A második Szidra-öböl feletti incidens

1989. január 4-en két amerikai F-14 Tomcat vadászrepülőgép lelőtt két líbiai MiG-23 Flogger vadászrepülőgépet. Az esemény diplomáciai és sajtóbotrányt kavart, amiben a Pentagon is magyarázkodni kényszerült. Lengyel Ádám cikke bemutatja az eseményeket.

A líbiai-amerikai viszony

Washington viszonya a függetlenedett észak-afrikai országgal meglehetősen baráti volt egészen Moammer Kadhafi 1969-es puccsáig és hatalomátvételéig. Kadhafi kereste a konfliktust az Egyesült Államokkal, például felmondta a Wheelus Légibázis használatának jogát, rendszerint felszólalt a washingtoni kormányzat Izraelnek nyújtott támogatása ellen. Emellett Líbia napirendre tűzött egy elvi kérdést is: a teljes Szidra-öböl feletti uralmat követelte. Az öböl Misratha és Bengházi közötti tengeri terület, közel 180 kilométer széles és 440 kilométer mély. Az ENSZ által elfogadott, a szabad hajózást támogató szabályok értelmében az országok a partvidékük 12 tengeri mérföldes (kb. 22 kilométeres) körzetében, illetve az afölötti légkörben gyakorolhatnak korlátlan uralmat, s bár kijelölnek egy folytatólagos exkluzív zónát, ezen a területen vagy efölött se a késedelmi, se a katonai hajózást vagy repülést nem korlátozhatják az országok. A konfliktusok hatására 1973-ban Richard Nixon visszahívta az Egyesült Államok Tripoliban lévő nagykövetét és bezárta a követséget.

Még ebben az évben sor került az első összetűzésre az öböl fölött: líbiai repülőgépek egy felderítést végző C-130-asra nyitottak tüzet, azonban a repülőgép el tudott menekülni. 1980-ban ismételten egy felderítő repülőgépre támadtak a líbiaiak, majd 1981 augusztusában egy kölcsönös erődemonstráló hadgyakorlat torkollt összecsapásba: két líbiai vadászrepülőgép üldözőbe vett egy – a líbiai légvédelmet szándékosan provokáló – S-3 Viking felderítőt, majd tüzet nyitottak két F-14-esre. Az amerikai gépek kitértek a támadás elől, majd viszonozták a tüzet, megsemmisítve a két líbiai támadót.

1983-ban újabb légiharcra került sor F-14-resek és líbiai vadászgépek közt: a két amerikai gép elfogta a líbiai provokátorokat, de fegyverhasználatra nem került sor. 1986-ban ez a helyzet többször megismétlődött, majd még az év áprilisában Ronald Reagan bombázó támadásokat rendelt el líbiai katonai célok ellen, mivel Kadhafi egyre nyíltabban támogatta a nemzetközi terrorizmust. Ebből is látható, hogy a két ország viszonya nem volt felhőtlen, ugyanakkor a legkomolyabb visszhangot mégis az 1989. január 4-i összecsapás váltotta ki.

Légicsata Tobruk mellett

1989. január 4-én a Gypsy 207 és Gypsy 202 hívójelű F-14A Tomcat vadászrepülőgépek láttak el rutin járőrtevékenységet a USS John F. Kennedy repülőgép-hordozó köteléke számára. A géppárt vezető gép pilótája a 32. repülőszázad parancsnoka, Joseph Connely parancsnok, míg a gép radaroperátora (RIO) Leo F. Enwright parancsnok, a hordozó repülőcsapatainak műveleti tisztje volt. A két amerikai gép líbiai vadászokat észlel a radaron, melyek feléjük tartanak, ezért kitérőmanőverekbe kezdenek, melyeket úgy tűnik, a két líbiai gép is követ – mintha meg akarnák támadni az amerikaiakat. A manőverek közben a hordozókötelék parancsnoka (hívójele Alpha-Bravo) hívja a két F-14-est a levegőben tartózkodó harcászati légiirányító repülőgépen keresztül, és a „Warning Yellow, Weapons Hold” fenyegetettséggel és fegyverhasználati utasítással látja el őket (videón 2:51). Ez azt jelenti, hogy a két líbiai gép potenciális fenyegetést jelenthet, de csak akkor nyithatnak tüzet az amerikai gépek, ha először rájuk lőnek. A parancsról azonban a hangfelvétel alapján nem vesz tudomást Gypsy 207 RIO-ja, s egyre hisztérikusabban kommunikál a pilótával. Alpha-Bravo a parancs vételének megerősítését is kéri, ez azonban nem történik meg. Végül egy ötödik forduló után a helyzet kritikussá válik: Enwright élesíti a fegyverzetet és mindkét gép harcra készül. A videón 4:29-én hallatszik, ahogy a Gypsy 207 pilótája, Connely parancsnok valószínűleg észleli, hogy valami nincs rendben, majd megpróbálja hívni a hordozó parancsnokát, azonban mire választ kapna, már elszabadul a helyzet: 10 másodperccel később Enwright kilő egy rakétát az egyik líbiai gépre. Jól jellemzi a helyzetet Connely reakciója, aki annyit mond: „Ó, Jézusom!”

Ettől a pillanattól kezdve a helyzet eldőlt, a négy repülőgép aktív tűzharcban találta magát. A líbiai pilóták kitérőmanőverbe kezdenek, azonban a két amerikai gép – tartva attól, hogy a líbiaiak mögéjük akarnak kerülni, hogy tüzelhessenek, üldözőbe veszik őket, s megsemmisítik a két MiG-23-ast.

Mi történhetett a levegőben?

Aki látta az 1986-os Top Gun című filmet – vagy legalább annak nyitójeleneteit –, az nagyjából tisztában lehet vele, mi az amerikai Haditengerészet protokollja az ilyen helyzetekre. Amennyiben az ellenséges kötelék nem tér ki, találkozóharc kezdődik, azonban az amerikaiak célja az ellenség elijesztése azzal, hogy tüzelési pozícióba kerülnek mögötte. A filmben el is hangzik a fegyverhasználatot tiltó parancs: „Nem tüzelhet, amíg ők nem tüzelnek!” Ilyen jelenetek valószínűleg sűrűn előfordultak az időszakban légiőrjáratok során, s ma is előfordulhatnak olyan területeken, mint a Balti-tenger vagy a Fekete-tenger térsége. Erre a protokollra két okból is szükség van: egyrészt így megelőzhetők a különböző diplomáciai konfliktusok, másrészt az amerikai pilótákat jogilag is védi, ugyanis ha először tüzet nyitnak rájuk, akkor a fegyverhasználat részükről jogos önvédelemnek tekinthető.

Az 1989-es esetnél azonban – nehezen érthető módon – az amerikai kötelék vezérgépének igen tapasztalt legénysége, elsősorban a RIO, Enwright parancsnok gyorsan harcilázba kerül és már szinte keresi az összecsapást. A helyzet legérdekesebb része, hogy nem kizárt, hogy a RIO-t becsapta az F-14 radarjának frissítési ideje, s úgy tűnhet, hogy az ellenséges gépek folyamatosan feléjük fordulnak, miközben azok nem változtattak az irányukon. Ez okozhatta azt is, hogy Enwright úgy értelmezte a helyzetet, hogy mivel az ellenséges gépek követik a manővereiket, s ezzel közvetlen fenyegetést jelentenek – ez esetben pedig tüzelhet elsőként.

Szintén érdekes megnézni a tűzharcot is. Enwright parancsnok tüzet nyit a líbiai gépekre, nem sokkal később pedig kilő egy újabb rakétát. Ez is azt jelzi, hogy harci lázban ég, és mindenképpen meg akarja előzni a – szerinte – elkerülhetetlent, hogy a líbiaiak rájuk lőjenek és esetleg kilőjék valamelyik amerikai gépet. A probléma csak az, hogy a második rakéta kilövése az elsőt gyakorlatilag feleslegessé teszi: a kód alapján, amit a tüzeléskor mond (Fox 1), a kilőtt rakéta egy AIM-7 Sparrow, aminek folyamatos radarkapcsolatra van szüksége az indító géppel, azonban a második rakéta indítása miatt az első elveszti ezt a kapcsolatot, s a két indítás közt eltelt idő alatt kizárt, hogy az elérte volna a célt. A másik hasonló helyzet, amikor Connely parancsnok és Enwright veszekednek, hogy Connely nem hallja a Siedwinder rakéta hangjelzést, de nem veszi észre, hogy nem váltott át rá – holott a botkormányon ott a kitapintható tűzváltó kar (ahogy a Top Gun-ban is látható) és a pilóta szemmagasságában lévő kijelzőn (HUD) visszajelzés is látható a kiválasztott fegyverről.

Az amerikai pilóták védelmében annyi felhozható, hogy valóban úgy érzékelhették, hogy a líbiai gépek meg akarják őket vagy a hordozóköteléket támadni. Emellett az F-14-esek kamerái által rögzített felvételeken is látható, hogy felfegyverzett repülőgépekről van szó.

Sajtóreakció

Az incidens után a líbiai ENSZ-nagykövet azonnal tiltott fegyverhasználattal vádolta az amerikaiakat, továbbá az egyik pilóta meggyilkolásával. A két amerikai pilóta ugyan a felvételen is hallhatóan jelenti, hogy a két líbiai gép legénysége katapultált és az ernyőik is kinyíltak, ez azonban nem feltétlen jelenti, hogy életben is voltak. A történetet az amerikai sajtó is felkapta, különösen azután, hogy fotók kerültek a birtokukba a Gypsy 202 orráról, amire egy MiG-23-as sziluettjét pingálták. Az amerikai védelmi tárca a legnagyobb hibát ott követte el ebben a tekintetben, hogy úgy állította be a helyzetet, mintha a pilóták megpróbálták volna elkerülni az összecsapást, ahelyett, hogy az önvédelem jogosságára fókuszáltak volna.

Az Egyesült Államok természetesen tagadta, hogy jogtalan fegyverhasználatról lett volna szó. A Pentagon nyilvánosságra hozta a Gypsy 207 felvételeit és a hangfelvételt, továbbá kinagyított képekkel bemutatták, hogy a líbiai gépek fel voltak fegyverezve. A legnagyobb vita az idézett „Warning Yellow, Weapons Hold” parancs miatt alakult ki. A Pentagon álláspontja szerint „a Weapons Hold, bár úgy hangzik, mintha a fegyverhasználat visszatartására utasítana, valójában engedélyezi a pilóták számára, hogy tüzet nyissanak, ha ellenséges repülőgéppel állnak szemben.” Ez azonban nem állja meg a helyét, mivel teljesen egyértelmű utasítást jelöl – ráadásul a bevetési szabályzatokkal is megegyezik –, ugyanakkor a hanganyag azt is valószínűsíti, hogy az F-14-es kötelék gyakorlatilag nem is vett tudomást a kapott parancsról.

A pilótákat végül a jogtalan fegyverhasználat alól a Fegyveres Erők Bizottsága előtti meghallgatás is felmentette, mondván, a líbiai pilóták agresszív viselkedése fenyegetést jelentette az F-14-esekre vagy a hordozó-kötelékre. A fő érv az volt, hogy amennyiben az amerikai pilóták hagyják, hogy a két kötelék elrepüljön egymás mellett, akkor a líbiai pilóták megtehették volna, hogy nem fordulnak vissza és fordulóharcba kezdenek, hanem a gépük sebességfölényét kihasználva egyenesen a hordozókötelékre támadnak, így a két Gypsy döntése helyesnek is vélhető. Emellett azt is kiemelték – visszautalva az 1981-es incidensre – hogy a líbiaiak ismertek arról, hogy először lőnek.

Lengyel Ádám

Felhasznált irodalom:

Beechers, William (1973): U.S. Asserts Plane Fled Libyan Jets. New York Times. Vol. CXXII. No. 42062. 1, 6.

Besenyő János – Marsai Viktor (2012): Országismertető: Líbia. Budapest, MH Összhaderőnemi Parancsnokság.

Biography of Vice Admrial J. D. Williams, USN (Ret). http://www.policyexperts.org/cv/ WilliamsJD.pdf (letöltve: 2021. október 7.)

Broder, John M. (1989): U.S. Shoots Down 2 Libya Jets; Kadafi Vows to Seek Revenge : F-14s Fired in Self-Defense, Carlucci Says. https://www.latimes.com/archives/la-xpm-1989-01-05- mn-277-story.html (letöltve: 2021. október 7.)

Halloran, Richard (1989): U.S. Says Tape Shows Missiles On a Libyan Jet. New York Times. Vol. CXXXVIII. No. 47742., 1,10. https://www.nytimes.com/1989/01/06/world/us-says-tape- shows-missiles-on-a-libyan-jet.html

Horrock, Nicholas M. (1989): U.S. Says Tape Proves Libyan Jet Was Armed. https://www. chicagotribune.com/news/ct-xpm-1989-01-06-8902230310-story.html (letöltve: 2021. október 7.)

Lengyel Ádám (2022): Az 1989-es líbiai MiG „incidens”. Belvedere Meridionale vol. 34. no. 1. 78-90.

Mark, Clyde R. (2005): Congressional Research Service Issue Brief for Congress: Lybia. https://www.hsdl.org/?view&did=739098 (letöltve: 2021. szeptember 27.)

Rosenthal, Andrew (1989): Pentagon Defends Tactics of Pilots Off Libya. New York Times, Vol. CXXXVIII. No. 47747., 8. https://www.nytimes.com/1989/01/11/world/pentagon-defends- tactics-of-pilots-off-libya.html (letöltve: 2021. október 8.)

Trainor, Bernard E. (1989): Bonus to U.S. From Clash: Intelligence. New York Times, Vol. CXXXVIII. No. 47742., 10. https://www.nytimes.com/1989/01/06/world/bonus-to-us-from- clash-intelligence.html (letöltve: 2021. október 7.)

Wilson, Goerge C. (1989): Despite New Details, Libyan Mig Incident Is Still Puzzling. https://www.washingtonpost.com/archive/politics/1989/03/26/despite-new-details-libyan-mig- incident-is-still-puzzling/e6d8eda7-2ecd-4060-a0d7-f9eb3a1b4225/ (letöltve: 2021. október 7.)

https://www.airspacemag.com/military-aviation/bait-and-switch-in-libya- 94267482/?all (letöltve: 2021. szeptember 27.)

Ezt olvastad?

Egy populista amerikai elnökjelölt. William J. Bryan pályája

A 2000-es években sok olyan amerikai elnökjelölt indult, akik megkapták a „populista” bélyeget: a demokrata párti Barack Obama és Bernie

X