Hideg és még hidegebb napok – Razzia és megtorlás a Délvidéken (1942–1945)

Hetvenöt éve, 1942. január 4-én, Zsablyán kezdődött el a Magyar Királyi Honvédség délvidéki nagy „tisztogató akciója”, amely „hideg napok” néven vonult be a történelembe. Az eljárásnak több mint háromezer áldozata volt. A honvédség razziájára válaszul 1944–45-ben a szerb partizánok több tízezer magyart gyilkoltak meg.

1942 elején, az előző év tavaszán Magyarországhoz visszacsatolt Bácskában felerősödött a szerb partizánok tevékenysége. A partizánok január 4-én egy lakatlan tanya körül tűzpárbajt folytattak magyar karhatalmi alakulatokkal, az ütközetnek mindkét részről több halálos áldozata volt. A rejtőzködő partizánok felkutatására Szombathelyi Ferenc vezérezredes, a Honvéd Vezérkar főnöke razziát rendelt el, amelynek levezénylését Feketehalmy-Czeydner Ferenc altábornagyra, a területileg illetékes V. (szegedi) honvédhadtest parancsnokára bízta.

A tényleges ellenállást Deák László ezredes csendőr- és honvédalakulatai a következő néhány nap alatt felszámolták, a partizánok többségét megölték, majd akciójukat kiterjesztették a környező községek szerb és zsidó lakosságára.


Illusztráció. Forrás: pozitivtortenelem.blog.hu

Január 12-én Feketehalmy-Czeydner azt jelentette Szombathelyinek és Keresztes-Fischer belügyminiszternek, hogy a partizánok behúzódtak Újvidékre, ezért január 20-án este a magyar fegyveres erők körülzárták a várost, másnap pedig megkezdték a partizánok felkutatását. A városban rendkívüli állapot, statárium lépett életbe. Akinek nem találták megfelelőnek az igazolását, azt igazolóbizottság, majd Grassy József városparancsnok törvényszéke elé vitték, ahol meghozták a halálos ítéletet.

Az úgynevezett „újvidéki hideg napok” január 23-án értek véget, miután Szombathelyi vezérezredes értesült a tömeges kivégzésekről és leállította az önkényeskedésekkel terhelt razziát, melynek végül 3340 halálos áldozata lett.

Az újvidéki események már a második világháború idején botrányt kavartak, melyek ügyében olyan ismert politikusok emelték fel szavukat, mint Bajcsy-Zsilinszky Endre kisgazdapárti képviselő és Bethlen István volt miniszterelnök. A tetteseket még 1943-ban a Horthy-rendszer alatti Magyarországon felelősségre vonták, és 15 felelősnek tartott honvéd- és csendőrtiszt ellen indult bírósági eljárás is. Az összes hadviselő fél közül egyedül Magyarország rendelt el saját hadseregének egységei ellen lakossággal szemben elkövetett atrocitások miatt vizsgálatot.

Csaknem egyhónapos tárgyalás után a katonai bíróság az első-, másod-, harmad- és negyedrendű vádlottakat halálra ítélte, azonban az ítéleteket nem tudták végrehajtani, mivel a felelősök Németországba szöktek. Feketehalmy-Czeydner és Grassy a Waffen-SS tábornokai lettek, majd az 1944-es német megszállás után tértek vissza. A nyilas hatalomátvételt követőn rehabilitálták őket, Feketehalmy-Czeydner vezérezredesi-, Grassy pedig altábornagyi rangot kapott, s kinevezték a Hunyadi SS páncélgránátos hadosztály parancsnokává. Zöldy Márton csendőrtisztet, aki alakulatával szintén részt vett a délvidéki razziában, a 25. „Hunyadi” SS-gránátos hadosztály tábori csendőrségének parancsnokává nevezték ki.

A háború utáni Magyarország Szombathelyi Ferenc volt vezérkari főnököt, Bajor Ferenc volt vezérőrnagyot, Feketehalmy-Czeydner Ferenc volt altábornagyot, Grassy József volt vezérőrnagyot, Deák László nyugállományú ezredest, Gál Lajos volt csendőr alezredest, Zöldy Márton volt csendőrszázadost kiadta Jugoszláviának, akiket az ottani népbírósági ítélet alapján 1946-ban Újvidéken, illetve a Sajkásvidék településein nyilvánosan kivégeztek. A halálra ítéltek között volt Bajsai Ernő, Bács-Bodrog vármegye egykori alispánja és Nagy Miklós, Újvidék korábbi polgármestere is. Szombathelyi Ferencet a magyar népbíróság börtönbüntetésre ítélte, ám az igazságügyi hatóságok az akkor hatályos hazai törvényekkel és a nemzetközi szokásjoggal is ellentétesen kiadták Jugoszláviának.


Illusztráció. Forrás: Zaol.hu

1944 őszétől 1945 teléig a kommunista Jugoszláv Népfelszabadító Antifasiszta Tanács utasítására etnikai alapú, bírósági eljárás nélküli megtorlás kezdődött a Délvidéken. A szerb partizánok (becslések szerint) 40 ezer magyar civilt gyilkoltak meg, melyet akkor is és a későbbi évtizedekben is úgy állították be a hivatalos szervek, mintha háborús bűnösöket vontak volna felelősségre az 1942-es „hideg napokért”.

A magyar lakosság ellen elkövetett népirtás nemzetközileg sokkal kevésbé vált ismertté, mint az újvidéki vérengzés, mely a magyar megszállás alatti területeken a háború során elkövetett háborús bűnök jelképe lett. Míg Magyarországon hosszú éveken át foglalkoztak az 1942-es razziával – melyről nemcsak regény, de 1966-ban Hideg napok címmel még film is készült Kovács András rendezésében –, addig az 194445-ös megtorlásról 1990-ig egyáltalán nem lehetett beszélni Jugoszláviában. A kivégzetteknek először 2002-ben, Csúrogon állítottak emlékművet.

A szerb parlament a magyar kormány kérésére, 2013. június 21-i rendkívüli ülésén elfogadta a délvidéki magyarok ellen 194445-ben elkövetett vérengzéseket elítélő nyilatkozatot. Hetven évet kellett arra várni, hogy hivatalosan is eltöröljék a délvidéki települések magyarjainak kollektív bűnösségéről szóló törvényt. 2014. november 2-án Aleksandar Vucic szerb miniszterelnök Szabadkán, a Zentai úti temetőben részt vett az 194445-ben kivégzett ártatlan áldozatok tiszteletére rendezett megemlékezésen. A megemlékezésen Vucic miniszterelnök bejelentette, hogy a délvidéki Csúrog, Zsablya és Mozsor magyar lakosságának kollektív bűnösségét kimondó jogszabályt hatályon kívül helyezték.

Csarnai Márk

Kapcsolódó cikkek:

Teljesnek tekinthető a délvidéki magyar áldozatok névsora

Hideg napok Csúrogon – Pihurik Judit előadása

Horthy, Szabadka és az Új Kenyér Ünnepe 1941-ben

„70 éve történt…”: Tudományos konferencia Szabadkán a magyarságot ért atrocitásokról a történelmi Délvidéken

Sajtótájékoztató a Horthy-korszakról

Ezt olvastad?

Írásunkban a népi íróként számon tartott Szabó Zoltán (1912–1984) írásain keresztül vizsgáljuk meg a revízió kérdését, tágabb értelemben pedig azt,