A Toyota-háború   

Csád és Líbia 1987-ben vívott háborúja rányomta a bélyegét a 21. század hadviselésére, emlékezete ráadásul össze is forrt a Toyota autómárka nevével.

A háttér

Csád 1960-as függetlenné válása nem zajlott konfliktusmentesen. Ahogy általában az afrikai gyarmati országok esetében, itt is jelen volt a mély társadalmi, törzsi-etnikai alapú megosztottság, ráadásul az ország élére François Tombalbayea került, aki tulajdonképpen diktátorként irányította az országot egészen az 1975-ös puccsig. A puccs azonban nem oldotta meg a problémákat, és az 1970-es évek végétől nyílt polgárháború zajlott Csádban.

Csád és Líbia konfliktusa szintén a gyarmati időkbe nyúlt vissza: a két ország közt helyezkedik el az Aouzou terület, amit mindkét fél a magáénak tekint. A terület hovatartozásának kérdése már az első világháború után terítékre került az akkori gyarmattartók – az Olasz Királyság és Franciaország – között. Több egyezkedést követően 1935-ben Mussolini olasz diktátor és Pierre Laval francia miniszterelnök megegyeztek, s a terület Olaszországhoz került a szerződés szerint. Ezt azonban a franciák sosem fogadták el, mivel Olaszország a náci Németország szövetségese lett a második világháború előtt. Ennek ellenére Líbia függetlenné válása után a szerződés szerinti határt tekintette mérvadónak, míg Csád a korábbit, azaz az 1935 előttit.

Miután polgárháború kezdődött Csádban, Líbia meglátta a lehetőséget, hogy a térséget megszerezze. Kezdetben a Kadhafi-rezsim csak fegyverekkel támogatta az észak-csádi felkelőket, azonban fokozatosan egyre inkább kiszélesedett a támogatás köre, míg végül líbiai csapatok is részt vettek az összecsapásokban. A líbiaiak felszereltségbeli fölénye – ők rendelkeztek egyedül páncélosokkal és tüzérségi eszközökkel, valamint légitámogatással – gyorsan megmutatkozott, s nemcsak a vitatott Aouzou térséget, de egész Észak-Csádot uralmuk alá hajtották. A líbiai előretörést csak a francia beavatkozás állította meg.

A Toyota-háború

1987 kezdetén jelentős, páncélosokkal, tüzérséggel, helikopterekkel és légierővel is rendelkező líbiai erő állomásozott a megszállt területeken, azonban nem rendelkeztek helyismerettel, és nagyon rossz volt a csapatok morálja. Emellett az is hátráltatta őket, hogy a korábbi szövetségesük elpártolt mellőlük, és megegyezett a központi kormányzattal.

Ez idő alatt a franciák – illetve kis részben az Egyesült Államok – katonai eszközökkel támogatta Csádot: páncéltörő rakétákat, légvédelmi gépágyúkat és kiképzést nyújtottak a számokra. Emellett beszereztek 400 Toyota pick-up terepjárót az ország haderejének.

1987 január 2-án a Toyota terepjárók szállítókapacitására és a járművek adta mozgékonyságra alapozva Csád offenzívába kezdett. Három hónap alatt elfoglalta a líbiai erők három fontos helyőrségét, megöltek vagy megsebesítettek 3000 líbiai katonát, megsemmisítettek legalább 100 páncélost, és elfoglalták az Észak-Csádban állomásozó erők repterét, így azok légitámogatás nélkül maradtak. Ennek hatására a líbiai csapatok egészen az Aouzou övezetig vonultak vissza. Nyáron újra fellángoltak a harcok, és a csádi erők gyorsan bevették Aouzou városát is, s az övezetből kiszorították a líbiai erőket augusztus végére – annak ellenére, hogy François Mitterrand francia elnök ezt nem támogatta. Közben Csád Stinger vállról indítható légvédelmi rakétákat is kapott az Egyesült Államoktól.

A Toyota-háború utolsó felvonására 1987 szeptember elején került sor. Ekkorra a csádi erők, hogy kikényszerítsék Líbiától a helyzet elfogadását, gyors rajtaütésben megtámadták Maaten al-Sarra repterét, és elpusztították az itt állomásozó repülőgépeket és helikoptereket. Ezzel a háború kezdete óta első alkalommal Líbia területén támadták a líbiai erőket. Végül az Afrikai Unió elődje, az Afrikai Egység Szervezete elnökének nyomására és az elszenvedett komoly veszteségek hatására Kadhafi beleegyezett a tűzszünetbe.

A Toyota azóta

Csád csak a kezdet volt a Toyota háborús szerepvállalása kapcsán. Az 1987 óta eltelt 37 évben gyakorlatilag nem volt olyan harmadik világbeli konfliktus, ahol ne vettek volna részt különböző pick-up terepjárók a harcokban. Ezek nem kis részben a japán autógyár termékei, s ennek hatására a Toyota neve összeforrt az ezekben a térségben vívott harcokkal. A strapabíró, mozgékony terepjárókra szerelt különböző nehézfegyverekről számos kép lelhető fel az interneten. A különböző felkelő és irreguláris szervezetek harcmodora is nagy mértékben épít ezeknek a járműveknek az alkalmazására.

Lengyel Ádám

A Toyota (és más márkák) pick-up terepjáróinak taktikai alkalmazásáról bővebb információval szolgál az alábbi videó:

Felhasznált irodalom:

Neville, Leigh (2018): Technicals: Non-Standard Tactical Vehicles from the Great Toyota War to modern Special Forces. Oxford-New York, Osprey Publishing. 

Azevedo, Mario J. (1998). Roots of Violence: A History of War in Chad. Routledge.

Ezt olvastad?

„Ötéves tanulmányút” a Nagy Háború nyomán – Internált Eötvös-collegisták sorsa Franciaországban

Az első világháború kitörését követően Franciaország – a többi hadviselő államhoz hasonlóan – megkezdte a területén tartózkodó, vele hadiállapotba került

X