9/11 – húsz év után

2001. szeptember 11-én, New York-i idő szerint reggel 8 óra 46 perckor az American Airlines Boeing 767 típusú utasszállító repülőgépe a Világkereskedelmi Központ Északi Tornyába csapódott. Ezzel vette kezdetét a mai napig legnagyobb hatású terrortámadás a történelemben. De mitől vált ilyen kiemelten meghatározóvá éppen ez a támadás? Milyen hatással volt a világ mai képére? A következőkben erre igyekszem választ adni.

A nap, amely megváltoztatta a történelmet

Bár széles körben ismertek az események, azt gondolom, érdemes összefoglalni, mi történt 2001. szeptember 11-én. Azon a napon az Egyesült Államok egy átlagos kedd reggelre ébredt, azonban – ahogy a bevezetőben említettem – 8 óra 46 perckor az American Airlines menetrend szerinti, Boston és Los Angeles között közlekedő járata a Világkereskedelmi Központ (WTC) Északi Tornyába csapódott – ekkor a legtöbben még mindenki balesetre gondoltak. 17 perccel később a United Airlines Boston – Los Angeles járata becsapódott a WTC Déli Tornyába. A második repülőgép becsapódása után már arról kezdtek beszélni, hogy vajon a helyzet a véletlenek szerencsétlen összjátéka-e, vagy szándékos merénylet volt. A helyzet akkor vált egyértelművé, amikor 34 perccel a második repülőgép becsapódását követően az American Airlines Washington D.C. – Los Angeles járatának repülőgépe a Pentagonba csapódott.

9/11 – A World Trade Center lángoló épületei. (Forrás: Wikimedia Commons)

A repülőgépeken minden esetben ugyanaz játszódott le: a gépeltérítők megkéseltek néhány utast, könnygáz és paprikaspray használatával ártalmatlanították a légiutaskísérőket, majd lerohanták a pilótafülkét és a személyzet kiiktatásával átvették az uralmat a repülőgép fölött. Ezek után az utasok megnyugtatására közölték, hogy egy másik országba repülnek, hogy a váltságdíjról tárgyaljanak – ami persze sosem állt szándékukban – majd a repülőgépeket a célba vett épületekbe vezették. A járatok kiválasztásánál szándékosan a keleti és a nyugati part közti járatokat választottak, mivel ezek nagy mennyiségű üzemanyaggal repültek, így biztosíthatták a lehető legnagyobb pusztítást.

Egy negyedik repülőgépet, a United Airlines New Jersey-ből Los Angelesbe tartó járatát szintén eltérítette egy csapat, azonban ez a gép nem sokkal az első repülő WTC-be csapódása előtt szállt fel, így az utasok értesültek a történtekről a fedélzeti telefonok használatával, és tudták, hogy a gép nem fog biztonságban földet érni, és szó sincs váltságdíjról. Végül egy kis csoportjuk a légiutaskísérők támogatásával megrohamozták a pilótafülkét és megpróbálták visszaszerezni a gép feletti irányítást a gépeltérítőktől, azonban a kísérlet közben, feltehetőleg szándékosan, a járatot a földbe vezették. A fedélzeten tartózkodók mind életüket vesztették.

A United Airlines gépe a déli toronyba csapódik. (Forrás: Wikimedia Commons)

9 óra 59 perckor a WTC Déli Tornya összeomlott, majd 10 óra 28 perckor az Északi Torony is követte azt. A törmelék és a tűz megrongálta a Világkereskedelmi Központ 7-es számú épületét is, amely valamivel este fél 6 előtt dőlt össze. A támadások következtében 2996 ember vesztette életét, beleértve a 19 gépeltérítőt is.

A támadás emlékét a két torony helyén álló Nemzeti Szeptember 11-e Emlékhely és Múzeum őrzi.

A 911 Memorial & Museum a levegőből. (Forrás: Wikimedia Commons)

Minden terrortámadások ősanyja

De vajon miért jelentősebb 9/11 más korábbi, vagy azóta elkövetett terrortámadásoknál? A kérdés jogos. Számos támadás történt az utóbbi évtizedekben Európában, illetve a világ számos más pontján, amelyek megrázták a világot, azonban egyik sem gyakorolt akkora hatást, mint a 2001. szeptember 11-i események. Hogy miért, az több szempontból is magyarázható.

Az egyik szempont a támadás komplexitása, módszere és az áldozatok száma. Meglepő lehet, de korábban hasonló koordinált támadásra nem igazán volt példa. Az egyik legtöbbet emlegetett eset a koordinált támadásra az 1998-as kettős robbantás, amikor az USA két afrikai nagykövetségét érte támadás szinte egy időpontban, de bonyolultságban az messze elmarad a 9/11-től. Hasonló komplexitású támadást majd 2008-ban Mumbaiban, illetve 2015-ben Párizsban fognak végrehajtani különböző terrorszervezetek tagjai.

A leomló épületek okozta rom és porfelhő. (Forrás: flickr)

A támadás módszere egészen egyedi volt, és ez szintén sokkolta a világot. Az utasszállító repülőgépek eltérítése igen „népszerű” módszere volt a terrorista szervezeteknek az 1970-es évek során, majd a reptéri ellenőrzések szigorodásával a repülőgépek levegőben történő felrobbantása vált egy hatékony figyelem- és félelemkeltő módszerré. Az öngyilkos merényletek szintén kezdtek egyre elterjedtebbé válni az 1990-es évek során. 2001. szeptember 11-én azonban ezeket a módszereket kombinálták, és magából az eltérített repülőgépből „csináltak” bombát, ez pedig teljesen megdöbbentette a világot. Utólag persze könnyű azt mondani, hogy logikus döntés volt, és az a meglepő, hogy korábban nem történt hasonló eset, azonban ez akkor, abban a pillanatban sokként hatott.

Az áldozatok száma szintén kiemelkedő. A 2977 áldozat és a 19 gépeltérítő mellett, akik életüket vesztették, több mint 6000 ember sérült meg a támadás során, az anyagi kár pedig szinte felbecsülhetetlen. A 9/11 során elveszett emberéletek száma jócskán meghaladja bármely korábban, vagy azóta történt támadás mértékét, különösen, ha időarányosan nézzük a történteket. Az egyik legtöbb áldozatot követelő támadás az azóta eltelt időben a 2007-es észak-iraki terrortámadás-sorozat volt, amelyben 796-an vesztették életüket. A 2015-ös párizsi támadások során 130 embert gyilkoltak meg a terroristák, míg a 2008-as mumbai támadás bő két napja során 166-an lelték halálukat. Természetesen nem kisebbíteni szeretném ezen események jelentőségét, mivel egy emberélet elvesztése is sok, de fontos bemutatni, hogy milyen óriási léptékbéli eltérés tapasztalható a 9/11 és más támadások között.

A két torony maradványai. (Forrás: flickr)

A másik ok, ami kiemelkedően jelentőssé teszi a szeptember 11-i terrortámadásokat, az a célpont, és annak helyzete: az Egyesült Államok gyakorlatilag ekkor volt hatalma csúcsán. A hidegháború az Egyesült Államok „győzelmével” és a Szovjetunió, valamint a szovjet rendszerek bukásával ért véget, míg a japán gazdasági csoda összeomlott, így az 1990-es évek elejére Washington kihívó nélkül maradt a nemzetközi porondon mind politikai, mind katonai, mind gazdasági téren. A neokonzervatív gondolkodók egypólusú pillanatról, valamint az Egyesült Államok és a demokrácia győzelméről és felsőbbrendűségéről írtak a politika terén.

Amikor 2001. szeptember 11-én a repülőgépek a WTC tornyaiba csapódtak, ez a kép megrendült. New Yorkot, a kozmopolita nyugati világ kulturális központját érte támadás, míg Washington D.C. megtámadásával a politikai „bázist” érte csapás. A nyugati világ tartóbástyája már nem tűnt sérthetetlennek. Ebben közrejátszott az is, hogy az Egyesült Államok kontinentális területeit nem érte támadás az 1912-es háború óta, míg az országot magát nem támadták meg a Pearl Harbort ért 1941. december 7-i rajtaütést követően.

Ha úgy tetszik, Oszama bin Laden és az al-Kaida a tökéletes pillanatot választotta a támadásra. Az Egyesült Államok 9/11-et követő, valamelyest túlzott, agresszív és egyoldalú politikája pedig elkezdte globális mértékben rombolni az Amerikáról és a nyugati kultúráról és politikáról alkotott képet.

Barack Obama és George W. Bush a tornyok helyén álló medencéknél. A háttérben az építés alatt álló múzeum látható. (Forrás: Wikimedia Commons)

Médiafigyelem

Az egyik legmegrázóbb eleme a 9/11 „jelenségnek” talán a médiafigyelem, amit az esemény kapott. Az első repülőgép becsapódása után az Egyesült Államok szinte minden televíziótársasága hosszabb-rövidebb ideig rendkívüli hírként foglalkozott az esettel. A CNN élő tudósítása 8 óra 49 perctől, tehát mindössze hat perccel(!) az American Airlines Boeingjének becsapódása után kezdődött! Ezt követően a csatorna nézői élőben követhették a New York-i eseményeket, ideértve a második repülőgép becsapódását és a tornyok összeomlását is.

Talán a 21. század második évtizedéből visszatekintve legyintünk erre, hiszen a kiterjedt mobilhálózatoknak, a mobilinternetnek, a kamerával ellátott okostelefonoknak és az olyan platformoknak köszönhetően, mint a YouTube, a Facebook vagy a Twitch ma már bárki, bármikor élőben közvetíthet egy jelentős – vagy akár teljességgel jelentéktelen – eseményről az interneten, de 2001-ben a technológia még nagyon messze tartott ettől. Hogy mennyire nem voltak ekkor még a hordozható, mindenkinél ott lévő kamerák és fényképezőgépek elterjedve, azt jól példázza, hogy az első repülőgép becsapódásáról mindössze egy jóminőségű felvétel áll rendelkezésre egy francia dokumentumfilmes stábtól, amely épp Alsó-Manhattanben forgatott. Az aznap készített fotók is nagyrészt újságok és televíziótársaságok fotósaitól származnak.

Jules és Gédéon Naudet, a két francia dokumentumfilmes, akik felvételt készítettek az első gép becsapódásáról. (Forrás: Wikimedia Commons)

Ennek ellenére az, hogy a második repülőgép becsapódását és a tornyok leomlását már élőben közvetítette a CNN és más televíziós társaságok, komoly benyomást tett az emberekre. A világ először követhetett élőben egy terrortámadást, ezzel pedig sokkal testközelibb „élménnyé” vált az esemény. Az épületekből menekülni próbáló és kiugró emberekről készült felvételek, a porlepte, a leomló épületek elől menekülő tömegeket mutató képsorok szintén egy mélyebb kapcsolat létrejöttét erősítették a támadással – ezúttal már nem csak a halottakat és a romokat láthatta a publikum, hanem a félelmet, a pánikot és a kétségbeesést is, amit maga a támadás okoz.

A nyugati világ számára a megrázkódtatás átélését „elősegítette”, vagy talán fokozta, hogy ezek a felvételek bejárták a világsajtót. Ahol nem is követhették élőben a támadást, ott a híradók ismételték a legdrámaibb képsorokat hetekig újra és újra, ezzel fokozva a 9/11 borzalmai okozta megrázkódtatást.

Utóhatás

A támadás hatására George W. Bush elnök meghirdette a terrorizmus elleni globális háborút, az Egyesült Államok „aki nem velünk, az ellenünk” elvű harcot indított a terrorszervezetekkel szemben. Ennek ellenére egy rövid pillanatig úgy tűnt, a trauma hatására a Nyugat és a Kelet képes összefogni egy közös ellenség ellen, egy közös célért: Vlagyimir Putyin orosz elnök támogatást nyújtott az al-Kaida tagjainak felderítéséhez és levadászásához, valamint az afganisztáni invázióhoz, illetve Kína is felkínálta segítségét az Egyesült Államok számára. Azonban ez a pillanat gyorsan elszállt. Ahogy távolodtunk 2001. szeptember 11-től, az Egyesült Államok pedig Afganisztán után új célpontot keresett magának – Irakot, hogy a korábbi „ügyüket” lezárják –, úgy a világ közvéleménye és a belpolitika is visszatért „normális” állapotába, és megindultak a politikai csatározások.

George W. Bush elnök a romoknál. (Forrás: Wikimedia Commons)

9/11 politikai öröksége ma két hosszú és véres amerikai bosszúhadjárat, amelyek destabilizálták a Közel-Keletet, illetve Közép-Ázsiát, illetve állandó forrást biztosítanak a Republikánus és a Demokrata Párt számára, hogy egymást hibáztassák a kudarcokért és a konfliktusok rossz lezárásáért. Szintén állandó vita tárgyát képezi a veteránok helyzete, és a veteránellátó-rendszer hiányosságai, ahogy a háborúkra költött dollármilliárdok feleslegessége is.

Amerikai katonák Afganisztánban. (Forrás: Wikimedia Commons)

A szeptember 11-i támadások emléke ma is egy erősen élő, ugyanakkor megosztó téma. Az emberek egy jelentős része, közvéleménykutatásoktól függően 10-22%-a hiszi, hogy egy összeesküvés volt az amerikai kormányzat részéről. Emellett a tragédia emléke összemosódik az azt követő egyoldalú amerikai háborúkkal a Közel-Keleten és Közép-Ázsiában. Ezek ellenére azt gondolom, fontos, hogy megemlékezzünk az áldozatokról, és hogy szeptember 11. eseményeit ne hagyjuk feledésbe merülni, történészként pedig fontos, hogy a tényekre támaszkodva, ne az utólagos események fényében értékeljük az aznap történteket.

Lengyel Ádám

Felhasznált források:

9-11 Commission Report. https://9-11commission.gov/report/ (letöltve: 2021. augusztus 24.)

President Bush Addresses the Nation, September 20., 2001. https://www.washingtonpost.com/wp-srv/nation/specials/attacked/transcripts/bushaddress_092001.html (letöltve: 2021. augusztus 24.)

President Bush Addresses the Nation, November 8., 2001. https://georgewbush-whitehouse.archives.gov/news/releases/2001/11/text/20011108-13.html letöltve: 2021. augusztus 24.)

Ezt olvastad?

A nemrégiben történt afganisztáni kivonulás, és azok rövidtávú következményei, ezen sorok olvasói számára már ismertek lehetnek. Egy-egy kivonulás körülményei, akár