Szent Lúcia legendája és szenvedéstörténete az Apáca 2. című horrorfilmben

Az Apáca 2. című 2023-ban bemutatott horrorfilmben nagy szerepet kap Szent Lúciának, a vakok védőszentjének legendája és szenvedéstörténete. Ha a néző nincs tisztában ezeknek a motívumaival, jó eséllyel nem érti, hogy mit lát a filmvásznon. Ennek tudatában érdemes megvizsgálni, hogy ki is volt Szent Lúcia, milyen szenvedéseken kellett keresztülmennie, és miért is lett ő a vakok védőszentje.

Szent Lúcia személyének tisztelete

A szentek élete című könyv szerint nem szólnak a források Lúcia vértanúságának időpontjáról, a hagyomány azonban a Diocletianus-féle üldözés áldozatai között tartja számon, így halálának időpontját 304 körülre szokták tenni. Azzal kapcsolatban, hogy Szent Lúciát tisztelték-e a középkorban, vagy sem, a szakirodalom kettősséget mutat. A Magyar Katolikus Lexikon szerint a válasz nem, viszont A szentek élete című könyv alapján Lúcia ekkor már a legkedveltebb szentek közé tartozott. Az utóbbi állítás mellett szól egy 5. századi sírfelirat a siracusai Szent János-katakombában, ami bizonyítja, hogy Lúcia neve belekerült a római kánonba is. Rómában a 6. század óta ünneplik, valamint ekkor mozaikképet is készítettek róla Ravennában. A korabeli misekönyvek arról tanúskodnak, hogy a nép és hivatalosan az egyház is tisztelte már az 5–6. században, zsolozsmáját (az imaórák liturgiája) pedig valamivel később írták. Illetve Nagy Szent Gergely is arról tudósított, hogy Siracusában és Rómában egy-egy kolostor áll Lúcia oltalma alatt. I. Honorius pápa pedig (625–638) fölépíttette Rómában a S. Lucia in Selce-templomot.

A középkori Magyarországon Szent Lúciát kevésbé ismerték, bár neve misenaptárainkban megtalálható, ráadásul 1286-ban már oltára volt Esztergomban. Élete a Legenda Aurea nyomán az Érdy-, a Debreceni- és a Cornides-kódexben is olvasható.

Szent Lúcia szenvedéstörténete

Lúcia Siracusa egyik legelőkelőbb családjából származott. Ez a város ekkor az ókori Szicília legjelentősebb központja volt. Eljegyzett menyasszony volt, mikor elkísérte beteg édesanyját Cataniába, és ott anyja gyógyulása érdekében elzarándokolt Szent Ágota sírjához. Miután sikerrel jártak és édesanyja meggyógyult, Ágota megjelent neki, és mint a húgát megkérdezte, hogy miért az idegenben lévő sírnál keresték a gyógyulást, amikor Lúcia a saját hitével is meggyógyíthatta volna. Emellett megjövendölte Lúcia későbbi vértanúságát. Útjukon hazafelé Lúcia engedélyt kapott az anyjától, hogy ne kelljen férjhez mennie, Istennek szentelt, szűzi életet élhet, illetve hozományával (a házasságába vitt javaival) is tetszése szerint bánhat.

Amikor édesanyjával haza értek, Lúcia elkezdte szétosztani vagyonát a szegények között. Ezt látva a vőlegénye bizalmasan megkérdezte Lúcia dajkájától, hogy mit jelentsen ez, ő pedig csak annyit válaszolt, hogy „a menyasszonyod talált egy igen értékes kincset, amelyet meg akar szerezni magának. Most eladja mindenét, hogy azt megvehesse”. Ezt hallván a vőlegény boldogan és kíváncsian várta, hogy ő is részese lehessen menyasszonya kincsének, de hamar rá kellett jönnie, hogy szó sincs olyasféle kincsről, amilyenre számított. Világossá vált számára, hogy Lúcia csak a szegényekkel törődik. Hamar kiderült, hogy a menyasszonya keresztény, ezért bosszúból feljelentette Paschasius bírónál. Lúcia szenvedéstörténetében ezért is hangsúlyozzák az ifjú pogányságát, illetve hogy azt akarta megbosszulni menyasszonya bíróság elé hurcolásával, hogy elesett a várható hozománytól.

A bíró ráparancsolt Lúciára, hogy áldozzon az isteneknek. Aki erre így felelt: ,,Egy áldozat van, ami tetszik Istennek, és ez a szegényeken való segítés. Mivel már semmim sem maradt, magamat adom oda.” A bíró rendreutasította: ,,Ilyesmit a magadhoz hasonló, ostoba keresztényeknek mondj, de ne nekem, mert én a Császár törvényére vigyázok!” ,,Tartsd hát magadat a császárod törvényéhez” – mondta neki Lúcia – „én meg szívem Urának, Jézus Krisztusnak a törvényéhez tartom magam. Te féld a császárodat, én az én Istenemet félem. Keresd uradnak kedvét, én pedig arra törekszem, hogy Krisztus előtt legyek kedves. Tedd, ami neked jólesik, de én azt teszem, amiből üdvösségem támadhat!’” Ezután a bíró megfenyegette, hogy nyilvánosházba (bordélyházba) záratja. Lúcia erre így válaszolt: ,,Ezzel a testet nem tudod beszennyezni, mert az csak úgy lesz tisztátalan, ha az akarat beleegyezik. Ezért még ha el is veszed erőszakkal testem tisztaságát, akaratomat erre nem tudod rávenni. Mire vársz? A testem kész a kínra!‘”

Ezután a bíró parancsot is adott, hogy bordélyházban gyalázzák meg Lúciát, viszont semmilyen módon nem tudták elvonszolni (állítólag még két ökörrel is megpróbálták elvontatni a helyszínről – ezt festményeken is gyakran ábrázolják). Ezután, a többi vértanúhoz hasonlóan, a legkülönfélébb kínzásokkal gyötörték, de Lúcia imádságának hatására egyik sem tudott fájdalmat okozni (sem a tűz, sem pedig a forró olaj nem ártott neki). Végezetül a bíró parancsára karddal (egyes helyek szerint tőrrel) döfték át a torkát, de nem halt meg azonnal, hanem ilyen állapotban még tanított is. Halála azután következett be, hogy magához vette az oltáriszentséget és az utolsó kenetet.

Lúcia megjövendölte az egyház békéjét és a keresztényüldözések végét is. Ereklyéit a hagyomány szerint 1040-ben Konstantinápolyba, 1204-ben pedig Velencébe vitték. A teljes testét a mai napig a Szent Jeremiás templomba őrzik, és 1955-ben tették a szent fejére a ma is látható, jellegzetes ezüstmaszkot (teste a szentekre jellemző módon alig változott, emiatt sokan azt hitték, hogy nem halt meg, csak alszik).

Szent Lúcia legendája, védőszentsége és attribútumai

A legenda kifejezés a latin ’legere’ (olvasni – felolvasandó) szóból származik. Ezeket a szentekről, mártírokról szóló történeteket szokás volt felolvasni a szentek emlékünnepén tartott istentiszteleten, illetve a kolostori étkezések alkalmával. Viszont azt fontos megjegyezni, hogy a legenda csak egy-egy vallás keretén belül elismert történet, más vallások esetében nem igaznak, hanem fikciónak tekintették ezeket.

Szent Lúcia legendája szerint Lúcia már említett pogány kérője a szemébe és annak szépségébe szeretett bele. Ezért Lúcia kivájta a saját szemeit és egy tálon küldte el a vőlegényének, hiszen a Szűzanyától úgy is szebb szemeket kapott. Részben az említett legenda miatt, részben a neve alapján (lux – fény) elsősorban a szembetegek és a vakok gyógyítószentje. Ráadásul a középkorban Lúcia nevének a lux szóval való rokonsága révén temetők, temetőkápolnák védőszentjének is választották, ugyanis az egyház imádságában – et lux perpetua luceat eis – azért könyörög, hogy a halottaknak az örök világosság fényeskedjék. Mindemellett oltalmáért könyörögtek a bűnbánó utcanők, a földművesek és a különféle kézművesek, de ugyanígy a varrónők, a párnakészítők és a nyergesek is, ugyanis e szakmák űzői hegyes, éles szerszámokkal dolgoznak.

A vértanú szüzekhez híven Lúciát sokszor pálmaággal, koronával, hosszú ruhában és köpenyben ábrázolják. Legendájának köszönhetően az itáliai művészetben megjelenik az is, ahogyan egy tálon tart egy szempárt. Ritkán előfordul az is, hogy lángok között ábrázolják, hiszen nem fogta meg a tűz sem – ez az utalás a filmben is megjelenik.

Ünnepnapja és a köré épült hagyományok

Lúcia ünnepnapját az Egyház nem véletlenül helyezte december 13-ra. A Gergely-naptár használata (1582) előtt ugyanis ez volt az esztendő legrövidebb napja, pontosabban ez volt a téli napfordulat kezdő időpontja. Ezt a napot tekintették a tél közepének, ami ráadásul a korban munkaszüneti nap is volt. A nép gazdag szokásjoggal övezte ünnepnapját, viszont a hagyományban feltűntek egymásnak ellentmondó, pogány elemek. Így lett Lúcia ünnepe a jövendölések napja, legyen szó az időjárásról, a vetésről, a baromfiról vagy akár az egyén sorsáról. Ezeken az alkalmakon Lúcia alakja hol fényhozó, hol kísértet alakban jelent meg.

A magyar nép számára is kialakult egy vele kapcsolatos hagyománykör. Az általunk jóval ismertebb Luca napjáról az olvasóban biztosan felmerül, hogy Luca és Lúcia nem egy és ugyanaz a személy. Pedig Lúcia és Luca azonosak, csak a hiedelmeink, főleg az időjárásra vonatkozó, bajelhárító szokásaink (lucakalendárium, lucaszék, a dunántúli lucázás, palázolás stb.) már keveredtek népi elemekkel. Így Luca napja elszakadt a szakrális világtól.  Természetesen a mi magyar hagyományvilágunkban is december 13-ának, a sötétség távozásának és a fény születésének napjának nagy jelentősége van, és ez is az oka a naphoz fűződő hiedelmek ellentmondásosságának. Hiszen ez a nap, amikor bőség és gazdagság van, viszont a hagyományok szerint eljön az ördög is. Mindemellett ezen a napon lucabúzát (borbálabúzát) szoktak ültetni, majd ha karácsony estéjére zöld búzává sarjadt, azt a termékenység és a megújulás jelének tekintették. Hiszen, ha karácsonyra kizöldül: jó lesz majd az esztendő, a lány is férjhez megy. Ekkor készítik a lucapogácsát is, ami egy bő zsírral készült sütemény, melyet az ünnep előestéjén vagy annak a napján fogyasztanak az ebéd után. Ilyenkor nemcsak a gonoszok, hanem a család elhalt tagjai is hazajönnek. Emellett ekkor szoktak egész évre gyógyszereket készíteni az állatoknak, mert a néphit szerint Lúcia nagyon szerette a természetet és a háziállatokat.

Szent Lúcia megjelenései az Apáca 2-ben (ez a rész spoilereket tartalmaz)

Már a film elején megjelenik az egyik legjellegzetesebb festmény róla, amelyen jól láthatóak a rá jellemző attribútumok. Érdekes, hogy ezen a festményen az eredetivel ellentétben hiányoznak Lúcia szemei. Ennek az eltérésnek véleményem szerint az lehet az oka, hogy az egész filmben Lúcia szemét keresik a szereplők. Szent Lúcia személyét és legendáját mégis csak jóval később említik meg először, viszont ugyanabban a templomban és ugyanazon kép előtt, amelyet a film elején láthattunk. A film egy későbbi szakaszában Irene nővérnek van egy látomása, amely Szent Lúciára utal.

A néző a szenvedéstörténet ismerete nélkül szinte nem is sejtheti, hogy itt Szent Lúciát láthatjuk a tűz előtt térdelve, mikor kiszúrják mindkét szemét. Véleményem szerint pont, hogy a vőlegénye teheti ezt, vagyis ez utalás lehet a szent legendára. Irene nővér ezenkívül még lát egy kis ezüstszínű ládikát – ennek később jelentősége lesz – majd elájul. Felébredése után Irene nővér mesél a látomásáról és elmagyarázza, hogy a ládika „nagy erejű dolog”, „talán valami ereklye” lehet. Az első óra vége felé feltűnik az a rózsafüzér, ami a démon, Valak áldozatai között a kapcsolat, ugyanis a rajta látható címer/jelvény mindenkinél megjelenik.

Nem sokkal később rájönnek a szereplők, hogy a jelvény/címer a siracusai Szent Lúcia leszármazottjainak jelképe, és hogy a démonnak Szent Lúcia szeme kell. Valószínűleg azért, mert a filmen szereplő démon egykor angyal volt, aki elvesztette a hatalmát, melyet a szent szemével akar visszaszerezni. Később láthatjuk Irene nővér visszaemlékezését édesanyájáról, amely során a következő mondat hangzik el: „A szemed olyan, mint az enyém.” A néző ekkor már sejtheti, hogy a nővér is a szent leszármazottja. A filmben megtalálják Szent Lúcia szemét és sikeresen felhasználják a démon ellen. Valak ennél a jelenetnél megpróbálja megégetni Irene nővért, akin nem fog a tűz, mint ahogy Szent Lúcián sem fogott.

Elmondható tehát hogy a filmben építenek a szent szenvedéstörténetére és a legendájára, azonban az utalások néha pontatlanok. Erre utal az a jelenet is, amikor Lúcia szemét más vájja ki, nem pedig saját maga. Szintén problémás, hogy a filmben szereplő festményről hiányoznak Lúcia szemei, pedig képi ábrázolásain fontosak a meglévő szemek, hiszen azokat már a Szűzanyától kapta ajándékba. Nem szerencsés az sem, hogy a filmben elhangzott rövid történet kevés információt nyújt a nézőnek ahhoz, hogy teljesen megértse, miért pont a vakok védőszenjének szemére lenne szüksége a filmben megjelenő gonosz, sötét démonnak. Ennek okait még a kellő háttérismeret birtokában is csak feltételezni lehet. Emellett rengeteg olyan fikció és fiktív elem került bele a filmbe, mely Lúciához kapcsolódik. Ilyen például Szent Lúcia családjának címere, vagy az, hogy szűzként leszármazottai vannak, akik természetfeletti képességekkel rendelkeznek.

Összességében elmondható, hogy a film a fiktív elemekkel követhetetlenné vált. Nem fektettek elég hangsúlyt a szent háttértörténetének ismertetésére, nem is nagyon kapott magyarázatot, hogy miért jelenik meg egy ilyen szál a filmben. Érződik, hogy Irene karakterét igyekeztek érdekesebbé tenni a rendezők Szent Lúcia szálával, illetve valami magyarázatot adni a látomásaira. A hibák ellenére a film jól mutatja a sötét, komor atmoszférát és érdekes, hogy Irene nővér eredettörténetét Szent Lúciával hogyan kapcsolja össze.

Katona Mónika

Felhasznált irodalom:

Diós István (Szerk.): Magyar Katolikus Lexikon. VIII. kötet. Bp., Szent István Társulat, 2003. 153-157.

Diós István (Szerk.): A szentek élete. Bp., Szent István Társulat, 1984. 888- 890.

Dobos Zsuzsanna: Szent Lúcia, a szembetegek és vakok védőszentje. Ponticulus Hungaricus, XI. évf. (2007) 10. szám. Online: https://www.ponticulus.hu/rovatok/hidverok/lucia.html#gsc.tab=0

(Utolsó megtekintés: 2024.06.06.)

Ortuty Gyula (Szerk.): Magyar néprajzi lexikon. Bp., Akadémiai Kiadó, 1977. Online: https://mek.oszk.hu/02100/02115/html/3-1249.html

(Utolsó megtekintés: 2024.06.06.)

https://ktp.hu/hitunk-es-eletunk/unnepek/egyhazi-unnepek/szent-lucia-szuz-es-vertanu

(Utolsó megtekintés: 2024.06.06.)

Ezt olvastad?

Moldáv szerepvállalás a Afganisztánban – az elBeszélő vendége Bandi István

Idén jelent meg a Zrínyi Kiadó gondozásában Ion Valer Xenofontov Az afganisztáni háború (1979–1989) című könyve. A kötet a szovjet

X