Mátyástól a Gravitációig – Beszélgetés Jancsó Miklós – Oda az igazság című filmjéről

Az I. Tóth Zoltán Kör 2015-ös utolsó programja a Történeti Intézet Szekfű Gyula Könyvtárban lett megrendezve. Az ELTE hallhatói Várkonyi Gábor társaságában beszélgettek Jancsó Miklós – Oda az igazság című filmjéről.

Mercz Tamás a filmvetítés szervezője a nyitóbeszéd közben. Fotó: Tóth Kelemen

Az eseményt a filmvetítést szervező Mercz Tamás gondolatai nyitották meg, majd sor került a nyolcvan perc hosszúságú film vetítésére, mely Jancsó Miklós (1921-2014) utolsó nagy alkotásai közé tartozik. A film javarészt a Mátyás-korszak második felére, a hatalmának csúcsára jutott király uralkodására koncentrált. A középpontban az uralkodó magánéleti történései állnak, melyek országos jelentőséggel és politikai súllyal bírnak.

Várkonyi Gábor filmelemzés közben. Fotó: Tóth Kelemen

A vetítés után Várkonyi Gábor középre ülve vette át a szót. Először is röviden ismertette a Jancsó univerzum, sajátosságait – „Ahhoz, hogy egy Jancsó filmről beszélgessünk, gondolkoznunk kell.” –, majd vitaindító gondolatokat, kérdéseket tett fel a közönségnek: „Hol van a történelem?”

Jancsó Miklós sok történelmi filmet készített. Így a rendező filmjeiben a történelmet nem eseménysorként kell keresni, hanem mint egy szimbólumrendszert. Ebbe a rendszerbe ágyazta bele a három önálló kommunikációs síkját: a dialógust, a képet és a zenét. Minden kommunikációs síknak megvolt a maga feladatköre, amelyek ritkán találkoztak, így nehezítve a film befogadását. A film zenéje erősen épített a Mátyás-legendára, ezt ellensúlyozta a dialógus. Jancsó Miklós egyszerre használt kifinomult dialógusokat és volt meglehetősen szabadszájú, így szembesítve a nézőt a nyers igazsággal.

A lelkes csapat. Fotós: Tóth Kelemen

„Mit tud az utókor Mátyás királyról?” – tette fel tű éles kérdését Várkonyi Gábor. A Mesék Mátyás királyról és a hasonló szórakoztató művek miatt az emberekben a jó, a dicső s igazságos király képe él. Ez azonban téves, ezzel szakít Jancsó Miklós filmje, mely bemutatja a hatalmi harcoktól terhes és megfáradt Mátyást.

A film bevezetése a hatalom kivetülésének kérdését veti fel, a nagybetűs hatalomét, ami bármit megtehet – ez mozgatja az összes szereplőt. „De a szereplőket ki mozgatja valójában?” – tette fel az újabb kérdést Várkonyi Gábor. „Párhuzamosan fut egymás mellett az, hogy a történelmet írják és a történelem saját magát írja.”

A rendező feldobja a lojalitás kérdését is: Kihez vagy hű? Valójában önmagadhoz sem! Várkonyi Gábor szerint ez leginkább annak köszönhető, hogy a magyar történelem kontinuitása folyamatosan megtört, így nem alakult ki lojalitás a legtöbb emberben. A film vége erre erősen utal, amely ezáltal beilleszthető egy zseniális shakespeare-i befejezésbe.

Várkonyi Gábor rengeteg kulisszatitkot megosztott a film háttértörténetéről, mivel állandó konzulensként (és jó barátként) 2008-2010 között minden csütörtökön Jancsó Miklóssal beszélgetett. Eredetileg Bekes István lett volna a forgatókönyvíró, aki egy remek szinopszist tett az asztalra, ám Jancsó Miklós úgy látta, hogy ezt nem tudná megfilmesíteni. Így maga írta meg a forgatókönyvet. A filmet Ausztriában forgatták, és az Oda az igazságban is alkalmazta az egyszeri hosszú snitteket, amelyek őt világhíressé tették.

Megfigyelhető Jancsó szereplővezetésében a koreográfia, mintha minden karakter, még a legjelentéktelenebb is táncolna. Mindez rögtönzésnek tűnik, de mégis kötött pályán mozognak, minden előre meg volt komponálva. Várkonyi Gábor mindenki figyelmét felhívta arra a tényre, hogy a film forgatásán nem lehetett hibázni, minden szereplőnek száztíz százalékon kellett égnie, mivel Jancsó Miklós egy jelenetet csak egyszer kívánt felvenni, ezért nem is lehet látni a film végén (a klasszikus) bakiparádét.

Martin Scorsese megemlékezése Jancsó Miklósról

Jancsó Miklós egy ideig a Harvard egyetemen tartott előadásokat, ahol Martin Scorsese volt a tanítványa. Vele később jó barátságot kötöttek. A magyar rendező halála után Scorsese személyes hangvételű levelében búcsúzott el tőle. Külön kiemelte, hogy ha nincs Jancsó Miklós, akkor ma egészen másképp festene a filmipar. Ha nincs Jancsó, akkor nem készülhetett volna el Alfonso Cuarón Gravitáció című filmje, aminek az első 17 perce vágás nélküli snittből áll.

Várkonyi Gábor lelkesítően tanulságos gondolattal zárta előadását: „A film professzionalizmusa abban rejlik, hogy mindig lehet újat felfedezni benne.”

A beszámoló az ELTE BTK-n működő I. Tóth Zoltán Körrel való együttműködés keretén belül született.

Mercz Tamás

Ezt olvastad?

Egy régi polgár a népi demokráciában – Az Apám néhány boldog éve című film

Simó Sándor filmrendező (1934–2001) saját novellájából forgatta az Apám néhány boldog éve című filmjét, amelyben emléket állít egy korszaknak, az

X