A kritikus gondolkodás fejlesztése történelemórán II. – A náci nyelvhasználat és gondolkodásmód megismerése

Jelen munkámat nem A Harmadik Birodalom nyelve című mű könyvismertetésének szánom, hanem azt a célt tűztem ki magam elé, hogy a náci nyelvhasználat és gondolkodásmód megismerését segítő szövegszemelvényeket válogassak ki a nevezett kötetből, melyekhez a feldolgozást segítő kérdéseket rendelve ösztönözzem a nevezett mű könnyebb felhasználását a történelemórákon. Azonban mielőtt a konkrét forrásrészleteket bemutatnám, fontosnak tartom, hogy röviden szóljak a szerzőről, Victor Klempererről.

Victor Klemperer 1949-ben (kép forrása: Wikipedia)

Victor Klemperer 1881-ben a kelet-németországi Landsberg an der Warthéban született egy reformrabbi kilencedik, egyben legkisebb gyermekeként. Nem sokkal születése után a család Berlinbe költözött, így ő már a német fővárosban nőhetett fel. 1902-től a berlini és a müncheni egyetemen tanult filozófiát, romanisztikát és germanisztikát, majd harcolt az első világháborúban előbb tüzérként, majd cenzorként. 1921-től a Drezdai Műszaki Főiskola Romanisztika Tanszékén filológia professzorként dolgozott, itt érte az 1933-as náci hatalomátvétel, amely után nem sokkal – 1935-ben – el is bocsátották oktatói állásából.

Victor Klemperer 1930 körül (kép forrása: Wikipedia)

A náci Németországban árja feleségének, Eva Schlemmernek köszönhetően sikerült könyvekhez jutnia, illetve rajta keresztül sikerült naplóit is biztos helyre juttatnia. Klemperer több, mint 15 000 naplóoldalt írt tele 16 éves korától kezdve 1959-ig, ennek az anyagnak a felhasználásával írta meg a LTI – A Harmadik Birodalom nyelve című munkáját, mely egyszerre napló és a náci nyelvhasználat szakértő elemzése. A kötet kézirata már 1946-ban elkészült, így a háború befejezése után nem sokkal, 1947-ben meg is jelenhetett. Bár mára négyszázezernél is több példányt vásároltak meg az LTI-ből, Klemperer aktív politikai szerepvállalása a keletnémet kommunista rezsim működésében kezdetben nehezítette munkája elfogadását a nyugati blokkban.

Victor Klemperer: LTI – A Harmadik Birodalom nyelve. Egy filológus feljegyzései, fordította Lukáts János, jegyzetekkel ellátta: Elke Fröhlich, Nagy Márk, Kiss Barnabás, Budapest, & [Ampersand] Kiadó, 2021, 464 oldal. Továbbiakban: LTI

A kötetet olvasva a náci propaganda működési mechanizmusát egy szakértő megfigyelő leírásán keresztül ismerhetjük meg, amely roppant értékes forrássá teszi az LTI-t. Ugyanakkor érdekes, hogy a hidegháború alatt kiépülő kommunista diktatúrára vonatkozóan bár tervezte az LQI, vagyis a Negyedik Birodalom nyelvének megírását, végül erre nem kerített sort. Klemperert kezdetben erős náciellenessége sodorta a keletnémet kommunista pártba, azonban az 1950-es évektől a rendszer aktív építőjévé vált. 1950 és 1957 között az NDK parlamentjének képviselője volt, 1953-ban akadémiai taggá választották, illetve több állami kitüntetést is átvehetett, de elvállalta például azt is, hogy Sztálin halálakor ő tartsa a gyászbeszédet az egyetemi ifjúság előtt.

Victor Klemperer átveszi az NDK által adományozott díjat 1952-ben (kép forrása: Wikipedia)

Bár naplóiban többször utalt rá, hogy az LTI = LQI, azonban ennek ellenére nem vált a kommunista diktatúra éles kritikusává. Életét dölzscheni otthonában fejezte be, 1960. február 11-én 78 évesen.

Victor Klemprer lakóháza a Drezdához tartozó Dölzschenben (kép forrása: Wikipedia)

A Kelet-Németországban vállalt szerepe ellenére az LTI – A Harmadik Birodalom nyelve remek forrásanyagot biztosít ahhoz, hogy a náci propaganda hatásmechanizmusát, illetve annak eredményét bemutassuk diákjaink számára. Ennek ellenére eddig kevéssé használták fel ezt a munkát a tankönyvszerzők. Az érettségi feladatok között 2006 októberében került be egy szövegrész tőle a holokauszthoz kapcsolódó feladatba. Itt az alábbiakat olvashatjuk:

„›Ha fel akarok szállni a villamosra, csak az első peront használhatom, azt is csak akkor, ha a gyárba megyek, és ha a gyár hat kilométernél messzebb van a lakásomtól, és ha az első peron biztosan el van választva a kocsi belsejétől.‹ (Viktor Klemperer: A Harmadik Birodalom nyelve)”

Túl azon, hogy Klemperer nevét tévesen Viktornak írták, érdemes észrevennünk azt is, hogy abszolút nem derül ki az idézett szövegrészből, hogy a kötet egyik lényeges eleme a náci nyelvhasználat elemzése volt. Ebből a pár sorból egyszerű memoárnak tűnhet a munka. Ezzel szemben alább arra törekedtem, hogy olyan szemelvényeket válasszak ki, amelyek Klemperer filológusi éleslátását is bizonyítják, ugyanakkor minden kollégát és érdeklődőt biztatok arra, hogy vegye kezébe ezt a – jelen sorok írója szerint – letehetetlenül izgalmas könyvet, és válasszon ki olyan további szöveghelyeket, melyeket remekül beépíthet a téma tanítása kapcsán a történelemóráinak menetébe.

Az olvasást és a megértést könnyíti – de az imént említett óratervezést is nagyban segíti – hogy az új, 2021-es LTI kiadásban nem pusztán az eredeti, 1984-es Lukáts János-féle magyar fordítás szövege található meg, hanem több magyarázó függelékrész is. A törzsszövegben több helyen találkozhatunk pirossal szedett szövegrészekkel, ezekhez a kötet végén találhatunk részletes magyarázatot. Ezen felül az egyes fejezetekben nehezen fordítható, vagy németül különösen találó/specifikus részeket eredeti német nyelven is megtalálhatjuk, szintén a kötet végén. Zárásként egy név- és tárgymutató segíti a még könnyebb tájékozódásunkat mind a kötetben, mind pedig a vizsgált történelmi korszakban. A segédleteken kívül érdemes alaposan szemügyre vennünk a képeket, melyek közül a kötet közepén egy 16 darabos kiemelt válogatás is megtalálható, szintén igényes magyarázó képaláírásokkal.

A szerző és a kötet bemutatása után alább következzen néhány kiemelt szövegrész, melyekhez segítő kérdéseket mellékeltem a könnyebb feldolgozás érdekében. Az összeállítás – mint már utaltam rá – csak a potenciálisan felhasználható kiváló szövegrészek töredékét tartalmazza.

* * *

Szemelvény-gyűjtemény és feladatok:  

LTI – 25-26. o.:

[…] Mi volt a hitlerizmus legerősebb propagandaeszköze? Vajon Hitler és Goebbels egyes beszédei, hozzászólásuk ehhez vagy ahhoz a tárgyhoz, uszításuk a zsidóság vagy bolsevizmus ellen?

Biztos, hogy nem, mivel ezekben rengeteg dolog érthetetlen volt a tömegek számára, esetleg még unták is az örökös ismételgetést. […]

Nem, a legerősebb hatást nem az egyes beszédekkel érték el, nem is a cikkekkel vagy a röpcédulákkal, sem a plakátokkal vagy a zászlókkal, semmi olyannal, ami tudatos gondolkodással vagy tudatos érzelmekkel felfogható.

A nácizmus a tömegek húsába és vérébe az egyes szavakon, a beszédfordulatokon, a mondatformákon keresztül fúrta be magát, és ezeket milliószoros ismétléssel rájuk kényszerítette, ők pedig mechanikusan és öntudatlanul átvették. Idézzük a Schiller-disztichont: „a művelt nyelvről, amely érted költ és érted gondolkodik” […]

A nyelv azonban nemcsak költ és gondolkodik helyettem, hanem irányítja az érzéseimet, kormányozza az egész szellemi lényemet; annál inkább minél öntudatlanabbul hagyatkozom rá.

  • Mutasd be saját szavaiddal, hogy mi volt a „hitlerizmus legerősebb propagandaeszköze”! Melyek a leghatékonyabb elemei? Mit gondolsz, hogyan lehetett volna hatékonyan védekezni a szerző által leírt kommunikációs hatásmechanizmussal szemben? Válaszodat indokold!

 

LTI – 75. o.:

A königsbergi führer-beszéd estéjén mondta egy kolléga, aki többször is látta és hallotta már Hitlert, hogy meggyőződése szerint ez az ember vallási tébolyban fogja végezni. Szerintem is arra törekedett, hogy az új német „Üdvözítőnek” (Heiland) tartsák, hogy a hatalomvágy túlfeszítettsége vetélkedett benne az üldözöttség kényszerképzetével, és ez a két kóros állapot kölcsönösen fokozta egymást – ezt a ragályt kapta el az első világháborúban legyengült és lelkileg szétzilált német nemzet teste.

  • Értelmezd az „Üdvözítő” kifejezést! Miért törekedhetett a szerző szerint Hitler erre a szerepre? Miért lehetett fogékony a német nép a Hitler által közvetített „hatalomvágyra” és „üldözöttségre”? Hogyan erősíthette egymást ez a két jelenség?

 

LTI – 100-102. o.:

Heidrun című cikk. Illustrierte Beobachter – 1945. február 5.

[…] A cikk szerzője kétszeresen is megcsúfolta saját párttagságát. Azt írja, hogy mielőtt kiléptek volna az egyházból (mint SS-tag és ortodox náci számára ez kötelező volt), tehát életünk nem német szakaszában elkövették azt a hibát, hogy elsőszülött leányukat Christának keresztelték. Később szegény teremtést legalább a helyesírás segítségével próbálták meg tehermentesíteni, oly módon, hogy a gyerek félkeleti nevét a németesebben kinéző „Krista” formában írják. A bűntudattól eltelve a második leányukat már jó germánosan és pogányosan „Heidrun”-nak nevezték el, amelyben […] az Erika germanizált alakját feltételezték. A valóságban azonban Heidrun az Eddában szereplő „égi kecske”, aki a tőgyében méhsört hordoz, és vágyakozva rohan a bak után.

  • Hogyan viszonyult a nácizmus az egyházakhoz? Mi volt ennek az oka? Válaszodat indokold! Értelmezd az „életünk nem német szakaszában” részt a szövegből! Miért érezhettek bűntudatot a szülők amiatt, hogy első lányukat Christaként, nem pedig Kristaként anyakönyveztették? Vesd össze a Heidrun név magyarázatára vonatkozó leírást az alábbi képpel! Mi lehetett az oka annak, hogy a „germános” és „pogányos” kultúráról is csak felszínes ismeretei lehettek a bemutatott szülőknek?

Heidrun ábrázolása egy 18. századi izlandi kéziratból (Kép forrása: Wikipedia)
Náci propagandaplakát a germán családról (kép forrása: Pinterest)

LTI – 111-112. o.:

A náci plakátok egyébként mind nagyon hasonlítottak egymásra. Mindig egyformán brutális, konokul feszülő harcosokat ábrázoltak zászlóval, puskával vagy karddal, SA-, SS-, vagy tábori öltözékben, sőt néha meztelenül. Mindig a fizikai erő, a fantáziált akarat sugárzott belőlük; izmok, keménység, viszont mindenfajta gondolat kétségtelen hiánya volt a legfőbb jellemzője ezeknek a sportot, háborút és a führer szolgálatát hirdető plakátoknak. „Mindannyian a führer jobbágyai vagyunk!”, jelentette ki magasztosan egy tanügyi tanácsos a drezdai filológusok előtt, rögtön Hitler hatalomra jutásakor, és ez a gondolat azóta a Harmadik Birodalom megannyi plakátjáról és alkalmi bélyegéről visszaköszönt.

A képek közléséért köszönet illeti a kiadót és Randall Bytwerket.

  • Jellemezd a náci propagandaplakátok kommunikációs eszköztárát! Melyek a főbb motívumok? Milyen hatást akartak elérni ezekkel? Melyek voltak a hangsúlyosabb és melyek a kevésbé hangsúlyos elemek? Értelmezd a „Mindannyian a führer jobbágyai vagyunk!” mondatot! Mit gondolsz mennyire tudatosult ez a „jobbágyi” státusz a német emberekben? Válaszodat indokold!

LTI – 125-126. o.:

[…] „Újabb raj közeledik észak felől. Drezda támadásának veszélye áll fenn.” […]

– Nem jönnek ezek, Drezdát megkímélik.

– Ugyan miért? – kérdezi a mellette ülő nő. – Te is elhiszed azt a képtelenséget, hogy Drezdát Csehszlovákia fővárosává akarják tenni?

– Ó, dehogy, nekem jobb bizonyosságom van.

– Éspedig? […]

– Hárman is világosan láttuk. Múlt vasárnap délután az Annatemplomnál. Az ég tiszta volt, csak néhány felhő látszott. Egyszer csak a kis felhők egyike úgy formálódott, hogy egy arc rajzolódott ki, egy nagyon éles, nagyon egyedülálló (einmalig) profil (tényleg így mondta: egyedülálló). Mind a hárman azonnal megismertük. A férjem kiáltott fel először: „Az ott az öreg Frici (der Alte Fritz), egész olyan, mint amilyennek mindig ábrázolni szokták!”

[…]

Este légőrségen voltam; az árja őrszoba néhány méternyire volt az én ülőhelyemtől. Miközben én könyvet olvastam, a Nagy Frigyes-rajongó nő elmenőben rám köszönt: Heil Hitler! Másnap reggel odajön hozzám, és azt mondja kedvesen:

– Bocsásson már meg a tegnapi Heil Hitlerért siettemben összetévesztettem valakivel, akinek úgy kell köszönni.

Egyikük sem volt náci, de mindegyikük meg volt mérgezve.

  • Ki volt az „öreg Frici”?[1] Milyen népi hiedelem kötődött hozzá? Hogyan viszonyulhatott a náci propaganda az ehhez hasonló népi hiedelmekhez? Miért érezhette fontosnak a „Heil Hitlerrel” köszönő nő, hogy később elnézést kérjen Klemperertől? Mivel magyarázta tettét? Miért írja Klemperer azt, hogy a környezetében lévő emberek nem voltak nácik? Egyetértesz vele? Válaszodat indokold!

 

LTI – 142-143. o.:

[…] Látta, hogy nehezünkre esik a cipekedés, mondta, és miért ne segítene a „néptársaknak” (Volksgenossen), hiszen Pfaffenhofenig közös az utunk. Bizalmasan mesélni kezdett magáról. Az Atlanti falnál megsebesült és fogságba esett, egy amerikai táborban élt, majd mint amputáltat kicserélték. Pomerániai paraszt volt, és igyekezett vissza a hazájába, amint az megszabadul az ellenségtől.

– Amint az megszabadul az ellenségtől? Erre számít? Az oroszok Berlin alatt állnak, az angolok és az amerikaiak…

– Tudom, tudom, elég sokan gondolják úgy, hogy ez a háború már elveszett.

– És ön nem? Hiszen sok mindent látott, a külföldi hadifogságban is sok mindent hallania kellett…

– Ó, hát amit a külföld mond, az mind hazugság.

– De hát az ellenség mélyen benyomult Németországba, a mi tartalékaink pedig kimerültek.

– Ugyan, ne mondjon már ilyet! Várja csak meg a következő két hetet.

– Mi fog akkor megváltozni?

– Akkor van a führer születésnapja. Sokan mondják, akkor kezdődik majd az ellentámadás, és csak azért engedtük az ellenséget ilyen mélyen bejönni, mert akkor annál biztosabban meg tudjuk majd semmisíteni.

– És maga ezt elhiszi?

– Én csak őrvezető vagyok, és nem értek annyira a hadvezetéshez, hogy meg tudjam ítélni. De a führer újra kijelentette, hogy mindenképpen győzni fogunk. És ő sohasem hazudott. Hiszek Hitlerben. Az isten nem hagyja őt cserben, én hiszek Hitlerben. (1945 áprilisának eleje)

  • Hogyan reagált a sebesült katona, amikor Klemperer a hadihelyzetre vonatkozó tényekkel szembesítette? Mi lehetett ennek az oka? Milyen érveket hoz fel a katona Klemperer híreivel szemben? Miért döbbenhetett meg Klemperer azon, hogy a rokkant katona nem hitt neki? Folytasd a párbeszédet! Hogyan győznéd meg a rokkant katonát a kilátástalan helyzetről? Gondolkodj, milyen nehézségekbe ütköznél a vita során!
LTI – V. plakát: Az Entartete Kunst (Elfajzott Művészet) kiállítás plakátja, 1937. A nácik által 1937-ben létrehozott kiállítás célja az volt, hogy megmutassa a német néptől idegen, elfajzott művészeti alkotásokat. Az ingyenesen látogatható kiállítást csak 18 év felettiek tekinthették meg. Végül háromszor annyian nézték meg a tárlatot, mint az ezzel egy időben megrendezett német állam által támogatott művészek munkáit bemutató kiállítást… (Kép forrása: Pinterest)
  • Mi lehetett a célja a kurátoroknak az Entartete Kunst kiállítás megrendezésével? A plakáton mely motívumokkal igyekeztek elérni, hogy a látogatók taszítónak véljék a kiállítás anyagát? Értékeld, hogy mennyire sikerült elérniük a céljukat! Mi lehetett a sikerük vagy a sikertelenségük oka?

 

LTI – 236. o.:

– Sohasem éreztem gőgöt más népekkel szemben – mondta a kis gyógyszerésznő –, nagymamám litván, és miért kell neki, miért kell nekem kisebb értékűnek lennem, mint bármelyik tiszta német nőnek?

– Igen, a vér tisztaságára, a német privilégiumra épül ez az egész tan, az antiszemitizmusra…

– A zsidókkal kapcsolatban – szakít félbe – igaza is van, az egészen más.

– Ismer maga személyesen…

– Nem, mindig kerültem őket, számomra annyira ijesztőek. Olyan sok mindent lehet hallani és olvasni róluk. („a háború utolsó negyedévéből”)

  • Hogyan befolyásolta a „kis gyógyszerésznő” önértékelését, hogy az egyik nagymamája litván volt? Mit gondolsz, miért tesz a gyógyszerésznő különbséget a litvánok és a zsidók között? Miért tarthatta ijesztőnek a zsidókat a gyógyszerésznő? Mivel próbált Klemperer hatni a gyógyszerésznőre? Mi lehetett ezzel Klemperer célja?

 

LTI – 238. o.:

– Elesett végre Sztálingrád?

– Igenis! Egy háromszobás lakást, fürdőszobával együtt, hősies küzdelemben meghódítottunk és hétszeres ismételt ellentámadás ellenére megtartottunk.

– Most miért gúnyolódsz?

– Mert a fürdőszobánk sohasem lesz az övék, ezen fognak elvérezni. […]

  • Mit gondolsz, kik között zajlott az idézett párbeszéd? Értékeld a dialógust! Mennyire lehetett reális a szituáció, amelyet leír? A sztálingrádi ostrom mely jellemzőit emeli ki a párbeszéd? Miért tekinthette az egyik beszélő fél gúnyolódásnak a beszámolót? Válaszodat indokold!

Szemethy Tamás

[1] II. Nagy Frigyes

A cikk az Újkor.hu és az ELTE Trefort Ágoston Gyakorló Gimnázium közötti együttműködés keretében született.

Ezt olvastad?

A történelmi ismeretterjesztés a történettudományt művelők egyik, ha nem legfontosabb feladata, hiszen nem elég a kutatásokat elvégezni, eredményüket  kommunikálni is
Támogasson minket