokumentumain keresztül bemutassuk mindazt az érdekességet, ami a raktárainkban megtalálható. Szerkesztőként és szerzőként azt is fontosnak tartom, hogy közérthetően írjunk. Szeretem csinálni, mert rengeteget tanulok belőle a saját korszakomon kívül is.


Kulturális Örökség Napja, 2016. Fotó: Magyar Nemzeti Levéltár

Rendszeresen vezet raktársétákat is. Hogyan lehet ezen részt venni és mit jelent ez?

2007-ben került erre először sor, egy Levéltári éjszaka keretében, amikor olyan sikere volt, hogy több órán keresztül ki sem tudtunk jönni a raktárból, annyi volt az érdeklődő. Azóta nem csak évente kétszer, hanem más alkalmakkor is szervezünk raktárlátogatásokat, például a Kulturális Örökség Napjain. Ilyenkor szívesen tartok tematikus bemutatókat, például Batthyány Lajos nádor halálának kétszázötvenedik évfordulójakor a nádori tisztséghez kötődő iratokat mutattam be, de a látogatóknak nagyon tetszik a „Minden, ami nem irat” tematika is, vagyis amikor az iratokhoz csatolt különféle tárgyakat és azok történetét ismerhetik meg. A Fejér megyei kollégák ötletéből kiindulva volt olyan látogatócsoportunk is, akik a raktárlátogatás egy részét teljesen sötétben tették meg, csak elemlámpák és mobiltelefonok fényeinél. A diákok levéltárpedagógiai foglalkozásának is részét képezi a raktár és az eredeti iratok bemutatása. Tartunk órákat is a raktárban, kifejezetten egyetemistáknak vagy doktoranduszoknak. Ilyenkor bemutatjuk, hogyan lehet kutatni, milyen kutatási segédleteink, milyen adatbázisaink vannak, hogyan őrizzük a dokumentumokat. A levéltárszakos hallgatóknak például egy konkrét ügyet alapul véve egyik kolléganőmmel együtt magyaráztuk el az ügyintézés módját a magyar kancellária és a helytartótanács között, tehát hogyan jártak el, milyen ügyiratok keletkeztek, milyen iratváltásuk volt. Ezalatt az ügyirat útját rekonstruálva két raktár között mozogtunk, mintha mi lennénk a futár, aki ide-oda viszi a leveleket. Úgy gondolom, ez az óra szemléletesebb volt, mintha csak kiraktunk volna egy fogalmazványt meg egy kiadmányozott iratot az asztalra. Az itt résztvevő diákok vissza is jönnek általában kutatni. Így tehát ez a közművelődési tevékenység fontos része a levéltári feladatoknak. Fontos lenne egyébként, hogy egy történészhallgató legalább a tanulmányai alatt egyszer eljusson a levéltárba, hogy lássa, hol őrzik azokat a forrásokat, amelyekből azután a „történelmet” írjuk, akár ő, akár más. Ehhez persze kellenek olyan tanárok, akik feladatuknak érzik, hogy elhozzák a diákokat.

Milyen kutatásokat végez jelenleg?

Örök témám II. József, illetve az utazásai, amelyről a disszertációmat és egy könyvet is írtam. Elsősorban társuralkodói időszakát, az 1765 és 1780 közötti éveket kutatom. Jelenleg azt vizsgálom, mennyiben lehet első utazásainak hatásait kimutatni későbbi, egyeduralkodói tevékenységében. Léteznek olyan források, amelyek bizonyítják, hogy adott döntést azért hozott meg, mert ismerte a helyszínt. Például a szegedi börtön átépítéséhez célzott javaslatokat tett a falak magasítására, ajtók áthelyezésére. Ezt csak azért tudhatta, mert többször járt az erődben. A másik témám szintén az utazásokhoz kötődik. 1768-as és 1770-es útján testvérének, Mária Krisztinának – aki egyébként Mária Terézia kedvenc lánya volt – férje, Albert szász-tescheni herceg volt az útitársa, aki 1765 és 1780 között Magyarország helytartójaként tevékenykedett. Szeretnék róla biográfiát írni, illetve helytartói tevékenységét megvizsgálni – ezek az évek éppen megegyeznek II. József társuralkodói időszakával. Ez a korszak rendkívül érdekes, mivel felkészülési időszakul szolgált számára az egyeduralkodásra. Ugyanakkor az is érdekes vizsgálati téma, hogy az ebben az időszakban született rendeletekben mennyiben mutatható ki a helytartó szerepe. Emellett szerencsejátékokkal, közelebbről a lottó 18. századi történetével is foglalkoztam.

II. József uralkodását eléggé vegyesen ítélik meg. Van, aki a modernizációra koncentrál, mások azt hangsúlyozzák, hogy központosításai során nem vette figyelembe az adott országok tradícióit. Ön hogyan látja uralkodását?

Különbséget kell tenni a társuralkodási időszak és az egyeduralkodás között. Egészen más tempóban és módon haladt egyeduralkodóként, és én ezt az időszakot részletesen nem kutattam. Társuralkodóként egyértelműen pozitívnak tartom az elképzeléseit. Részben az ő, részben Mária Terézia révén születtek olyan rendeletek, amelyeknek hatásai a reformkorra értek meg, sőt, olyan rendelkezéseik is voltak, amelyek máig hatnak. Például az iktatási rendszer alapját ekkor vetették meg, de az erdőrendtartás, az egészségügyi rendelet, az úrbérrendezés elindítása, az oktatásügy megreformálása is figyelemre méltó. Személyét és uralkodását jóval pozitívabban értékelem, mint a kortársai vagy mint sok történész. II. József negatív megítélésének alapja az lehet, hogy vannak, akik csak magyar szempontból vizsgálják tevékenységét – és csak egyeduralkodását veszik figyelembe. Látni kell azonban, hogy óriási állam-komplexumot kellett irányítania, amelyben nemcsak a Magyar Királyság, hanem az örökös tartományok, Lombardia, Németalföld, Erdély és a Bánság is benne volt. Az összes, egységesítésre vonatkozó rendelete ebből fakadt. Az az állítás sem tartható, hogy ne ismerte volna a magyar viszonyokat és helyi berendezkedést, hiszen útinaplói ismeretében pontosan lehet tudni, hogy mennyi helyen járt és mi mindent látott. Határozott elképzelései voltak a birodalom kormányzásáról, amelyek viszont nem mindig egyeztek azzal, amit a lakosság szeretett volna, különösen, ha mások voltak az adott ország belpolitikai viszonyai. Talán, ha neki is negyven éve van, mint Mária Teréziának, akkor ő is több, akár pozitív végkicsengésű változást érhetett volna el, de ezt persze sosem fogjuk megtudni.

Mennyire van ez a korszak feldolgozva? Ha egy szakdolgozatot író hallgató téma iránt érdeklődne Öntől, tudna olyat javasolni, amit érdemesnek tartana megírni?

Akár tízet is. A 18. századon belül általában a Rákóczi-szabadságharcot preferálják a diákok. Utána jön a hadtörténet a sok háborúskodás miatt, majd az országgyűlések, a nemesség részvétele. De ez utóbbi inkább már a reformkortól érdekes. Túl békés időszak volt ez ahhoz, hogy korábban tömegek érdeklődését keltette volna fel. Fegyveres felkelés sem volt, sőt, inkább behódoltak a Habsburgoknak. A felvilágosodást és hatásait persze művészet- és irodalomtörténészek kutatják, de magát a korszakot történészek kevésbé. Ez nem jelenti persze azt, hogy ne lennének érdeklődők, most is tervezünk konferenciát Mária Terézia születésének háromszázadik évfordulójára.

Van esetleg olyan szépirodalmi mű vagy film, amit jószívvel javasolna a 18. század iránt érdeklődőknek?

Nagyon különlegesnek tartom az Egy veszedelmes viszony című film hangulatát. A Hannibal-sorozatból is ismert Mads Mikkelsen a király orvosát játssza benne, aki a dán királynővel viszonyt kezd és gyermek is születik belőle. A felvilágosult abszolutizmus eszmerendszerét, a felülről elrendelt jobbító intézkedések módját szemléletesen adja át a film. Nem jó a vége, de a korszak hangulatának ábrázolása kiválóan sikerült. A szépirodalmi művek közül érdemes megnézni az egykorúakat. Noha a források nagy része még nem magyar nyelvű, de több író és költő már magyarul alkotott. Kisfaludy Sándor, Kisfaludy Károly vagy Csokonai Vitéz Mihály műveit máig érdemes kézbe venni.

Szőts Zoltán Oszkár

Kapcsolódó cikkek:

„Magyar-Osztrák Monarchia?” – interjú Fiziker Róberttel

„Elvárható, hogy tárgyilagos hangnemben vitázzunk egymással” – interjú L. Balogh Bénivel

A U2 zenéjétől a „döglött aktákig” – interjú Apáti Anna Zitával

Ferenc József és Kossuth gyászszertartása

Ahol nyomot hagyott a történelem

 

Ezt olvastad?

A török kiűzése után Magyarország történetének legjelentősebb telepítési programja kezdődött meg a 18. században annak érdekében, hogy a túlnépesedett területek