A numerus clausus és annak fogadtatása – Recenzió

A VERITAS Történetkutató Intézet a trianoni békeszerződés és a numerus clausus (1920) elfogadásának 100. évfordulójára emlékezve 2017-ben indított el egy kutatási projektet. Ennek egyik eredménye a 2018-ban megjelent Trianon és a magyar felsőoktatás című munka első kötete, ami 16 szerző művét tartalmazza a trianoni békeszerződés előtti és utáni felsőoktatás történetéből. A tanulmányok fő fókuszában az 1920-ban elfogadott XXV. törvénycikk (a tudományegyetemekre, a műegyetemre, a budapesti egyetemi közgazdaságtudományi karra és a jogakadémiákra való beiratkozás szabályozásáról) és annak hatása áll.

A tanulmánykötet igen mozgalmas időszakot vizsgál. 1918-ban véget ért az első világháború, Magyarország a trianoni békeszerződés végett területének 2/3-át vesztette el. Forradalmak söpörtek végig az országon, 1919-ben kikiáltották a Tanácsköztársaságot, ami később megbukott. A korábban fajsúlyos nemzetiségi kérdés mellett egyre erőteljesebben jelentkezett a magyar állam homogenizáló törekvése a politika különböző színterein. A magyar felsőoktatás ebben a bizonytalannak tűnő időszakban kezdte meg önálló működését, amire rányomta bélyegét a korábban felgyülemlett feszültségek és a meg nem oldott kérdések. A felsőoktatással foglalkozó törvények az egységesítés jegyében megpróbáltak „mesterséges” arculatot nyújtani a fragmentálódott oktatási szférának. A már említett 1920: XXV. törvénycikk értelmében korlátozták a felsőoktatásba felvehető nemzetiségi hallgatók és nők létszámát. Az okot a háború során feltorlódott évfolyamok jelentették, ami miatt a hallgatók közül többen küzdöttek anyagi gondokkal, illetve egyes pályák túlzsúfolttá váltak. Az okok felsorolása alapján természetesen érthető, hogy miért fordultak egyesek a létszámkorlát bevezetésére a felsőoktatásban. Ezt később az 1928-ban elfogadott XIV. törvénycikk kiegészítette a hadiárvák és harctéri szolgálatot teljesítők körével, illetve kiemelik a „nemzethűség és erkölcsi megbízhatóság” követelményeit.

A számos tanulmány közül olvashatunk például az 1900–1901 fordulóján életre hívott keresztmozgalomról, annak létrejöttéről és résztvevőiről. Mások a délvidéki magyar nyelvű iskolarendszer felszámolását veszik górcső alá a tanárok és a diákok szemüvegén keresztül. Szintén az oktatásban résztvevőkre alapozva kerül bemutatásra a debreceni Magyar Királyi Tudományegyetem szociológiai háttere és az itt tanulók gazdasági nehézségei. Ennek során az egyetem vezetésének kölcsönt kellett felvenni, hogy biztosítani tudják a hallgatók elhelyezését. A kevésbé szerencsés diákok és oktatók pedig szinte ingáztak a harctér, a katonai szolgálat és az iskola falai között.

Batalka Krisztina tanulmányában végigkíséri a különböző létszámkorlátozások alakulását Magyarországon az első világháború előtt, különös tekintettel a Műegyetemen. Itt először engedélyezték a nők felvételét, majd korlátozó intézkedéseket vezettek be ellenük a feltorlódó évfolyamok miatt. A korlátozások célja a tehetséges és „keresztény erkölcsi alappal” bíró hallgatók bevonása volt, ami közvetve az izraelita hallgatók létszámának rovására történt. Ez a fajta numerus clausus, vagyis „zárt szám” már 1919 decemberében megfogalmazódott a Műegyetemen, ami végül 1920 februárjában valósággá is vált. Ebben már szerepelt az a kitétel, miszerint a hallgatókat felekezeti és nemzetiségi alapon is korlátozni kell, hogy így a magyar nemzetiségű jelentkezők kerüljenek többségbe.

Veszprémy László Bernát tanulmánya a korabeli zsidó sajtót szemlézi, hogy azok milyen módon fogadták és kommentálták a törvénycikk elfogadását. Az írás a sajtón túl igyekszik parlamenti felszólalásokat is megszólaltatni, hogy így átfogóbb képet kaphassunk a korszak politikai szereplőinek tevékenységéről. A zsidóságon belül különböző módon reagáltak a törvényre. A neológ zsidóság sajtója kifejezetten tragédiaként élte meg a nemzetiséggé minősítést, illetve hogy ezzel hátrányba kerültek a felsőoktatásban. Az ortodox zsidóság érzékelve a hátrányos megkülönböztetést mégsem esett kétségbe, hanem igyekeztek kihozni a legtöbbet a helyzetből. A magyarságuk hangsúlyozása mellett elkötelezték magukat a kedvezőtlenné váló körülményekhez való alkalmazkodás mellett.

A tanulmányok legnagyobb erénye, hogy egy viszonylag jól taglalt és feldolgozott eseményt képesek voltak úgy tálalni, hogy azok végkifejlete nem minden esetben egyezzen. A különböző narratívák összehangolását a szerkesztők inkább az olvasóra bízzák, a tanulmány szerzői nem kívánnak állást foglalni egyik vagy másik megközelítés mellett. A tanulmányok különböző fókuszuk mellett szigorúan történeti forrásokon alapulnak, amivel tovább árnyalhatják a kérdéssel foglalkozó szakmai diskurzust.

A többször idézett törvénycikk például a nőket és a nemzetiségeket kívánta visszaszorítani a felsőoktatásban, azonban a zsidóság bevett felekezetnek minősült, így rájuk ez elvileg nem vonatkozott volna. A politikai viták háttérében több esetben fellelhető személyi indíttatások és számítások egyesek szerint nagyban hozzájárulhattak ahhoz, hogy a zsidóságot egyetlen tollvonással nemzetiségi státuszba helyezzék. Erre kitűnő példa lehet Bernolák Nándor életútja, akit 1919 áprilisában letartóztattak a Tanácsköztársaság emberei, aki később a törvény vitájában miniszterként és képviselőként is többször felszólalt.

A zsidók nagyszámú jelenléte a felsőoktatásban egyesek szemében negatív érzéseket keltett, míg mások az asszimiláció egyik legfőbb csatornáját látták benne. Az ellenérzéseket többen az 1919-es eseményekhez és különösen a Tanácsköztársasághoz kötötték, így a „zárt számot” vélhették jogos és igazságos büntetésnek is, ami a zsidóság ellen irányult. A különböző, egymást kioltó érvrendszerek hátterében azonban mindig is az emberek álltak, ami több tanulmány szövegéből jól kirajzolódik.

Összegezve úgy gondolom, hogy a tanulmánykötetben szereplő munkák új vizsgálati szempontok bevonásával vizsgálták a numerus clausus és a magyar felsőoktatás kapcsolatát. Véleményem szerint a megkezdett munka jó alapot jelenthet későbbi részletkutatások és nagymonográfiák számára egyaránt, hogy ezzel közelebb kerülhessünk egy oktatástörténeti és egyben politikatörténeti esemény jobb megértéséhez.

Dergez Ildikó

A kötet adatai: Trianon és a magyar felsőoktatás I. kötet. Szerk. Ujváry Gábor, Ligeti Dávid. (VERITAS Könyvek 15.) Budapest, VERITAS Történetkutató Intézet, 2018. 376. oldal.

Ezt olvastad?

A Dunába lőtt apáca – Salkaházi Sára

Szabadelvű, önálló, modern nő volt, aki végül szociális munkát végző apácaként találta meg hivatását. Salkaházi Sára megtapasztalta a kisebbségi lét

X