Te is lehetsz náci! – A Jojo Nyuszi című filmről
Idén lesz a második világháború lezárásának és Adolf Hitler öngyilkosságának 75. évfordulója. Az év ennek megfelelően filmek, könyvek, dokumentumfilmek és sorozatok tömkelegét tartogatja a témában, hogy a tudományos szcéna konferenciáiról, előadásairól ne is beszéljünk! Azonban az kétségtelen, hogy már most elkészült a leggroteszkebb „megemlékezés” a diktátorról és a náci rezsimről, méghozzá egy új-zélandi rendező, Taika Waititi kamerájával és játékával.
A film plakátja (Forrás: port.hu)
Az új-zélandi rendező eddig nem sok, itthon is bemutatott filmnek volt írója és rendezője, de jellegzetes, mondhatni egyedi stílusa szembeötlő – elég csak a Marvel-univerzum Thor: Ragnarök című epizódjára gondolni, aminek rendezője volt. A Jojo Rabbit alapjául egy új-zélandi írónő, Christine Leunens Caging Skies című regénye szolgál. A könyv alapvetően egy második világháborús környezetben játszódó dráma a holokauszt egy szeletéről – a zsidókat bújtató németekről –, azonban a rendező kissé más stílusra vette a „figurát”.
A filmet Prágában forgatták, az Egyesült Államokban 2019. októberében mutatták be. Alapvetően pozitív kritikai fogadtatást kapott, azonban egyesek támadták a nácik és a nácizmus parodisztikus bemutatása miatt. A filmet a soron következő, 92. Oscar Gálán 6 díjra, többek közt a legjobb film díjára is jelölték – bár kétséges, hogy kap-e egyet is, mivel nem egy Oscar-kompatibilis alkotás.
Igyekszem a filmről spoilermentesen írni, hogy aki esetleg ezután megy megnézni, annak ne lőjem le a csavarokat, amiket a történet tartogat.
A film trailere és szinopszisa alapvetően egy szatírát/fekete komédiát ígér a nézőnek, Waititi azonban tartogat meglepetéseket. De ne szaladjunk előre!
Fél évvel vagyunk a háború vége előtt. Főhősünk a kis Johannes „Jojo” Betzler (Roman Griffin Davis), aki 10 éves és fanatikus náci. Jojonak két barátja van: a kis kövérkés, szemüveges gyerek, Yorki (Archie Yates), és a képzeletbeli barát: Adolf Hitler (Taika Waititi). Főhősünk nagy álma, hogy hőssé váljon, a valódi Hitler testőrségébe kerüljön és végül összebarátkozzon a Führerrel, el is megy a Hitlerjugend hétvégi kiképző táborába, ahol megtanulnak ölni. Azonban amikor hazatér és egyedül marad otthon, egy váratlan felfedezést tesz: édesanyja, Rosie (Scarlett Johansson) egy zsidó lányt, Elsa-t (Thomasin McKenzie) rejteget, s innentől kezdve a kis Jojo és képzeletbeli barátja élete teljesen a feje tetejére áll.
Jojo a táborban (Forrás: usmagazine.com)
Waititi elképesztő mit művelt! A film amellett, hogy hol parádésan vicces, hol pedig megrázó és megható, rengeteg érdekes gondolatot és rejtett üzenetet tartalmaz!
A film komédiából indul, de a végére egy igazi drámába fordul át, azonban egy pillanatig sem válik nyomasztóvá, ugyanis a rendező ügyesen adagolja a film végéig a komikus, szatírikus pillanatokat. A film komolyodásával látjuk „felnőni” Jojo-t is, aki a film elején mondhatni, már-már karikaturisztikusan indoktrinált náci, ám fokozatosan elkezdi megkérdőjelezni a saját hitét.
A rendező ügyesen operál Hitler karakterével is. Egyrészt, jóval kevesebbet látjuk, mint arra az előzetesek alapján számítani lehetett, azonban azok mind emlékezetes pillanatok. Másrészt, Hitlert kifigurázza a rendező. Ez egyrészt megnyilvánul abból, milyen gyerekesen viselkedik egyes helyzetekben – hiszen ő csak egy 10 éves képzeletbeli barátja. Ilyen, az előzetesekben is látható jelenet, amikor Jojo rábukkan a zsidó lányra, és Adolffal megbeszélik, mi a teendő: Hitler javaslata, hogy gyújtsa fel a házat és hibáztassa Churchillt. Emellett, ahogy Jojo kezdi más szemmel látni a világot, úgy válik egyre agresszívabbá és félelmetesebbé Hitler is, ezzel reflektál a film a valódi Adolf Hitlerre.
Jojo és képzeletbeli barátja (Forrás: filmsomnia.hu)
A másik dolog, amit Waititi filmje remekül érzékeltet, az a Harmadik Birodalom abszurditása. Nyilván a film rengeteg túlzó képi és verbális eszközhöz nyúl ehhez, ugyanakkor a valóságtól sem áll túlzottan messze, amit bemutat.
Ilyen a Hitlerjugend hétvégi tábora, ahol a 10 éves fiúkat harcolni és ölni tanítják, míg a lányok megtanulhatják, hogy kell háztartást vezetni, és hogy szüljenek erős német katonákat. Szintén érdekes, amikor megjelenik a Gestapo, és bár már a háború legvégén járunk és hamarosan a városban is harcok dúlnak, még mindig nincs jobb dolguk, mint a lakosokat vegzálni. Gyakran ölt parodisztikus formát a filmben az állandó „Heil Hitlerezés”, mivel mindenki, mindenkinek ezzel a formulával köszön, s ez is a Harmadik Birodalom – s főleg annak végnapjainak – paródiája.
Bár Waititi igyekszik komikusra venni, de a filmje megjeleníti azt, hogy a háború végén a Führer parancsára az egészen kis gyerekektől az idősekig mindenkit fegyverbe szólítottak, hogy védje Németországot. Érdekes látni azt is, hogy mutatja be a film – még ha röviden is – a szovjet és amerikai megszállás különbségeit. Azt hiszem ez nem minősül spoilernek: az amerikaiak ünnepelnek, horogkeresztes lobogóval fotózkodnak és a helyi lakosokkal fraternizálnak, míg a szovjetek összeterelik a hadifoglyokat és sokukat kivégzik.
Szintén itt jelenik meg az a része a filmnek, ami egyes kollégák részéről a leginkább támadható – és vigyázat, ez egy SPOILER is egyben! A filmben Jojo kis Hitlerjugend csapatának vezetője K százados (Sam Rockwell), aki elvesztette egyik szemét a háborúban, s ezért hazaküldték gyerekeket kiképezni. Eközben többször látjuk, hogy iszákossá is vált. Azonban a film végén segít Jojo-nak és Elsa-nak kicsúszni a Gestapo karmaiból, majd megmenti Jojo-t a szovjetektől. Ha ezt a sztorit végig gondoljuk, akkor K százados egy a háború borzalmaiban megcsömörlött és megtört tiszt, aki nem kizárt, hogy a Holokausztról is tud, sőt! Emellett az is megjelenik, hogy ő maga nem antiszemita, és nem hű a Párthoz, hanem Németország szolgálatában szerelt fel a Wehrmachtba. Ez egy olyan pont, amit sok történész és holokausztkutató vitat, gyakran bélyegzik a teljes Wehrmachtot antiszemitának és gyilkosnak, és az, hogy Waititi egy ilyen karaktert be mert rakni a filmjébe, egy nagyon helyes és bátor húzás.
K százados (Forrás: port.hu)
Innentől spoilermentesen folytatódik az értékelés!
A film képi világa ügyesen operál a látvánnyal, ahogy komolyodik a hangvétel, úgy válik egyre sötétebbé a díszlet és a világítás is – hogy aztán a végén ismét az induló, napsütéses idő térjen vissza, keretet adva a filmnek. Waititi a filmen megjelenő feliratoknál – mint a színészek vagy a rendező neve – visszanyúlt a ’70-es évek háborús filmjeihez: jórészt gótbetűs feliratokat használ, amiket ügyesen vegyít a náci propagandaanyagokon használt másik betűtípussal, illetve a Harmadik Birodalom vörös-fehér-fekete színvilágával.
Ráadásul a történet, a szimpla szórakoztatásnál, ügyes képi világnál és a Harmadik Birodalom szatirikus bemutatásánál többet kínál, ugyanis Jojo-n keresztül azt mutatja be, hogy a rezsim milyen komoly mértékben lehetett képes indoktrinálni a gyerekeket. Egy olyan diktatúrában, mint a hitleri Németország, ami az egység fontosságát, az eltúlzott férfiasságot és a militarista hősiességet hangsúlyozza, a fiatal gyerekek tartozni akarnak valahova – a Hitlerjugend és más ifjúsági szervezetek pedig megadják a lehetőséget. Azonban azt is a gyerekek fejébe veri, hogy kik az ellenségeik, hogy feltétel nélkül higgyenek a vezetőiknek – a gyerekek pedig elhiszik. Jojo nem hátrányos helyzetű, a szülei nem hithű nácik, és nem is buta gyerek, mégis sikerül őt megnyernie a Pártnak: mert tartozni akar egy közösségbe, nem akar különc lenni. Az élete bizonyos pontján ezzel mindenki szembesül.
Elsa és Jojo (Forrás: gamekapocs.hu)
A filmet ebből a szempontból párhuzamba lehet állítani az A hullám (Die Welle) című 2008-as filmmel, mivel hasonló üzenetet közvetít. Nem kell ahhoz semmi különleges vagy szélsőséges dolog, hogy fiatalokat egy szélsőséges ideológia követőjévé tegyék – elég csak azt éreztetni velük, hogy ezzel egy erős közösség tagjaivá válnak.
Azonban Jojo karaktere egy fordított ívet ír le az A hullám fiataljaihoz képest, ugyanis amikor szembe kerül az „ellenséggel”, rájön, mennyire hasonlítanak. Rájön, hogy az az ellenség, pont olyan, mint ő, és semmi oka nincs utálni – leszámítva persze, hogy azok a vezetők, akikben eddig hitt, ezt mondták neki. És ez a film másik – ki is mondott – üzenete: azért gyűlölni másokat, mert valaki azt mondja, a legértelmetlenebb dolog a világon. Ezzel az üzenettel pedig Waititi napjaink egyik komoly problémájára, az egymás iránti gyűlöletre reflektál a történelmen keresztül.
Összeségében a film az egyik legjobb kifigurázása a náci pártnak, ugyanakkor nem áll meg a film a szimpla szatíránál, és annál mélyebb sztorit és mélyebb vonulatot is kapunk. Az a kritika pedig, hogy a film viccet csinál a nácikból és ez káros lenne, véleményem szerint, teljesen alaptalan. Waititi filmje az ügyesen adagolt, kissé sötét humorával sokkal jobban tudja átadni a mondandóját, mint a hasonló témákban készült, mély, nyomasztó drámák.
Ezt olvastad?
További cikkek
Az indiánkép változása Az apacs harcos című filmben
Hogyan jelennek meg az indiánok az amerikai mozikban? Milyen előzményei voltak Az apacs harcos című filmnek? Hogyan ábrázolják ebben a filmben az őslakosokat? Cikkünk ezekre a kérdésekre keresi a választ. Az észak-amerikai […]
Bosszú és csillagsávos lobogó – A hazafi (2000)
Roland Emmerich 2000-ben készült filmdrámája az amerikai függetlenségi háborúról mai napig megosztja a közönséget mind az Egyesült Államokban, mind az ország határain kívül. A Mel Gibson főszereplésével készült alkotást sokan […]
Szent Lúcia legendája és szenvedéstörténete az Apáca 2. című horrorfilmben
Az Apáca 2. című 2023-ban bemutatott horrorfilmben nagy szerepet kap Szent Lúciának, a vakok védőszentjének legendája és szenvedéstörténete. Ha a néző nincs tisztában ezeknek a motívumaival, jó eséllyel nem érti, […]
Előző cikk
A Szent István csatahajó
Amikor Magyarország és a modern haditengerészet közti kapcsolatra gondolunk, először Horthy Miklós, másodsorban pedig a Szent István csatahajó, magyar hadihajógyártás büszkesége jut eszünkbe. Ezutóbbi, rövid életű, de annál híresebb hajót […]