Két napon át központban a medievisztika – Az ELTE 2025-ös Középkorral foglalkozó doktoranduszok konferenciája

Idén ismét megrendezte a Középkorral foglalkozó doktoranduszok konferenciáját az ELTE Bölcsészettudományi Karán a Történelemtudományi Doktori Iskola Középkori Magyar Történelem, Történelem Segédtudományai és Középkori és Kora Újkori Egyetemes Történelem Programja. A 2025. június 5–6-án lezajlott eseményen harminc doktorandusz és doktorjelölt mutatta be kutatását, amelyek közül tizenhármat angol nyelven hallgathattak meg az érdeklődők. A program népszerűségét mutatja, hogy tizennégy hazai és külföldi egyetemről érkeztek előadók. A konferencia szervezésében Dreska Gábor, Novák Veronika és Rudolf Veronika, a doktoranduszok közül pedig Pardi Boglárka, Sütő Botond, Varga Virág és Vas Máté vettek részt.

Az esemény első napja Novák Veronika (ELTE) nyitóbeszédével kezdődött, akit Balogh-Kátai Judit követett, aki az ELTE Alumni Központ nevében köszöntötte a konferenciát. A résztvevők összesen nyolc szekcióban mutatták be eredményeiket, majd minden szekciót összevont vita követett, amely során magyar, illetve angol nyelven hangzottak el kérdések, hozzászólások a szép számmal jelen lévő közönség részéről.

Mielőtt Christina Lutter (University of Vienna) megtartotta volna plenáris előadását, érdemeit Klaniczay Gábor (ELTE – CEU) méltatta. Lutter előadása a késő középkori bécsi nők társadalmi tőkéjével foglalkozott. A felszólaló részletezte a kutatása módszertani hátterét, amely a prozopográfiára épül, továbbá ismertette a forrásadottságokat és hangsúlyozta a kapcsolati háló vizsgálatának fontosságát is. Az előadó megállapította, hogy a különböző társadalmi kapcsolatok révén a patriarchális berendezkedés ellenére a nők is rendelkeztek társadalmi tőkével.

A plenáris előadást az első szekció követte, amely során a művészettörténet témakörében volt hallható négy előadás, Jakab Péter (ELTE) elnökletével. Hári Kata (ELTE) felszólalásában a Haláltánc műfajának illusztrált könyves változatait vizsgálta.  Az előadás a Blockbuch (táblanyomatos könyvek) kiadványokra koncentrált, ezek ikonográfiáját, szöveghez való kapcsolatát elemezte.

Később Kernács Rebeka (ELTE) ismertette 2025 januárjában megtett kutatóútja eredményeit, amely során négy 10–11. századi, Essenhez köthető kereszt díszítését vizsgálta. A keresztek gazdag filigrándíszítése és a kőfoglalatok lehetővé tették számára, hogy megállapítsa a négy esseni kereszt egymáshoz való viszonyát, keletkezési sorrendjét és azt, hogy ugyanazon műhely, esetleg személy készítette-e őket.

Ezután Jessica Knowles (University of Vienna) következett, az előadásában a Thomas Becketről és a Richard Scrope-ról, az 1170-ben meggyilkolt canterburyi érsekről és az 1405-ben meggyilkolt yorki érsekről született ábrázolásokat hasonlította össze. Becket Anjou-legendáriumban szereplő illusztrációja és Scrope egy flamand/angol hóráskönyvből származó képe hasonlóan ábrázolja a két érseket, közvetlenül a mártíromság pillanatában. Az előadó szerint a két kép célja ugyanaz volt, vagyis a vallásos érzület felkeltése, a szemlélő ösztönzése arra, hogy osztozzon a szent tapasztalatában.

Az első szekciót Szathmári Edina (ELTE) a kassai plébániatemplom erdélyi hatásait vizsgáló előadása zárta. A kőfaragójelek és a formavilág segítségével a felszólaló a datálás kérdésére, valamint a megjelenő formák terjedésének problémájára összpontosított.

A második szekció a régészet és várak témakörében Mészáros Orsolya (ELTE) elnökletével zajlott. A tagozat nyitóelőadásában Bojtár Erzsébet (PPKE) a szíriai keresztes lovagvárban, Crac des Chevaliers-ben található középkori graffitikkal foglalkozott. Kiderült, hogy a graffitik hozzásegítenek az építéstörténet és a különböző termek funkcióinak megismeréséhez. Az ábrázolások ezentúl képet adnak a korabeli hadászati eszközökről, a járművekről, a viseletről, valamint az ismert állatvilágról is.

Botha-Lőrincz Adrienn (DE) prezentációja a székelyudvarhelyi Budvár és a nagygalambfalvi vár 2024-es felmérését mutatta be. Az érdeklődő hallgatóság megismerhette a régészeti topográfia legújabb módszereit, valamint azok alkalmazhatóságát is. Botha-Lőrincz kifejtette, hogy a drónnal történő felmérés és térinformatika segítségével létrehozott digitális domborzati modell precíz feltérképezést tesz lehetővé, pontosabb adatokat szolgáltat.   

A szekció harmadik előadója Szabó Renáta (ELTE) Erdőd várából származó balusztrádtöredékeket vizsgált. A Drágfi család által építtetett várkastélyból származó kőfaragványok a reneszánszban elterjedő balusztrádos mellvéd meglétére utalnak. A töredékek alapján rekonstruálni lehet a korlát kinézetét, amely a vár eleganciáját, rezidenciajellegét hangsúlyozza.

Az ebédszünet után következett a harmadik tagozat, amely során gazdaság, tér és kommunikáció témakörében hallgathatott meg négy előadást a közönség, Szende Katalin (CEU) levezetésével. Az első előadó Marija Lendarić (Catholic University of Croatia) volt, akinek kutatása a zágrábi Gradec területén elhelyezkedő három jobbágyfalu pontos földrajzi elhelyezkedését próbálta meghatározni. A kisebb falvakat, ha maradtak is fent térképek, pontatlanul vagy egyáltalán nem ábrázolták a középkorban. Az előadás rávilágított a kora újkori térképek felhasználási lehetőségeire, továbbá a katonai felmérések alkalmazhatóságára a középkori települések elhelyezkedésével kapcsolatban.

Majláthné Sipos Csilla (DE) Szeged gazdasági szerepét vizsgálta a Tisza menti tájban, elsősorban a természeti adottságok és a gazdaság viszonyrendszerére összpontosítva. Az előadás megállapításokat vont le az úthálózat, a folyami átkelők, a folyók, a növényi környezet által biztosított lehetőségekről és a sószállításra, sókereskedelemre, szőlőtermelésre, borkereskedelemre, földművelésre, állattartásra gyakorolt hatásáról.

Ezt követően Štefan Pacola (University of Trnava) tartott előadást Zemplén megye úthálózatának rekonstrukciójáról a 14. század közepéig. A prezentáló megkülönböztetett a szomszédos megyékkel összekötő utakat és a helyi gazdasági, kereskedelmi, közigazgatási központokat egymáshoz csatoló útvonalakat, amelyeket térképen is ábrázolt.

Tuček Viktor (ELTE) előadása a mohácsi csata hírének terjedésére koncentrált II. Lajos Cseh Koronájának országaiban. Forrásként a krónikák és híradások, valamint a cseh nemesség levelezése szolgálhat. A király halálának kérdése jelentette a legnagyobb problémát, valamint hogy megindult ezzel kapcsolatban a felelősök keresése is. Végül Tuček rámutatott, hogy hiába számított fontos kérdésnek Mohács a csehek számára is, ez néhány éven belül kikopott, annak ellenére, hogy a legnagyobb cseh tömegsír Mohácson van.

Az első nap utolsó szekciójának témája az egyház és társadalom volt, elnöke pedig Ribi András (Székesfehérvári Városi Levéltár és Kutatóintézet). A sort Horváth Terézia (PTE) a vasvári társaskáptalan Zsigmond-kori személyi összetételével foglalkozó előadása kezdte. Horváth utalt rá, hogy a stallumokat általában életük végéig töltötték be a szerzetesek, és a javadalmak nagyban függtek a győri püspöktől. Tisztséget párhuzamosan a győri székeskáptalanban vagy a földrajzilag közel eső egyházakban töltöttek be. Ezen adatok alapján az előadó a társaskáptalan perifériajellegére következtetett.

A következő előadást B. Kovács Pétertől (ELTE) hallgathatta meg a közönség. Prezentációjában a közép-európai régió püspökeinek szerepét vizsgálta az invesztitúraharcok kontextusában. A különböző narratív forrásokra, főként a Gall Névtelenre és Prágai Kozmára támaszkodva vizsgálta a püspökök és az uralkodók kommunikációs stratégiáit, amit Szent Szaniszló krakkói püspök és Jaromír prágai püspök példáján keresztül hozott közelebb a hallgatókhoz.

Olha Stasiuk (CEU) előadása a középkori kánonjogot vizsgálta a gazdag mecénások és az egyház kapcsolatával a fókuszban. A vallásos intézmények részben a vagyonos patrónusoktól függtek, így az egyház érdekeit védő kánonok mellett léteztek kiskapuk, kompromisszumos megoldások az egyház és az adományozók között. A beszámoló főképp az alamizsnálkodásra, vendégszeretetre és a rabszolgákra összpontosított.

Az első nap utolsó doktorandusz előadójaként Sütő Botond (ELTE) mutatta be a főkegyúri jog gyakorlását I. Ulászló uralkodása alatt. Kitért az 1440–1444 között Magyarországon főpapi méltóságot betöltött személyekre, különös tekintettel az 1440 után kinevezettekre, és rámutatott arra, hogy 1440-ben bekövetkezett egy kinevezési hullám, amely Erzsébet királyné párthíveit juttatta pozícióba a király Magyarországra érkezése előtt.

A konferencia első napjának utolsó programpontját kutatócsoportok és könyvbemutatók képezték, Dreska Gábor (ELTE) moderálása mellett. Szokola László (ELTE) mutatta be a „Jan Długosz Évkönyveinek magyar vonatkozású adatai” című HUN-REN BTK TTI kutatási projektet. A kutatás célja az évkönyvek magyar vonatkozású adatainak közlése angol és eredeti nyelven, kommentárral ellátva, annak érdekében, hogy minél szélesebb kör számára váljon elérhetővé.

Varga Szabolcs (HUN-REN BTK TTI) ismertette a „Mohács500. A HIM, MNL és HUN-REN BTK konzorciumi pályázata. A mohácsi csatában részt vett személyekre vonatkozó levéltári feltárás és adatbázisépítés” című kutatási projektet, amely több mint húsz kutató részvételével, a lehető legtöbb forrás bevonásával vizsgálja a mohácsi csatában résztvevők számát, a beazonosítható személyek kilétét, beleértve a csatából visszatérőket és a fogságba esetteket is.

A két kutatócsoport prezentálását három könyvbemutató követte. Elsőként Molnár Péter (ELTE) ismertette Thoroczkay Gábor The Historical Research on the Árpád Era című kötetét. Molnár Péter kiemelte a kiadvány számos erénye közül, hogy angol nyelven, széles kör számára dolgozta fel az Árpád-kor historiográfiáját, egészen napjainkig, tehát a legújabb munkák eredményeit is hozzáférhetővé téve.

Csermelyi József (Evangélikus Országos Levéltár) ezután bemutatta Mikó Gábor Egy levéltár régmúltja. A Zarka család középkori okiratai című kötetét. Csermelyi beszédét azzal indította, hogy a könyv „valószínűleg Mikó Gábor legidézettebb műve lesz”, és örömmel fogadta, hogy a kötet a Zarka-levéltár fennmaradásának ismertetésére is nagy hangsúlyt fektet, nem statikusnak mutatva be a főúri levéltárakat.

Végezetül Gulyás László Szabolcs (NYE) adott áttekintést a közönségnek a Simon Bence, Varga Virág és Vas Máté szerkesztésében megjelent Micae Mediaevales XIV. című kötetről, amely a 2024-es Középkorral foglalkozó doktoranduszok konferenciáján elhangzott előadások közül tizenötöt közöl írásos formában. Az ismertetés kiemelte a gondosan szerkesztett mű szakmai fontosságát, a változatos problémákkal foglalkozó tanulmányok színvonalasságát, amelyek között magyar és angol nyelvű egyaránt akad.

A konferencia második napja a Bárány Attila (DE) elnökletével zajló Portré és hatalom című szekcióval kezdődött. Az első előadó, Czottner Katalin (ELTE) Szent Patrik legkorábbi, Muirchú moccu Machtheni által írt életrajzát vizsgálta, különös tekintettel a mű egyedi elemeire és átvételeire. Megállapította, hogy a vita számos motívuma a Biblián, valamint korábbi szentek, főként a sivatagi atyák életrajzain alapszik, de megtalálhatók benne sajátosan ír elemek is.

Illés Kornél András (ELTE) Hunyadi János imázsépítését vizsgálta Zrednai Vitéz János levelein keresztül. Megállapította, hogy a váradi püspök írásaiban a kormányzó képét annak megfelelően alakította, hogy az a legtöbb hasznot hozza számára. Ennek érdekében gyakran alkalmazott római párhuzamokat a leveleiben.

Kintli Dorka (University of Bonn) Fredegund frank királyné alakjával foglalkozott előadásában. Tours-i Gergely krónikájában többnyire a női gonoszság megtestesítője Fredegund, ugyanis számos gyilkosságot is a nevéhez kötött a tours-i püspök. A beszámoló arra mutatott rá, hogy a királyné eredeti – kevésbé befeketített – alakja a forrásokon keresztül ennek ellenére is felfedezhető: Fredegund meghatározó politikai szereplő lehetett, hiszen sikerült fia számára biztosítania a trónt, akinek udvarában központi szerepet töltött be.

A tagozat utolsó előadójaként Vas Máté (ELTE) Luxemburgi IV. Károly önéletrajzát vizsgálta, a császár apja, Vak János ábrázolásaira fókuszálva. Károlynak az apja rossz emlékezetével folytatott párbeszédeként is értelmezhető a mű. Kritikus elemek is megtalálhatók Vak Jánosról az írásban, továbbá Károly óvatosan határvonalat húzott apja és saját maga közé. A cseh elit kritikáit pedig beleépítette a saját reprezentációjába, és hatalma megszilárdítására használta azt.

Ezt követően Kádas István (HUN-REN BTK TTI) elnökletével kezdődött a nagybirtok és a politikai szerepvállalás összefüggéseivel foglalkozó szekció. Elsőként Matěj Kozák (Masaryk University of Brno) vizsgálta a huszita kapitányok birtokait a Cseh Királyságban. A huszita felkelés során számos birtok váltott tulajdonost. Az előadás abba nyújtott betekintést, hogy milyen módon jutottak a földek új tulajdonosukhoz, mekkora birtokokról lehet beszélni, és hogy új uraik székhelyeivé váltak-e ezek a területek. Főként az egyháztól, nemességtől és a királytól került a huszita kapitányokhoz egy-egy falu nagyságú birtok, erőszak, vásárlás vagy szekularizáció útján.

Simon Bence (ELTE) a pelsőci és vámosi Bebek család politikai szerepvállalását vizsgálta 1440–1451 között. A meghatározott időszakban a család különböző politikai szereplők – mint Jan Giskra, Luxemburgi Erzsébet, Habsburg Frigyes vagy Hunyadi László – közötti pozicionálása fontos kérdés: Simon Bence szerint a Bebekek Giskra-ellenessége és Hunyadi-pártisága konzisztensnek látszik. Továbbá a vizsgálat foglalkozott a Bebekek birtokállományával, kapcsolataival a regionális nemesi társadalomban is.

A szekciót záró Varga Virág (ELTE) a Péc nemzetség zalai ágát vonta vizsgálat alá az Árpád- és Anjou-kor fordulóján. A Péc nemzetség tagjai viseltek ekkor országos tisztségeket, de nem tartoztak az oligarchacsaládok közé. A Péc nemzetség politikája, tagjainak karrierútjai, az elért tisztségek, a birtokszerkezetben történő változások a többi Nyugat-Dunántúlon birtokló nem oligarcha családdal összehasonlítva következtetéseket engednek levonni a kor társadalomtörténetére vonatkozóan.

Az ebédszünetet követően a krónikakutatás témakörében kezdődött meg Csákó Judit (HUN-REN BTK TTI) elnökletével az utolsó előtti szekció. Theresa Bachhuber (Ludwig Maximilian University of Munich) Hugo Falcandus A szicíliai zsarnokok története című 12. századi krónikájában vizsgálta a szexuális erőszak kérdését. A krónikás a számára ellenszenves alakokat a művében néhol szexuális erőszakkal vádolta meg, főként olyan esetekben, ha szüzekről vagy magas társadalmi rangú nőkről volt szó. Ennek során a krónikás vélhetően a szicíliai jogi rendszerre is alapozott.

Pardi Boglárka (ELTE) a Képes Krónika és a „Nagy Francia Krónikák” párhuzamait vizsgálta meg, különös figyelemmel a kódexek illusztrációira mint a vizuális reprezentáció eszközeire. Mindkét esetben a dinasztikus legitimitás és a genealógia a központi elemei a képeknek, a kódexeket megrendelő uralkodók a közvetlen elődöket próbálták kiemelni. Mindegyik esetben jelen van az eredet, a szent királyok és az elődök megjelenítése, de ezeket nem közvetlen párhuzamként kell értelmezni, hanem a két udvar hasonló reprezentációs stratégiájaként.

Ezt követően Maciej Stachowicz (University of Warsaw) mutatta be a lengyel–magyar vegyes krónika két meg nem történt csatájának új értelmezését, irodalmi szövegként kezelve azt. Attila Róma elleni támadását és a római császár Magyarország elleni támadását a krónika szerint az isteni közbeavatkozás hiúsította meg. Az előadó arra a szerepcserére mutatott rá, hogy míg az „istentelen” Attila ellen az Úr megvédte a szent várost, ez a szentség Szent István beszámolójakor a magyarokra, Attila leszármazottjaira került át, és a római császár került az igaz keresztények üldözőinek szerepébe. Eszerint a szentség, valódi kereszténység Nyugatról Keletre tevődött át.

A tagozat utolsó előadója, Martin Wolf (Charles University of Prague) a Proprietates Gentium (különböző népek sztereotípiáin alapuló csattanós szövegek) közép-európai hagyományát vizsgálta. A csehekre és magyarokra fókuszálva kiemelte, hogy általában a két nép negatív tulajdonságokkal ellátva jelenik meg, emellett vizsgálat alá vonta, hogy honnan eredeztethetőek a sztereotípiák, és hogy azok mennyire egységesek a különböző szerzők műveiben.

Az utolsó szekció Uhrin Dorottya (ELTE) elnökletével került levezetésre, egyház és kultúra témakörében. Maja Hučić (Catholic University of Croatia) a zárai Szűz Mária-monostor kartuláriumát vizsgálta meg az emlékezetkutatás keretrendszerében. A kutatás célja egy esettanulmány elkészítése: a monostor apátnőjének emlékezetén keresztül a személyes, kollektív és „mesterséges” emlékezet gyakorlatainak elemzése.

Porkoláb Anna Sára (ELTE) a domonkos szerzetesi nevelés keretén belül vizsgálta a silentiumot. Arra a kérdésre keresett választ, hogy mikor, hol kell csendet tartani, milyen büntetést von a szabály megszegése maga után, és milyen különbségek vannak a férfi és női rendtagokat érintő előírások között. A hallgatás ideálként jelenik meg a korban, amelyre a szerzeteseknek mindig törekedniük kellett, ugyanis súlyos büntetést vont maga után, ha megszegték azt. Porkoláb utalt rá, hogy a női szerzetesek esetében kevesebb lépcsőfok vezetett a büntetéshez.

Gephárt Enikő (SZTE) a Francia Királyság északi területein elkövetett 14–15. századi házassági és szexuális kihágásokkal foglalkozott. A bírósági perek alapján hívta fel a figyelmet a szexuális kihágások különböző formáira, mint a házasságtörés, paráználkodás vagy épp az ágyasság.

A konferencia utolsó doktorandusz előadója Török Ábel (ELTE) Niképhoros Blemmydés Részleges beszámoló című önéletrajzi munkájának új kritikai kiadásához szolgáltatott adatokat a hallgatóságnak. A 13. században élt bizánci tudós, teológus, szerzetes saját korának szellemi életében központi szerepet töltött be, ennek ellenére a szakirodalom nem sok figyelmet szentelt neki, munkái egy része máig kiadatlan, ezt az űrt kívánja Török Ábel a doktori disszertációjával betölteni.

A konferencia zárásaként Vida Tivadar (ELTE) megtartotta plenáris előadását a népvándorláskori közösségformálódást új színben megvilágító, természettudományos módszereket alkalmazó biorégészeti kutatásokról. Vida rávilágított, hogy a DNS és a molekuláris biológia felhasználásával a régészet képes rávilágítani a temetőkből nyert adatokkal az egyes csoportokon belüli társadalmi kapcsolatokra, hierarchiára, életmódra, emellett a közösségen belüli leszármazást is rekonstruálni tudja. Így például igazolást nyert az a régóta élő feltételezés, hogy a hunok Belső-Ázsiából eredeztethetőek, ugyanakkor a magyarországi sírjaik nagyrészt európai eredetű maradványokat rejtenek.

A konferenciát Nagy Balázs (ELTE) szavai zárták, majd az előadók és a hallgatóság szívélyes fogadásban részesült, ahol étel és ital mellett, kötetlenül vitathatták meg a konferencia eredményeit.

Fotók: B. Kovács Péter, Sütő Botond, Vas Máté

Kosztola Eszter

Ezt olvastad?

Vallás, kultúra, identitás a Habsburg Monarchia világában

2026. április 16-án és 17-én piarista közreműködéssel konferenciát tartottak a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola dísztermében, melynek témája: vallás, kultúra, identitás a

X