Párhuzamos ellenállások – az ellenzékiség kultúrája a szocializmus idején

A kultúra 1989 előtt sem csupán a szocialista realizmust vagy a lapos propagandát jelentette a kelet-európaiak számára. A szocialista diktatúrák hivatalos kultúráján túl változatos, alternatív kulturális szféra virágzott ki, amely a legkülönfélébb mozgalmakból és műfajokból állt. Kutatásukra az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont koordinálásában nemzetközi projekt indult, amelyet az Európai Bizottság Horizont 2020 programja finanszíroz. A Courage – Connecting Collections névre keresztelt kutatócsoportnál jártunk vendégségben.

Újkor.hu: Az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézet honlapján megjelent projektindító cikkben azt olvashatjuk, hogy „a COURAGE kutatóprogram a szocialista korszakbeli kulturális ellenállás kelet-európai gyűjteményeit kutatja. A program elősegíti, hogy a szocialista korszakban, hivatalos elvárásoktól függetlenül keletkezett kulturális értékek elérhetőbbé váljanak nemzetközi és hazai szinten, valamint az azokat őrző gyűjtemények fennmaradásuk érdekében nemzetközi hálózatba kapcsolódhassanak. A projekt nem csupán kelet-európai országok kulturális teljesítményét kívánja a nemzetközi porondon láthatóbbá tenni, hanem az egyes kelet-európai országok kulturális gyűjteményei között is kapcsolódási pontokat teremt. A program elérhetőbbé teszi az egykori ellenzékiség kulturális örökségét és azt a kulturális teljesítményt, amely nem csupán Nyugat-Európában, de a kelet-európai országokban is egyre inkább feledésbe merül.” Milyen kutatási előzményekből nőtt ki a projekt?

Kovács Éva Judit (MTA TK Szociológiai Intézet): Az MTA Társadalomkutató Központ Szociológiai Intézetében 2009 óta OTKA támogatásból működik a 20. század hangja Archívum és Kutatóműhely, amely az 1990 előtti magyar szociológiai kutatások nyersanyagait, dokumentációját gyűjti.


Kovács Éva Judit (MTA TK Szociológiai Intézet)

Apor Péter (MTA BTK Történettudományi Intézet): Én is részt vettem korábban egy nemzetközi projektben, amelyet az Európai Unió hetedik keretprogramja finanszírozott. A címe Nemzeti múzeumok Európában: Identitás-politikák, a múlt fölhasználása és az európai polgár (EUNAMUS) volt. A kutatás megmutatta, hogy Kelet-közép Európában komoly szakmai-társadalmi érdeklődés övezi az alternatív kultúrákat.

Horváth Sándor (MTA BTK Történettudományi Intézet): Az MTA BTK Történettudományi Intézetének Jelenkortörténet témacsoportja az elmúlt években számos olyan új kutatást indított, amelyek a szocialista korszak történetét társadalomtudományi és összehasonlító módszerekkel igyekszenek feltárni. Nem tettesek vagy áldozatok fekete-fehér történeteként, hanem a tudományos elemzés módszereivel igyekeztünk megérteni és nemzetközi kutatásokba bekapcsolódva összehasonlíthatóvá tenni a korszakot (erről itt is beszámoltunk). A hazai és nemzetközi csapat tagjainak több közös kutatásuk volt már, régóta ismerik egymást közös projektekből. Az új projekt tulajdonképpen az Európai Bizottság Horizont 2020 felhívására adott válasz volt, amelyben megpróbáltuk összekapcsolni a korábbi kutatásokat és azokat a külföldi kutatókat, akik részt vettek korábbi hazai és nemzetközi projektekben. Lényegében ez volt az első olyan Horizont 2020-as kiírás a kulturális örökség kategóriában, amely kifejezetten a kelet-európai régióra fókuszált, így tálcán kínálkozott a lehetőség, hogy éljünk vele és megmutassuk, hogy a kelet-európai egyetemeken és akadémiai szférában mennyi szellemi tőke halmozódott fel, amelyre érdemes építeni.

Hogyan állt össze a projektben résztvevő intézmények listája?

Horváth Sándor: Majdnem minden országból a legrangosabb partnert sikerült megnyernünk, de az is cél volt, hogy interdiszciplináris legyen a kutatás. Ha tételesen nézzük az intézményeket, a projektet a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont (MTA BTK) koordinálja. Magyarországról a Magyar Tudományos Akadémia Társadalomtudományi Kutatóközpont (MTA TK) és a Magyar Tudományos Akadémia Számítástechnikai és Automatizálási Kutatóintézet (MTA SZTAKI) vesz még részt a projektben. Így az MTA intézmények részesedése igen tekintélyes, ami a humántudományokban egyedülálló sikernek számít ebben a pályázati formában, mivel közel száz konzorciális pályázatból egyet szoktak támogatni Horizont 2020-ban. A kelet-európai partnerek között találjuk a Lengyel Tudományos Akadémia Filozófiai és Szociológiai Kutatóintézetet, a Litván Történettudományi Intézetet, a prágai Károly Egyetemet, a Bukaresti Egyetemet, a Horvát Történettudományi Intézetet, és a pozsonyi Comenius Egyetemet. Nyugati partnereink a Trinity College Dublin, a Regensburgi Egyetem Kelet- és Délkelet-Európai Kutatóintézete és az Oxfordi Egyetem. Bevonásuk komoly súlyt adott a projektnek. A kutatócsoport tehát tizenkét intézményből állt össze, mindenhonnan öt-tíz kutatót foglalkoztat az adminisztráción kívül. Összefogása komoly adminisztrációs munkát jelent, amely jelentős részben itt zajlik az MTA BTK-n. A bevont kutatók a történetírók középgenerációját képviselik, ami azt jelenti, hogy negyven körüliek. Számukra sem az itt használt társadalomtörténeti megközelítés, sem a nemzetközi szemléletmód, sem az angol nyelv napi használata nem idegen. A szociológus kollégák (Kovács Éva, Csurgó Bernadett, Gárdos Judit) és a Sztaki speciális tapasztalatai nélkül esélyünk sem lett volna nyertes pályázatot írni.


Horváth Sándor, a kutatás vezető-koordinátora (MTA BTK)

Apor Péter: Egy Európai Uniós pályázat akkor lehet sikeres, ha lefedi Európa nagyját. Kelet-európai kiíráshoz kelet-európai intézmények kellettek, ezekkel már megvoltak a kapcsolataink a korábbi kutatásokból. Fontos intézményeket sikerült megnyernünk, nemcsak ebből a régióból, hanem Nyugat-Európából is, akik viszont a kelet-európai kutatásokra specializálódtak.

A társadalomtörténeti megközelítés ennyire hangsúlyos?

Horváth Sándor: Maga a kiírás sem a politikatörténetre fókuszált, ami egyfajta tendenciaváltást is jelent. A társadalomtörténeti kutatások egyre fontosabbá válnak. Ez nem jelenti azt, hogy külön kell választani a politikatörténettől, egyszerűen csak megváltozik a fókusz. Jelen esetben ez úgy értendő, hogy nem azt kutatjuk, hogy ki volt ellenzéki, ki volt ellenálló, hanem azt, hogy melyik intézmény melyik gyűjteményei teremtették meg a kulturális ellenállás örökségét és kik voltak azok, akik ebben részt vettek.

Apor Péter: A projektnek pontosan az az egyik célja, hogy megtudjuk azt, hogy hogyan gondolkozunk ma arról, hogy mi az a kulturális ellenállás. Ez országspecifikus és nagyon sok múlik azon, hogy hol és hogyan gyűjtötték az anyagokat. Minden országban más intézményi struktúra van és a hozzáférés szintje is változik. Magyarországon például nincs olyan gyűjtemény, ami magánkézből indult volna, hogy aztán retrospektívan is anyagot gyűjtsön később, külföldön viszont van erre példa.


Apor Péter kutatási koordinátor (MTA BTK)

Mit értenek kulturális ellenállás alatt?

Apor Péter: Nagyon nehéz ezt a komplex jelenséget megfogalmazni. Ide tartozik a film, az előadó-művészet, a zene, a tánc, a képzőművészet, az ifjúsági szubkultúrák, a nemzeti hagyományőrző mozgalmak (például a táncház mozgalom), az emberi jogi és környezetvédő mozgalmak, a rejtve működő vallási közösségek vagy az emigráns csoportok. Ilyenek máshol is voltak Európában és nagyon nehéz megfogalmazni, hogy hol mit jelentettek, hogyan hatottak egymásra. Talán szerencsésebb is az ellenzékiség kultúrája kifejezést használni.

Horváth Sándor: Fontos megjegyezni, hogy a kommunista rendszer nemcsak a nagyhatalmak játéka miatt bomlott le, hanem a társadalmi ellenállás miatt is. Az ebben résztvevő emberekről nincs árnyalt tudásunk, erre vonatkozóan komplex kutatásokat kell végezni a jövőben. Jelenleg  elsősorban a rendszert működtetők adatai elérhetőek a különböző állambiztonsági, belügyi levéltári anyagok feldolgozásai alapján. Hogy árnyaljuk a képet, mi nem az ún. ellenállók adatbázisát építjük, hanem a gyűjteményekét, így ide csak akkor fog bekerülni valaki, ha szerepe volt valamelyik gyűjtemény létrehozásában. De ez is fontos lesz a későbbi kutatásokhoz.

Apor Péter: Tulajdonképpen intézményszociológiai és történeti keretet adunk ezekhez.

Mi alapján választják ki a feldolgozandó gyűjteményeket és milyen módon dolgozzák fel a tartalmukat?

Horváth Sándor: Az állami intézmények több módon hoztak létre ilyen gyűjteményeket. Az Országos Széchényi Könyvtár kortörténeti gyűjteményébe például folyamatosan kerültek be az elkobzott anyagok, de nagyrészt nem ez volt a jellemző, hanem az, hogy 1989 után hozták létre az ellenzékiséget kutató gyűjteményeket és retrospektív gyarapítással szerezték be az itt tárolandó anyagokat. Nagyon sok olyan projekt volt már, ami közintézményeket, levéltárakat próbált összeírni. Mi ezt szeretnénk kiegészíteni és bevonni a magán- és a félnyilvános gyűjteményeket is egyfajta metatörténeti megközelítésben. Célunk azt is megérteni, hogyan dokumentálták az ellenzékiség kultúráját a rendszerváltás előtt és után. Szeretnénk, ha minél többen kapcsolódnának be magán- és alapítványi gyűjtők is a feltárásba, remélhetőleg a felhívásunkra minél többen jelentkezni fognak. Fontos célunk, hogy létrehozzunk egy átfogó nemzetközi online adatbázist (elektronikus regisztert), amelybe a létező, de szétszórt helyeken található, a kulturális ellenállás történetével és formáival kapcsolatos köz- és magángyűjtemények kerülnek be. Az adatbázis létrehozásával jobban elérhetővé válnak ezek a gyűjtemények a közönség és a szakemberek számára is, ami jó a fenntartó intézményeknek, mert könnyebben találhatnak pályázati partnereket és többen fogják látogatni őket. Ez a társadalmi haszon. Ezen túlmenően erre az adatbázisra építve számos elemző írás és angol nyelvű kézikönyv is születik majd a régióról a kutatás során.

Hogyan épül fel a készülő adatbázis? Milyen metaadatok alapján lesz kereshető?

Horváth Sándor: Az Európai Bizottság alapelvárása az volt, hogy létre kell hozni egy online adatbázist, amelybe bekerülnek a releváns gyűjtemények adatai. Ez sokféle célközönségnek szólhat. Kutatóknak, a nagyközönségnek, közgyűjteményeknek és döntéshozóknak is, akik később azokat a gyűjteményeket szeretnék támogatni, amelyek jól és fenntartható módon működnek. Fontos az is, hogy megismerje Nyugat-Európa, hogy Kelet-Európában ebben az időszakban is komoly kulturális teljesítmények születtek.

Micsik András (MTA SZTAKI): Az adatbázis úgynevezett kapcsolt adatokkal valósul meg, amely a Szemantikus Web legújabb irányvonala, és több más Digital Humanities projekt is kísérletez vele Európában (DARIAH is). A megközelítés lényege az, hogy a szereplőket és gyűjteményeket egymáshoz kapcsolva egy hálós adatbázis jön létre, melyben a webhez hasonlóan navigálhatunk a szereplők, gyűjtemények, események leírásai között. A keresésekre felhasználható az összes adatmező, ezek összegyűjtése most van folyamatban. Többféle exportálási lehetőség is lesz, hogy kutatók meglévő, ismert eszközeikkel is kutathassák az adatokat, valamint egy „adatbányász” felületet is tervezünk, ahol az adathálón tetszőlegesen bonyolult lekérdezéseket lehet majd futtatni.


Micsik András (MTA SZTAKI)

Milyen kiadványok várhatóak az adatbázis mellett?

Horváth Sándor: Az adatbázis mellett angolul és a résztvevők nemzeti nyelvein is elérhető web portált készítünk, kézikönyvet jelentetünk meg, online oktatási anyagokat teszünk közzé, kiállítást és dokumentumfilm-fesztivált szervezünk. Persze a projekthez kapcsolódva fontos elemző folyóiratcikkek is születnek majd.

Milyen oktatási anyagokat akarnak közreadni?

Csurgó Bernadett (MTA TK SZI): Az oktatási anyag kidolgozása a regiszterre (online adatbázis) épül, így ezek kidolgozása 2018 elején kezdődik. A cél a résztvevő intézményekkel közösen digitális tananyag létrehozása különböző korosztályok és célcsoportok számára, valamint a formális és informális pedagógiai módszerek igényeinek egyaránt megfelelve. Az online tananyag kidolgozása szakértők (múzeumpedagógusok, történelem tanárok, stb.) bevonásával történik. Az online tananyag a projekt nemzeti portáljain és a központi portálon egyaránt elérhető.


Csurgó Bernadett (MTA TK SZI)

Milyen kiállítások várhatóak?

Kerényi Szabina (MTA TK SZI): A projektben egy virtuális és egy vándorkiállítást is megvalósítunk, amivel kifejezetten a fiatal közönséget szeretnénk megcélozni. A kiállítás a kulturális ellenállás olyan fontos értékeit szeretné hangsúlyozni, mint a demokratikus részvétel, a civil kurázsi, a szolidaritás és a kultúrák diverzitása, országonként más-más motívumokon keresztül. A kiállításokkal a kelet-európai ellenállás szokatlan, eddig kevéssé ismert oldalait szeretnénk a közönséggel megismertetni, így a lengyelországi Szolidaritás-mozgalom, a magyarországi demokratikus ellenzék vagy a szamizdat sajtó mellett hangsúlyt fektetünk az ellenállás nemzetközi kapcsolataira és az életmód-szubkultúrák bemutatására is. A vándorkiállítás a filmfesztiválokat fogja kísérni a projekt négy kiemelt városában: Budapesten, Bukarestben, Prágában és Varsóban, s mindemellett a virtuális kiállítás folyamatosan elérhető lesz a portálunkon.

Miben segítheti a projekt megvalósulása napjaink társadalmát?

Csurgó Bernadett (MTA TK SZI): A projekt a szocialista korszak kulturális ellenállásának történeti gyökereit és örökségét segít megérteni, feldolgozni napjaink érintett és kevésbé érintett társadalmi csoportjai számára egyaránt. A projekt különböző elemei, tevékenységformái (kiállítás, tananyag, adatbázis, stb.) megszólítják a  fiatalokat, a korszakot átélőket, a szakpolitikusokat és a tudományos közönséget,  oktatókat, kutatókat egyaránt. A projekt a kulturális ellenállást dokumentáló gyűjtemények összegyűjtésével és összekapcsolásával elérhetővé teszi a szocialista ellenállás kulturális örökségét, amely ezáltal az egyes nemzeti és a közös európai identitásnak is integráns részévé válhat.

A COURAGE Program

A COURAGE egy hároméves nemzetközi kutatóprogram, melyet a Horizont 2020, az Európai Unió Kutatási és Innovációs Keretprogramja finanszíroz.

Kapcsolat:

E-mail: courage.dissemination@btk.mta.hu

Web: http://www.cultural-opposition.eu

Szőts Zoltán Oszkár

Ezt olvastad?

2024. március 11-én kerekasztal-beszélgetést tartottak az ELTE Társadalomtudományi Karán abból az alkalomból, hogy Magyarország negyed évszázada tag a NATO-ban. A
Támogasson minket