„A hétköznapi ember nézőpontjából nézem a történelmet.” – Interjú Szentkirályi Endrével

Oszd meg másokkal is:

Portré

Szentkirályi Endre clevelandi születésű történész, középiskolai tanár. Az „amerikai Debrecenben” felnőve személyesen élte át a legnagyobb amerikai magyar közösség történetének utóbbi évtizedeit. ’56-os magyar menekültek gyermekeként, megannyi ’45-ös menekült és sokadik generációs magyar közötti kutatásaiból kifolyólag különleges lencsén keresztül látja a magyar történelmet. Könyvet írt az amerikai hadseregben szolgált clevelandi magyarokról és a város magyar közösségeiről. Máté Zsolt interjúja.

Újkor.hu: Honnan ered a történelem iránti érdeklődése?
Szentkirályi Endre: Az az igazság, hogy nem tudom. Irodalmárként kezdtem a karrieremet, de mindvégig élveztem a történelemórákat. Mivel német szakos is vagyok, a második világháború történelme is érdekelt. Illetve, amiken a szüleim keresztülmentek, az 1930-as évek Magyarországától kezdve a világháború, az ötvenes évek csengőfrásza, az Amerikába jövetel mind szerepet játszott a történelmi érdeklődésem kialakulásában. Hivatalosan nem vagyok képzett történész, mert nincs végzettségem belőle és a doktori fokozatom is irodalomtudományi besorolás alá esik. De a munkáimban történelmi, szociológiai, irodalmi megközelítéseket egyaránt alkalmazok.

Amikor az 1970-es és 1980-as években történelmet tanultam, akkor mindig nagyon óvatosan nyúltunk az otthon kiadott történelemkönyvekhez; mert ott az 1956-os szabadságharc ellenforradalomként szerepelt. Mi főleg az emigrációban kiadott történelemkönyvekből tanultunk. A könyvek, amiket a gulágról, hadifogságról, második világháborúról olvastam az „emigrációban”, elsősorban személyes résztvevők benyomásain, élettörténetein alapultak. Így azt mondanám, hogy fontos a mai történészeknek nem csak a vezető személyekkel beszélni és az irattárakat kutatni, de kisebb beosztású vagy a háttérben meghúzódó emberekkel is kell interjúzni és a magániratokat vizsgálni.

szentkirályi
Szentkirályi Endre 2019-ben

Melyik áll közelebb a szívéhez? Az amerikai, a magyar vagy a világtörténelem?
A három összefolyik. Úgy képzeljék el, hogy az amerikai általános iskolában tanultam a helyi szemléletet, ez elsősorban az USA területének történetét, kialakulását és fejlődését jelentette. Mindezzel párhuzamosan hétfő esténként jártam magyar iskolába és péntek esténként magyar cserkészetre; ott a magyar nézőpontot és a magyarság történelmét tanultuk. A középiskolában állt össze a kép, hogy például milyen volt a török uralom Magyarországon, de amerikai szemszögből nézve az európai történelem is teljes lett. Látom mindegyikben a lényeget, a folyamatokat, az irodalmi fordulatokat, a kulturális értékeket. Csak felnőtt koromban ismertem meg az amerikai magyar történelmet. Gyakorlatilag a clevelandi magyarok történetének kutatásával egyidőben bővült a kontinens magyarságának történetével a tudásom, ugyanis ilyenről sem iskolákban, sem az amerikai közoktatásban nem nagyon hallottam.

Angoltanárként találkoztam a Foxfire című folyóirattal és interjúgyűjteménnyel, ami egy néprajzi kutatási projekt alapját jelentette az Appalache-hegység vidékéről. Ebből ered a vonzalmam az iránt, hogy a hétköznapi ember nézőpontjából nézzem a történelmet; hogy hogyan alakítja a nagy folyamat vagy esemény a kisembert és fordítva.

Nem az irattárakat vagy a nagy folyamatokat vizsgálom, hanem azt, hogyan éli meg a hidegháborút az amerikai magyar katona, átlagos ’56-os vagy ’45-ös menekült pedig a szabadságharcot.

Miért a clevelandi vált a legnagyobb amerikai magyar közösséggé?
Ez egy tévhit, hogy a Budapest után valaha is a legnagyobb magyar város voltunk; de nem véletlenül alakult ki, mert még a negyvenes években is 60.000 magyar élt a városban. Napjainkra azonban a Los Angeles-i, torontói, New York-i közösségek létszámukban túlhaladtak minket. Bár a clevelandi továbbra is egy szoros közösség: azért vált híressé a clevelandi magyarság, mert olyan sokan éltek a Buckeye és Lorain utcákon és környékükön, hogy kialakultak magyar városnegyedek.

Hogyan formálták a clevelandi magyar kultúrát az egyes kivándorlási hullámok?
Az úgynevezett „óamerikás” vagy öreg amerikás generáció, akik a 19. század végén és a 20. század elején „kitántorodtak” az Osztrák-Magyar Monarchia szegénységéből közel két millióan – ők építették Cleveland magyar templomait. Az ő leszármazottjaik továbbra is fontos tagjai a közösségnek. Ez az első hullám elsősorban paraszti származásúakat foglalt magába, akikből gyári munkás vagy bányász lett. A következő nagyobb hullám a „displaced person”-ök csoportja, mely főleg értelmiségiekből állt, akik a Horthy-korszak és a második világháború végi elithez tartoztak: katonatisztek, jegyzők, professzorok. Ők a második világháború alatt menekültek Európán belül, majd nagy szegénységben éltek 1945-től 1950-ig a menekülttáborokban, és nyelvtudás nélkül kezdtek gyári munkásként dolgozni Clevelandben.

Mivel ők gyárban töltötték a hétköznapokat, s a söprögetés nem elégítette ki az ezredes urakat vagy a teológiaprofesszort, és derogált nekik az amerikai munkásság társasága, hétvégén kreáltak maguknak egy olyan magyar világot, ami elveszett számukra. Ekkor indultak a bálok, ők formálták a clevelandi értelmiségi életet.

Magyar Társaságot alapítottak, ami a világ számos országából csábítja a Magyar Kongresszusra a tagokat. Vagy magyar iskolákat, cserkészcsapatokat alapítottak a fiatalok identitásának megőrzéséért.
Őket követte az 1956-os menekülthullám, akik főleg fiatalok voltak. Ők beolvadtak a már meglévő társaságba és tovább építették a közösséget. A hatvanas-hetvenes években kisebb létszámban gazdasági menekültek, s legvégül a kilencvenes évektől az ún. „brain drain” miatt érkező, már angolul beszélő értelmiségiek, orvosok, kutatók, szakemberek érkeztek. Ezek mind hozzáadtak a clevelandi magyar közösséghez és fejlesztették szervezeteit, kulturális életét.

Az első hullám tagjai, és főleg leszármazottaik az 1930-as és 1940-es évek folyamán Cleveland város politikai vezetésébe is bekapcsolódtak. Jack Russell, aki 1915-ben született Ruschak Pálként, majd az 1930-as években megváltoztatta nevét, a városi tanács elnöke volt 1955-től 1963-ig. Ez a hullám több, magyar származású bírót vagy komoly társadalmi és politikai súllyal rendelkező vezetőt adott a közösségnek. Az őket követő hullámok azonban már nem integrálódtak ennyire az amerikai és clevelandi közéletbe. Amíg a szovjetek ellen tüntettünk és megmozdulásokat szerveztünk, addig a helyi politika is nagyobb figyelmet fordított a magyarokra; viszont az 1970-es években induló szétrajzás, vagyis a külvárosokba költözés miatt felbomlottak a magyar negyedek, így a politikai erő is elhervadt.

Szűkebb és tágabb családjában is több ’56-os magyar menekült van. Mennyire volt meghatározó beszédtéma a családi asztalnál a forradalom története? Milyen volt a forradalomról folytatott diskurzus a clevelandi közösségben?
Először is, mi mindig szabadságharcnak hívtuk és nem forradalomnak. Akik aktív résztvevői voltak az eseményeknek családi körön kívül, nem igazán beszéltek tapasztalataikról, viszont így a családjukon keresztül a téma generációkon át meghatározó helyet foglal el életükben. Azt mondanám, hogy mi gyerekként büszkék voltunk arra, hogy a baráti kör apukái politikai okból börtönben ültek az 1950-es években; ez adott nekünk egyfajta erőt, büszkeséget. A megemlékezések mindig is fontosak voltak.

Az iskolai történelemórán, bár olvastuk az amerikai tankönyv egy-két mondatát 1956-ról, de mi mindig jobban átláttuk és átéreztük a szavak mögött meghúzódó részleteket.

Egyetemi tanulmányait a Cleveland State Egyetemen és az Akroni Egyetemen folytatta. Miért az angol és német szakokra esett a választása?
Az angol szak irodalomszak volt elsősorban, és a mind a mai napig tartó, olvasás iránti szeretetemből ered. Azért akartam irodalmár lenni, hogy megtanuljam, hogyan lehet nagy gondolatokat szépen kifejezni. A német szak viszont majdnem teljesen véletlenül lett az egyik végzettségem: az amerikai iskolában tanultam németül is, igaz, nem a kellő komolysággal; de az egyetemi végzettséghez egy idegennyelv-kurzus volt volt szükséges, így folytattam a német tanulmányaimat, és előbb-utóbb rájöttem, hogy könnyedén szerezhetek vele egy értékes diplomát. Végül mindkét állásomat a németnek köszönhetően szereztem, mert a munkahelyeimen váltogatták az angol és német tantárgyi beosztásaimat.

Európai nyelveket tanult az egyetemen. Mennyire népszerű az amerikai egyetemisták körében a bölcsészettudomány és ezen belül is az európai kultúrához kapcsolódó szakok?
Körülbelül olyan a helyzet, mint Európában. Akit érdekel, az jelentkezik rá, de a többség inkább orvosnak, mérnöknek, közgazdásznak vagy más műszaki szakra jelentkezik. Mivel nem egyetemen tanítok, nincs nagy rálátásom, de a középiskolásokon és a cserkészeken keresztül a korosztályra rálátva a bölcsészek kisebbségben vannak. Igaz, ezek a diákok mind ki is emelkednek a saját szakjaikon.

Személyes egyetemi emlékei vagy ismeretei alapján hogy látja a történelem szakok, történettudomány helyzetét az amerikai felsőoktatásban?
Mind a középiskolában, mind az egyetemen van jövője, és jelenleg is sokan érdeklődnek iránta. Aki katonai, diplomáciai, jogi vagy közgazdasági pályákra indul, mind tanul valamilyen szinten történelmet általános iskolás korától. Ismerek egy clevelandi fiatalt, aki a New York Egyetemen történelemből doktorál, illetve egy másik, szintén helyi születésű hallgató a Georgetown Egyetemen tanul nemzetközi tanulmányokat, miután ógörög és latin nyelvet tanult magas szinten. Egy harmadik clevelandi fiatal a Princeton Egyetemen nemzetközi tanulmányokon szerzi a diplomáját és vesz részt számos helyen gyakorlaton.

2008-ban jelent meg a Clevelandben még élnek magyarok? című könyve. Mi inspirálta a kötet elkészítésére? Kérem, válaszolja meg röviden az olvasóknak a könyv címét is.
1973-ban alapította Temesváry Magdi és András a Clevelandi Cserkész Regös Csoportot. A szervezet célja a néprajzkutatás volt, és ezt a cserkészek nevelésében eszközként is felhasználtuk. Ez a csoport idén novemberben fogja ünnepelni az ötvenedik évfordulóját, egyébként minden évben rendeznek egy ünnepi gálaműsort. Az egyik ilyen alkalomra felkértük a 14-21 év közti regös cserkészeket – akik mind második vagy harmadik generációs amerikai magyarok –, hogy egy magnetofon mellett kérdezzék meg a nagyszüleiket különböző néprajzi témákról. Ezt összegyűjtöttük, rendeztük, szerkesztettük. A gálaműsort ráadásul úgy állítottuk össze, hogy előbb halljuk felvételről a nagyszülő hangján, hogy milyen volt például a locsolás Magyarországon, aztán pedig ehhez kapcsolódó tánc következik. Ez rendkívül népszerű volt.
A környékbeli magyar templomok lelkipásztorai voltak segítségemre: a templomukból néhány idős tagot összehívtak egy kedd estére, így a cserkész fiatalok felkeresték őket, felgyűjtötték a történeteket. Az ezekből a kutatásokból született feljegyzéseket szerkesztettem kötetté; melyben nem csak a magyarországi, de az Amerikában megélt szokásokról is van információ.

A könyv címe onnan származik, hogy mikor egyszer Budapesten voltam és egy beszélgetés során kiderült, hogy Clevelandből vagyok, a beszélgetőtársam rám nézett és annyit kérdezett kikerekedett szemekkel: „Clevelandben még élnek magyarok?” Ez a mondat megragadott és emlékeimben megőriztem, ezért adtam ezt a könyv címének.

De, hogy válaszoljak is a kérdésre, még nagyjából 2000 embert érünk el a szervezetek levelezőlistáival, vasárnaponként átlagosan 400-an járnak templomba, de ez a szám sátoros ünnepségeknél megduplázódik. 4500 ember jelentette be az amerikai népszámláláson, hogy beszél magyarul otthon. 65000 pedig magyar származásúnak vallotta magát. Igen, élnek még Clevelandben magyarok.

Kik voltak az Önt megelőző clevelandi magyarsággal foglalkozó főbb szakvégzett vagy akár amatőr kutatók? Hogyan őrzik meg az utókornak a clevelandi magyarok a tárgyi, kulturális vagy történeti emlékeiket?
Dr. Ayklerné Papp Zsuzsa Clevelandben nőtt fel, 1981-ben mesterszakos szakdolgozatát kiadták könyvként, amely alapvető fontosságú munka a clevelandi magyarokkal kapcsolatban. Ő már Torontóban él, de a 2023-as október 23-i megemlékezésen ő lesz az ünnepi szónok.
A 1990-es években magánkiadásban jelent meg és terjedt kézről kézre Dr. Somogyi Ferenc munkája, a Clevelandi magyarság vázlatos története. A címe ellenére nagyon alapos, részletes, forrásokkal ellátott és kiválóan megírt, nagyon értékes tanulmány. Erre a kettő főbb kötetre alapoztam munkáimat.
Volt, aki Clevelandet egy-egy fejezetben dolgozta fel, mint például Papp Z. Attila szociológus vagy Puskás Julianna az amerikai magyarokról írt munkáikban.
Steve Piskor az amerikai romazenészekről írt, és szentelt egy alfejezetet Clevelandnek. Pigniczky Réka készített a regös csoportról dokumentumfilmeket. A Duna TV és a Debreceni TV készített néhány riportot, és városunk magyarsága az Üzenem az otthoni hegyeknek című műsor keretében kapott egy részt. Legújabban a Hungarikumokkal a világ körül programban szerepeltünk.
A történelem megőrzésében a legfontosabb a Clevelandi Magyar Történelmi Társulat, aminek van egy múzeuma a belvárosban; nagyon sok értéket őriznek a kiállításon és a raktárukban is. Ezen kívül az egyházakban, templomokban vannak még történelmi emlékek, például anyakönyvek, fényképek, tárgyak, iratok.

Doktori tanulmányait a Debreceni Egyetemen folytatta Glant Tibor témavezetésével. Disszertációját a clevelandi magyarságról írta, aminek egy részéből született egy könyve a hidegháború éveiben az amerikai hadseregben szolgáló clevelandiekről. Miért esett erre a témára a választása, hogy önállóan is megjelenjen egy könyvben?
Amikor gyerek voltam, akkor úgy tűnt, hogy a Magyar Iskola és a cserkészet köreiből mintha mindig valaki éppen katonai szolgálatot teljesített volna, felszerelt volna, leszerelt volna. Ráadásul bátyám is hivatásos katona volt a gyalogságnál, tisztként szerelt le. Ezek hatására elkezdtem önszorgalomból írni egy listát a hadsereget megjárt ismerőseimről és clevelandi magyarokról: 5, 10, 20 fő, gyűltek a nevek; majd amikor elújságoltam a cserkészcsapat-parancsnokomnak, hogy már meglett a 40. név, ő megkérdezte: 40? Inkább 400! Végül 330 nevet állítottam össze, akik clevelandi magyarként az amerikai hadseregben szolgáltak. 250 interjút készítettem, s a kutatások és személyes iratok, visszaemlékezések révén született a kötet.

szentkirályi

A disszertáció többi részéből készült kötete megjelent angol nyelven. Mennyire érdeklődnek az amerikai történészek a helyi nemzetiségek története iránt?
Ez inkább egy résztéma a számukra. A legnagyobb clevelandi történész, John Grabowski nagyon támogatott és érdeklődött a munkáim iránt, de rajta kívül nem igazán tapasztaltam érdeklődést vagy kaptam visszajelzést a köreikből. Igaz az is, hogy mindennapjaimat középiskolai tanári munkám és a közösségi tevékenységek töltik ki, ezért történész körökben viszonylag ritkán mozgok.
A helyi nemzetiségek foglalkoznak saját történelmükkel, és néhány történész bele szokott merülni külsősként a közösségek múltjába, de összességében ez elmerül az amerikai bevándorlás történetében.

2017 óta a clevelandi Egyesült Magyar Egyletek vezetője. Mivel foglalkozik a szervezet?
Ez egy ernyőszervezet, ami 8 környékbeli templomot és 15 civil szervezetet foglal magába. Megrendezi a március 15-i, október 23-i megemlékezéseket, és, ahol szükség van rá, közösen képviseli a clevelandi magyarságot. Közös naptárt szervezünk, aminek köszönhetően a templomok megbeszélhetik, mikor tartják szüreti mulatságukat vagy disznótoros vacsorájukat. A szervezet fő szerepe a koordináció.

2019-ben a Helena History Press gondozásában jelent meg a Being Hungarian in Cleveland című munkája. A kötet címe után ismételten szabadon: milyen Clevelandben magyarnak lenni?
A könyv angol nyelven fejti ki azt, hogy milyen Clevelandben magyarnak lenni. A helyi magyarság történelmén, hagyományain, kultúráján, nyelvén, irodalmán, könyvkiadásán és a nyelv továbbadásának kérdésén keresztül adja meg a választ. Hogy van az, hogy csak 6%-a beszél a közösség tagjainak magyarul? Milyen kihívásokkal néz szembe egy második vagy harmadik generációs magyar gyermek? Ezek a kérdések is hangsúlyosak és fontosak a kötetben.

Dióhéjban összefoglalva: a könyv egy közösségről szól, amely tagjai egymást támogatják, törődnek egymással, és ápolják hagyományaikat. Ez mind egyszerre jelenti a clevelandi magyar létet.

A kötetben több tudományág segítségével mutatja be a clevelandi magyar közösséget. Hogyan használta az interdiszciplinaritást történészként?
Mivel, mint már említettem, nem képzett történészként, hanem irodalmárként kezdtem a szakmámat, így először a nyelvápolás és nyelvátadás tényezőit kezdtem kutatni. Ehhez hozzákapcsolódott a társadalom bizonyos mértékű szociológiai felmérése, és azért, hogy az olvasók értsék a közösség eredetét, egy történelmi áttekintést is adtam; ez a három szemszög határozza meg kötet módszertanának gerincét.

szentkirályi

Közreműködött a több, 1956-tal foglalkozó dokumentumfilm alapját jelentő Memory Projectben. Kérem mutassa be az olvasóknak, hogy mivel foglalkozik ez a projekt, és mi volt az Ön feladata benne.
Pigniczky Réka egy dokumentumfilm-készítő, aki egyúttal sógornőm, jelenleg Budapesten lakik. Pályafutását azzal kezdte, hogy tévériporterként dolgozott. Miután meghalt az apósom, az édesapja, Réka készített egy dokumentumfilmet arról, ahogy nővérével közösen megpróbálták kitalálni, hogy mit csinált Pigniczky László 1956-ban. Illetve arra is keresték a választ, hogy halála előtt miért nem tért haza Magyarországra. A dokumentumfilm a Hazatérés címet viseli, aminek elkészítésében támogatói szerepet játszottam.
Miután számos helyen levetítették a filmet, gyakran kérdezték tőle az egyik jelenet miatt, hogy mi is ez a philadelphiai Magyar Tanya? Így született a második filmje, az Inkubátor, ami az amerikai magyar közösségekről szól Philadelphiában, Kaliforniában és Clevelandben. Ezek elkészítésében hangsúlyosabban részt vettem már mint amerikai-magyar szakértő.
Amit összegyűjtöttünk, de nem került be a végső filmekbe, egy harmadik dokumentumfilmet szült, amely a Megmaradni címet viseli, és a New Jersey, Cleveland, Kalifornia, New York és más vidékek magyar közösségeinek fejlődéséről szól. Annak a filmnek az összeállításában jelentősen közreműködtem alkotótársként.
A Memory Project Réka és Lauer Andrea legújabb projektje, amely fő fókusza 1956-os és 1945-ös kivándorlókkal készült interjúk elkészítése és közzététele. A feladatom ebben a mindössze pár interjú megszervezésében merült ki, Réka végzi a munka oroszlánrészét.

Több amerikai magyar szervezet tagja, számos konferenciasorozat látogatója/előadója. Mely fórumok, szervezetek tömörítik az amerikai magyar történészeket?
Egy interdiszciplináris fórumot biztosít az AHEA, az American Hungarian Educators Association, magyarul az Amerikai Magyar Tanárok Egyesülete. Főleg egyetemi oktatókból áll, akik között számos történész van. Én személyesen annyira nem vagyok járatos más történész szervezeteknél, de az AHEA konferenciáin rendszeresen részt veszek.

Milyen szakmai tervei vannak a jövőre nézve?
Egyelőre a gimnáziumi tanítás leköti a hétköznapjaimat, a szabadidőmet pedig az ernyőszervezet elnöki tisztsége tölti ki. Előbb-utóbb nem bánnám felkutatni, hogy a III./II és III./III irataiban mi található a nyolcvanas évekből, hogy a clevelandi magyarokat az óhazából kik figyelték, kik voltak a besúgók, milyen jelentéseket írtak rólunk. De egyelőre ez a jövő kérdése.

Máté Zsolt

Ezt olvastad?

A száz éve született Brusznyai Árpádra emlékezett a Nemzeti Örökség Intézete (NÖRI) és a Nemzeti Emlékezet Bizottsága (NEB) az '56-os mártírnak az
Támogasson minket