„Ember az embertelenségben” – tematikus faliújság a holokauszt emléknapra

Oszd meg másokkal is:

Oktatás

Cikkemben azt kívánom röviden bemutatni, miként hoztunk létre 2023 tavaszán egy 32 fős, 10. évfolyamos gimnáziumi osztállyal egy alapvetően papír alapú, de QR-kódos, online elemekkel is kiegészített faliújságot az áprilisi holokauszt emléknapra. A munkafolyamat és a produktum bemutatásával kettős célom van: egyfelől igazolni szeretném azt, hogy a mai középiskolák padjait koptató Z vagy akár alfagenerációs diákokat is lehet értelmes, gondolkodásukat, értékrendjüket alakító kooperációra megszervezni, másfelől biztatni szeretném a hasonló kihívás előtt álló kollégáimat arra, hogy merjenek belevágni egy efféle vállalkozásba. Ezáltal azt az elvi vonalat folytatom, melyet egy korábban közreadott cikkemben már felvázoltam egy nemzeti összetartozás emléknapjához kötődő produktum kapcsán.

Dávid-pajzs

Indíttatás és ismeretátadás

Miután 2022-ben elvégeztem a Páva utcai Holokauszt Emlékközpont „Füstbe szállt életek” című tanártovábbképző kurzusát, feltett szándékom volt, hogy 2023 tavaszán elvállaljam diákjaimmal az ELTE Trefort Ágoston Gyakorló Gimnázium közössége számára készítendő holokauszt emléknapi vizuális anyag elkészítését. A projekt megtervezésébe és kivitelezésébe az általam mentorált, szaktárgyi rövid gyakorlatát nálam teljesítő történelem szakos tanárjelölt kollégát, Törőcsik Gabriellát is bevontam. Fiatal, leendő pedagógusként több mindenben segítségemre volt, és reflexiói alapján neki is sokat jelentett, hogy beleláthatott egy projektmunka tanári menedzselésébe.

A plakátok felépítésének terve
Munkában a diákok

A tervezés során nehézséget jelentett, hogy a hatosztályos rendszerben képződő diákok iskolai tanulmányaik során tanórai keretben még nem tanultak a második világháborúról és a holokausztról. A sporadikusnak mondható előzetes tudásukat felmérő, közös brainstorming után – az ide vonatkozó ismereteik hiátusát kitöltendő – két tanítási órát szántunk egy ppt-vel támogatott ismeretfeldolgozásra, mely a téma megértéséhez kapcsolódó legalapvetőbb fogalmakat, jelenségeket, a megsemmisítés lépéseit és a legfontosabb forrástípusokat ölelte fel. Külön kitértünk a holokauszt európai és magyar történelmi kontextusára, utóbbi kapcsán az embermentés tevékenységét, jelentőségét, valamint emlékművek típusait (pl. botlatókövek) is bemutatva. Érzékelhető volt, hogy a diákokat már itt, a folyamat legelején mélyen megérintette ennek a nehéz témának az emberi és etikai dimenziója.

A tantermi munka

A történelmi háttér felvázolása és megismertetése, ill. az első emocionális input után közösen meg kellett hoznunk azt a döntést, hogy milyen tematikus irányba szűkítsük le feladatunk kivitelezését. El kellett határoznunk, miket vagy kiket emelünk ki témánk megjelenítésére. Mindenképp olyan profilt szerettünk volna kiválasztani, amely nevesíthető emberi arcokon és sorsokon keresztül üzen valami pozitívat a mának erről a vészterhes történelmi korszakról.

Egy frappáns mottót is szerettünk volna, amely kompakt módon ragadja meg a lényegi mondandónkat, mégpedig azt, hogy a legkritikusabb helyzetben is voltak, akik hűek maradtak elveikhez, szembe menve a korabeli fősodorral, akár saját életüket is kockára téve. Sok közös tantermi és azon kívüli, diákjainkkal lefolytatott beszélgetést követően, ebbe az irányba gondolkodva esett választásunk a magyarországi embermentők témájára.

Embermentők poszteren

Ifjú kolléganőmmel egy 12 személyből álló válogatást készítettünk, melyben külföldiek és magyarok, férfiak és nők is helyet kaptak, akik a vészkorszakban részt vettek a magyarországi zsidók mentésében. A már említett prezentáció mellé ezt is elhelyeztük a virtuális osztályterembe, és arra kértük a diákokat, hogy 4-5 fős csoportokat alakítva válasszák ki azt a személyt, akit bemutatnának egy A2 formátumú plakát keretein belül. Arra is javaslatot tettünk – és ezt aztán teljes konszenzus fogadta –, hogy egy különálló posztert szenteljünk az „ismeretlen embermentők” emlékének, megtisztelve ezáltal azokat, akiket majdnem 80 év elteltével sem ismer név szerint az utókor.

„Ember az embertelenségben” – a holokauszt emléknapra készült tematikus faliújságból

A vizuális koncepció megtervezésével két tehetséges és erre nyitottnak mutatkozó fiút bíztunk meg, akik az anyagbeszerzésben (kartonok, zsírkréták, akrilfestékek) is nagy segítségünkre voltak. Ők külön mini teamként gondoskodtak arról, hogy munkánk végeredménye ne csak az emlékezés és emlékeztetés eszközévé váljon, hanem egyszersmind esztétikus és rendezett összhatást is keltsen szemlélőjében. Tudatosan válogatták össze a plakátkartonok és a festékek színeit is. A hat poszter közötti üres helyeket, valamint a külső keretet kitöltő díszítőmotívumokat alkottak, valamint azt is kigondolták az egész alkotó közösség jóváhagyásával, hogy a két kisebb, oldalsó faliújság táblára mi kerüljön: ide végül a zsidóság két fontos jelképét, a Dávid-pajzsot és a menórát választottuk. 

Összesen hat munkacsoport alakult meg alulról szerveződően. Ángel Sanz Brizről, Carl Luztról, id. Antall Józsefről, Karády Katalinról és Karig Sáráról készült egy-egy hasonló szerkezetű plakát.[1] A nagyjából egységes felépítés a következő elemeket tartalmazta: az embermentő neve, születési és halálozási éve és helye, nemzetisége és foglalkozása – ezekkel elhelyeztük őket térben, időben és valamelyest társadalmilag is. Minden csoport kijelölt egy vagy több diákot, akik fotók alapján megrajzolták az illető arcképét, ezzel egyedivé és személyessé téve minden plakátot. Volt, ahol többen is rajzoltak és a legjobban sikerült alkotást választották ki végül. Röviden írtak a diákok arról, hogy az illető kiket és hogyan mentett, valamint arról, mi lett a sorsa a vészkorszakot követően. Egy vagy indokolt esetben több érdekességet is megemlítettek róla, ezen felül azt is, hogy a Yad Vashem Intézet mikor adományozta neki a „Világ Igaza” elismerést. Kinyomtatott színes fotóra tettünk egy a személyhez kapcsolódó magyarországi emlékművet a helyszín megnevezésével. Ilyen pl. id. Antall József szobra lengyel embermentő barátjával, Henryk Sławikkal, mely a budapesti Goldmann György téren látható.

A kész plakátok kihelyezve – „Ember az embertelenségben” – a holokauszt emléknapra készült tematikus faliújságból

Ezt az offline adatcsoportot – a tanárjelölt kollegina kreatív javaslatára és a diákok egyetértésével – kibővítettük egy-egy QR-kóddal, melyek mögé a személyhez köthető webes anyagokat tettünk. Ilyen pl. Karig Sára esetében egy róla és az életét feldolgozó könyvről szóló publicisztikai cikk, Karády Katalinnál pedig általa énekelt korabeli dalok. Tettük mindezt azzal a szándékkal, hogy az okostelefonok is előkerüljenek majd a plakátokat szemlélő diákok és kollégák zsebeiből. Próbáltuk ezáltal is vonzóbbá, 21. századibbá tenni a koncepciót, egyúttal ügyelve arra is, hogy ne csak felületes információkat építsünk így be. 

A szükségszerűen kissé eltérő szerkezetű ismeretlen embermentő plakátját – praktikus szempontokat és a sürgető áprilisi kihelyezési határidőt mérlegelve – végül az a néhány, betegségek miatt hiányzó diák készítette el, akik a csoportok kialakításánál és a személyek kiválasztásánál távol voltak. Ezt a posztert egy feketére festett, konkrét arc nélküli fejsziluett, valamint egy 1:1 méretarányú, „Jude” felirattal ellátott, krétával rajzolt sárga csillag teszi egyedivé.

A névtelen embermentők tiszteletére –  Az „Ember az embertelenségben” – a holokauszt emléknapra készült tematikus faliújságból

Minden plakát aljára, diszkrét betűmérettel felkerült a készítő diákok neve is. A munka első fázisa minden csoportban a kiválasztott személyről történő adatgyűjtés volt okostelefonok segítségével. Először A3 méretű piszkozati plakátok készültek, majd ezt a fázist követte a tényleges megvalósítás: A2 formátumra igazítás, portrérajzolás, írott információk felvitele, méretre vágás stb.

Jellemző volt, hogy a végül összesen hét tanítási órányi munka hol előrelendült, hol lelassult, de a diákok – egymással és velünk, tanárokkal – sokat kommunikálva, az általuk bemutatott személyt és működésének jelentőségét mélyebben megismerve április 17-re, a céldátumra elkészítették a faliújságot. Közösen, menet közbeni hibákat (pl. méretre vágás, festés pontatlanságai) is korrigálva helyeztük ki aztán a produktumot iskolánk legfrekventáltabb részére, ahová a hasonló volumenű dekorációk kerülni szoktak. Itt megjelenítettük a már említett és a folyamat elején előre kiválasztott mottónkat is: „Ember az embertelenségben”.

Menóra – „Ember az embertelenségben” – a holokauszt emléknapra készült tematikus faliújságból

A munkafolyamatról és a végeredményről fotódokumentációt készítettem, ill. utóbbit a Trefort hivatalos facebook oldalára is feltettem. A „felhasználóként” megszólított trefortos közösségtől csupa pozitív visszajelzést kaptunk mind élőszóban, mind virtuális lájkok formájában.

Konklúzió

Úgy vélem, sokrétű hozadéka volt ennek az alkotói és pedagógiai folyamatnak minden szereplője számára. Közelebb hozott a diákokhoz egy történelmi, de mindig aktuális témát, döntésekre és személyes felelősségvállalásra, egyúttal fókuszáltan véghezvitt közös szellemi és gyakorlati munkára ösztönözve őket. Hasznos volt megtapasztalniuk, milyen elvállalni, megtervezni és megvalósítani egy ilyen volumenű projektet, melynek során azt is megtanulhatták, miként lehet egy-egy kérdésben demokratikus módon dönteni.

Reményeim szerint a téma és a hozzá kapcsolódó aktivitások ahhoz is hozzájárulhattak, hogy a benne résztvevők a jövőt felelősen és önállóan gondolkodva alakító fiatal polgárokká érjenek. Úgy vélem, végső soron ez vezethet el a holokauszthoz hasonló történelmi kataklizmák jövőbeli esélyének minimalizálásához.  

 

Pál Gergely,
ELTE Trefort Ágoston Gyakorló Gimnázium

[1] A végül kimaradó személyek a következők: Jane Haining, Salkaházi Sára, Slachta Margit, Márton Áron, Reviczky Imre, Sztehlo Gábor és Raoul Wallenberg. Nekik is érdemes lenne egyszer emléket állítani hasonló keretek között.

Ezt olvastad?

Veszprémy László Bernát nemrégiben megjelent kötetével (Tanácstalanság. A zsidó vezetés Magyarországon és a holokauszt, 1944–1945) ismét bizonyította, hogy korosztályának egyik
Támogasson minket