szociológia
Történelem és dialógus – Edith Bruck és Andrea Riccardi A rosszon túl című könyvéről
2025 októberében jelent meg a Vigilia Kiadó gondozásában Edith Bruck, a 94 éves holokauszttúlélő és Andrea Riccardi olasz történész, a Sant’Egidio közösség alapítójának közös könyve A rosszon túl (Oltre il
„Inspirál, hogy tehetséges, nyitott és szolidáris kollégáim vannak!” – Interjú Keller Márkussal
Történésznek, szociológusnak, később pszichológusnak tanult. Bár az utóbbi szakmát, ahogy a középiskolai tanári pályát is elkerülte, ma az előbbi két tudományág metszetében kutat. Keller Márkus az ELTE TáTK Összehasonlító Történeti
„A hétköznapi ember nézőpontjából nézem a történelmet.” – Interjú Szentkirályi Endrével
Szentkirályi Endre clevelandi születésű történész, középiskolai tanár. Az „amerikai Debrecenben” felnőve személyesen élte át a legnagyobb amerikai magyar közösség történetének utóbbi évtizedeit. ’56-os magyar menekültek gyermekeként, megannyi ’45-ös menekült és
A piliscsabai campustól a Gypsy Lore Society-ig – interjú Hajnáczky Tamással
Hajnáczky Tamás kisebbségpolitikai szakértő közel egy évtizede foglalkozik 20. századi állami cigánypolitikák feltárásával, illetve a cigányság jelenlegi helyzetének vizsgálatával. A Károli Gáspár Református Egyetem kutatója, egyben cigányügyi referense. Emellett közel
Bürokrácia. Képes-e változni? – Recenzió Forgács D. Péter kötetéről
Forgács D. Péter bécsi szociológusként ír a bürokráciáról. Alaposan és lebilincselően vezeti be az olvasót a közszolgálat mechanizmusaiba, egészen az alapfogalmak áttekintésétől, a hivatalnokok jellegzetességinek bemutatásán keresztül törekszik a téma
A személyes történetek szerepe a történelemkutatásban
2019. február 12-én Szeged immár második alkalommal adott otthont a Belvedere Meridionale szervezésében megrendezett kötetlen kerekasztal-beszélgetésnek. Ezúttal a rendezvény témáját a személyes történetek (oral history) módszertana képezte, amelyről Jancsák Csaba,
Nosztalgia és valóság – a Kádár-korszak testközelből
A Kádár-korszak sokakban nosztalgikus emlékeket idéz, egy viszonylagos jólét, biztonság és társadalmi egyenlőség illúziójáról. Valóban ilyen lett volna? Vagy az emlékek rózsaszín szemüvege mindent megszépít? Majtényi György történész, az Eszterházy